Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-21 / 17. szám
ről és módjairól, kissé bővebben idézem: „Szellemi természetű kapcsolatok Kínával a Chou-korszakban jól felismerhetők, de a kulturális élet fontos elemei, mint a kocsi, ló, eke, fazekaskorong, vas, húros hangszerek, hiányzanak Amerikában. Tehát nem lehet arról szó, hogy vándorlások teremtették meg a kapcsolatokat az első évezredben ie., hanem továbbadás történt kereskedés útján. Mert feltűnő, hogy csak az államszervezet és a vallás, a szimbolika, a mitológia és a papi tudomány bizonyos formái mutatnak egyezéseket, míg a mindennapi élet használati tárgyai eltérnek egymástól... A kereskedelmi összeköttetésnek a leletek tanúsága szerint ie. 1500 és 300 közt kellett fennállnia. Ez érthetővé tenné a mitológiai megegyezést a kínai Tao-tieh és a Tollaskígyó, a mexikói Quetzalcoatl között. A Kurosio áram, hasonlóan a Golf áramlathoz, megkönnyíti a hajók útját. Ezért Heine-Geldem jogosan beszél előkészített és tervszerű hithirdető vállalkozásokról, melyek az első évezredben árucikkeket juttattak Indiából és Kínából Amerikába. Ősrégi kapcsolatoknak kellett fennállniuk a Chou-kori Kína és Öame- rika közt, különben érthetetlenek lennének a megegyezések, amiket az olmékek és totonakok és Ókína ornamentikája felmutat Elgondolható, hogy az utak a Csendes óceán északi partjait, a Kuri- liket követték Kamcsatka csúcsáig, aztán az Aleutákat, és hogy Alaszka déli .partjaitól tovább vezettek Kaliforniáig, Mexikóig és Peruig. Semmi sincs, ami ennek a lehetőségnek ellentmondhatna s feltevése nélkül az érintkezés Ókína és Óamerika közt nem magyarázható.” VÁRKONYl NÁNDOR (Folytatjuk.) Q$fcUl KYLTVRÄK NYOMÁBAN Az amerikai műveltség eredete I. A Bering-szoroson át? A műveltségek terjedésének legkönnyebb és leggyorsabb módja az ismeretek, gondolatok, eszmék kölcsönös vétele-adása. Ehhez a diffúzióhoz nem szükséges ugyan a népek vándorlása, elegendő az érintkezés, de ha ennek óceánok állják az útját, az átvétel módja mégis problematikussá válik. Amíg a művelődés tudománya megelégedett a puszta leírással, összehasonlítással és a hatások szorgos kihüvelyezésével, a „hogyan” kérdése nem okozott gondot. De a leírások, az anyag szaporodásával tömérdekké dagadt megegyezés ki kényszerítette a kérdés fölvetését: a kérdésből megoldandó probléma lett. Középpontjába természetesen az amerikai kultúrák kerültek, minthogy ez a földrész két világtenger közé ékelődik. A megoldás azonban egyelőre csak elvi, vagylagos munkahipotézis maradt: vagy a Bering szoroson át történt az érintkezés (illetve bevándorlás, vagy a tengerek útjain, esetleg mindkettőn, avagy pedig — ha e két utóbbi nem lehetséges — fel kell tennünk a művelődésnek izolált, egymástól független, egységes törvényű alakulását, fejlődését. Elsüllyedt közvetítő földrészek feltevését a céhbe’i, hivatalos tudományosság mindmáig tudatlan műkedvelők fantazmagóriájának minősíti. De vajon mennyivel reálisabb ennél az á~ megoldás például, hogy a kelta vallás egyes elemei a francia partoktól Eurázsián végigvándorolva, a Bering szoroson át jutottak Mexikóba és Floridába az aztékokhoz? Vagy az a magyarázat, hogy egyes polinéziai népcsoportok először fölvándoroltak az ázsiai partokon e nevezetes tengerszorosig, aztán ismét levándoroltak Amerika déli sarkáig, csak hogy régi hazájuk átellenében foglalhassanak helyet? Vagy, hogy némely óceániai kultúr- javak tutajokon utaztak a végtelen tengeren át Peru, Chile partjaira? Földrészek, szigetek eltűnésére van bizonyíték elég, ilyen arányú vándorlásokra nincs. A megegyezések mindazonáltal fennállanak, tagadhatatlanok. Lássuk néhány magyarázatot a legújabb irodalomból. Birket Smith megállapítja, hogy számos egyazon művelődési körbe tartozó kultúrelem megvan Dél-Ame- rikában Óceániában és Indonéziában; közös forrásuk szerinte Eél-Kína régi anyajogú növénytermesztő kultúrája és onnan terjedtek tova Kelet-Ázsia partjain haladva, az Aleutákon át Észak- majd Dél-Amerika nyugati partvidékére, s innen tengeri úton Óceániába, ám minden közbeeső nyomuk „elfelejtődött.” P. Rivet hosszú ideje erélyesen bizonyítja, hogy a méla- és polinéziai kultúrja- vak a Csendes-óceánon át jutottak Amerikába, tehát — tegyük hozzá — kb. 5—6000 kilométeres vízsivatagot küzdöttek le. Ezt vallja újabban Thor Heyerdahl is, megfordítva eredeti elméletét, mely szerint Amerika terjeszkedett Óseánia felé, és megfelejt- kézrve arról, hogy mind az ő tutaj-útja, mind az összes többi kísérlet oda-vissza hajó-, illetve tutajtöréssel végződött. — Herbert Kühn Kína érintkezését Amerikával nemcsak bizonyítottnak veszi, hanem maga is bizonyítja, • minthogy szabatosan szól a diffúzió lényegéösszefüggései, a „frontátvonulás?’ ártalmai sokak szemében babonának tűnnek. A Delta tudományos magazin új száma részletesen ismerteti a bebizonyított összefüggéseket az időjárás és az ember éle- te-hálála, betegsége-egészsége között. Beszámol a lap egy világraszóló új magyar találmányról, a sokszögű tengelyek készítésére alkalmas esztergáról. Az emlékezetbiológia dilemmája címen vázolja az idegélettan néhány megoldatlan kérdését, ír a munkára fogott plazmasugárról és a statisztikát készítő komputerről, a gázturbinás „országúti cirkálókról”, a korszerű szőnyegpadlókról és az' újra tért hódító természetes textíliákról, a gyapjú tökéletesítését szolgáló kutatásokról. Izgalmas cikk részletezi az antropológusok és paleontológusok kutatásának új eredményeit, az emberré válás folyamatának hiányzó láncszeme után; e szerint a Homo sapiens története nem csupán 35 ezer ét', hanem kétannyi, vagy még több. A Delta gazdag híranyaga, száznál több fotója, híreinek, tudományos érdekességeinek serege mellé ezúttal kérdőívet mellékel. Közvélemény- kutatással kívánja felderíteni, hogy olvasói miként vélekednek és mit kívánnak a negyedik évfolyam küszöbén. A Margitsziget — hó alatt Hóbundába burkolózva az egykori forró sikerekről és aT, eljövendő nyárról álmodik a margitszigeti szabadtéri színpad. (MTI foto — Német Tamás felvétele) rrrmt ■>TvvvvvvTvvTTVTTTTvvvvvTvvtryTyyyTTTi'Tyvyvvvyvvvyv mmmmnmnmmmmTmmTTmTTmTmmTmT LANDRU, a kékszakái! Egy rendőrnyomozó emlékiratai 61. De bármilyen életerős is volt egyébként a gyilkos, nem rendelkezett olyan hatalmas testi erővel, amilyenre áldozatai felakasztásához, vagy megfojtásához szüksége lett volna. Némelyik áldozata jól megtermett, erős nő volt, s bizonyára képesek lettek volna hatékonyan védekezni a fojtogatási kísérletekkel szemben. Landru sokkal ridegebb logikával készítette elő gyilkosságát, -semhogy ilyen kockázatos módszert alkalmazott volna. Talán alvás közben ragadta torkon halálra ítélt „menyasszonyait?” Landru semmi esetre sem merte volna kipróbálni ezt a veszedelmes módszert, mert tartania kellett attól, hogy áldozata hirtelen felébred, s ebben az esetben a gyilkossági kísérlet kétség- beesett párviadallá változhatott volna. Megmérgezte áldozatait? A lakásán lefoglalt könyvek között volt egy, amely híres méregkeverőkről szólt. Ennek a könyvnek a megvásárlása magában véve is eléggé bizonyítja, hogy érdekelték a mérgek és a mérgezés. A könyv a bűnügyi történelem leghíresebb méregkeverési eseteit ismertette és részletesen foglalkozott egy méregkeverőnő ügyével, aki lelkiismeretfurdalásában az utolsó’ pillanatban néha ellenmérget adott áldozatainak. A gyilkos lakásán jegyzéket találtunk a leghatékonyabb mérgekről és ellenmérgekről is. Nem kell-e ennek a két leletnek különösebb jelentőséget tulajdonítani ? Lehetséges-e, hogy a noteszében talált idő- megjelölések azt az időpontot örökítették meg, amikor végzett áldozataival. Ez a feltevés nem látszik valószínűnek. Inkább hajlok arra a feltevésre, hogy Landru lőfegyverrel ölte meg „menyasszonyait”. A vizsgálat során kétségtelenül bebizonyosodott, hogy voltak vadászfegyverei, egy karabélya és egy pisztolya. A postás egy nap látta, hogy a villa kertjében két vadászfegyvert és egy karabélyt tisztogat. Maurice Landru is azt vallotta, hogy apjának két vadászfegyvere és egy revolvere volt. Fernande Segret szintén látott a villában egy vadászpuskát és egy revolvert barátja kezében. Szerinte Landru kitűnő céllövő volt, s ezzel kapcsolatban elmondta a következő esetet: — Egyik látogatásom alkalmával Landru az országúiról, majd a villa padlásablakából verebekre vadászgatott. Valamivel később, de még ugyanazon a napon a kertben tréfálkozva így szólt hozzám: „Most megmutatom, hogyan kell csengetni amerikai módra”. Kinyújtotta jobb karját, a pisztollyal célba vette a csengőt, elsütötte a fegyvert, s a golyó átütötte a csengő harangját. Kénytelen voltam elismerni, hogy kiváló céllövő. Én magam állapítottam meg, hogy Fernande Segret igazat mondott. A villa csengőjén felfedeztem a revolvergolyó nyomát, s ez kétségbevonhatatlan bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy Landru kitűnően bánt a lőfegyverekkel. Fernande Segret kijelentette, hogy nem tudja, hová került a pisztoly. Landru sohasem vitte magával párizsi lakására. A vadászfegyverek sem kerültek elő. Könnyen lehetséges, hogy Landru valamelyik folyóba dobta fegyvereit, amikor tizenegyedik gyilkosságának elkövetése, tizedik menyasszonyának meggyilkolása után megelégelte az emberölést. Ez is amellett szól, hogy lőfegyverrel intézte el áldozatait, de mivel ő sohasem volt hajlandó vallani erről, ezt a kérdést mind a mai napig homály fedi. A HOLTTESTEK ELTÜNTETÉSE Tisztázni kellett azt a kérdést is, hogy Landru hogyan tüntette el a holttesteket. Erre vonatkozólag is megtagadott minden vallomást, mint ahogy egyébként más kérdésekre sem válaszolt. A Gambais-i villában lefolytatott tüzetes házkutatás során összesen 4 kiló 176 gramm emberi csontot találtunk. A szakértők megállapították, hogy a csontok három nő holttestéből származnak. Landru közvetlenül a gyilkosságok után rendszerint visszasietett Párizsba, s csak két-három nap múlva tért vissza a villába. Olyankor olyan tüzet rakott a konyha takaréktűzhelyében, hogy az egész környék figyelmét magára vonta. A Gambais-i polgárok egész sora tanúskodott arról, hogy ilyenkor órák hosszat gomolygott a füst a kéményből, s égő zsír kellemetlen szaga terjengett. (Folytatjuk.) < 4 ◄ « ■* •« ◄ •4 ■4 ■41 ■* < ■á * * 4 < * 4 4 < ■4 < < < 4 AAAAAAAAAAAAAAAAAM.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAÁAAAAA Az időváltozás és a betegségek
