Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-21 / 17. szám

Komjáthy István mondagyííjteményéböl Szépmező Szárítja nagy lelke segíts! Hunor fáradtan dőlt le egy ho­mokbuckára. Alig egy kőhajításra előtte, megcsillant valami. Ahogy szétnézett, köröskörül az ég alján, tűzben égő szempárok néztek ve­le farkasszemet. Dögre leselkedő farkasok tüzes szemei. Ahogy észrevette a fenevadakat, reszket­ni kezdett a lába, s már-már össze­rogyott. Annyi ereje volt csak, hogy kihúzza a kardját. Véget akart, vetni életének. De akkor megszólalt nagy lelke: — Hunor, jó vitéz, gyújts erőt, ne hagyd el magad. Elengedted Nap­király kezét, s ime, ide jutottál, meggyötört társaid tehetetlenül he­KCNWISMCMCrá Karel Schulz: KOBE ZART FAJDALOM Karel Schulz megrázó erővel tárja fel a nagy művész, Michelangelo akadályokkal teli útját. Láthatjuk annak az em­bernek a sorsát, aki képes volt azért a hullaházi boncolásokat végignézni, hogy szobrait élet- hűbbé, • szebbé, megrázóbbá te­hesse. Végigkísérhetjük politikai har­cait, szerelmi élményét. Minden emberi élet hordoz magában fájdalmat. De e mély­ről jövő fájdalmat Michelangeló- hoz hasonlóan talán senki sem tudta ilyen művészi erővel ,,kő­be zárni. •’ A szinte élő szobrait a „kőcspkébe öltözött” nagy al­kotásait gazdagon illusztrálják a fényképek a könyvben. N. V. vernek melletted. Hallod, hogy szi­szegj a homok? Látod, hogy set­tenkednek a féiievadak? Ha nem szeded össze minden erőd és nem vigyázol, holnap már a húsodból lakmároznak. Ha. most segítesz ma­gadon és baj társaidon, Hadak Ura jutalma nem marad el! Nem hős az, aki véget vet önnön életének. Rajtad á sör, mutasd meg, hogy Szépmező Szárnya nagy lelke la­kik benned! Hunor leengedte csendesen a kardot, elpirult. Éget­te, mardosta a testét, lelkét a szé­gyen, hogy gyáván meg akart fu- tamódni. Felemelte fejét, s körül­nézett. A farkasok már egészen a lovakig^ lopakodtak.. Két hatalmas termetű állat volt a vezérük. Már körmük nyújtva morogtak, mél- lettük vicsorogtak. A lovak min­den erejüket összeszedve felugrot­tak, s hátsó lábukkal kifelé kört formáltak. Ahol érték, rúgták a farkasokat. Ekkor Hunor felvillantotta kard­ját. Minden erejét összeszedte és előreugrott. Bár a szomjúság ösz- szeszorította a torkát, bár roppant fájdalom hasogatta húsát, semmi­vel sem törődött. Bátran rárontott a falánk hadra. A farkasok az első pillanatban meghátráltak. A két legnagyobb is vinnyogva, ordítva húzódott hátra, de mikor észrevették, hogy Hunor egyedül van, lopva hátba kerülték, majd az egyik óriás csikasz hatalmasat ordított, s kez­detét vette a halálos küzdelem. Hunor nagyot kiáltott: — Szépmező Szárnya, nagy lelke, segíts! Azzal suhintott egyet villogó kardjával vágta, szabdalta a va­dakat. Ha egy leomlott, három ugrott fogát csikorgatva a helyé­be. Hunor suhintott jobbra, suhintott balra, s már vagy tizenöt topor­tyán feküdt a homokon, mikor az egyik vezérfarkas' hátulról' mégr kerülte és orozva a nyakába, ug^ rótt. Hunor, ahogy a nyákábari érezte, a farkas körméit, hirtelen előrebukott, s a farkas fején át- bucskázva, elterült előtte a földön. A másik percben már nyakán volt Hunor lába, s olyat szorított rajta, hogy menten kiöltötte hét- rőfös nyelvét és kilehelte gonosz páráját. De szegény Hunor már alig bírta tartani magát. Beesteledett, sötét lett. Ekkor új rohamot indítottak a vadak. A sö­tét nekik kedvezett. Hunor érezte, hogy ütött, a végórája. A sötétben elvész. Ekkor hogy, hogy nem, a pusztát takaró felhő mögül elő­bújt a hold, s ahogy csak bírt, világított. Egyszeribe nagy vilá­gosság támadt. Hunor karjába is visszatért az erő. Körülpillantott, hát látja ám, hogy amíg 6 a hor­dával csatázott, addig a másik ve­zérfarkas megkerülte a mélyen al­vó vitézeket és éppen Magyar után nyúlt, hogy leszakassza karját. Gondolkodás nélkül nekivágott Hunor a csordának. Egy szempil­lantás alatt ösvényt faragott kö­zöttük. Még egyszer nekirugasz­kodott és el is ért Magyarhoz. Ekkor a fáradtság már annyira gyötörte, hogy fél szemét behúny- ta, úgy pihentette fáradt testét. De a másikat a fene nagy farkasra függesztette. A toportyán féreg két lábra ágaskodott, a fogát megcsattogtatta, s nekiugrott. Is­mét felüvöltött a farkas. Olyan gyors volt a farkas táihadása, hogy Hunor a kardját már nem is használhatta. Eldobta hát és két karját hívta segítségül. A vezér­farkas Hunor vállába harapott, megreccsent a vitéz csontja. A másik percben azonban már a csikasz csontja roppant. Félelme­tesen ordított, vérszomjas szeme sárga tűzben égett. Hunor az ar­cában érezte a vad lehelletét. Vég­ső erejét Összeszedte. Átölelte a farkast, s úgy szorította, hogy a vad elalélt. Körme kifordult Hu­nor vállából. De a fáradtság már őt is leverte lábáról. Térdrerogyott. A csorda egetrengető üvöltéssel ron­tott rá. Annyi ideje volt csak, hogy kardját felkapja, félig tér­delt, félig állt, úgy osztogatta csa­pásait. Mikor érezte, hőgy fárad a kar­jai wjbbblábbal átkájítk a kardot a báljába, s páholta a dühös vada­kat. Váltott karral küzdött, még nem hasadt a hajnal. Akkor az utolsó három farkasi amelyik még életben maradt a csordából, szé­gyenszemre elhordta irháját. Hu­nor kezéből kihullott a kard, alél- tan bukott a földre. luöroriporter-t an folyam A téli szünidő utolsó napjait sem töltöttéit tétlenül a dom­bóvári járás ifjú riporter jelöltjei. Kíváncsian gyülekeztek, a kurdi, gyulaji, dalmandi, szakcsi és a dombóvári pajtások, a kétnapos kiképzésre Dombóvárra, az 1071-es számú Honti István úttörőcsapat csapatotthonába. Ezen a kiképzésen Magyarszéki Endre előadásából elsajátítot­ták mindazt, amit egy jó úttörőriporternek tudnia kell. Az újságírás legfontosabb műfajaival ismerkedtek meg ezen a továbbképzésen, amelyen ügyességükről és rátermettségük­ről is tanúságot tettek a pajtások. Legelőször a hírről és annak fajtáiról beszélgettek. Ez úgy látszik, nem volt hiábavaló, mert már ebéd után nagyon sok hír készült el, melyeket a „Csupaszem őrs” néhány tagja bírált el. Többen megérdemelten érték el a maximális tíz pontot. A továbbiakban megtanulták a tudósítás, az interjú, a riport és a járulékos műfajok fogalmát, melyekből a hírekhez hasonlóan egy-egy vizsgadarabot kellett írniuk a pajtásoknak. „Tankönyvként,” igen nagy segítséget nyújtott a külön erre a célra készült szakpróbafüzet. Reméljük, hogy ez az érdekes és újszerű kezdeményezés eredményes lesz. BÉRDI ÁGNES Ifjú akvarista Pajtások! A sok száz és ezer hobhy közül az akvarisztika csodálatos világával foglak benneteket megismertetni. Megmondom őszintén, szeret­ném, ha ti is megkedvelnétek ezt a hobbyt. A halak világa titokzatos világ. Megfigyelésére azonban csak az akvárium ad egyszerű, de ér­tékes lehetőséget Sok érdekes díszhalat mutatok majd be. A piros kardfarkútói a feke­téig, az „elevenszülőktől" az ikrázókig. Megismerhetitek a magában foszforeszkáló. csíkot: rejtő neonhalat. De szóljunk az anyagiakról is. Kezdéskor kicsit drága hobby, de megéri. És nektek biztjos van megtakarított pén­zetek. (Persze a szülők is se­gítenek nektek, ha jó a bizo­nyítványotok.) Még azt is el­mondom, — vigasztalásként., hogy nem is drágább, de nem is olcsóbb más habtaynál. pél­dául a bélyeggyűjtésnél. NAGY VIKTOR Ablak­sztori Az osztály hát­só részében mozgolódás tá­mad. A tanárnő felszólítására egy hatalmas, kövér fiú emelkedik ki az utolsó pad- bóL A mindig jókedvű nevelő­nő így szól az óriás. termetű Jóskához: — Na fiam vigyázz magad­ra, mert kivágd lak az ablakon! — kis szünet után * még hoz­záteszi : — Igaz. ha nem akarok börtönbe kerül­ni, ugorhatok én is utánad. Erre Jóska lesütött szemmel és igen szerényen szólal meg: — A tanárnő már puhára esik. Irta és rajzolta: Wj. Jantner János Nem lehetne tíz centivel szélesebb? Az apró bosszúságok semmissé tehetik as apró örömöket. Nemrégiben elégedetten konstatálták a szekszárdi vásárlók, hogy ezentúl becsomagolva árusítják az üzletekben „minden­napi kenyerünket”. Az örömbe kis idő múltán ürömcseppek kezdtek vegyülni. Egyre kisebbednek a papírok méretei, fele­más módon becsomagolt kenyérhez jutnak az emberek. Néme­lyikkel úgy járnak, hogy idő előtt elrongálódik, ki sem jut a irásárló a boltból, szétszakad, mielőtt bármi hasznát venné. Az önkiszolgáló rendszerű üzletekben már a kaskába tevés pillanatában szétesik a csomagolás, bajlódhat vele a vásárló, amikor a kasszánál sietve épségben próbálja a kenyérrel együtt ki­emelni. Végképp sikertelen a papír épségének megőrzése, ami­kor a hálóba helyezés művelete következik. Önállósul a cso­magolópapír, rakoncátlankodik, s így az egész dolog célszerű­ségét veszíti. Mindezek abból erednek, hogy elméretezih, a kelleténél keskenyebbre, öt-tíz centivel kisebbre szabdalják a csomagoló­papírt Nyernek ugyan a bolti dolgozók, illetve az üzlet néhány fülért az effajta — tisztesség ne essék szólván — „csomagolás­sal”, ugyanakkor bosszankodik a vevő. Valójában nem tekint­hető ez takarékosságnak sem, mert ilyenformán legtöbbször hiábavalóan adják a kenyérhez a papírt. Kár az anyagért ki- ' dobódik a pénz, és semmivé válik a rendeletszabta előírás, mely ' szerint teljes mértékben be kell fedni a megvásárolt kenyeret. Célszerűbben nem tudnák megoldani? Vagy adjanak hozzá megfelelő méretűre szabott papírt, vagy semmilyent. De ha már kötelező, nem lehetne tíz centivel nagyobbra, ennyivel széle­sebbre vagdosni a csomagolópapírt?., Mi lenne, ha valamelyik élelmesebb üzletember kipróbál­ná? Talán még meg is érné neki, a vevők esetleg szívesebbéit és tömegesebben látogatnák az ö üzletét... Mellesleg azt is elérné, hogy ő teljes mértékben eleget tenne a rendelet elő­írásainak. , Ezen a kicsinyke többletköltségen, a néhány filléren nem múlhat az üzlet, a kereskedelem jövedelmezősége... Az sem hanphgolható szempont, hogy a méret növelésével javítanák a higiéniát és a kereskedelem kulturáltságát. Európa legnagyobb szállodája Európa leg­nagyobb szál­lodáját, a moszkvai „Rosszijá’-t már rég átad­ták a vendé­geknek. A „Rosszi- ja” szálló bel­ső munkálatai­nak befejezése és a nemrég elkészült 20 emeletes to­ronyrész azonban még elég munkát ad az építőknek. — Az alsó három emele­tet a műszaki berendezé­sek foglalják el — mondja Dmitrij Cse- csulin tervező. — A hatodik emelettől a ti­zenhetedi­kig 108 kényelmes szobát, il- . letve többszobás lakosztályt alakítottak ki. A műanyago­kon kívül alumínumot, üve­get, márványt és ritka fa­anyagokat is felhasználtak. A szobákat különleges rajzola­tú fából készült bútorokkal rendezték be, a falakat mos­ható tapétával borították, a padlókat pedig vastag, süppe­dő műanyag szőnyegekkel fedték be. Az egyszobás lakrészek könnyen átalakíthatok két­szobásokká, a négyszobás luxuslakosztályokból pedig könnyen háromszobás és egyszobás szekciókat lehet le­választani, a teljes hangszige­telés megtartásával. A félemeleten bár és ban­kett-terem kap helyet, az el­ső emeleten a különféle szol­gáltatások, majd felfelé ha­ladva az igazgatóság, a disz­pécserszolgálat es a szálloda- komplexum rádióstúdiója kö vetkeznek. A „Rosszijá’-ban működő: éttermek rendkívül népsze­rűek a moszkvaiak körében! A legizlésesebb közülük a to ronyépület üvegfalú étterrrk, A több mint hetven méter magas szórakozóhelyről cső dálatos kilátás nyílik a Vön:*:, térre. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents