Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
Építészek szemléje A nagyközönségnek kevésszer van alkalma arra, hogy így együtt lásson egy országrész építész-koncepciót, mint a most megnyílt szekszárdi kiállításon. Az építésztervező munkája nincs a közönség érdeklődési körében, hisz nagyon kevés az olyan ember, aki tudja, hogy egyik-másik középület, lakóépület kinek a keze, kinek a szellemi munkája révén jött létre. Egy időben volt arra példa, hogy néhány épületen, — például a bonyhádi pártszékházon — feltüntették, ki tervezte, ki építette. Pedig az utóbbi tíz évben számos olyan középület, lakóépület, műtárgy készült, amelyre méltán lehetne felírni kinek a munkája. Talán az ilyen ismeret- hiányt pótolandó is alkalmas az a kiállítás, amely vasárnap Szekszárdon a Béri Balogh Ádám Múzeumban nyílott. A Magyar Építőművészek Szövetsége pécsi csoportja és a Tolna megyei Tervező Vállalat rendezésében kiállítás keretében mutatják be a dél-dunántúli építészek legszebb munkáit. Méltánytalan volna egyiket, másikat kiemelni, a zalai és a rendező Tolna megyei tervezővállalatok építészei a legszebb munkáik képét, makettjét hozták el. A Somogy megyei pártbizottság székháza, a tamási pártszékház, a szekszárdi kórház konyhája, a pécsi sörgyár sörfőző konyhája, a nagykanizsai malátagyár, az irodaházak, az iskolák, a lakóépületek olyan egységes építészeti elvek találkozását sejteti, aminek ritkán lehetünk tanúi. Arról van szó, hogy a dél-dunántúli építészek bátran nyúlnak korunk legkorszerűbb építési anyagaihoz: vasbeton, üveg alumínium stb. S e korszerű anyagokat úgy alkalmazzák, hogy a f 'nkció betöltésén túl az épület szép, illeszkedik még a néhány ódon levegőjű kisvárosunkba is, sőt a pécsváradi iskola például a romantikus évezredes épületekkel övezett környezetbe. Nagy élmény végigjárni, nézni a kiállítást Itt nemcsak a hozzáértő, a laikus, a mindennapok embere is tanulhat, gyarapíthatja ismereteit. Természetesen egy ilyen kiállítás — a rendezők bármilyen szigorúan és körültekintéssel állították is össze az' anyagot — nem lehet teljes. Nincs arra mód, hogy részleteiben lehessen bemutatni egy-egy épületet, például a nagykanizsai középmagas lakóház belső terét, egy-egy iskola jól sikerül előadói termét, zsibongóját stb... Az első ilyen jellegű kiállítás azonban arra rendkívül alkalmas, hogy bepillantást engedjen az építészeti munkába; s az ilyenre kíváncsi közönség nem távozik csalódottan... (A kiállítást vasárnap délelőtt Császár József Szek- szárd város tanácselnöke nyitotta meg; a megnyitó résztvevőn a dél-dunántúli építészek munkájáról Tillai Ernő Ybl-díjas építész tájékoztatta.)-PjVendégek voltunk Baranyában Randevú a székesegyháznál — Hősökre emlékeztünk Harkány, Siklás, Máriagyűd — Irány Baranya megye! Utunk első állomása Pécs ... Az útimarsalok kezében mikrofon. Idő, szombat reggel, a megyéből majdnem azonos időpontban öt autóbusz indul. Az utasok között van ipari és mezőgazdasági dolgozó, hivatalnok. Laknak Szekszárdon és környékén, Tamásiban, Pakson, Bonyhádon, vagy környékükön. Foglalkozási, kor- és nembeli hasonlóság nincs. A kétnapos kirándulás résztvevői csak egyben azonosak; valahányan CSÉB-tagok. Az Állami Biztosító, az IBUSZ és a Hazafias Népfront a kétnapos túra vendéglátó gazdája. Az ÁB azért, mert a CSÉB-ta- goknak pluszként, mondhatni ajándékba adja időnként az üdülési, kirándulási lehetőségeket. Az IBUSZ azért, mert ő a bonyolító szerv, s ha azt akarja, hogy az út végeztével elégedett legyen ez a 180 turista, van mit sürögnie, szerveznie, intézkednie. A Hazafias Népfront jelenlétét az magyarázza, hogy jelen esetben nemcsak egy kellemesnek ígérkező hétvégi kikapcsolódásról van szó. Az akció nem véletlenül kapta a „Felszabadulási emléktúra” nevet. 25 évvel ezelőtt, ilyenkor még dúltak az öldöklő Dráva menti harcok Harkány és Siklós környékén. A felszabadítóktól hatalmas emberáldozatot követeltek ezek a harcok, amelyben számtalan bolgár katona vesztette az életét. Az életben maradottak és az itt elesettek hozzátartozói a testvéri Bulgáriában úgy emlegetik a Dráva menti harcokat, ahogyan mi Mohácsot... Utunk tehát célja szerint lényegesen több a szórakoztató időtöltésnél; emlékezünk s egyúttal számba vesszük, mi épült ezen a tájon a fel- szabadulás óta. Pécsett, a székesegyház előtt randevúzunk. Az idő vigasztalan, a hangulat annál derűlátóbb. Közfelkiáltás nélkül válik a népes társaság jelmondatává: Jönni, látni, tudni! — azaz, jobban megismerni a már eddig .is ismertet. Pécs szomszédsága, közelsége magyarázza, hogy sokat tudunk a kétezer éves városról. Ismerjük a Dél-Dunántúl- nak ezt a patinás metropolisát, Pécsett, de nem eléggé. Szombat délelőttre az a dolgunk, hogy elmélyítsük az ismeretséget. Pécs jelenére szenteljünk több figyelmet. A túra hazai szervezői mellé itt lépnek a Baranya megyei társszervek. Helyi idegenvezetőké a szó, akik a régi és új nevezetességeket úgy mutatják, ahogy az az ember, aki tudja, hogy ez nemcsak a baranyaiaké, hanem a miénk is. A Pécs régmúltjáról mesélő helyeket követően az új létesítményeken a sor. Most éppen az épülő tv-torony alatt állunk. Ha elkészül 1971- ben, nálunk is jobb lesz a vétel. Megcsodáljuk az Uránvárost, az új lakótelepeket. Közfelkiáltásra; a Pannónia Sörgyárat. — Csak a fogyasztás technológiáját ismerjük, oda nagyon jó lenne elmenni, megnézni, hogyan készül a sör. Megyünk. Igaz, csak harminc Tolna megyei vendégre számítottak. Mi meg vagyunk kevés híján kétszázan. Huszonöt évvel ezelőtt a sörgyár még csak sörfőzde volt. Évente 25—30 ezer hektó sört készített. Tavaly 500 ezer hektoliter sör hagyta el a gyárat, az idén 530 000 hektolitert ad a Pannónia Sörgyár a fogyasztóknak. Arra kevés az idő, hogy mindent lássunk, így is sűrű a program. Késve kerülünk a terített asztalok mellé Harkányban, ahol a „maszek” vendégek legnagyobb keservére teljesen megszálltuk a nemrég nyílt Napsugár Hotel éttermét. Ebéd után honfoglalás a Napsugár, és Baranya, valamint a Turista szállókban. Délután ki-ki azt csinál, amit akar. Legtöbben a harkányi gyógyvizet „vizsgáztatják”. Hol volt itt még a fürdőkultúra 1945-ben és utána? Most meg már arról van szó, hogy Harkány rövidesen gyógyfürdőhelyi rangra emelkedik. — Azt sajnálom, hogy ilyen rövid időre jöttünk! Este hatkor, a jó étvággyal elköltött vacsora után ismét úton vagyunk. Kissé fáradtan az egész napos jövés-menéstől. de készek a vendéglátók kínálta további jóra: ezen az estén a Pécsi Nemzeti Színház nézőtere csaknem a miénk. S azok a meleg üdvözlő szavak is, amelyek a két és fél órás zenés vígjáték előadása előtt hangzanak el, köszöntésünkre... Kinek mi tetszett legjobban a színházi estben? Kinek ez, kinek amaz. A többség annak örült, hogy Hajdú Júlia népszerű dalait egy csokorba kötve hallhatta ... Egyébként mind az öt autóbusz „nótázva” robog visszafelé Harkányba, ahol egy csapásra eltűnik a fáradtság. Míg az étteremben szól a zene, együtt a társaság. — Szakikám, aludni otthon kell! Vasárnap „hajnali” fél 9. Csappanóban a jókedv, mígnem porondra lépnek a tré- facsinálók. Kár, hogy olyan hamar múlik az idő. Ez a közös szomorkodás tárgya. Reggeli után ismételt roham a fürdő ellen. Ebéd, majd Siklós következik. Itt derül ki, hogy korunk emberéből sem hiányzik a romantika. Nem tudjuk eldönteni, kit nevezzünk ki várúmak. így, az érdeklődés rohamával bevett siklósi vár marad a baranyaiaké. A várúrjelöltek vacogva foglalják el helyüket a buszban. — Irány Máriagyűd! Utunk utolsó állomása felé tartva nem éppen a bűnbocsánat reménye fűti a két nap alatt összeszokott kollektívát. Dehogy! A pinceborozóban búcsúzásképpen megkóstoljuk még a Magyar- Bolgár Barátság Tsz tájjellegű borait, nótázunk egyet, aztán nem kis sajnálkozással indulunk. Senki sem bánná, ha „csak itt laknánk a szomszédban.” Hazáig tart a jókedv. „ . , — Ne tegyünk egy kis kerülőt? Még azt sem énekeltük el, hogy... — Oda se neki, majd legközelebb! Ebben maradunk es abban, hogy szép volt ez a kétnapos túra és minden momentumában alkalmas a tartalmas szórakozásra. Rendezői, bonyolítói megérdemlik a köszönetét! * H * A barátság is melegít Az ír setter Sutyi jól érzi magát „társbérletben ' az egerek pusztítójával. Lehet, hogy csak a kegyetlen téli hideg hatására jött letre e „kényszerhelyzet”, s nem megalkuvásról, csupán „fegyverszünet”-ről van szó. Egy biztos: a, „kutya-macska barátság” itt szó szerint értendő!... (MTI foto — Jászai Csaba felv.) Rendkívüli közgyűlés Duna föl cl váron A dunaföldvári Földvár Gumiipari Ktsz szombati, rendkívüli közgyűlésén Juhász István elnök az elnöki tisztség alól felmentését kérte. A közgyűlés a lemondást elfogadta, b Juhász elvtársat elnökhelyettessé választotta. A közgyűlés választása alapján az új elnök Krausz Má*yás, aki, az ÁFÉSZ üzemegységVeVasárnapi számunk utolsó oldalán hírt adtunk arról, hogy „érdekesnek ígérkező esemény” lesz aznap a szekszárdi művelődési házban, ahol az ifjúsági klub tagjai kérdeznek és az ügyész válaszol. Az esemény valóban érdekes volt, noha a válaszolók között egyetlen ügyész sem szerepelt, hanem tlr. Uzsák Zoltán a fiatalkorúak bírája, dr. Nőt László ügyvéd, aki rendszeresen véd a bíróság Tm. Gabonafelvásárló Vállalat felvesz: asztalos, lakatos. bádogos szakmunkásokat és segédmunkásokat. Vidéki munkahely esetén naponta hazatérnek. Jelentkezés: karbantartóüzem, Szekszárd. Keselyűs! út 9. (162) zetői állását cserélte fel e megtisztelő megbízatásra. A közgyűlésen, amelyen megjelent s felszólalt Rigóczky István, a paksi járási pártbizottság első titkára és Gyerő András, a KISZ ÖV elnöke is, kibővítették a vezetőséget. A ktsz vezetőségébe új tagként Albu Györgynét választották. előtt ugyancsak fiatalkorúakat és dr. Szűcs László, a BM-dol- gozója. A több mint száz fiatal részvételével lezajlott találkozó filmvetítéssel kezdődött. Előbb egy tűzrendészeti rövidfilmet vetítettek, majd egy dokumentumfilmet. „A galeri”-rőL Ezek után sorjáztak a kérdések. Ilyenek: „Fegyver-e a boxer, ólmo6- bot, rugós bicska?”; (Az.) .Mikor köteles valaki levágatni hosszú haját?” (Ha a személyi igazolványban rövid hajú képe van.); „Mikor jogos a gumibot használata?'; „Mikor köteles valaki levá- rektartás fizetésére?”; „Mi a botrány és közbotrány közti különbség”?, „Ha befolyásos szülők gyereke vét. „kimos- sák”-e a hatóságok?”. A kérdések csali az első pillanat- ban tűntek „rázósnak” — jóllehet nem is egy esetben ilyen szándékkal tették fel azokat. A jogászok valóban válaszoltak, méghozzá nyíltan és úgy, hogy a népes hallgatóság megelégedetten: — nem távozott, hanem folytatta az összejövetelt táncolással. Mit kérdeztek a klubtagok?
