Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
Az isksiii könyvtárak és az Olvasó Népért mozgalom N ehezen lehetne vitatkozni azokkal, akik az Olvasó Népért mozgalomról szólva gondolataikban eljutnak annak megfogalmazásáig', hogy az olvasásra nevelést mégiscsak az iskolában kellene elkezdeni. Mégpedig nem valami külön, erre a célra beállított tantárgy óráin, nem is lecke formájában házi feladatul adva, hanem minden egyes tantárgy keretében és az élménynyújtás olyan erejével, amely egy egész életen át hat. Mindaz, amit az iskolából kikerülőnek könyvkiadás, irodalompropaganda, kritika, könyvtár csak nyújthat, tulajdonképpen mind erre az életre szóló élményre és a nyomában járó szellemi szükségletekre épül, azt fejleszti és szolgálja. Pontosabban: így kellene lennie. S valljuk meg: nem mindenütt és nem egészen így van. Számtalan felmérés és könyvtári adat bizonyítja, hogy sokszor nincs mit fejleszteni és szolgálni. Kézenfekvő tehát a kérdés — ma már tucatjával lehetne idézni a megnyilatkozásokat: — mit kell hát tenni, hogy az iskola megfeleljen annak a Az 1969-es évet Bertha könyvének ismertetésével kezdtem, késövb Írhattam volna egy másik munkájáról is, s most ismét új Bertha-kötetről, az „At a Slyx folyón”-rói szólhatok. (A Szépirodalmi adta ki 5450 példányban.) S már várjuk a pályanyertes Tűzgömbök megjelenését is, melyből részleteket közölt az Vj írás. E tények igazoljuk, Bertha Bulcsú termékeny író. És tehetséges is. Ezt azért hangsúlyoznám, mert mostanában a termékeny írót némi gyanakvással illik fogadni. Nos, Berthára felesleges gyanakodni. Erről bárki meggyőződhet, ha elolvassa új kötetét, mely a címadó kisregényen kívül tizennégy rövidebb terjedelmű — elbeszélés, novella, tárca — írást tartalmaz. Elbeszéléseinek értékét valami hatalmas, váratlan robbanó belső feszültség adja. Novelláiban tűz, nyugtalan vibrálás, és mindenekelőtt akaratos, szilárd töltésű emberi arc található. Az író fegyelmezetten kerüli a bőbeszédűség buktatóit, mestere a rövid. de általános igazságot sugár-ó mondatépítésnek. Az elveszített bakák tánca című elbeszélés azért roppant érdekes, mert a világot egyidejűségében, egymásra vetített részképekkel tárja az olvasó elé. Ezek a részképek egyben szimbólumok, szimbólumrendszerek is. Az elbeszélés valósáqalapja rendkívül szűk és hétköznapi: Harta József kisdiák élete. Erre az alapra vetíti az író az első jelképet: a naponként kitörő, száguldó lovak a szabadság- vágy szimbélumává mag-sódnak. S a lovakat megfékező Csakonya a veszélvt vállaló, sokszor porba hulló, de mindin felemelkedő emh°r jelképévé válik. Aztá- a legszélesebb képsor következek: - háborúban eleset* katonák halál- tánc-jelenete. A képek a kis Harta Józsi tisztai, gyermeki viléaébnn ért- ínfűinek pnégsző. A tisztaság és „ teljesség igénye emelkedik ki A szarvas feladatának, mely ebben a nagy ügyben rá hárul? A legfontosabb annak a pedagógiai közvéleménynek a kialakítása, mely azt vallja, hogy az iskolareform egyik leglényegesebb célja, a tanulók önállóságra nevelése elképzelhetetlen anélkül, hogy növendékeinket rá ne nevelnénk az olvasásra, a könyvek forgatására, használatára, hogy ki ne fejlesztenénk bennük az önálló művelődés Igényét, az önálló ismeretszerzés készségét. A pedagógia szakembereinek feladata,, hogy tantárgyanként kidolgozzák ennek a nevelési tevékenységnek legjobb, legkorszerűbb módszereit. Arról van szó, hovy tanulóink ne tankönyvi szöveget tanuljanak, a nagyobbak ne érettségire,. vagy egyetemi vizsgára készüljenek, hanem az általános iskola legalsó osztályaitól kezdve hozzászokjanak ahhoz, hoc’v nem a bizonyítvány, az érdemjegy a fontos, hanem a tudás. Illetve, hogy oktatási irtéziréryeinikben — minden fokon és szinten — olyan szellem uralkodjék, me’y nem a tankönyvi szöveg visszaadásának minőségét, hanem a szercímű novellában is. S ezzel Kapcsolatiján meg jegy ezheijua, hogy Benha mostani írásaiban a tisztaságot, a szépséget nem a nyári képek, hanem a tél szigora és egyszerűsége jelenti. A tél szép, mert tiszteletet parancsol — mintha ezt hirdetné az író A szarvas, Tűz az éjszakában, Mese a téli erdőről c. írásaival. A kisregény ugyancsak az író témakörének tágulását jelzi. Ugyanis az At a Styx folyón történelmi regény. A Tanácsköztársaság drámai napjait, a tiszai offenzívát idézi meg hitelesen az író. A Styx folyó jelkép, megfelelője a Tisza, az elesett vöröskatonák temetője. A kisregény középpontjában egy értelmiségi áll. Bertha azt vizsgálja, miként ismeri fel Elek István, a tanárból lett századparancsnok az osztályharc lényegét. A főhős útja nehéz, sok téves elképzelés gátolja az igazság felismerésében. Valami homályos elképzelés él benne a nemzeti összefogásról. „Ha mindenki összefogna, parasztok, földesurak, tisztek, bérlők és tanárok, akkor segíthetnénk az országon” — vallja, Bertha az Elek István-i nemzeti összefogás elmélettel éppen azt bizonyítja, hogy a századforduló utáni magyar értelmiség tudatát megfertőzte egy hamis, túlságosan szélesen értelmezett és ködös patriotizmus, s ez mindig is akadályozta, gátolta eligazodásukat. A kisregényt olvasva akaratlanul is felötlik bennünk Németh László felszabadulás előtti értelmiségszemlélete, s mintha Bertha munkája a főhős sorsának tragikumával ezt a szemléletet is cáfolná. Mert Elek István saját bőrén érzi tévedését. Szerelmét, Zselic Milénát a fehérek felakasztják, öt magát pedig szörnyű kínzások után, szökés közben a Tiszába lövik, mely már nem a Tisza, hanem a Styx, az alvilág folyója, Elek István főhadnagy sírja. BÁBEL ERNŐ zett — bárhonnan szerzett! — ismereteket értékelje, az önálló gondolkodást jutalmazza, így olyan Ifjúság kerül majd ki az iskolákból, mely akkor is tud tájékozódni a világban, ha nem áll mellette a tanár, aki a napi leckét föladja és számon kérni. De ahogy az Olvasó Népért mozgalom általános kérdéseit feszegetve mindig kiderül, hogy a könyvtárak jelentik a mozgalom legfontosabb bázisát, az előbb említett korszerű oktató-nevelő munka sem képzelhető el kulturáltan használható. hatékony iskolai könyvtárak nélkül. Olvasásra nevelés az iskolában. Ez ioffos igény. Az iskolai könyvtárak mai állapota — elszomorító. Ha e kettőt szembesítjük, nyilvánvalóvá lesz az elleníVron- dás az igénv és a rendelkezésre álló eszköz között A korszerű iskolának az önálló ismeretszerzés műhelye, a könyvtár lauz a központja. Nem szabad hát megengednünk, hogy több évtizedre szóló iskolaépületekben legjobb esetben szűk raktározásra elegendő helyiséget szánjanak könyvtárnak, vagy egyáltalában megfeledkezzenek róla. Abba sem lehet belenyugodnunk, hogy a már meglevő épületekben — a közismerten szűkös elhelyezési viszonyokra hivatkozva — a könyvek lezárt szekrényekben a folyosón álljanak, s a „könyvtárról” csak idézőjelben lehessen szót ejteni. A szellemi munka olyan műhelyét kell megteremtenünk, ahol a könyvek légiója várja a kíváncsiságát, érdeklődését kielégíteni akaró fiatalságot, ahol akár órák hosszat tanulmányozhatja azt, amiről az órán, a tankönyvben csak a sűrített lényeget kapta, kaphatta. Hiába azonban a legjobb tanári szándék, ha nincs elég könyv, vagy nem az van, amit az oktatásban jól fel lehetne használni. Ismerve a könyvkiadás mai gyakorlatát, az sem elegendő, ha a fenntartó tanácsok évente egyszer vagy kétszer valamit könyvtárfejlesztésre is fordítanak. Az kell, hogy az iskolák folyamatosan megkapják a szükséges összegeket, és a rendelkezésre álló tájékoztató jegyzék alapján — mert vannak ilyenek! — maguk gyarapítsák az állományt. Az iskolának ez a, minden tantárgy tanítását egyformán szolgáló „szertára” sem eshet áldozatul az új gazdasági irányítási rendszer helytelen értelmezésének. Megbecsülést (erkölcsit és anyagit egyaránt) kell szereznünk azoknak a pedagógusoknak, akik lelkesedéssel végzik munkájukat, amiért hivatalosan annyit sem kaphatnak, mint — mondjuk — a takarék- bélyegek eladásáért. Általánosan elfogadottá kell tenni azt az álláspontot, hogy az olvasásra, a könyvek használatára nevelés az egész tantestület kollektív nevelési feladata, melyet a pedagógusok helyett sem az iskola könyvtárosa, még kevésbé a közművelődési könyvtárosok nem végezhetnek el, legföljebb segítik azt Az Olvasó Népért mozgalom a maga erkölcsi súlyával sokat tehet az iskolai könyvtárak fejlődéséért Bizonyosak lehetünk benne, hogy a legjobban és leggyorsabban megtérülő ..befektetés”, hiszen a mozgalom szószólói is állandóan azt hangoztatják, az iskola tehet legtöbbet az olvasó népért. KISFALUDl SÁNDOR Az olvasó naplója j Bertha Bulcsú: Át a Styx folyón i\ egyedszázada pusztították ei a dachaui koncentrációs táborban Kondor Györgyöt, modern szocialista képzőművészetünk nagy ígéretét, öt nappal korábban töltötte be a huszonnégyet; annyi idős volt tehát, mint ma egy végzős művésznövendék, aki éppen elindul pályáján. Cdes kAnna hetvenéves Személyleírása szerint különös ismertetőjele nincs, középtermetű, kerek arcú, orra, szája szabályos, mégis, azonnal ráismernénk, ahogy azonnal fölismerjük a régen látott testvért. Alig csukódott be mögötte a márianosztrai fegyház kapuja, a Krisztinavárosban, ahol lakott, már el is felejtették. „Magas lány volt, erős, fekete szemű” — mondta az egyik, a másik szerint csúnya volt, de azt is mondták, hogy szép volt. A balatonfőkajári temető akácai alatt se semmisülhetett volna meg jobban, tudósít Kosztolányi, de mi már tudjuk, hogy épp akkor lépett át az örökkévalóságba, amikor két fegyőr között megérkezett a fegy- házba. Szép volt? Csúnya volt? Amikor rá gondolunk, nem ezt kérdezzük. A tárgyaláson az elnök egy pillanatig arra gondolt, hogy „lehet itt valami, egy titok, melyet közülük senki nem tud, talán maga a vádlott sem”. Mi volt a titka? Az igazság, amit talán ő sem tudott, az elnyomottak és megalázóitok igazsága, amiért meghalni is érdemes. Édes Anna az idén hetven éi>es. Mert azt is tudjuk róla, hogy 1900-ban született, Balatonfőkajárón, s talán ma is ott él, a szikár és erős öregasszonyok konok hitével. Ma is dolgozik, fáradhatatlanul, kis házában minden ragyog a tisztaságtól, ahogy hajdan Vizyék lakásában is, mert tudja, hogy csak így érdemes. Kiegyensúlyozottan él, talán boldog is, ha ugyan egyáltalán gondol erre. Mert g,ki tudja, hogy minden óra meghozza a maga munkáját, amit ő, csak 6 tud elvégezni, boldog is, bár soha nem ér rá ezen gondolkozni. Természetesen arra a szörnyű éjszakára is emlékszik, amikor az iszonyat, végsőkig megalázott embersége kést adott kezébe, hogy megölje azokat, akik nem gazdái voltak, hanem kiuzsorázói. Nem bánta meg, vem bánt meg soha semmit. Még azt a buta és gyötrelme* kalandot sem a szélhámos Patikárius Jancsival, mely suta alkalmiságában is megízleltetett vele valamit a szerelem lebegő öröklétéből. S hetvenedik születésnapján erre is gondol, a szerelemre, ami fölvillant s örökre eltűnt életéből, hogy csak emléke melegítsen, fél évszázad múltán is. Ma is őrzi fiatalsága kincseit, mint a végleg elsüllyedt múlt megkövesedett leleteit: egy gyermektrombitát meg egy papírzacskó megszenesedett gesztenyét. Amikor letartóztatták, mindössze ezt találták kis batyujában. A rendőrök összenőttek, az ügyész is fejét csóválta. Nem tudták, hogn néha ennyi is elég, útravalónak, a halhatatlanságba. CSÁNYI LÁSZLÓ Kondor György emlékére
