Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
Pen kJ esz Korovesszisz: jfH Csöngettek. Nem vártunk senkii. Hajnali 3 óra volt. Feleségem és én két színész barátunkat láttuk vendégül, akik előadás után jöttek át Boroztunk. — Katonai rendőrség. — Kérem a személyazonossági igazolványokat. — Melyikük Korovessziáz? Szpanóz felügyelő volt öt emberével. Alacsony termetű ember, rettenthetetlennek akar látszani, arcára erőszakos keménységet ölt. Embereinél: kezében csőre töltött pisztoly. A ' KoroveggZisz-házasnár vendegeit igazoltatás után kidobják, majd házkutatást tartanak. Majdnem egy óráig rámoltak a kis. kétszobás lakásban. A bútorokat felforgatták, az összes ruhát egy halomba hányták. A szemétládát is kiürítették. még a vécépapírt is átnézték. Szinte vallásos buzgalommal kutattál:. Porrá törték a jeget a hűtőszekrényben, Föltépték a párnákat, szétszakították a könyveket. Odahaza nem volt semmi elrejteni való. Lefoglalták levelezésemet. befejezetlen egy- felvonásos darabom kéziratát, az írógépemet. Rátették kezüket trákiai népdalgyűjteményemre, tánc- és művészlemezeimre, A klasszikus marxista könyveimen kívül elvitték Platon és Aristoteles-kiadá- saimat is. Azt mondták rá. illegális irodalom. Mikor megpróbáltam felvilágosítani Szoanóz felügyelőt, rámmordult: — Ne etessen ezzel engem. Úgy látszik mégiscsak sikerült valami kételyt kelteVARGA JÓZSEF: Dombok öleinek Vonatok jönnek, vonatok mennek, az egyik elvisz, — másik visszahoz. Itt járda-sávon halkul el léptem, ott magába rejt zörgő villamos.. Itt lámpa villan, ott neon játszik, itt csend fon körül, de ott hang kiált, itt éjszakánként üres az utcánk, de ott most siet, ki műszakba jár. Itt néma dombok, ott hegyek ziignak, itt szőlő terem, hegyre szikla ül, itt két karjában terjed a város, ott felfelé nő, — szomszédja az űr. Ifi ismernek is, szeretnek néha, ott oly sok ember, — mégis Idegen, itt szél nyargal át hajnalok szagán, ott hajó dudál habzó vizeken. Itt présház lapul, csend, Kálvária, ott gyár zakatol, kőnek hangja van. E kettő között oda-vissza élek, itt zajjal járok, de ott hangtalan. Vonatok jönnek. Vonatok mennek, egyik fekete, másik tűz-piros. Most ezen ülök. Távolra, készen, hogy elérjem azt, — ami visszahoz. nem. A könyvszekrény előtt egy darabig töprengett, aztán úgy döntött, hogy lefoglalnak minden vastag könyvet, mert minden vastag könyv „vörös”. Egy ételrecept-gyűjtemény is közéjük került, de kihagyták a Hivatalos Távbeszélő Névsort. Aztán: — Kövessen. — Van letartóztatási parancsa? — Fogja be a száját. Korovessziszt a „katonai kórházba” viszik. A negyedik emeleti folyosóról lépcsősor vezet a tetőre. Az összekötő ajtón felirat: Belépni szigorúan tilos! A tetőn kis fedett házikó. Szennves- raktór. Lassan vonultunk. Nem éreztem semmi különöset. Bevezettek a raktár ajtaján, aztán felgyújtották a villanyt. Benn emberek dolgoztak. Kötelet kerestek, de sehol sem találtak. Tipikus görög dolog. Való1"! odaszólt nekem, hngv ne álljak ott. mint egy hőivé. hnn«m keressem én is. Szúrni őz feKigvelő bem engedte. Maradiak csak a' he- ivomen. nine-, szükségük rám. Meglett a kötél. Korovessziszt pent vad t*o~ kötnek, rövid Sznorifí- feliinnelö hozzálát a vallatáshoz. Kérdezgetni kezdett, hogy nem túl kemény-e a pad. nem vájnak-e a kötelek - a húsomba. Nem válaszoltam. — A pisztáciamandulát szereti? — Ha azt hiszi, hogy így kiszed belőlem valamit, akkor téved. Tiltakozom. A bírósághoz fordulok. — Kosztasz, adjál neki pisztáciát. — Fát. vagy vasat? — Először fát, majd meglátjuk. Ez a falanga, tortúra, amikor az embernek a talpát bottal verik. Eleinte csak fáj, éget. Aztán úgy érzi. hogy csúszik, zuhan egy hosszú síkos lejtőn, és mindig beleütközik egy kemény gránitsziklába. Ha nem láttam volna, hogy ütnek, nem tudtam volna, merről jön a''fájdalom. A csapások a gránitsziklák. A lejtő a szünet két ütés között. Ha egyenletes ritmusban csinálják, akkor nem fáj any- nyira, mint mikor össze-visz- sza. Kiabálná kezdtem. Eddig nam tudtam, hogy milyen átható lehet az emberi hang. A saját nevemet kiabáltam. Abbahagyták. Vagy • tíz ütést kaphattam. Szpanóz megkérdezte, beszélek-e. Nem néztem rá. Kosztasz újra rákezd- te. Üvöltöttem. Valaki kiment a vécébe, behozott egy felmosórongyot és a számba tömte. Kifacsarták, a mocskos lé a torkomra csurgóit. Nem kaptam levegőt. Megpróbáltam jógázni, hogy ne érezzem a fájdalmat. Semmi haszna, a jógatudományom csődöt mondott. Mindig azt hittem, hogy most ájulok el,, de nem. Sokáig bírtam. Csak a tompa pattanós hangja volt, mintha egy óriás faharang szólna. Aztán megint zuhanás, hosszan a csöndbe, a sötétségbe, a semmibe. Felmostak. Szinte büszke voltam, hogy elájultam. A falán gát sem lehet örökké csinálni. Majd csak abbahagyják. — Beszél? Megint a felmosórongy. Levegő — nincs levegő. A fejem remegni kezdett. — Ha ívjátok abba, mondani akar valamit Szép meló volt — Főnök, ne menj közel hozzá, leköp. Szpanóz odaintett Kósztasz- nak és újra kezdték. A fiatal írónak, mielőtt még elvesztené eszméletét, víziói támadnak. Egy koszos korcskutyát láttam, kövekkel hajigálják, megkövezik. Gyerekek hányják a követ, gyerekek a mi utcánkból. A kutya hasonlított hozzám. Félek, hogy megőrülök. Korovessziszt ronccsá verve magánzárkába viszik. Kábultan tölti az éjszakát. Másnap kezdődik elölről minden. Megint a Raktár. Amikor meglátták, nevetni kezdtek. Mit akarnak? Szpanóz ugyanaz^ kérdi, mindig ugyanazt. De minek? Valaki fütyült: „Athén, a menny lánya, gyönyörű Athén”. Forró víz. Vagy hideg, nem tudom. Amikór már beszéltem volna, nem jött ki hang a torkomon. Szpanóz felé intettem. Jelbeszéddel papírt kértem és ceruzát, „ön kicsoda?” „Mit akar tőlem?” A cédulákat dühöngve Ösz- szetépte. Visszavittek a 1?- cella magán zárkába. Az előző fogolynak itt kellett végeznie a dolgát. Bűz, salak. De itt valahogy biztosabbnak éreztem magam. Mint az egér, aki csapdába esett. De legalább a macskától megmenekültem. Készen vannak velem, és nem beszéltem. De ez csak a kezdet volt. 6 hónapig folytatták a vallatást a „katonai kórház” épületében és annak, tetején. Periklész Korovesszisz nem vallott. Amikor már járni tudott, kiengedték. Most feleségével együtt Londonban van. (Az Observer 1969. december 7-i számából.) (Raáb György fordítása.) Egyre szélesebb a tiltakozás az ultra-reakciós görög katonai junta elnyomása ellen. Még a NATQ-befolyásollságú Európa Tanács Is vizsgálatot indított — kizárási szándékkal — a görög diktátorok kormánya ellen, amely kíméletlen eszközökkel tartja kordában a görög népet, köztük értelmiségének legjavát. Elég, ha csak a kiváló zeneszerzőre, Tlicodorakiszra utalunk. Az Európa Tanács előtt meghallgatott tanuk egyike egy másik görög intellek tűéi volt, Periklész Korovesszisz. A fiatal író és színész megmenekülése után élménvkönyvet írt, amelyet — angolul — a londoni Allison and F.usay kiadó jelentet me- 1970 eíeíén.jA tekintélyes angol hetilap, ar Observer hosszabb részletet közölt előzetesen fennek alapján született a fenti írás. TÉGLÁSY IMRE VERSEIÉ KoroBzfmcfszef Nem vagyok szomorú, csak hazudnom kellett, hogy mentsek egy igazat eszembe jutott, hogy sokan annyira sem boldogok, mint én. — és elfelejtettem megmondani, hogy szeretlek, nem tudtam, képtelen voltam szavakat találni. — és éhes vagyok egy kicsit: így kevés a kenyér s a bor az asztalon látnom kellene az összes éhezőt, tudom. — csak félek a jövőtől, mert nem látok senkit ki az örömtől jönne örömmel — láttam egy tornyot melyből az igazságot lobogtatták míg a torony alját * a férgek kirágták. Azt hiszem nem vagyok szomorú, nézd csak az arcom, pirosra csókolta a hideg. Ne hagyj**» A hold kardja villog feléttem, görbe sugárral füvet kaszál. Hozzádvezető, kétségbillentett pallóit keresem szavaknak. Lábam viaduktra talált — föléd ívelő önhidamra. BÉNYEI JÖZSEF: Afomkor Zaklatott idegekkel sodródom és verődöm, amerre a világ húz, ahonnan új erő jön. Vonzások, taszítások bonyolult börtönrácsa őskori józanságom hétköznapokba zárta. Szentek kő-glőridi fejemet nem övezték, de homlokomba vájt a korai idegesség. Magányt uszít a kor rám, viszályok és veszélyek, jegyzékek. Incidensek forgószelében élek. Fejemből gomba lobban, koronája a kornak. Testein parázjjót fűzként már életében porlad. / ti r 'V'j'V/U 'fo11 ' ’ %'á h 4rJ 4 ib ÉRDI JUDIT RAJZA I
