Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
$$RUl KYITVRÁK NYOMÁSÁN Halfeldolgozó üzem a tengeren Megkezdte munkáját a Bering-tengeren a heringhalá- szatot az „Jeronim Uborevics” úszó halfeldolgozó üzem. A hajó a leningrádi Admiralität hajógyárban készült, és a Nemzetközi Halászati Kiállítás egyik érdekessége volt. Az úszó kombinátot napi 370 ezer doboz konzerv termelésére méretezték. A „vízözön“ előtt Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a monda-anyagot, kétféle vándorlást figyelhetünk meg, s két időkörre oszthatjuk a regés históriát Az első az ún. Würm-jégkor terjeszkedésének utolsó szakaszához kapcsolódik (mától 20 000—12 000 év), midőn a lehűléssel járó esőzések, áradások elől dél felé húzódtak a népeik; a második a jégkor olvadó szakaszához, vagyis a felmelegedés idejéhez (mától 12 000—5 000 év), midőn a felolvadt jégtömegek vize elborította az alacsonyabban fekvő szigeteket és földségeket, s e „vízözön” elől észak felé „menekültek” a népek. A legrégibb ír emlékek - az első időszakból erednek, s csakugyan több kelta-előtti népet említenek. A Droms- neacht c. könyv két népcsoportról beszél, melyek a vízözön, vagyis a közelgő fagy elől menekülve jöttek Írországba. Mindkettő matriarká- lis rendben élt, először „3x50” asszony érkezett egy Banbha nevű nő vezetésével, s róla nevezték el akkor az országot; de csakhamar mindnyájukat járványos betegség pusztította el (járványon talán az úttörő élettel járó nehéz körülményeket kell értenünk). Utánuk ismét egy asszony, Cessair, vezetett ötven szüzet az országba, de vele férfiak is jöttek; atyja, Bioth, férje, Fianntain ,és még egy férfi, Ladru. „Eirin első halott fér- fia”. Hajón jöttek, melyet istenük tanácsára ácsoltak, hogy a vízözön elől megmeneküljenek (azaz ószak felől vonultak óél felé). Ám nem sikerült, mindnyájan belevesztek, csupán Fionntain élte túl. A Vendidad világosabban szól a vándorlásról. Ahura Mazda (a Bölcsesség Ura, az isten) felsorolja a 16 helyet, melyet egymás után népének adott; az őshaza, az a föld volt, ahol az esztendő egyetlen nappalból és éjszakából áll (Sarkkör), a második Ga- va, ahol a szugdhák éltek, „harmadik legjobb helyül alkottam én, Ahura Mazda, a hatalmas szient Mo-urut”. Ez a Mo-uru nemcsak lakóhely, hanem nép is, telephelye Afrika északnyugati partvidéke és a Szahara, melyet megkír mélt, sőt termékennyé tett a jégkor esős időjárása, s ahol így a nép élete, művelődése zavartalanul folyt a történeti időkig. Erről a partok és a Szahara megalit-emlékei és sziklarajzai bőven tanúskodnak. Ók tehát az első keltaelőtti megalitrakó nép, s műveltsége a Würm-jógkor végső szakaszából származik. Törtenetileg azonosak Diodórosz és a görögök mauroi, a rómaiak mauri nevű népével, a mai mórok őseivel. A Vendidad egy másik helye arra mutat, hogy egy északon lakó nép épített először dolmeneket sírhelyül. Ez a rész a temetkezés szabályait írja le Ahura Mazda szájába adva: „Ha egy ember meghal ... amikor elmúlt a nyár, amikor megjön a tél... a sötétség kiterjed... (akkor) minden házban és minden tahiban emeljenek három katá-t annak számára, aki meghalt... (A katákom) nem szabad érinteniük a felfelé néző fejet, nem szabad érinteniük a karokat és a lábakat. (Tákarat- lanul kell kiteríteni a tetemet a kata fedőlapja alatt.) Mert ilyen a kata, amit a törvény előír... Oda kell tenniük az élettelen testet két napra, három napra vagy egy hónapra, vagy mindaddig, míg a madarak felszállnak, a fák kirügyeznek, a tócsák lefutnak és a szél felszárítja a földet. (Vagyis tavaszig.) Akkor aztán a mazdahívők tegyenek ki minden holttestet a Napra.” — Kétségtelen, hogy a temetkezés itt leírt rítusa nem Iránban keletkezett, szubtrópikus égöv alatt, hanem északon ,az indoeurópai népek őshazájában, ahol „egy hónapra is kiterjed a sötétség vagy mindaddig”, míg meg nem jön a tavasz, s tart a sok hónapos sarki éjszaka, a tél. Csak a sarki tél fagyában lehet épen megőrizni a tetemet tavaszig. Akkor azonban „ki kell tenni a holttestet a Napra... mígnem a tetem megtisztul és a madarak fal nem falják.” Mindez tehát egy Nap-vallás rítusa, a katák téli ravatal-építmények, dolmenek voltak, s tavasz jöttével a holttestet ki kellett tenni a Nap elé, a tető-lapra, hogy a ragadozó madarak hozzáférhessenek, s a napfénnyel és esővel együtt elvégezhessék tisztító munkájukat. Ez a rítus lényegében változatlanul ma is dívik Tibetiben és a pársziknál. VÁRKONYI NÁNDOR (Folytatjuk.) Mrs. Jacqueline Kennedy- nek, aki jelenleg Onassis multimilliomos felesége, sehogyan sem tetszett a pulóver, amelyet tíz évvel ezelőtt kapott volt férjétől, John Kennedytől. Jackie a pulóvert annak idején visszaküldte az áruházba, egy levél kíséretében, amelyben követelte, hogy térítsenek vissza neki 17 dollárt. A levél sokkal értékesebbnek bizonyult, mint a pulóver: november elején több mint 200 dollárért vették meg egy New York-i árverésen. A levélben az állt, hogy „a pulóver — karácsonyi ajándék volt’, s hogy a visszavett ruhadarabért járó pénzt utalják át Jackie folyószámlájára. A levél nem tesz említést az üzlet címéről és nevéről, de bizonyos, hogy „szegény” Jackie így is megkapta a kért összeget. A New Yorkban elárverezett 375 kézirat, levél és aláírás közül Lincoln elnök levele volt a legértékesebb ereklye, amelyben megköszönte egy kisfiúnak és a gyermek apjának, hogy 5 dollárt küldtek a polgárháború rokkantjai és sebesültjei számára létesített segélyalapnak. Ez a levél 3000 dollárért talált gazdára. ▼▼^▼^»▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼TTTTVTTVTVYTTTTTTVTVirTTTTWTTTTTT* rYTTTTTTTYTTTYirTVYTYTTTTYTTYYTTTTTTTTTTYTTTYTTTTTTTTTTVTTTT» — Belső szerelmi életünkben sohasem mutatkozott abnormálisnak. Hallatlanul szenvedélyes volt, és kora ellenére olyan erővel rendelkezett, mint egy fiatalember. Ismeretségünk első idejében Land.ru sóikat olvasott Később, amikor már egy fedél alatt éltünk, én is az ő könyveit olvasgattam. Csupa rendes, egészséges olvasmány voit, ismert, népszerű írók művei. LANDRU, a Egy rendőrnyomozó emlékiratai ► ► ► ► ► ► ► ► t ► ► ► t- ► ► E ► ► ► E E ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► Collombné: 1916. december 27., délután 4 óra. Babejay: 1917. április 12., délután 4 óra. Buissanné: 1917. szeptember 1., délelőtt 10 óra 15 perc. Jaume-né: 1917. november 26., délután 5 óra. 59. — A Gambais-i kirándulások során egyetlen olyan részletet sem fedeztem fel, ami feltárta volna előttem a villában történteket. Landru azt mesélte, hogy garázsának jövedelméből él, ahol autójavítást vállal. Őszintén szólva, ügyeiről semmit sem tudtam. Csak annyit mondhatok, hogy roppant tevékeny ember volt. Jött, ment, gyakran csomagokkal. Egészen szabálytalan időközökben tért haza és távozott otthonról. Az is gyakran megesett, hogy nem aludt otthon. — Nem győzöm eléggé hangsúlyozni: Landru mindig gyengéd és figyelmes volt irányomban, s nagyon szeretett. Igazi varázsló volt. Eleinte eltökélt szándékom volt, hogy nem bocsátkozom mélyebben a kalandba, hanem szakítok vele, amíg nem késő. De szavainak, hízelgéseinek varázsa meghódított, s levett a lábamról. Hallattan akaraterővel rendelkezett. Mindent el tudott érni, amit akart. Valahányszor javasoltam valamit a közeljövőre, mindig hozzájárult, ám a következő percben már meggyőzött, hogy nem helyes, amit indítványozok. Páratlan volt a meggyőző ereje. A GYILKOSSÁGOK VÉGREHAJTÁSÁNAK MÓDJA Eddig szándékosan nem beszéltem arról, hogy a nyomozásom alapján szerzett adatok szerint Landru hogyan ölte meg áldozatait ép milyen módszert alkalmazott a holttestek eltüntetésére. Talán fölösleges hangsúlyoznom, hogy a nyomozás során ennek a kérdésnek külön figyelmet szenteltünk. Mindenekelőtt azonban be kellett bizonyítanom, hogy a gyilkosságok valóban megtörténtek, s csak amikor ezt már megdönthetetlenül és kétségbe von hata fclan ul bebizonyítottam, akkor igyekeztem kideríteni a gyilkosságok végrehajtásának módját. Minden egyes eset ugyanarra a módszerre vallott. De mielőtt válaszolnék arra a kérdésre, hogy Landru hogyan ölte meg a tíz nőt és a fiatalembert, előbb még bizonyos adatokat olvasóim emlékezetébe kéll idéznem. Már Collombné és Mademoiselle Babelay eltűnésével kapcsolatban rámutattam arra, hogy bizonyos időmegjelöléseket találtam Landru noteszében. Hasonló időmegjelölósek szerepeltek Buissanné, Jaume-né és Pascalné esetében is, mégpedig a következőképpen: Pascalné: 1918. április 5., délután 5 óra 15 perc. tulajdoníthatunk a gyilkos Milyen jelentést feljegyzéseinek? Hogy erre a kérdésre megbízható választ adhassak, tüzetesen áttanulmányoztam az 1916. június 16-ától 1919. április 11-éig, a letartóztatást megelőző napig szóló feljegyzéseket. Ilyenformán mintegy ezier oldalt vizsgáltam át. A fent említett bejegyzéseken kívül egyéb dátumok mellett sehol sem szerepelt időmegjelölés. Ez a körülmény döntő jelentőségű. A furcsa megjelölés minden névvel kapcsolatban csak egyetlen egyszer fordult elő, vagyis olyasvalamit jelöl, ami csak egyszer történt meg. Es pontosan arra a napra vonatkozik, amikor Collombné, Babelay, Jaume-né, Buisson- né és Pascalné nyomtalanul eltűnt a föld színéről. Tehát nem volt kétséges, hogy az időmegjelöléseknek szoros kapcsolatuk van a bűntényekkel. S mi lehet ez a kapcsolat? Nem más, mint az, hogy a gyilkos szadista pontossággal feljegyezte áldozatai utolsó szívdobogásának a pillanatát. UAtí í. > > (Folytatjuk.) Drága ereklyék
