Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

A Hőgyészi Textilfeldolgozó Vállalat termékei ízléses kivi­telezésű női és leánykakardigánok, valamint férfipulóverek. Gallai Lajosné és Máté Erzsébet MEO-sok gondosan átvizs­gálnak minden darabot. A hőgyészi textilfeldolgozóban A vállalat konfekciőiizemében a hagyományos anyagokon kívül igen nagy mennyi­ségű szintetikus alapanyagot dolgoznak fel iskolaköpenyekké, női divat- és munkaköpe­nyekké. A hagyományos alapanyagból baby, lányka, serdülő és női divataljakat állíta­nak elő. Foto: Tóth Iván 5 'mon Béla éppen nyulakkal fog­lalatoskodik. A gumikerekes kis tolókocsiba hét nyulat rakott. Letakar­ta a pihegő állatokat egy pokrócfélével. Hideg van. Már egy kicsit olvad, de azért még ilyen vékonydongájú jó­szágnak ez az idő hideg. Leadásra ké­szíti a nyulakat. A „háztájiban” te­nyésztette a két kilónál nehezebb ál­latokat. Kiegészítő, a hivatali pénzhez. — Az 1500-as havi fizetés mellé min­dig jön valami. Egy kis kaszáló a Ka- pos-parton, ilyen nyúlféle ügy, aztán különmunka, mondjuk munkairányítás, meg efféle. Az azonban biztos, hogy ke­vés ember vállalná el ezt a hivatalt. Itt, pincehelyi viszonylatban is jobbak a fizetések. De én, kérem, lassan már húsz éve vízzel foglalkozom. Szeretem a vizet. Szeretem a Kapóst — kezdi a beszélgetést Simon Béla. Az ötvenes évek elején még napszá­mosként, majd havidíjasként dolgozott 4 vízügy kebelében, 1958-tól pedig rá­bízták a Kapos őrzését. — Innen, Pincehelytől Belecskáig az enyém a víz. Szeszélyes, szép víz. Úgy ismerem, mint a tenyeremet, Tudom, hogy most hol van a part mellett bel­víz, tudom, ha így enyhül az idő, két nap múlva hol, mekkora területet önt el. Meg azt is tudom, ha Dombóvárnál emelkedik a Kapos, hozzám mikor ér, és mit veszélyeztet, öt nagy híd,, több tucat befolyó, árok, meg ilyesmi van gondomra bízva. Mind számon tartott vízi létesítmény. A tanácsnál, ha vala­mit tudni akarnak, csak hivatnak: — Simon, mondja már... Ha a vízügynek jelentek: — Béla, mi a helyzet. . . A legtöbb bajt tavasszal, tél utóján okozza a Kapos. Egy kicsi kis olvadás, egy nagyobb zápor azonnal méterekkel növeli a víz szintjét. Itt, Pincehelynél, a vízügyi igazgatóság két éve épített igen korszerű gátőrházánál számon tartják, hogy 230 centiméteres vízállásnál kell elsőfokú készültséget jelenteni, 270 centinél következik a második fok és azután 320 centinél mindent kell moz­Őr a Kapóson gósítani, mert ekkor már a víz minden­hol van. — Örökké fogok emlékezni a hat­vanhármas nagy vízre — mondja Simon Béla. — Akkor az én térségemben két kilométernél szélesebb medre volt a Kapósnak. Az volt a nagy víz. Csak egy-egy fát láttam, meg csak sejtettem, hogy hol van. a töltés, meg hol a me­der. Azután ez a víz is elszaladt. Az a jó, hogy nálunk a víz hamar elszalad, — ha a Sió engedi. De, ha a Sióban nagy a víz, mint most is, amikor tele- szájjal adja a foki zsilip a Balaton ví­zét a csatornába, nehezebben szalad le ez a kis hóié, ami úgy megugrott a dombóvári mércénél. Igaz is, most már azt is számba kell venni, hogy a Ka­pos csak Kurd községig veszélyes. Ad­dig még a régi meder érintetlen. Kurd- tól Tolnanémediig, a Sió torkollásáig már jó a meder. Én nem is tudom, ho­gyan, de úgy elcsendesül most a víz. Valahogy jobban elfér a mederben, mi­után a nagy kotrógépekkel elegyen­gették az útját. Ott dolgoztam én is a gépek után. Volt rám bízva nyolc, meg tizenöt ember, mikor hogyan, aztán csi­náltuk a befolyókat, árkokat. Fogadtuk a követ, az; anyagot. Szóval mifelénk már jó a Kapos, nem olyan zabolátlan, mint volt még három éve is... Szeretni kell a Kapóst — mondja Si­mon Béla. ö szereti. Hétszázötven forin­tos havi díjjal kezdte. Most a legszebb gátőrházban, jó körülmények között, a megzabolázott Kapos folyó őre. Fontos poszton áll. Róluk, folyóőrökről csak ritkán esik szó. Simon Béla minden­nap kiballag a Kapóshoz, végigjárja a töltést, hazatérve jelentést ír... Most is, a nyúlszállítás is egybeesik a hivatalos úttal. A VITUKI megbízottját keresi föl, azt, aki mindennap ugyancsak re­gisztrálja a folyó vízének állását; a be­széd témája mi más lehet, mint a víz. — Tavasz előtt, olvadáskor mindig összejövünk, megbeszélni, kitől mit kérnek, kinek mi a dplga. Meg aztán a tanácshoz is kell menni, jelenteni, hogy a mostani olvadás még nem veszélyes, a hatezres szelvénynél van egy kis belvíz, de az legelőt lepett el. A Kapos most csendes... PÁLKOVÁCS JENŐ Gyurkó Géza: Korszakalkotó találmányaim Sokat töprengtem már, hogyan és milyen találmányokkal szol, gálhatnám legjobban önmagam és az emberiség jólétét, és meg kell mondanom, nem egy pom­pás és korszakalkotó ötlet fo­gant meg a megfoganásra oly termékeny agyamban. Eszembe jutott a Behring tengeri zárógát terve, jelentős előrehaladást ér­tem el a fotonrakéták hajtómű­veinek kidolgozásában, nem be­szélve arról, hogy sikerült olyan légycsapót konstruálnom, amely a reaktorokban csellengő mezo­nokat egyszerűen odakeni a falhoz . .. Tőlem származik az az ötlet is, hogy az éjszakai és rengeteg energiát fogyasztó közvilágítást á nappal kellene pótolni, nem beszélve a szárazság elleni vi­zes védekezés ötletéről. Ám min dig és mostanig éreztem, hog ezek a találmányok lehetnel ugyan hasznosak, érdekesek és talán még számomra erkölcsi sikert hozók is, de mégsem ilye­nekre van szüksége az emberi­ségnek. Többre, nagyobbra, hasznosabbra. Mígnem: olvastam, hogy baj van a cipőkkel, mert leválik a talpuk, bár a gyár esküszik, hogy nincs baj a cipőkkel, nem válik e a talpuk. És ez adta a bom- aötletet. Cipőgyáraink térjenek it a levált talpú cipők gyártá­sára, és a selejt az, amelyiknek nem fog leválni a talpa. így az­tán a cipők gyárai nyugodtan áttérhetnek a selejt gyártására. Nem lebecsülendő az állan­dóan folyó golyóstollak gyártása sem, mert ha a vevő tudja, hogy a golyóstoll, amit vesz, az már gyárilag állandóan folyik, egy­szerűen odalesz az ámulattól, és. a gyönyörtől, ha amit vett még­sem folyik. És minden bizonnyal nem fog levelet írni a szerkesz tőségek panaszrovatainak. Helyes lenne nem gépeket, hanem csak alkatrészeket gyár­tani, így aztán senkinek sem volnq oka, sőt joga sem, hogy az alkatrészhiányra panaszkod­jék. Panaszkodjanak a gép­hiányra. De az. sem lehne igaz, mert ha lenne elég alkatrész, akkor azokból otthon mindenki összeállíthatná a kedvére való, legszükségesebb gépeket. A mozilótogatók csökkenése tárgyában több ízben benyújtott MOKÉP- és kulturális panasz megoldása is kézenfekvő. Nem a közönség kevés, hanem a mo-. zik száma sok, és a sok mozi közül is sok a nagy mozi. Be­csukni a mozik felét, a meg­maradtokat átalakítani 20—25 személyes kamaramozikká. Az így felszabaduló helyiségekben megoldást nyerne a magyar filmgyártás krónikus helyhiánya,., Tehetségkuta tás Ezúttal nem a televízió szórakoztató és tehetség­kutató vetélkedőjéről, a Ki mit tud?-ról van szó. Tehetségek után a paksi járási művelődési központ munkatársai kutatnak, a néhány hónapja alakult, s máris sok sikert elért stú­diószínpad „társulatának" kibővítésére. A stúdiószín­pad tagjai elsősorban fia- talok, repertoárjuk pedig o mai magyar irodalom rep­rezentáns műveiből áll. Vezetőjük — Várhidi At­tila — fiatal, fiatalok a színpad tagjai, fiataloknak játszanak — mi kell még a sikerhez? Legfeljebb még néhány lelkes és tehetséges tag, hogy színesebb, érdekesebb lehessen a műsor. Várják a jelentkezőket. A Sárköz—Völgység! Vízitársulat felvételre keres mezőgazdasági GÉPSZERELŐT, NEHÉZGÉPSZERELÖT, AUTÓSZERELŐT. GÉPKOCSI­VEZETŐKET ÉS KŐMŰVESEKET a bonyhádi és szekszárdi telephelyünkre. Jelentkezés: Bonyhád, Somogyi u. 1. Munkaügyi Osztály. (74) Népújság 5 1870, január is.

Next

/
Thumbnails
Contents