Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

Nyereségrészesedés:

„Aki többet , többet is

Ezekben a napokban egyre többször kerül szóba a nyereségrészesedés. Egy évvel ezelőtt is, most is nagy várakozás előzi meg a nyereségrészesedés felosztását. Erről beszélgettünk Falucskai Károly elvtárssal, az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szakszervezetének megyei titkárával.

Első kérdésünk: — Milyen a hangulat a megyebizottsághoz tartozó üzemekben.

— Jobb mint a múlt évben volt. Tavaly a kategorizálás miatt elégedetlenség volt. Most megszűnt a kategorizálás, most ismét tapasztalunk elégedetlenséget. Tavaly körülbelül ez volt a helyzet: az érdekeltek 90 százaléka volt elégedetlen, most meg az a tíz százalék, aki tavaly elégedett volt

— Pontosabban.

— Az egyes és kettes kategória volt tagjai most attól tartanak, hogy nem kapják meg azt az összeget, amelyet tavaly. Szerintünk csak az tarthat ilyen dolgoktól, aki nem teljes értékű munkát végzett. A megyei bizottság, a szakszervezetünk központjának is az az elve, hogy aki 1969-ben többet dolgozott, több

Tm. Gabonafelvásárló Vállalat felvesz:

asztalos,

lakatos,

bádogos

szakmunkásokat és segédmunkásokat.

Vidéki munkahely esetén naponta hazatérnek. Jelentkezés: karbantartóüzem, Szekszárd, Kese- lyűsi út 9.

(162)

nyereséget is kapjon. Négy jelentős vállalat szakszervezeti bizottságai tartoznak hozzánk. A nyereségrészesedéssel kapcsolatban már mindenütt megkezdődött a politikai munka.

— Januárban még nem tudni, mekkora lesz a nyereségrészesedés, érdemes mégis már most foglalkozni e kérdéssel?

— A rendeletek, elvek ismertek. A Pénzügyi Közlöny decemberi mellékletében részletes intézkedés jelent meg arról, hogy a nyereséget mire, hogvan osszák fel. A Munkaügyi Közlöny december 20-i száma meg arról szól, hogyan egészítsük ki a kollektív szerződéseket Azért, hogy egységesen értelmezzék niindenütft a különféle rendeleteket, szükségesnek tartjuk, hogy már most foglalkozzunk azzal, hogyan, miként végezzük e fontos politikai munkát. Először a megyei bizottságon tartottunk értekezletet. Itt az szb- titkárok, a bérfelelősök, és a megyei közgazdasági és bér- bizottságak tagjaival egyeztettük az elveket Itt is abban állapodtunk meg, hogy már most el kell kezdeni a politikai munkát. Ki kell gyűjteni a munkabérrel kapcsolatos adatokat megállapítjuk a kilépők, a belépők, a törzsgárdatagok, a bumlizók számát. Szóval először arról határozunk, hbgy ki kaphat részesedést. Azután arról, hogy ki mennyit kaphat. Kit miért

emeljünk ki.

— Nem lesz könnyű dolog meghatározni, hogy egy munkás, vagy mérnök miért kapjon többet, mint azonos munkakörben dolgozó társai...

— Ez valóban nem köny- nyű dolog. De meg lehet találni azokat a módokat hogy különbséget tegyeknek, hogy meghatározzák, ki mennyivel dolgozott többet, jobban. Egyébként is mindenütt, ahol eddig is megfelelő politikai munkát végeztek a tömeg- szervezetek, tudják már, hogy ki az, aki megkülönböztetésre érett, alkalmas. Persze, erről annak idején majd a dolgozókat is tájékoztatni kell. Termelési tanácskozáson kell majd elmondani, vagy bizalmi gyűléseken, hogy ki, miért annyit kapott, miért kevesebbet, többet, mint társai. Nem lesz könnyű e kérdésről beszélni. De abban bízunk, hogy megfelelő előkészületek után a helyzet alapos ismeretében a szakszervezeti bizottságok jól tudják segíteni a nyereségrészesedés felosztását.

— És a kollektív szerződésekkel mi történik?

— Utasítás van rá, hogy a módosítást el kell végezni, és azt csatolQj a kollektív szerződéshez. Ez a munka nem okoz különösebb gondot. És véleményem szerint az sem, hogy névre szólóan kell értékelni a munkások, mérnökök, tisztviselők 1969. évi munkáját.

— Várható, hogy majd többen reklamálnak?

— Erre is felkészülünk. Úgy nem lehet elosztani a nyereségrészesedést, hogy mindenki elégedett legyen vele. A vitákat, az elégedetlenek számát azonban lehet csökkenteni — fejezte be nyilatkozatát Falucskai Károly megyei titkár.

— Pj —

Szekszárdon, a Hunyadi utcai gyógyszertárban Kollár Edit asszisztens, a kézi meghajtású tablettázógépen kinines, asz- pirines, C-vitaminos porkeverékből tabletták ezreit állítja elő, az influenzás megbetegedések leküzdésére. A gyógyszert csomagolás után juttatják el a megye összes gyógyszertáraihoz. Foto: Tóth Iván

Nagyobb, de szám nélküli

JanuAr elseje után új útirányt jelző táblák felszerelését kezdték meg Tolna megyében. Több hegyen már az újak láthatók, legtöbb útkereszteződésnél azonban még a régiek találhatók. A megyei közúti igazgatóságon Imre József igazgatótól megtudtuk, hogy e táblák kicsereiesere országos érvényű rendelkezés alapján kerül sor. Előreláthatóan hosz- szabb időt Vesz igénybe az összes tábla kicserélése, mert hiszen ez rendkívül nagy munkát jelent. A forgaimasaDD utakon kezdik, s fokozatosan kerülnek sorra a félreesőbbek.

Az új tábla lényege, hogy a helységnevet sokkal nagyobb betűkkel írták rá, mint a hagyományosra. Ez igazodás a nemzetközi jelleghez. Egyetemes érvényű szabvány ugyan nines rá, de mindenütt nagyobbodnak a betűk. Ez összhangban van a közlekedés fejlődésének követelményeivel. Amikor Magyarországon a kisbetűs táblák elterjedtek, alig jártak gépkocsik, s azok is lassan. Most már zsúfolt a gépjárműforgalom, megnőtt a sebesség, s ha valaki el akarta olvasni a táblát, annak egészen le kellett lassítani. Különösen este. Az új táblák nagyobb sebesség mellett is leolvashatók, anélkül, hogy hosszabb időre lekötnék a vezető figyelmet.

Ugyanakkor „hiány’» is tapasztalható az új táblákon: míg a régiek feltüntették a jelzett útirányban lévő nagyobb helység távolságát, az újak nem, s ezt hiányolják a közutakon közlekedők.

Az új élet első napjai Pincehelyen

Az emlékezés keskeny ösvényén járok. A szemtanúk, a szereplők segítségével felidézzük az első hetek eseményeit. Homlokráncolgató vének ülnek a karosszékekben, és hol bátortalan botorkálással, hol merész tudással szántják az időt. Némelykor talán tévednek, s ami csak jóval később, augusztusban, vagy szeptemberben történt, arról azt hiszik, hogy januári esemény volt. Huszonöt év múltán összemosódnak a történések és kihullanak az emlékezetből a nevek.

Az a nemzedék, amelyik akkor, 1945. januárjában, a felszabadulást követő hetekben a színre lépett, a negyvenesek, az ötvenesek nemzedéke volt. Az elbeszélésekből kirajzolódik a kép: Pincehelyen a „front utón” érett kofti férfiak, agrár- proletárok, birtokos parasztok siettek a községházára, hogy intézkedéseket hozzanak és a községet az aléltsógóból felrázzák. E történelmi napokról sajnos írásos emlék a tanácsházán nincs. Nagy kár, — mondja a községi tanács elnöke — s legfeljebb abban bízik, valahonnét, a régi családi iratok közül még előkerülhet valami. Talán- talán. Ennek azonban az idő múlásával egyre kevesebb a valószínűsége. Nemrég a fél falut bejárták. Bekopogtattak az egykori újgazdákhoz, de birtoklevelet sehol nem találtak. A földosztás Pincehelyen is megtörtént, a volt földhöz juttatottak azonban váltig állítják: végzést kaptak, de birtoklevelet nem. Ügy látszik, elfelejtették kiadni, vagy egyszerűen nem volt, aki kitöltse azokat. A községi tanács elnöke valamelyik szekrény mélyén talált egyet: kitöltetlen.

Pontosan senki nem tudja, hogy melyik napon alakult meg a Nemzeti Bizottság és csupán az emlékezet őrzi — jól, rosszul? — azoknak a nevét, akik tagként tevékenykedtek benne. A Magyar Kommunista Pártot Vass Gyula asztalos és Bognár Gábor középparaszt, a Szociáldemokrata Pártot Úti Jenő és Sandi Lajos, a Nemzeti Paraszt Pártot Győri János és Czigler Lajos, a Kisgazda Pártot Cseh István és Ékes Ferenc képviselte a Nemzeti Bizottságba;!. Ékes Ferenc ma így foglalja össze a Nemzeti Bizottság munkáját:

„Gyanús alakok kószáltak a községben, gyakran fordultak elő lopások, betörések, még nappal is. Az emberek élete és vagyona nem volt biztonságban. Legelőször tehát a rendőrséget szerveztük meg. Emlékszem, Széli Ferencet neveztük ki parancsnoknak. Horváth Györgyöt, Horváth Istvánt Schulcz Ferencet, Sarkantyú Józsefet beosztott rendőrnek. Amikor ez megtörtént, az üzletek, a boltok kinyitása következett.”

Mások szerint közvetlenül a felszabadulás után Takács János és Leiner József is részt vett a közrend védelmében. Egy dolog bizonyos: a helyi rendőrőrs munkája nyomán a gyanús idegenek a községből kereket oldottak. Erről Horváth István sokat tudna mesélni. Azóta is egyenruhás ember, Budapesten teljesít szolgálatot.

Érdekes, hogy Pincehelyen a negyvenötös tisztségviselők azt állítják, január első napjaiban küldték a község dolgozói az első élelmiszerszállítmányt az éhező Budapestnek. Csakhogy január első napjaiban még nem küldhették, hisz a főváros 1945 februárjában szabadult fel. De hát nem is az időpont az érdekes, hanem a szív. Az élelmiszerszállítmányok feltehetően 1945 márciusában indultak el Pincehelyről Budapestre. Még a legszegényebb ember is adott, ha mást nem, egy bögre zsírt, vagy egy szakajtó lisztet. Az emberek a dátumokban, az időpontokban többnyire bizonytalanok. Inkább valamilyen nevezetes eseményhez kötik a történéseket. A vonat hosszú hónapokig nem közlekedett. Cecére kellett a pincehelyieknek elgyalogolnak, ha Budapestre akartak utazni. "Legelőször akkor láttunk rendes vonatot, amikor Veres Péter és Rákosi Mátyás Kaposvárra utazott. Sokan mentünk ki a vasútállomásra, és visszaintegettünk Veres Péternek és Rákosi Mátyásnak.” — mondja Ékes Ferenc.

Az áramszolgáltatás szünetelt. Esténként a pislákoló zsírmécsest ülték körül az emberek és politizáltak. A híreket a szökött katonák és a pártok szervezői hozták. Horváth András kisbíró minden reggel elindult végigdobolni a községet.

Legtöbbször azt dobolta, hogy gyűlés lesz. A község új vezetői ilyen módon tájékoztatták a lakosságot' az intézkedéseikről. A normalizálódás legjelentősebb eseményeként tartják számon azt a napot, amikor újból dolgozni kezdett a hengermalom. A Nemzeti Bizottság Révész Péter ftgrárproletárt nevezte ki a malom vezetőjének. Az őröltetők minden mázsa búza után 20 kilogramm tűzifát vittek a malomba. Lassan megkezdődött a cserekereskedelem. Szekérre raktak néhány mázsa lisztet, elvitték Pétre, és elcserélték petróleumért. Legjobban a só hiányzott. Ta- nos János vegyeskereskedő kinyitotta ugyan a boltját, de,hát mit ér az üres bolt? Akkor, 1945. januárjában mégis megnyugtató volt, hogy ismét el lehet menni a boltba.

Amikor orvosra, gyógyszerre, gépkocsira, egyáltalán segítségre, tanácsra volt szükség, a község vezetői a Vörös Hadsereg katonáihoz fordultak. Négy tolmács működött a községben: Patkó Imre, Mayer József, Bognár Gábor, Tálas István. Január végén „mozgolódni kezdtek” a fiatalok is. Rózsa Lajos és Bíró Mihály volt Pincehelyen az első ifi-vezető. Az idős emberek Rózsa Lajost így emlegetik: kiváló szónok és ügyes szervező.

Nevek, emberek, történelem. Az első hetek főszereplői a 45-ös tisztségviselők, a pincehelyi vezérkar tagjai közül, fájdalom, kevesen élnek. Vass Gyula, Bognár Gábor halott. Mayer József, Patkó Gábor halott. A földosztó bizottság elnökét két esztendeje temették... Az életben lé1 vők többsége is idős ember. Sokan az aktív közéleti tevékenységtől már csak a koruk miatt is visszavonultak. Mások kifáradtak, megsértődtek, vagy egyszerűen félreálltak. Egyedül talán Ékes Ferenc viszi még ma is a régiek közül a „vonalat”. Hajlott kora ellenére aktív közéleti ember: tanácstag, és a termelőszövetkezetben is tisztség- viselő. ' Horváth András kisbíró közel négy évtizedes szolgálat után nyugdíjba vonult Tanos János vegyeskereskedő elköltözött a községből. Révész Péter, a gőzmalom negyvenötös vezetője a termelőszövetkezetben dolgozik. Az új élet első "apjaiban ők voltak Pincehely'- rt cselekvők, a nvezg.' ítók, a kezd • nényezok n ' az úttö-