Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
64 000 tanulói vesznek fel a középiskolákba Lugossy Jenő miniszterhelyettes nyilatkozata Kosos koslemény Mirko Tepavac é§ Péter János tárgyalásairól Az ez évi iskoláztatási és pá-. lyaváiasztási feladatokkal kapcsolatban megjelenő miniszteri: utasításban foglaltakról nyilát'-; kozott Lugossy Jenő., művelő-; désügyi. miniszterhelyettes, az MTI munkatársának: — Az alapvető feladatok azonosak az előző esztendők- 1 ben megjelöltekkel. Az általános' iskolák igazgatói' és nevelői — a pályaválasztást segítendő —. mindenekelőtt tájékoztassák a szülőket, és a tanulókat a továbbtanulás lehetőségeiről. Ebben az oktatási évben az általános iskolák VIII. osztályaiban előrelátha- • tóan 168 000 gyermek, végez — 14 00Ö-rel kevesebb a . tavalyinál, — s közülük gimnáziumban és szakközépiskolában körülbelül; 63—64 ezren tanulhatnak tovább. E pályaválasztási tanácsadásnál arra kell törekedniük a tantestületeknek. hogy a fiatalok rátermettségüknek, tehetségüknek és a népgazdaság igényeinek leginkább megfelelő, iskolatípusba kerüljenek. Célszerű, ha a pályaválasztás, a jelentkezés helves irányítása érdekében az osztályfőnökök rendkívüli szülői értekezletet tartanak, s a szükséghez képest egyénileg is tárgyalnak a szülőkkel. — Szeretném kiemelni annak fontosságát, hogy pedagógusaink a pályaválasztás időszakában különösen nagy gonddal foglalkozzanak a fizikai dolgozók gyermekeivel. Alapvető politikai és pedagó- giai feladat, hogy a kétkezi dolgozók tehetséges, érdemes gyermekei' tovább tanuljanak, s', képességeiknek, érdeklődési körüknek megfelelően!, kellő arányban' kerüljenek a gimnáziumokba, szakközépiskolákban* és szakmunkásképző iskolákba. Arra is törekedni kell, hogy a lányok az eddiginél nagyobb számban jelentkezzenek a szak- mai képzést nyújtó tanintézetekbe. — Fenntartjuk azt a gyakorlatot, hogy a jelentkezési lap továbbításának nem lehet akadálya, ha a tanuló csak egy intézményt,- vagy -két azonos iskolatípust jelöl meg. Ezúton is figyelmébe ajánlom az osztályfőnököknek, hogy az általuk készítendő jellemzés legyen alkalmas a tanulók sokoldalú megismerésére. Ezzel is segítsék a felvételi kérelmet elbíráló iskolák igazgatóit a helyes, igazságos döntésben. Azokban a helységekben, ahol legalább három gimnázium működik, a tanulók egyenlő elosztása és a helyes kiválasztás megkönnyítése érdekében á területileg illetékes tanácsok felvételi körzeteket állapíthatnak meg. A gimnáziumok elsősorban a körzetükhöz tartozó fiatalokat kötelesek felvenni, a szakosított tantervű osztályokba azonban körzethatárra tekintet nélkül jelentkezhetnek a tanulók. __ Az olyan gimnáziumokban, ahol kétszeres, vagy annál nagyobb a túljelentkezés, tájékozódó jellegű beszélgetést kell folytatni valamennyi tanulóval' Ez afféle ismerkedés, ami természetesen nem lehet azonos a felvételi vizsgával. A résztvevőktől nem szabad megkövetelni vizsgajellegű feladatok megoldását. Némileg más az eljárás a gimnáziumok matematikai programozó, a heti 6 órában nyelvi foglalkozást biztosító idegennyelvű, továbbá az ének-zenei szakosított tantervű osztályokban, továbbá a különböző művészeti szakközépiskolákban. Ezekben a jelentkezők felvételi vizsgát tesznek. A szakközépiskolai felvételek lebonyolítására e gyébként a múlt esztendőben kiadott miniszteri utasítás és a végrehajtást tartalmazó útmutató érvényes az idén is. — Az elmondottakat még kiegészíteném- a--felvételi elbírálásnál, döntésnél feltétlenül szem előtt tartandó, néhány igen lényeges tudnivalóval. Mint ismeretes,' a felvétel ügyében a középiskola igazgatója dönt. Kötelessége figyelembe venni az általános iskola véleményét, a felvételi beszélgetések, illetve .vizsgák,, valamint; a szakmai. alkalmassági vizsgálatok tapasztalatait (Utóbbiak a szakközép- és a szakmunkástanuló-iskolákban vannak.) Ismét nyomatékosan hangsúlyozom: nem szabad fetisizálni az átlagosztályzatot, A tanulmányi eredmény és á magatartás mérlegelésén túl feltétlenül legyenek tekintette] az igazgatók azokra a körülményekre is, amelyek gátolták a jobb tanulmányi eredmény elérést egyik-másik — egyébként értelmes, szorgalmas — fiatalnál. Amint erről már nyilatkozatom elején is szóltam: biztosítsák a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek minél nagyobb arányú felvételét, -támogassák a .sokgyermekes szülők, az egyedülálló anyák továbbtanulásra érde- rn.es gyermekeit. — Ügy érzem, ismét szükséges szóvá tenni egy tapasztalatunkat. Az "előző években többször előfordult, hogy egyes középiskolákban --- főleg Budapesten — kereken kijelentették, hogy bizonyos átlagon alul nem veszik fel az első osztályba jelentkezőket, Ezt a gyakorlatot megengedhetetlennek tartjuk és bárhol előfor-, dúlna ilyesmi,' áz' illetékesek szigótúan lép'jenek ' tel ellene., Erre semmiféle hivatalos hoz-' 'ZájáruláST sen-ki néfn' adott, ellenkezőleg, mindig tiltottuk, és elítéltük. — Végül szeretném kifejezni azt a reményemét,, hogy a pályaválasztással és a felvételekkel kapcsolatos feladatokat országszerte lelkiismeretesen, a szülök és a diákok megelégedésére oldják majd meg igazgatóink., nevelőtestületeink. Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására 1970. január 12—17. között hivatalos baráti látogatást tett Magyarországon Mirko Tepavac, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere. Magyarország) tartózkodása során a külügyminisztert szívélyes beszélgetésen fogadta Losonczj Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, és Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A jugoszláv külügyminisz- ler megtekintette a Százhalombattai Olajfinomítót, a Magyar- Nemzeti Galériát, a szentendrei szerb egyháztörténet! gyűjteményt és a budapesti szerb-horvát gimnáziumot. Munkatársaival együtl mindenütt meleg fogadtatásban részesült. A külügyminiszterek véleményt cseréltek a két ország kapcsolatairól és az időszerű nemzetközi kérdésekről. A tárgyalásokon részt vatl: Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Marjai Józsel. a Magyar Népköztársaság nagykövete a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. Jakus Jenő, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, Rácz Pál, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője, valamint Matusek Tn Oláh József és Randé Jenő, a Külügyminisztérium főosztályvezetői és Gyen is Jenő főelőadó; jugoszláv részről: Jaksa Petries külügyi államtitkár-helyettes, Géza Tikvic- (kk a Jugoszláv Szocialista Sz&vétségi Köztársaság nagy- követő a 'Magyar Népköztársaságban,.. Djuka Vukoljcs külügyi ' államtitkárság főosztályvezetője, Alstkszander De- majo, a külügyminiszter kabinetfőnöke, Szvetozar Sztar- csevies, és Radivo.je Sztakics. a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosai és Marko Milasin. a külügyi államtitkárság tanácsosa. A felek megelégedéssel állapították meg ,hogy eredményesen fejlődnek a két szomszédos szocialista ország poli- ■ tikai, gazdasági és kulturális ; kapcsolatai. Az együttműködés fejlődését szolgálják a két ország vezető’ személyiségeinek, a párt, az állárhi és' társadalmi szervezetek képviselőinek találkozásai és eszmecseréi. Megállapították, hogy a két országban élő nemzetiségek nem a megosztás tényezői, hanem hidat jelentenek az együttműködés fejlesztésében. ' A két miniszter hangsúlyozta, az eredményes gazdasági együttműködés, az árucsere- forgálom és az ipari kooperáció , jelentőségét. Kifejezték kormányaik készségét az ilyen irányút aktivitás , további ösztönzésére. Kedvezően értékel - ték a turizmus fejlődését, a kis- határ-forgalmat és a határmenti területek együttműködésének egyéb formáit. A külügyminiszterek kinyilvánítottál!; kormányaik készségét, hogy a jövőben is tervszerűen és körültekintően fejlesztik' a két szomszédos szocialista ország kapcsolatait az élet minden területén, a szuverenitás, az egyenjogúság és a belügyekbé való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartása alapján A nemzetközi kérdések áttekintése során a két miniszter hagy figyelmet szentelt az. európai biztonság és együttműködés problémáinak. Kijelentették. kormányaik készek arra, hogy aktív hozzájárulással támpgassák mindazokat a kezdeményezésekéi és akciókat, amelyek a nem- . zetkozi légkör további javulásáig az európái^ országok kölcsönös bizialmánák erősítését és együttműködését . szolgáljál!. Egyetértettek abban, hogy az. európai államok biztonsági konferenciája, — amelyen minden érdekelt országnak lehetősége lenne a teljes és egyenjogú részvételre —, jelentős szerepet játszhat a feszültfi vietnami értekezlet egy éve Vasárnap lesz éppen egy esztendeje, hogy Párizsban megnyílt a vietnami probléma ’ rendezésével foglalkozó négyes konferencia. Az Humanité szombati számának vezéreik; kében Yves Moreau ebből az alkalomból azt elemzi, hogy mi az, oka annak, hogy a konferencia mindeddig' semmi eredményre sem vezetett. Moreau emlékeztet rá, hogy elnöki megbízatásának lejárta előtt Lyndon Johnson megígérte, hogy a Vietnammal foglalkozó tárgyalások „gyorsak, hasznosak, komolyak és elmélyültek” lesznek. Richard Nixon pedig beiktatásakor, 1969. január 20-án elmondott beszédében kijelentette, hogy megbízatását „a béke ügyének szenteli”- Azóta egy esztendő telt el, a tárgyalások pedig semmivel sem haladtak előre. Mi történt a valóságban azon az ötven ülésen, amelyet időközben íj Kiéber sugárúton megtartottak? A vietnamiak kezdettől fogva előterjesztették azokat az elveket, amelyek alapján lehetséges lenne a békés rendezés: tartsák tiszteiét- pen népük jogát a függetlenségre. Az 1969 május 8-án előterjesztett tízpontos átfogó javaslat részleteiben is meghatározza, miképpen lehet a vietnami népnek ezt a jogát tiszteletben tartani. A vietnamiak kezdettől fogva hangsúlyozzák . azonban, hogy nem követelik javaslataik sommás elfogadását, vagy elutasítását, hanem alapelveknek tekintik őket, amelyek konkrét végrehajtásáról tárgyalni lehet. A vietnamiak jószándéka mi p den vitán felül ált. Az amerikaiak ugyanúgy, mint a VDK elleni bombatámadások megszüntetésével foglalkozó tárgyalások idején, állandóan a „kölcsönösséget” követelik feltétel nélküli visz- szavonulásuk ellenében. Ez azt jelenti, hogy valamiféle jutalmat követelnek agressziójukért. Ezeket a tarthatatlan követeléseket a vietnamiak nem vették tekintetbe. Ebből Nixon azt a következtetést vonta le, hogy más kivezető utat kell keresnie és bejelentette a háború .viethamizálását”, azaz a saigoni hatóságok és hadsereg megerősítését és az amerikai erők cseppenkénti kivonását. Az elmúlt esztendő folyamén az amerikai expedíciós hadseregnek mindössze tizedét szállították haza. Ezen felül Nixon, mivel nem merte nyíltan megszakítani a párizsi tárgyalásokat, inkább álomba szende- rítette. Ez amerikai küldöttséget hetek óta egy másodvonalba tartozó diplomata vezeti. A cél, amit az amerikaiak el akarnak érni, nyilvánvaló. Nem adták fel a reményt, hogy X>él-Vietnamra ráikényszeríther tik az „amerikai béke” egy változatát, hasonlóan ahhoz, amit Dél-Koreában valósítottak meg. E törekvésükben az • amerikai imperializmus elsősorban két tényezőre spekulál. 1. Számít azokra az illúziókra, amit a cseppenkénti csapatkivonásoknak nagy zajjal történt bejelentése váltott ki az amerikai közvéleményben és a világközvéleményben egyaránt. Valóban a - Fehér Ház propagandája a háború „dez- amerikanizálására” vonatkozóan nem marad hatástalan; 2. Az amerikai parancsnokság képtelen ugyan kivívni a katonai győzelmet, azok a hatalmas anyagi eszközök azonban, amelyek rendelkezésre állnak, lehetővé teszik, hogy a szörnyű rombolások tetemes fokozásával kedvét szegjék a délkelet-ázsiai térség többi népének, nehogy mégkísérelje felszámolni az imperializmushoz fűződő kapcsolatait. Az amerikaiaknak ez a magatartása kettős visszavágást követel meg a vietnami nép barátaitól és a világ békeszerető embereitől: le kell leplezniük az amerikai kormány által terjesztett illúziókat, másrészt még hevesebben kell tiltakozni a példátlan bűnök ellen, amelyeket az amerikai ág- resszorok egyre nagyobb mértékben követnek el Vietnamban. Ily módon kell rákényszeríteni arra az Egyesült Államok kormányát, hogy végre komoly tárgyalásokba kezdjen a párizsi értekezletén/ amel\ - nek megtartásába egy éve be leegyezett. ség enyhítésében, az európai országok együttműködésének, szélesítésében. A külügyminiszterek aggodalmukat nyilvánították a viet- . nami agresszió folytatódása miatt. Teljes támogatásukról biztosították a Vietnami Demokratikus Köztársaságot és a Dél-Vietnami Köztársaság i deig- lenes forradalmi kormányát, a szabadságáért,- nemzeti függet- lenségéért hősiesen küzdő viét* nami népet. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei feltétel nélkül vonják ki csapataikat Dél-Vietnamból. Kifejezték reményüket, hogy a vietnami helyzet olyan igazságos rendezésére kerül sor. amely biztosítja a vietnami népnek, hogy szabadon, külső beavatkozás nélkül, maga dönthessen brszága jövőjéről. A felek osztják valamennyi békeákerető ország aggodalmát a közel-keleti feszültség fokozódása miatt, ami Izraelnek az arab országokkal szemben folytatott agresszív és te- rületrabló politikája következtében állt elő. Támogatásukról biztosították az igazságos ügyért harcoló arab országokat és a Palesztinái felszabadulási _ mozgalmat. Kifejezték: meggyőződésüket, hogy határo- zottäbb intézkedésre van szükség a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának végrehajtása érdekében. Véleményt cseréltek más nemzetközi kérdésekről is. Hangsúlyozták a vitás kérdések tárgyalások útján. az ENSZ alapokmánya széliemében való megoldásának szükségességét. : 1 ' Mirko Tejbávác külügyminiszter magyarországi látogatása. baráti és hyflt légkörben folytatott megbeszélései hozzájárultak a Magyar Népköz- társaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kölcsönös megértése, barátsága és együttműködése további erősítéséhez. A külügyminiszterek egyetértettek ab-, ban, hogy a két külügyminisztérium között gyakoribb eszmecserékre van szükség az időszerű nemzetközi kérdésekről. Mirko Tepavac Fock Jenőnek. a magyar minisztertanács elnökének levelet adott át, amelyben Mitja Ribicsics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke jugoszláviai baráti látogatásra -hívja meg a magyar miniszterelnököt. Péter János külügyminisztert is meghívta jugoszláviai látogatásra Mirko •Tepavac külügyminiszter. Magyar részről a meghívásokat köszönettel elfogadták. Mirko Tepavac elutazott Mirko Tepavac, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, alá Péter János külügyminiszter meghívására hivatalos baráti látogatást tett Magyarországon — és a kíséretében lévő Jaksa Petries külügyminiszter-helyettes, továbbá a jugoszláv külügyminisztérium több vezető munkatársa szombaton délután elutazott Budapestről. A magas rangú vendégeket a Keleti pályaudvaron Péter János, Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettes, Marjai József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete és a külügyminisztérium több vezető munkatársa búcsúztatta. Jelen volt a búcsúztatásnál Géza Tikvicki, Jugoszlávia budapesti nagykövete.
