Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-17 / 14. szám

„MARHASÁG“ As abiahtorlo és harhunimrtúsa Az ablaktörlő feladata, hogy esőben, vagy havazáskor a szélvédő .üveget a vezető, és a mellette ülő utas előtt tisz­tán tartsa, ezáltal az úttestet jól láthatóvá tegye. Az ablak­törlő lényege egy vékony kar­ra szerelt gumicsík, amely a szélvédő üvegre fekszik és lengő mozgást végez. Áz ab­laktörlő meghajtását kis telje­sítményű villanymotor végzi, és a körmozgást egy elmés szerkezet, vagy csuklókarok segítségével lengő mozgássá alakítja át. Az ablaktörlő motorja lehet elektromos, levegőhajtású, vagy a kocsimotor valamely forgó tengelyéhez hajlékony ten­gellyel. csatlakoztatott szerke­zet. Az ablaktörlő lapátot csuk-1 lós szerkezet közbeiktatásával egy rugó enyhén a szélvédő üveghez nyomja. A csuklós szerkezet lehetővé teszi, hogy a szélvédő üveg tisztításánál a törlőkar kibillenthető legyen és így az üveg könnyen tisz­títható. Egy-két gyakorlati tanács, hogy száraz időben nem sok­ra tartott ablaktörlő esőben, vagy hóesésben jól el tudja látni feladatát. Száraz időben vagy ha poros a szélvédő, ne járassuk az ablaktörlőt, mert a porszemek megkarcolják az üveget és a törlőlapát gumi­csík éle tönkremegy. A kopott élű ablaktörlő lapátot, amely törlendő részeket kihagyogat, ne sajnáljuk kicserélni, mert esős időben, főképp este. meg­nehezíti a látást. Az akadozva menő ablaktörlő motort javít­tassuk meg, mert esetleg a legkritikusabb időben mondja föl a szolgálatot. Az ablaktör­lő kar csuklószerkezetét időn­ként mozgassuk meg és egy parányi olajat csöppentsünk a csuklóra, hogy be ne rozsdá­sodjon. Ha egy közös kis mo­tor hajtja mindkét ablaktörlőt Ijarok és csuklók • segítségével, a csuklókat egy kis csapágyzsír­ral néha kenjük meg, hogy könnyen mozogjon. Téli időben, ha szabadban kell tárolni gépkocsinkat, a szélvédő ablakra terítsünk le­hetőleg műanyagot, és az ab­laktörlő lapátjai alá tegyünk papírt, hogy ne tudjon az üveghez fagyni. Az ablaktörlő jó, vagy rossz működését kö­dös, esős időben és főképp es­te tudjuk csak igazán értékel­ni, A rosszul törölt, vizes ab­lakon este a szembejövő ko­csi fénye megtörik és erősen zavarja a kilátást. K. I. Tiltott közlekedés A svájci Weiningen város- kábon a kanton közlekedési rendészete nemrégiben meg­állapította, hogy valaki kocsi­jában egy borjút szállított. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy az állat nem volt megkötözve. Az Austin Mini 1000. típusú kisautó találékony gazdája, egy fiatalember, egyszerűen ki­vette autója hátsó ülését, s a kisborjút így szállította ren­deltetési helyére. Mivel az ef­fajta fuvarok nem voltak rit­kák nála, lyukakat fúrt a ko­csi aljába, hogy a négylábúak ürüléke szabadon távozzék. A közlekedési törvény azonban előírja, motoros járműveken történő állatszállításoknál meg kell akadályozni, hogy az ál­lati ürülék az utat bepiszkítsa. Ugyanez a törvény mondja ki azt is, hogy a vezetőnek gon­doskodnia kell arról, hogy a szállítmány ne akadályozza őt vezetés közben. Annak pedig, hogy a kocsiban tartózkodó személyeknek a sofőrt „nem szabad zavarniok”, a fent em­lített „utas” aligha lehetett tu­datában. A moder­nizált Moszkvics A Lenini Kom- szomol nevű autó­gyár dolgozói vál­lalták, hogy a közelgő Lenin- eentenárium tisz­teletére a „Moszkvics—112” • es személygépko­csikat moderni zált karosszéri­ával készítik el 1970. első negye­dében. A képen: egy modernizált külsejű „Moszk­vics—112’’-es gép­kocsi legördül a futószalagról. Akkumulátoros törpe jármű A képen látható háromkerekű angol bevásárlókocsi a par­kolási gondokkal küzdő nagyvárosi forgalom számára ké­szült. A villanymotort két ólomakkumulátor látja el ener­giával, , melyek éjszaka, vagy a várakozási idő alatt a fali konektorhoz való csatlakoztatással váltakozó áramú hálózat­ról tölthetők. A törpe jármű 20—30 kilométer utat tud meg­tenni egy feltöltéssel. 10—15 kilométres óránkénti sebes­séggel. Sötétben világító autó A közlekedés biztonsága at­tól függ, hogy a szemből jövő autót milyen jól látják a töb­bi kocsi vezetői. Azokat az autókat lehet a legkönnyebben észrevenni, amelyeket foszfo- reszkáló zománccal vontak be: az ilyen zománc 12—15-ször világosabb és feltűnőbb, mint a legfehérebb fehér. Sajnos a zománcozási eljárás ma még túlságosan bonyolult, s a zo­mánc sem valami olcsó™ A hosszú távú népgazdasági tervezési bizottságok munkájából A fejlettség három fokozata A területfejlesztési politika eddigi eredményei i. Az ország különböző tájegységei, a megyecsoportok és megyék — eltérő természeti, földrajzi, gazdasági és tör­ténelmi okok együtthatása miatt —, nem egyformán fejlődnek. Következik ebből a termelőerők kedvezőtlen, aránytalan területi elhelyezkedése és fejlettsége; az életkörülmények, a kul­túra, a falvak és városok egyenlőtlen, színvonala. Vagyis: az országban van­nak gazdagabb és előrehaladottabb, szegényebb és elmaradottabb megyék, körzetek. A kiegyenlítés éveket, évtize­deket felölelő hosszú folyamat, amely jól átgondolt fejlesztési politikát ige­nyel. A mindenkori gazdaságpolitikának szerves része a területfejlesztés, az eb­ből eredő feladatokat a népgazdasági tervezéssel összehangoltan kell kialakí­tani. Az Országos Tervhivatal irányítása alatt két esztendeje szakbizottságok dol­goznak az 1971—1985 közötti 15 éves időszakra szóló távlati népgazdasági terv elkészítésén. E bizottságok egyike, a hosszú távú népgazdasági tervezés te­rületi bizottsága, tagjai a távlati terü­letfejlesztéssel foglalkoznak. Ennek jobb megalapozásához a bizottság már elvégezte munkájának első részét. Fel­mérte a megyék, körzetek, országrészek eddigi előrehaladásának főbb eredmé­nyeit, a közöttük lévő mai különbségek sajátosságait és az ezekből fakadó, megoldásra váró gazdasági, termelési, társadalmi problémákat. Az alábbiak­ban — a teljesség igénye nélkül — a felmérő elemzés néhány főbb megálla­pítását ismertetjük. A szocialista területfejlesztési politi­kának már két évtizedes múltja van. Énen belül azonban már volt ez a poli­tika 1957. előtt és más lett azután. Az ötvenes évek elején a túlzott iparosítás időszakában, főleg a már amúgy is ipa­rosodott területeket fejlesztették. Ugyan­akkor a mezőgazdaság és az úgyneve- z itt infrastruktúra fejlesztése háttérbe szorult. (Az infrastruktúra felöleli a termelést és a lakosságot kiszolgáló lé­tesítményeket, intézményeket. Ide , so­rolhatók például a közlekedési hálózat, a közmű- és kommunális ellátás, a lakás­építés, az egészségügy, az oktatás, a kereskedelem, stb). 1957-ig az irányítás erős központosítása, a helyi szervek kis hatásköre is nagymértékben korlátozta, fékezte a területi aránytalanságok csök­kenésének ütemét. Ezekben az évek­ben átmenetileg bizonyos aránytalansá­gok még kirívóbbá is váltak. Például Budapest túlsúlya tovább nőtt, s ugyan­így a különbség az iparosodott északi és a mezőgazdaságilag is elmaradott al­földi, tiszántúli körzetek között. 1957 után viszont, s kiváltképp az utóbbi időben, a gazdaságpolitika, a bővülő helyi hatáskör, kedvezőbb fel­tételeket teremtett az elmaradott terü­letek gazdasági fejlesztéséhez. Ennek fő mozgatója, lendítője az ipartelepítés és az infrastrukturális alapok meggyorsult kiépítése volt. Ez a folyamat természe­tesen támaszkodhatott a korábbi, gyors iparosítás már meglévő bázisaira. A mintegy 20 éves eddigi fejlődés az ország térbeli arculatát is lényegesen módosította. A termelőerők ez idő alatt úgy fejlődtek, hogy az ország több kör­zetében megszűnt a felszabaduláskor örökölt, elviselhetetlen gazdasági el­maradás. Igaz, ha csak az iparosodott- ság szempontjából teszünk összehason­lításokat az ország 19 megyéje között, ma tízszeres eltérést is találunk. (Pél­dául Borsod és Tolna között). De a gazdasági fejlettséget reálisan az ipar és a mezőgazdaság .együttes fejlettsége fejezi ki. Ilyen összehasonlításban a legfejlettebb és legelmaradottabb me­gyék között már csak 2,8-szoros a gaz­dasági színvonal különbsége. Mindez azt jelenti, hogy azokban a megyékben, ahol magas színvonalú a mezőgazdaság — például Békés, So­mogy, Tolna —, ez már ma is számot­tevően mérsékli, sőt egyes körzetekben kiegyenlíti áz ipar fejlettségének hátrá­nyait. Fontos következtetés ebből: a gazdasági fejlettség területi különbsé­geinek csökkentésében elsődleges volt és maradt az ipar szerepe, de már nem kizárólagos. Mindinkább számolni lehet és kelt a korszerű nagyüzemi mezőgaz­daságban rejlő lehetőségekkel is. Összegezve a különféle tényezőket: a távlati területfejlesztés problémái szem­pontjából az ország ma három, egy­mástól különböző területre tagolódik. Az egyik a budapesti agglomeráció, az­az a főváros és a körülötte tömörülő 45 települést magába foglaló terület. (Agglomeráció = tömörülés, sűrűsödés. Például egy nagyváros és környékén a népesség tömörülése). A másik: a fejlett vidéki területek. Ide sorolható Baranya, Borsod, Fejér, Győr, Heves, Komárom, Nógrád és Veszprém megye. A harma­dik: a fejletlen vidéki területek, Bács, Békés, Csongrád, Hajdú, Somogy, Sza­bolcs, Szolnok, Tolna, Vas és Zala megye. A három területet persze nem választ­ják el merev határok, egyben-másban egymáshoz is hasonlítanak. A legfonto­sabb különbség közöttük az iparosodott- ság fokában van, ezáltal pedig az ipar és a mezőgazdaság egymáshoz való ará­nyában. Ez meghatározza az infrastruk­turális fejlettséget, továbbá a munka- lehetőség és az életszínvonal különbsé­geit is. (Folytatjuk) Sz. S,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents