Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-17 / 14. szám

Az Arany Pálma-díjas filmet játsszák a megye filmszínházaiban Az 1969-es Cannes-i feszti­vál Arany Pálma díjával Lind­say Anderson angol rendező „Ha ..című alkotását tün­tették ki. A filmet január el­sejétől kezdték vetíteni ha­zánkban, s az első előadására Tolna megyében már január 15-én, D unaszen tgyö rgyön ,sor került. Milyen filmet lát a néző, aki jegyet vált a „Ha...”- ra? Mire számíthat, mit vár­hat az angol rendezőtől? Ta­lán először nézzünk néhány külföldi lapvéleményt: „A Ha ... egy izgalmas cso­da!” — írja a Daily News. „Egyike az év legnagyobb filmjeinek. Eleven élmények, kivételes kvalitású játék” — olvasható róla a New York Post-ban. i,Mesteri film! izgalmas, le­bilincselő alkotás, amely ösz- szegyűjti az erőt, ég beépíti egy megrázó, meglepő és fé­lelmetes befejezésbe.” — vé­lekelik a Cue Magazin. „Dühös, kemény és tele van fullánkkal” — véli a Life. s,Ha fiatal az ember, akkor tényleg élvezni fogja a Ha...-t Ha már nem olyan fiatal, még több oka van rá, hogy meg­nézze” — így a Cosmopolitan. „Ez egy humorral, együttér­zéssel, szenvedéllyel, szenzibi- litással és nagyvonalú látomás­készséggel készült, teljes és erősen egyéni nyilatkozat” — olvasható a Morning Post vé­leménye. „Lindsay Anderson meste­rien kezelj témáját — időn­ként szenvedélyesen hideg, időnként szinte elviselhetetle­nül szánakozó ... Óriási mű­vészi siker született.” — vall­ja a The Sunday Telegraph. „A Ha... a filmművészet kézigránátja. Megnevetteti a nézőt még akkor is, ha közben megfagy a vére” — állítja a The London Times. „Az iskola struktúrájában látja a rendező a rendszer képmását, a társadalom mik­rokozmoszát. A prefektusok az uralkodók. A vezető tanár a liberalizmus. A lázadó diá­kok a ma ifjúsága, amelyet a rendszer ésszerűtlensége és embertelensége a forradalom­ba kerget” — olvasható a Vblkstimme cikkében. Az idézetek sorát még hosz- szan lehetne folytatni, hiszen a nagydíjas alkotást már szá­mos országban bemutatták, s e bemutatók nyomán tengernyi újság és folyóirat nyilvánított róla véleményt. S az Arany Pálma díj mellett ezek a vé­lemények, amelyek így, vagy úgy, de egybehangzóan elis­meréssel emlegetik a filmet, fémjelzik annak útját. Ki ne töprengett volna már azon, hogy mi lenne, ha nagy lenne, mi lenne, ha sok pénzt nyerne a lottón, ml lenne, ha feleségül vagy férjül kémé va­lamelyik híres, neves film-. sztár, vagy mi lenne, ha ki­húznák a gépkocsinyeremény- könyvét a legközelebbi alka­lommal ... A „mi lenne, ba” gondolata végigkíséri az em­bert kisgyermek korától egé­szen idős évekig. A film al­kotói társadalmi méretekben nagy érdeklődésre számot tar­tó „mi lenne, ha...” ábrándot álmodtak meg. Ha..., azaz mi lenne, ha ..; —■ töprengenek el a film al­kotói, s a realitások és ábrán­dok, a hizony sokszor kegyet­len valóság és a romantikus illúziók világának ötvöződésé­ben születik meg a mű. És Lindsay Anderson rendező, David Sherwin író ábrándjai vérfagvasztóan kegyetlenek. Az a megrázó és megdöbbentő e kegyetlenségben, hogy a rea­litás egyenes és elkerülhetet­len következményeként hat. Az évszázados kollégium év­századok óta megáporodott nevelési struktúrája, az ebből adódó homoszexualitás és ideg­gyengeség, a szadizmus, amely a világból árad, többek kö­zött képes magazinok sex- és szömyképein át a kollégium falaira, a zsarnokság és ke­gyetlenség, — mind-mind el­ferdítik és torzítják a serdülő kamaszok lelki életét, beszeny- nyezik a fiúk képzeletvilágát. S ilyen körülmények között, milyenné alakulhat a szellem és hová fejlődhet a tett? A szellem korccsá válik, s alam tas tetteket diktál. A vasfe­gyelem, fegyelmezetlenségben bosszulja meg magát, a durva bántalmazás agressziót vált ki, a megkövetelt feltétel nélküli, engedelmesség lázadást szül, s akivel az egzailtáltságlg fo­kozott katonásdit játszanak, az végül megrészegül a vér szé­dületében és igazából vágyni kezdi az eJmerülést. S ha megszűnik a vasfegyelem és az engedelmesség, ha felülke­rekedik az agresszív ölniaka- rás, — akikor valóban az kö­vetkezhet csak, amit Lindsay Anderson valóságból táplálko­zó képzelete álmodott a film­vászonra. MÉRY ÉVA Hasznos segítség — igénylők nélkül A társadalmi bíróságok te­vékenységét három év alatt két ízben vizsgálta az MSZMP Paksi járási Végrehajtó Bi­zottsága. s ezzel kifejezésre juttatta, mekkora jelentőséget tulajdonít a párt az igaz­ságszolgáltatás társadalmasítá­sának, — ezen keresztül a szo­cialista együttélés szabályai tiszteletben tartásának, vala­mint a termelést segítő mun­kafegyelem megszilárdításá­nak. A vizsgálódásban a járá­si ügyészséggel működött együtt. A legutóbbi vizsgálat a tavalyi esztendőre vonatko­zott. Ebben az időszakban já­rás öt termelőüzemében — a Paksi és a Gerjeni Állami Gazdaságban, a Paksi Kon­zervgyárban, a Bölcskei Gép­javító Vállalatnál és a Du- naföldvári Kendergyárban és a Nagydorogi ÁFÉSZ-nál volt megválasztott társadalmi bíró­ság. Vitathatatlan pozitívum, hogy valamennyi társadalmi bíróság tagjai között találha­tók bírósági népi ülnökök, fi­zikai, adminisztratív és mű­szaki dolgozók. Az alap tehát megvolt; kérdés, mennyit épí­tettek reá? 1969-ben a járás társadal­mi bíróságainak mindösz- sze fele, jelesül a kender­gyáré, a konzervgyáré és a Paksi Állatni Gazdaságé működött. összesen tíz ügyet tárgyaltak. Érdemi határozataik megfon­toltak, alaposak, a nevelés cél­jait szolgálók. Egy-egy alaki hiba előfordult ugyan, de nem vezetett törvénysértéshez. A társadalmi törvénykezés ala­posságát bizonyítja, hogy a határozatok ellen senki sem fordult felülvizsgálati kére­lemmel a járásbírósághoz vagy panasszal a szakszerve­zeti bizottsághoz. A társadal­mi bíróságok megtalálták az arany középutat; nem hoztak túlságosan' szigorú határozato­kat, de olyan enyhéket sem, amelyek súlytalanságuk miatt csökkentették volna e társa­dalmi intézmény tekintélyét. A határozatok között akad fi­gyelmeztetés, pénzbírság, a nyereségrészesedés csökkenté­se, — arányban az elkövetés súlyával. A társadalmi bíróság hatá­rozatának puszta ismertetése — csaknem egy évtized ta­pasztalatai szerint — elégtelen a közösség nevelésére. Mást ne is mondjunk erről: a ki­függesztett, — ha egyáltalán kifüggesztett — határozatot vagy elolvassák az emberek, vagy sem. Sokkal nagyobb a kívánt hatás, ha a kollektíva megvitatja a történteket, lehe­tőleg a megelőzés ajánlható módjaival együtt Lám, a kendergyárban 40—70 dolgozó vesz részt . egy-egy tárgyalá­son, a Paksi Állami Gazda­ságban csak 10—25; a konzervgyári társadalmi bíróság tárgyalásaira a csöndes érdektelenség szo­morú árnyéka borul. Gyenge érvelés, hogy a ter­melés folyamatossága érdeké­ben kohg a tárgyalóterem; a délutáni tárgyaláson részt ve­hetnének a délelőttösök és for­dítva. El kell ismerni, hogy lehet valamely üzemben olyan ör­vendetes a helyzet, hogy tár­sadalmi bírósági tárgyalásra semmi szükség. így méltatlan lenne elmarasztalni a Bölcskei Gépjavító Vállalatot; nem tár­gyalt a társadalmi bíróság, mert nem volt miről tárgyal­nia. Lett volna ellenben a Du- naföldvári ÁFÉSZ-nél, s bő­ven lett volna a Gerjeni Ál­lami Gazdaságban. Lett vol­na, hiszen a fegyelmi határo­zatok okaként sorozatosan sze­repel a munkafegyelem meg­sértése ittasság miatt: s ami rosszabb: akad olyan dolgozó, akit ezért a fegyelemsérté­sért többször is felelősségre kellett vonni. G er jenben a gazdaság igaz­gatója, és a szakszervezeti bi­zottság titkára téves elképze­lés alapján nem vette igény­be a társadalmi bíróság segít­ségét. Az igazgató múlt év ja­nuárjában lépett hivatalába, — s mivel akkor még nem is­merhette embereit, kézbe akarta venni a kártérítési és fegyelmi ügyeket. Ezt meg is tette, — s éppen etért nem is­merhette meg a többség véle­ményét. Az szb-titkár kezdet­ben úgy látta, hogy „kivenné a gyeplőt” az igazgató kezéből, ha szorgalmazná a társadalmi bírósági tárgyalásokat, később pedig megfeledkezett erről a szakszervezeti feladatról. Mint másutt, Gerjenben is hallani, hogy a szakszervezet népsze­rűtlen munkája a társadalmi bírósági tárgyalás. A felelősségre vont sze­mély számára természete­sen kényelmetlen a nyil­vánosság; a közösség ré­szére azonban ennek ne­velő ereje igen hasznos. Fölösleges bizonygatni, hogy a szakszervezeti tagság, zöme a helytálló, és nem a megtéve­dő dolgozókból áll. Egyszerű igazság ez, kevés szóból meg­érthető, — persze, csak akkor, ha van, aki elmondja ezt a néhány szót... A bölcskei és a dunaföld- vári üzemben foglalkozott a pártszervezet a társadalmi bí­róságok problematikájával, másutt nem szenteltek érdek­lődést ennek a fontos kérdés­nek. A járási ügyészség lé­nyegesen aktívabbnak bizo­nyult. A pártbizottság kezde­Nem valami újdonatúj sza­badalomról van szó. A raga­dós kosár tulajdonképpen nem ragadós ha eredetét te­kintjük. Azzá, csak haszná­lat közben lesz, nem éppen csillagos ötöst érdemlő csomagolástechnikánk jóvol­tából. Aki kitalálta, hogy az önkiszolgáló élelmiszerboltok bevásárlókosaraikról van szó, az nyert! Naponta száz, meg száz ember kezében fordulnak meg ezek a kosarak. Ha nem dőlne, borulna, folyna, szó­ródna egyetlen élelmiszerfé­leségünk sem, a kosarak ak­kor is gazdagon szennyeződ­nének, akkor is szükség len­ne maximum kétnaponkén- ti tisztításukra. A kapott jelzések szerint erre legtöbb önkiszolgáló élelmiszerbol­tunkban nem kerül sor, pe­dig a mulasztás, ha követ­kezményeit nézzük, elég ve­szedelmes. A megszámlálha­tatlanul sok változatból ve­ményezésére dr. Szentgyörgyi István vezető ügyész is, dr. Krasznai Iván ügyész is tar­tott jogpropaganda előadást. Sajnos, az SZ1VXT nem gondos­kodott a társadalmi bírósági tagok, folyamatos továbbkép­zéséről, s csak szegényes mér­tékben küldött az üzemeknek a társadalmi bíráskodásról szóló irodalomból. Az elmondottakból már könnyű következtetni a párt- vb röviden összefoglalt ha­tározatára: a társadalmi bí­róság hasznos, a demokratiz­must erősítő jogintézmény, va­lamennyi alapszervezet és va­lamennyi kommunista köteles­sége. hogy segítse működését — borváró — gyük csak ezt: kiolvadt Uús- lé a kosár alján, kiszóródott Ultra, nagy szívótulajdon­sággal rendelkező papírba, csomagolt kenyér, liszt, vagy cukor... Tessék elhinni, nem mellékes! Arról nem is szól­va, hogy az étkezésre szánt bevásárolnivalót egyáltalán nem valami gusztusos meg­oldás piszkos kosamkba rak­ni. Hangoztatjuk, hogy a tiszta­ság fél egészség. így is van! Csakhogy, a személyes tiszta­ság nem elég az üdvösséghez, mint ezt a fentiek jelzik. Gon­dolom, a kereskedelem szá­mára nagy forgalmat biztosító vásárlóközönség nemcsak elvárhatja, meg is ér­demli, hogy szükség sze­rinti időközökben kitisztított kosarakat kapjon vásárlásai­hoz! Az ellenőrzésre jogosul­tak élveznek helyzeti előnyt, mert ők követelhetnek. Valószínű, Titkán teszik, ami nem éppen dicséretes ... —óa— Ragadós kosár

Next

/
Thumbnails
Contents