Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-13 / 10. szám

*:^teä£iSÜ^Ä&£'’ rA:jäo » Fejlődés és átrendeződés A januári pártnapok előadói 1970. január 14-én, este 7 órakor, pincehelyi tsz: Rév András, a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem igazgatója. 21- én, délután 5 órakor, Simóntornyai Bőrgyár: Hor­váth József, a megyei pártbizottság titkára. 22- én, délután 4 órakor, „Földvár” Gumiipari Ktsz: Fóliák Andor, a megyei pártbizottság munkatársa. 23- án, este 7 órakor, Zomba: Kaszás Imre országgyű­lési képviselő. 23-án, este 6 órakor, Nagymányok: Misetics Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A reform premierje, az löuci-as eszlenuo — az előzó eve-itnez Hasonlóan — rendid- vuii eseményeit nélkül telt el. A második evben, 13üa-oen hatarozottaoban érvényesültek az uj módszerek előnyei és hátrányai is. Úgy tűnik.- hogy az eredmények ritkábban ke­rülnek szóba. Pedig nem kis ügyekről van szó. (Meggyor­sult • például a mezőgazdasági termelés s vele egyutt..a nem­zeti jövedelem növekedése. Több mint másfél évtized után egyensúlyba került az ország külkereskedelmi, fize­tési mérlege.) Viszont gyak­rabban kerülnek terítékre a reform nyomán mutatkozó hi­bák. Sűrűn ismétlődő beszéd­téma, hogy mérséklődött az ipari termelés és termelékeny­ség növekedési üteme. Széles rétegeket közvetlenül érintett, hogy számos fontos termékből csökkent az árukínálát, szű­kült a választék, emelkedtek az árak a fogyasztási javak piacán. Zavarok támadtak a lakosság tüzelő- és a kohászati kokszellátásában. Kar volna tagadni: az ese­mények meneteben időnként váratlan, kiszámíthatatlan for­dulatok adódtak. Többen ezért a spontán elemek gyarapodá­sát, a tervszerűség gyengülé­sét látják, a reformban. Való­jában szó sincs erről. Máris bebizonyosodott, hogy a köz­ponti tervezés párosítása a pi­aci mehanizmussal növeli a tervszerű irányítás hatékony­ságát. De a jelenlegi átmeneti időszakban óhatatlanul adód­hatnak váratlan helyzetek, Időbe telik, amíg a vállala­tok és az állami irányító szer­vek helyzete, feladata, mun­kamódszere pontosan kialakul az új irányítási rendszerben. A vállalatok például megta­nulják az önálló tervezést és Tolna megye vadászai va­sárnap SzeKszárdon kuidótt- közgyuiésti tartottak. A tanács­kozáson részt vett Bucsi Blek, a megyei pártbizottság mun­katársa is. Tolnai b erenc, á megyei, pártbizottság titkára, a MAVOsSZ Tolna megyei In­tézőbizottságának elnöke kö­szöntötte á tanácskozás részt­vevőit, majd Farkas Venes, az intézoöizottság titkára beszá­molt a műit évj munkáról. Vajaa István az ellenőrző, dr. Gosonczy György pedig a fe­gyelmi bizottság munkájáról adott száméit. Megtárgyalták a megye távlati vadgazdálkodási tervét is. A tanácskozás rendkívül sok hasznos tanulsággal járt. A múlt év kedvezett az apróvad — főként a fácán — szaporo­dásának, ugyanakkor sikerült .jelentősen csökkenteni a kár­tevők számait. Most azonban kritikus helyzet következett be: a nagy tél miatt megye­szerte veszélyben van a szépen fejlődő vadállo­mány. Minden vadásztársaság meg­szervezte ugyan az etetést, de ennek ellenére máris vadpusz­tulás tapasztalható. A kóbor kutyák nagy mértékben nyug­talanítják, pusztítják a vadat, de elterjedt a rabsickodás is. A közgyűlés állásfoglalása sze­rint fokozni kell a vadetetést, a kóbor kutyák pusztítását, a rabsicok ellen pedig szerve­zett intézkedéseket kell tenni, együttműködve az illetékes a piackutatást, tisztázhatják fejlesztési irányaikat, jövőbe­ni profiljukat, megszilárdít­hatják egymás közötti terme­lési és kooperációs kapcsola­taikat ebben az átalakulási időszakban. Mindennek élen- gedhetetlen feltétele az új, közvetett irányítási módsze­rek hatásának érvényesülése, a gazdasági szabályozó rend­szer főbb elemeinek a szüksé­ges finomításokkal - történő véglegesítése. Hogy az átállás és a velejáró bizonytalansági tényezők .pontosan mennyi időt igényelnek, ezt nehéz megmondani. Ez rajtunk,- igé­nyességünktől, ..az- -általunk diktált ütemtől is függ. A reform módszereinek vi­szonylagos begyakorlása azon­ban a népgazdaság belső át­rendeződésének, intenzív fej­lesztésének csupán kezdetét, feltételét, kiindulópontját je­lenti, nem pedig betetőzését. Olyan viszonyok kialakulásá­ra számítunk, amelyben meg­gyorsul a műszaki fejlődés, s bizonyos termékek 3—i év alatt teljesen kicserélődnek A termelés struktúraválto­zása már elkezdődött. Min­denekelőtt a korszerűtlen, a gazdaságtalan, a kevéssé ke­resett cikkek gyártása csök­kent. Alapjában > véve ezért- mérséklődött az ipari 'terme-< lés növekedése is. DeVa - kor­szerű, gazdaságos; és keresett cikkek . gyártásának . növelése gyakori. esetben már hosszabb; időt: műszáki' fejlesztést.' ka-' pacitásbővítést igényel.. A reform kapcsán mindun­talan szóba kerülnek az imén­ti hatékonysági feladatok, szerkezeti változások. Tulaj­donképpen mit is' értünk ezen? Népgazdasági méretek­ben a terjnelás-, - vállalati, szinten pedig a gyártmány­összetétel változásairól beszél­hetünk. Ami a népgazdasági színtű folyamatokat illeti, a várható változások egy része többé-kevésbé már tisztázó­dott. Közéjük tartozik példá­ul a szénhidrogének (kőolaj és földgáz) felhasználási ará­nyának növekedése a szén ro­vására. Vagy például a vegy­ipar gyors fejlődése: a mű­anyagok térhódítása, a nitro­gén műtrágyázás növelése. Azt tj ismerjük, hogy a hazai ba­uxitvagyon jobb hasznosítása végett gyorsan fejlesztjük — egyebek közt szovjet koope­ráció segítségével — a hazai alumíniumipart. A változások valamennyi irányát — különösen a vál­lalatok profilmozgásait — pontosan, részletekbe menően nem ismerhetj ük előre. A mű­szaki fejlődés gyártmányonként különböző iránya, a kereslet változása s ezzel együtt a számtalan komponensből ösz- szetevődő hazai adottságaink, a vállalatok felkészültségének alakulása a központi tervezés számára gyakran megválaszt- hatatlan kérdések maradnak. Egyebek közt ezért is szüksé­ges tervgazdaságunkba a pia­ci módszereket kellő érzékkel és következetességgel alkal­mazni. A piac és a terv kap­csolatában azonban ez utóbbi játssza a meghatározó szere­pet. Csak így lehetett a piac egyes negatív .ielens^eít el­hárítanunk, . a. , termelés naí gvő.bb zavaroktól' mentes for lvamatossá^át fenntartanunk Azok a sonn tán és váratlan elemek, amelvek mégis jelent­keztek vagy esetleg még ez­után jelentkezhetnek az át­meneti. időszak sajátosságai­ból, a gyakorlat hiányából és nem a reform lényegéből kö­vetkeznek. Kovács József 26- an, este 7 órakor, Báta: Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke. 27- én, délután 4 órakor. Dombóvár MÁV Fűtőház: K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára. 28- án, délután 4 órakor, Paksi Állami Gazdaság: Tol­nai Ferenc, a megyei pártbizottság titkára. 29- én, este 7 órakor, Kőicsd: Kerekes Miklós, a me­gyei pártbizottság osztályvezetője. A vadászok megyei küldöttközgyűlése haitóságokkal. Elhatározta a közgyűlés, hogy megyeszerte azonnal megszüntetik a nyúl- vadászatot. Ez a határozat ja­nuár 11-tői érvényes, s nem­csak a nyálban szegény va­dásztársaságokra vonatkozik, hanem valamennyire, mert mindenütt szükségessé vált a nyúlállomány megkülönbözte­tett kímélése, védelme. A ta­nácskozáson külön felhívták a figyelmet, hogy ahol nem tesz­nek rendkívüli • vadvédelmi in­tézkedéseket a helyi adottsá­gok szerint, ott a legjobb ál­lomány is teljesen kipusztul­hat. A Tolna megyei vadásztár­saságok egyikében- sem for­dult elő már régebb óta fegy­verrel kapcsolatos baleset, sem visszaélés. Elhatározták a gyűlésen, hogy a Fácánkerti Növényvé­dő Állomás mellett kísérleti telepet létesíte­nek, ahol megfigyelik, ho­gyan reagál a vad a kü­lönféle növényvédő szerek­re. Ugyanitt létesítenek egy fá- cánszapörító telepen is a -me­gye vadásztársaságai részére. Többen felvetették, hogy némelyik mezőőr visszaél a vadászfegyver-használati jogá­val. Sok szó esett a vadkárokról, s az azokkal kapcsolatos bo­nyodalmakról. A társaságok készek megfizetni a reális kál rókát, de gyakori az irreális követelés. Olyan is előfordult, hogy a gazdaság 115 (!) száza­lékos kárt jelentett be, másutt pedig akniora a kárigény, hogy az egész vadállomány Kilö­vésével és értékesítésével sem lehetne fedezni. A reális kár persze megközelítően sem ek­kora, . de némelyik helyen mintha a vadkár-térítésből szeretnének megélni. Többen hangsúlyozták, hogy rég el­avultak a vadkárra vonatkozó jogszabályok, ezért megbízták a megyei intézőbizottságot, hogy írásban kérje a felsőbb szervektől a jogszabályok korszerűsítését. Javasolták többen a mező- gazdasági üzemek é$ vadász- társaságok együttműködését. A tengelieiek kezdeményezése követendő példaként szerepelt a tanácskozáson. Mint negatívumot állapítot­ták meg, hogy Tolna megye vadászai alig foglalkoznak va­dászkutya-tenyésztéssel, neve­léssel. A közgyűlés elfogadta az előterjesztett beszámolókat és a távlati vadgazdálkodási ter­vet. A tervből a többi közt kitűnik, hogy megyeszerte nö­velni kívánják az apróvad­állományt, ugyanakkor a nagyvad visszaszorítását, szám­szerű csökkentését is tervbe vették. A vadállományt a mezőgazdasággal összhangban fejlesztik, illetve csökkentik a nagyvadas területeken. Nagy­szabású nyúl programot való-' sítanak meg Tolna megyében (vérfelfrissítés stb.). B. F. Ne maradjon tüske A gyulaji termelőszövetkezetben évzáráskor, évkez- ' 77 (léskor, tehát napjainkban a gazdaság nő- dolgözóivál külön is megvitatják az üzem vezetői a termeléssel, a munkafegyelemmel, a. közérzettel kap­csolatos gondokat, tapasztalatokat, tanulságokat. Az ilyen értekezletek arra is alkalmasak, hogy az ásszo- . nyok megbeszéljék a termelőszövetkezet vezetőivel a sajátságos problémáikat. Ezen túlmenően rendszerint az is szóba kerül, ami tüskeként maradt meg a ter­melőszövetkezet egyik, vagy másik tagjában. A mun­ka sodrában tavasztól őszig óhatatlanul előfordul, hogy egyik-másik brigádtag, avagy vezető akaratlanul is megsérti társa, vagy beosztottja önérzetét. Szokás mondani, hogy még a legharmonikusabb családi körben is előadódnak viták, nézeteltérések. A termelőszövetkezeti közösségekben is előfordulnak. Olykor akár a sokasodó gondok, vagy más ok miatt az elnök is „rosszul szólhat” némelyik taghoz, de el­képzelhető ennek a fordítottja is, amikor a szövetke­zet valamelyik gazdája válaszol nyersen, ha szabad t ezt a kifejezést használni, emberhez nem illő hang­nemben, a vezető jó szándékú felvetésére. A pálfai termelőszövetkezet elnöke régóta azt a módszert al­kalmazza, hogy a zárszámadó közgyűlésen, vagy az azt megelőző brigádértekezleteken kér elnézést mindazok­tól, akiket esetleg tudtán és akaratán kívül megsér­tett. Azt mondja: ennyivel tartozunk egymásnak. /Csakugyan. A termelőszövetkezeti közösségekben dolgozó gazdák az előző esztendő tanulságait összegezvén, azzal is tartoznak egymásnak, hogy nyíl­tan beszéljenek a súrlódásokról és ne hagyjanak egy­másban tüskét. A gazdasági helyzet értékelése során lehet és kell is őszintén, kertelés nélkül beszélni a személyes emberi kapcsolatok alakulásáról. Nemcsak Pálfán, vág}7 Gyulajon, más termelőszövetkezetben is' hagyományai vannak az emberi kapcsolatok rendezé­sének is. T egtöbbször már azzal feloldódik egy-egy ember- ben a feszültség, hogy az elnök, a főagronómus, vagy az irodai dolgozók bármelyike keresetlen sza­vakkal elnézést kér mindazoktól, akikkel türelmetle­nül, ingerülten, ahogy mondani szokás, magas lóról beszélt. Ilyen szempontból sem árt tehát a termelőszövet­kezetekben tiszta lappal kezdeni az esztendőt. Mind kevesebb ugyan a eivódás, a nézeteltérés, de azért van, előfordul, de ezek nem gyógyíthatatlan sebek. S3. P. Hány éves az „elvtárs“ kifejezés? Napok alatt egy évet öre­gedett egyik leggyakrabban használt szavunk, az „elvtárs” kifejezés. Születésnapját ugyanis a nyelvészek egészen a legutóbbi időkig 1843-ra tették, „keresztapaként” pedig Vahot Imrét, az ismert újság­írót, írót, Kossuth Pesti Hír­lapjának egykori rovatvezető­jét tartották számon. Az újabb kutatások során azonban egy esztendővel korábbról datált szövegrészre bukkantak, amelyben már előfordult az „elvtárs” kitétel. A Magyar Tudós Társaság 1842. évi 11. nyilvános köz­gyűlésén Széchenyi Istxmn mondott megnyitót — beve­zető szavait azonban a Pesti Hírlap névtelen cikkírója meglehetősen éles észrevéte­lekkel kommentálta. A sajtó- riposzt nem sokat váratott magára: Kállay Ferenc, a Vi- lág hasábjain visszautasította a szerinte támadó hangú tudó­sítást: „az érdemeket mél­tánylani tudó... egész más szempontokból szólott volna a tudós társaság üléséről, s a második elnök megnyitó be­szédéről, ha már csakugyan kellett valamit szólani azelőtt, míg nyomtatásban olvashatjuk az itt előre kíméletlenül meg­bírált beszédet, melly bírálat­ban éppen a nyomósság hiány­zik, mire pedig főleg számolt a névtelen, hogy maga, s elv­társai bosszúját némileg az ál­tal elpalástolhassa.’’ Széchenyi is reflektált a „critica ostorának csapdosásá- ra” és válaszában ő is hasz­nálta az elvtárs szót. Az újab­ban fellelt és a már eddig is számon tartott idézetek egyéb- ként azt a véleményt támaszt­ják alá, hogy az „elvtárs” aposztrofálás kizárólag azokat illette a múlt század 40-es éveiben, akik reformkori, el­lenzéki haladó politikusokként elvi azonosságot ■vallottak és tartottak.

Next

/
Thumbnails
Contents