Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-11 / 287. szám
Könyvtárak, könyvek, olvasók Több a könyv, kevesebb az olvasó — Egy csepp a tengerből Valami hiányzik Vásár, boszúság, öröm Év vége közeledtén egyre- másra készülnek az összegezések életünk számos területén. Rövidesen megtudhatjuk, milyen eredményekkel zái-ja a népgazdaság az évet, mit termeltünk, hogyan alakult a fogyasztás, miből mennyi kellett. A mérlegkészítők sorából bizonnyal nem fog hiányozni könyvkiadásunk és forgalmazásunk sem, amiképpen könyvtáraink sem hiányoznak, mert nem hiányozhatnak.. Mióta a Magyar írók Szövetsége társadalmi szervezeteinkkel közösen útjára bocsátotta az Olvasó népért mozgalmat, könyvtárügyünk elvileg előre lépett a rangsorban. Azért mondjuk, hogy elvileg, mert gyakorlatilag minden jó igyekezet ellenére sem sikerült ezt a rangsorolást biztosítani. Általános tapasztalat, hogy több a könyv könyvtárainkban, az olvasók száma viszont csökken. Egy csepp a tengerből, de nézzük meg a dombóvári járás könyvtárai milyen eredménnyel tevékenykedtek 1969- ben ... Tavaly 3410 beiratkozott olvasója volt a járás könyvtárainak. Az idén 3074. A csökkenés 336 Könyvtárosok — tapasztalataikra hivatkozva — sokszor hangoztatják, hogy a könyvforgalom nagyobb annál, mint amit a beiratkozott olvasók kölcsönzése révén rögzíteni lehet. Van ebben sok igazság. Az egy beiratkozott olvasó kikölcsönzött könyvét vagy könyveit gyakorta ketten, hárman is elolvassák,. Node, ha csökken az olvasók száma, nyilvánvalóan csökken a családokon belüli továbbkölcsön- zés is. Hol tapasztalható nagyobb arányú csökkenés ? Meglepő módon Ujdombóváron, ahol az idén 163-mal kevesebb az olvasólétszám. Csökkenés tapasztalható még Szakcson és Kocsolán is. Gyarapodott viszont az olvasók száma Dombóváron, a járási könyvtárban, Gyulajon és Döbröközön. A csökkenést még azok a népművelők sem értik, akik a területen dolgoznak, s mint ilyenek, alapos ismerői a helyi viszonyoknak. Az olvasókedv szegényedését ugyanis nem indokolja semmi. Változatlanul igaz, hogy a mai embernek munkája mellett sokkal több a szórakozásra, művelődésre fordítható ideje. A dombóvári járás könyvtárhálózata rengeteget fejlődött — vegyünk egy szőkébb időt — az elmúlt két-három év alatt. A tárgyi feltételek összehasonlíthatatlanul jobbak, a községek jó gazdái a könyvtáraiknak. Az állománygyarapítás elsőrendű feladatává lett a tanácsoknak. Nincs tehát arról szó, hogy olvasnivaló híján csökken az olvasók száma. Legtöbb könyvtárunk jól berendezett és felszerelt, számos községi könyvtár szabad polcos rendszerben dolgozik, ami nemcsak azt jelenti, hogy az olvasó közvetlenebb kapcsolatba kerül a könyvtárral, a könyvekkel, úgy tartózkodhat ott és választhat olvasmányt, mint saját birodalmában; jelenti azt is, hogy a könyvtárosnak több ideje és energiája jut a valódibb könyvtárosi ténykedésre, tud foglalkozni az arra igényt tartó olvasóval. Hogy még szemléletesebb legyen az olvasók csökkenésének „rejtélye”, álljon itt két számadat. A vizsgált időszakban a dombóvári járás könyvtárhálózata 88 000 forintból végezhette állománygyarapítását. Ebből az összegből a községi könyvtáraknak 58 000 forint jutott... Ha most rendelkezésünkre állna pontos statisztika, kiderülne, hogy — mintegy gyógyírként a könyvtári olvasók számának csökkenő tendenciájára — 1969-ben növekedett a könyvvásárlók száma. El is fogadnánk talán „enyhítő” körülménynek, ha nem emlékeznénk olyan híven az Olvasó népért mozgalom felhívására, s mindazokra a vitákra, amelyek e nagyon szigorú mérlegelés után megszületett mozgalomnak útra bocsátása előtt zajlottak. Nem vagyunk még olvasó nép, könyvvásárló nép sem vagyunk a szó legtágabb értelmében. A könyvtárakra számos évtizedekig szükségünk lesz még. Sőt, évtizedek múltán is, .hiszen az olvasó ember sem Vásárol meg mindent, amit olvasni akar. A nyitva tartási idő Az qlvasólétszám apályaar- ra enged következtetni, hogy valami hiányzik könyvtárhálózatunkból, következésképpen új utakra bocsátott olvasómozgalmunkból is. De mi az? íme a magyarázat, ami nem tart igényt teljességre, de realitásokat idéz. Meggondolandó realitásokat... A községi könyvtárak nyitva tartási ideje szűkreszabott. Befolyásolja ez a ténv az olvasók létszámának alakulását? Megítélésünk szerint igen. Más... könyvtárügyünk kezdeti időszakában, 1945 után, amikor országos méretekben is óriási betűéhséget, kellett kielégítenünk, a máinál sokkal mostohább körülmények között, nem volt sefn szükség, sem lehetőség a könyvtárosok személvének kiválasztásában. Az volt a fontos, hogy a könyvtárnak könyvtárosa legyen. Akkor mé° ez a funkció maidnem kimerült (tisztelet a kivételeknek!) a könyvtárve\ zetés, kölcsönzés adminisztrációjának rendben tartásában. Ma, a dombóvári járásnak van 21 könyvtárosa. A huszonegy könyvtáros közül négy főhivatású könyvtáros rendelkezik megfelelő szakképzettséggel. Ök a járási könyvtárban dolgoznak. Ketten függetlenített könyvtárosként működnek Döbröközön, illetve Üjdombó- váron. Tíz községi könyvtáros közül ötnek el kell látnia még a művelődési intézmény vezetését is. öt tiszteletdíjasként dolgozik. Miért lényeges ezt hangsúlyozni? Mert az olvasólétszám csökkenésével pozitív változásként szembeállítani az olvasók létszámának emelkedését a tapasztalatok szerint ott lehetett, ahol szakképzett, főhivatású, vagv függetlenített könyvtárosok tartották, vagy tartják kézben az olvasómozgalom ügyét. Nem véletlen, hogy evarrpodott p járási könvvtár. Gvulai és Döbrököz könyvtárainak olvasóközönsége! A könyvtárak nyitva tartásának szűkreszabottsága, a személyi feltételek revíziójának elhanyagolása, ezzel egyidejűleg a könyvtárosok anyagi dotálásának rendezetlensége, arra vallanak, hogy az Olvasó népért mozgalom felhívását tudomásul vettük, tettünk is érte egyet és mást, de rossz hagyományaink szerint azt hittük, mindez elegendő ahhoz, hogy jól ellátott könyvtáraink ne kongjanak, azt hittük, elegendő ahhoz is, hogy megállítsuk az olvasók számának csökkenését. A rögtönzött mérlegelés eredményei arra figyelmeztetnek, hogy a könyvtárak szervezetében, személyi ellátottságában szükséges módosításokat sürgősen el kell végeznünk, mert jelen körülmények között még nem az olvasómoz- galom kiterjesztése, hanem alapozó munkaként az olvasólétszám csökkenésének megszüntetése, az olvasólétszám stabilizálása a feladatunk. —óa— Folyik a hóakadályokban vesztegelő gépkocsik mentése. Egzotikus madarak Szekszárdon Fenyőfavásár.., A tél örömeit élvező gyermekek hócsatája. Foto: Tóth Iván. ladt az utcán, s a Jókai utcai házból kiballatszott a kanári- fütty. „Megjavul az idő — mondta egyikőjük a másiknak —, megszólaltak az énekes- madarak!’ Aztán elcsodálkoztak, hogy lehet az, hiszen tél van és hó? — mesélte mosolyogva Ambrus Menyhért, s megigazította őszülő halántékánál szemüvegének szárát. A kedves madárkákat felesége, aki ápolónő a kórházban, szintén nagyon szereti. Amikor hazamegy munkájából, valóságos beszélgetéseket folytat a Pityukénak hívott egyik sirálykával, aki úgy csipog hozzá madámyelvén, mintha minden szavát értené. A trillázó gyűjteményről újabban törzskönyvet is vezet Ambrus Menyhért, mivel tagja a Díszmadártenyésztők és Ms.dárbarátok Országos Egyesületének. 252 a törzsssáma, s ez szerepel a meggyv.rüzött madarakon, arról — akár külföldre kerüljön is valamelyik — megtudják honnan, ki íek a tenyészetéből, rmlyen anyától és aDától származik a ks énekművész. BALLABÄS LÁSZLÓ Foto: Tóth Iván AZ egzotikus madarak tenyésztése a hobbyja Szekszárdon Ambrus Menyhértnek, a Tolna megyei Kórház tűzrendészeti előadójának. Tavaly aranyérmet nyert ä budapesti díszmadár-kiállításon. Minte?” száz afrikai énekesmadara, köztük a pintyek és a kanárik különféle faitái, a havas télben is tavaszt varázsolnak a lakásában állandó „hangversenyükkel.” Körülbelül harminc kalitka, valamint a természetes környezetet utánzó faággal ellátott voller sorakozik a lakószoba melletti szűk helyiségben. Ezt úgy alakította át Ambrus Menyhért, aki mellesleg villanyszerelő is. hogy tetőablakon is kopjanak fénvt a kis madarak, meleg a fűtött szobából áramlik át a nyitott ajtón. — Azt tervezem, ha később nagyobb helyiségbe költözöm — mivel lebontásra kerül ez a Jókai utcai ház — fokozatosan megszerzem valamennyi pintyfajtát. Kanáriban a tiszta fehéret és a nagyon ritka fekete színűt szeretném kitenyészteni. közölte a műkedvelő madarász, miközben bemutatta védenceit. A legtöbbje apró és színes, az ökörszem nagyságútól a verébnyiig. — Milyen fajtájúak? — Van Izabella, narancsvörös, citromsárga, vörös har- zi kanárim, aztán szürke- és fehér zebra,- muskát-, ezüst- csőrű és tigrispintyem, továbbá piros amarant és apáca- sirályka a díszei gyűjteményemnek. Nemrégiben rizs- pintyekkel gyarapítottam az állományt, ezek a nádirigóhoz hasonlóan énekelnek, s példányonként 200 forintba kerültek. — Ilyen drága egy ilyen csöpp madár? — A jó kanáriknak 1—500 forint az „árfolyama.” Itt van például az én „vezérkanárim, „Sutyi”: 450 forintot tettek ki elibém érte, azonnal megveszik. De nem adtam. A hangja csodálatos, ő „tanítja” a fiatalabb madarakat az éneklésre. Próbáljuk csak ki, hagyjuk magukra őket. Átmentünk a szobába, s rövid idő múltán csakugyan felhangzott a madárkoncert Sutyi vezér szólójával. Mintha virágzó tavaszi erdőben mártunk volna, azt idézték a kicsiny szárnyas művészek. — Egy ízben két gazda ha-
