Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-09 / 285. szám
Egy tolnai üzemben A Tolnai Gép- és Műszer ipari Szövetkezet műszaki fejlesztési részlegében a mű anyagrendszerek termo- és fo- tostabilitásának vizsgálatát végző dinamoxméter prototípusán, a dokumentáció elkészítésén dolgoznak. Jól képzett dolgozók végzik a vállalatok, magánosok részére a dinamók, villanymotorok javítását újrateker- cselését. Képünk Blesz Jánosnál munka közben ábrázolja. Foto: Tóth Iván A pedagógia története iga- zolja, hogy a nevelés céljában és tartalmában mindig az adott kor adott társadalmának igényeit tükrözte, így van ez napjainkban is. Az általános iskola mégte- remtése felszabadult népünk fontos kultúrpolitikai fegyverténye volt. Joggal nevezhetjük ennek az iskolatípusnak a létrehozását „kulturális földreformnak”. Az 1961. III. sz. törvényben megalkotott iskolareform céljául tűzte ki az iskolai nevelőmunka tartalmi továbbfejlesztését, korszerű, szocialista tartalommal való megtöltését. Sokat tettünk azóta az iskola- reform hármas cékitűzésének megvalósítása érdekében mind szervezeti, mind tartalmi vonatkozásban: a kisiskolák körzetesítése, újabb napközi otthonok, átalános iskolai hétközi diákotthonok létesítése, iskolaautóbuszok beállítása, a gyakorlati foglalkozás tantárgy bevezetése, az eddigieknél sokkal korszerűbb tanterv létrehozása, új, zömükben korszerű reformtankönyvek megjelentetése, nevelőinknek a pedagógiai tevékenység korszerűsítésére irányuló törekvései —, hogy csak kiragadva néhányat említsünk meg az iskolareform bevezetése óta eltelt időszak eredményeiből. Világosan kell látnunk, hogy ugyanakkor még sok a tennivalónk, sok problémát kell megoldanunk, akadályokat kell leküzdenünk a hatékonyabb nevelés érdekében. Az iskolával szemben támasztott társadalmi igények napjainkban egyre fokozódnak. Korunk a társadalmi, tudományos és technikai forradalmak korszaka. A tudományos ismeretanyag „felezési ideje”, vagyis megkétszereződésének időszaka ma már körülbelül 10 évre csökkent, ugyanakkor az emberi agy befogadóképessége nem nőtt ennek megfelelő arányban. Társadalmunknak a demokratizmus mind szélesebb kibontakoztatására irányuló törekvésének érvényesülnie kell iskolapolitikánkban is. Az iskolai nevelőmunka demokratizmusának megvalósulását elsősorban abban látom, hogy biztosítanunk kell valamennyi iskolaköteles korú tanuló számára az általános iskola elvégzését, mégpedig úgy, hogy az ott szerzett tudásuk, a nevelőmunka során bekövetkezett személyiségfe.jTársadalmi igények és iskolapolitikánk A problémamegoldó gondolkodás fejlesztéséről lődésük adjon lehetőséget akár középiskolai, szakmunkástanuló iskolai továbbtanulásra, akár műveltségük önképzés után való állandó fejlesztésére. A másik tennivalónk a demokratizmus minél teljesebbé tételében az, hogy egy szintre kell hoznunk valamennyi iskolánkat: az azonos iskolai végzettség azonos neveltségi szintet, tudást kell hogy jelentsen. A tudományos ismeret- ■í*' anyag hatalmas mértékű növekedése gyökeres tartalmi változásokat igényel az iskolai nevelőmunkában. A mi iskoláinknak a régi „tanuló iskola” helyett gondolkodó, problémamegoldó iskolákká kell átalakulniuk. Csakis így oldható fel az az ellentmondás, ami egyrészt a rohamosan növekvő ismeretanyag és másrészt az emberi agy véges befogadóképessége között van. És itt szembe kell néznünk a túlterhelés problémájával. A túlterhelés oka nemcsak a túlméretezett ismeretanyag. Ha a túlterhelés csupán meny- nyiségi kérdés lenne, bizonyos tananyagcsökkentéssel meg is oldhatnánk ezt a problémát. A túlterhelés azonban nem csupán mennyiségi, hanem minőségi probléma is. Nevezetesen a túlterhelés forrása a meg nem emésztett ismeretanyag is. A meg nem emésztett ismeretanyagot mint „felesleges” — és egyre növekvő — terhet „cipeli magával” a tanuló, mert ez az ismeretanyag nem alapja, hanem gátja lesz a továbbiakban újabb ismeretek szerzésének, ezek alkalmazásának. Az ismeretanyag „megemésztéséhez” nyújt segítséget a problémamegoldó gondolkodás, amint ezt egyik tanulmányában Lénárd professzor megállapítja. A problémamegoldó gon- dolkodás tervszerű fejlesztése bonyolult, komplex feladat. Bizonyos alapismeretek, bizonyos fogalmak, jártasságok, készségek kialakítása szükséges abhoz., hogy a _ . gondolkodást fejleszthessük. Ugyanis a problémamegoldó gondolkodás céltudatos, tervszerű gyakorlás útján alakul ki a tanulókban. A már említett alapvető ismeretek, készségek más-más probléma- helyzetben való működtetése ennek a folyamatos, célszerű gyakorlásnak a feladata. A ma iskolájának fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy régebben az iskola jórészt csak „leckefelmondásra” késztette a tanulókat. A modern szocialista iskola az élet számára akar nevelni olyan ifjúságot, amely meglátja a természet és a társadalom jelenségei között mutatkozó törvényszerű összefüggéseket, ezekben eligazodik, és nevelt- sége folytán képessé válik ezeknek a természeti, társadalmi jelenségeknek az irányítására, fejlesztésére is. Ide pedig a problémamegoldó gondolkodás tervszerű fejlesztése útján juthatunk el. Ez a tervszerű fejlesztés szükségessé teszi a különféle gondolkodási műveletek alkalmazását, más- más probléma-szituációkban való „szerepeltetését”, különös gonddal ügyelve a produktív és reproduktív feladatok helyes arányára mind az iskolában, mind az otthoni munkában. Igényli a nevelőmunka „átalakítását” is: a hagyományos nevelőmunka „főszereplője” a tanár volt. A korszerű nevelés a tanulót teszi a pedagógiai tevékenység „főszereplőjévé”, a tanárnak a „főrendező” szerepkörét szánja — meg kell terveznie azokat a tevékenységformákat, amelyek hozzájárulnak a tanulók szeméi viségének fejlesztéséhez. Mivel a személyiség csakis tevékenység útján fejlődik, az eddiginél jobban kell tehát biztosítanunk a tanulók cselekvő részvételét, önálló tevékenységüket, a feladatmegoldások során újból meg újból végig kell velük járatnunk a tudományos ismeretszerzés útját. Ehhez célszerűen összeállított feladatsorok, feladatlapok, munkafüzetek stb. kellenek. A problémamegoldó gondolkodás során sokszor kell akadályokat leküzdenünk. Például egy-egy matematikafeladat megoldása sokszor teszi próbára akaraterőnket, hiszen nem egyszer újra kell kezdenünk, más megoldási módot kell keresnünk, tehát sok türelemre, akaraterőre van szükségünk. Át kell tehát alakítanunk motivációs tevékenységünket. A hagyományos nevelés motivációja túlságosan „kötelesség-központú” Ezt a kötelesség-központú motivációt át kell alakítanunk érdeklődéslélektani központúvá: be kell mutatnunk tanítványainknak a tanultak szépségét, hasznosságát a gyakorlati életben, fel kell ébresztenünk tanítványaink érdeklődését szaktárgyaink iránt, ezt az érdeklődést ébren kell tartanunk. A mai gyermeket valóságos információ-zuhatag éri. Az ismeretforrás kizárólagosságát az iskola elvesztette: a tv, rádió, filmek, bel- és külföldi utazások számtalan információja alkalmas lehet a már említett érdeklődéslélektani alapállású motiváció „táplálására”. TPovább sorolhatnánk még tennivalónkat, de egy újságcikk terjedelme korlátot szab ennek. A felsoroltak megvalósítása is nagy feladatokat ró elsősorban a nevelőmunkát végző pedagógusokra, de a társadalomra is. Mit vár mindezek megvalósításához az iskola, pedagógus-társadalmunktól ? Anyagi erőnkhöz mérten, de feltétlenül biztosítani kell az eredményes, korszerű nevelés tárgyi feltételeit: a rendszeres délelőtti oktatáshoz szükséges számú tantermeket, szertári felszerelést, szaktantermeket, természettudományos és nyelvi előadótermeket. Csökkenteni kell sok. pedagógus túlterhelését: KIS HAL Az újságíró nem juthat el mindenhova, éppen ezért tájékozódásra, információszerzésre gyakran igénybe veszi Graham Bell kiváló találmányát, a telefont. Ilyenkor természetesen nem súlyos dokumentumokat és államtitkokat óhajt kitudakolni, hanem többnyire olyan apróságokat, melyeket a felhívott vállalatnál, intézménynél, gazdaságnál többnyire mindenki tud. Nagyjából imigyen: — Esik önöknél e pillanatban a hó? — Kérem, a főnök nincs benn. — Sajnálatos. De a hó azért esik? — Információval csak a főnök szolgálhat. Tessék később hívni. Kis hal vagyok én, kérem. Én nem beszélhetek. Megüthetem a bokámat. A telefonkagyló ezután a helyére kerül. A hívó fél pedig eltöprenghet azon az élettani rendellenességen, hogy mióta van a kis halaknak bokájuk? Továbbá, ha már beszélő halak is léteznek, egy nyilvánvaló tényről mennyivel mondhat többet a nagy hal, mint a kicsi? —s, —n— nagy osztálylétszámok, magas óraszám. Feladatgyűjtemények, feladatlapok, munkafüzetek megjelentetésére van szükség. Biztosítanunk kell a pedagóguspálya anyagi gondoktól való függetlenítését, hogy nevelőink teljes energiájukkal hivatásuknak élhessenek. Növelnünk kell a pedagógusok továbbképzésének hatékonyságát: megfelelő időt kell biztosítani önképzésre, az erkölcsi és anyagi megbecsülésben tükröződjék a továbbképzésnek a gyakorlati munka eredményességében való megnyilvánulása. A társadalom, de elsősorban a szülők állandó érdeklődését, támogatását, együttműködését várjuk a nevelésben legalább olyan intenzitással, ahogyan ezt a legutóbbi idők egyik kampányfeladatában ■— a „Televíziót minden iskolának!” mozgalomban — jóleső érzéssel tapasztaljuk. Meggyőződésem, hogy a társadalomnak a nevelésben nyújtott erkölcsi és anyagi támogatása sokszorosan visz- szatérül ifjúságunk nevelésének nagyobb hatékonyságában. FARKAS DEZSŐ tanár Dombóvár, Gárdonyi Géza Általános Iskola A „Szakály Testvérek” Építőipari Ktsz. szövőüzeme felvételt hirdet: szövőkre ill. szövőtanulókra. Kereseti lehetőség: 1400 forinttól. A szövőtanulók bére: 800 forint. Jelentkezés helye: Szekszárd, Rákóczi u. 15. munkaügyi osztály. Jelentkezési határidő: 1969. december 31-ig. (93)
