Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-09 / 285. szám
Molnár Gésa : Harcosok és hóhérok Szitás az utolsó pillanatig reménykedett, hogy a Hámos- csop.ort kiszabadítja őket. Azt is elképzelte, hogy nagy szovjet támadás indul és elsöpri ezt a gyülevész bandát. Fantáziáit, ha vége lesz a háborúnak, meleg országokban fog utazgatni, fehér hajóval, kék vízen. Nagy, homokos strandokat látott, szelekben ringó pálmafákat, s fehér tajtékos hullámokat, amelyek szüntelenül gördülnek a partra. A langy tengervízben fog úszkálni, vagy nyugágyban heverni a teraszon, s egész nap issza a jeges limonádét. És akkor majd a napernyő alatt elmeséli a fiainak, milyen volt az, amikor apjuk a tábori csendőrök karmai között szenvedett, s ,az anyjuk mellét cigarettával égették. A csendőrök nem tudtak több eredményt elérni, az ügyet átadták a Számonkérő Szék különítményének. Budapest körül bezárult az ostromgyűrű, a városra szünet nélkül csaptak a légitámadások, zuhogtak a be- lövések, lehetetlen volt a nyomozást folytatni. Az ellenőrzést, igazoltatásokat, rajtaütéseket, razziákat megsokszorozták. A Kalapács-akció meghiúsult, megszakadt a kapcsolat a szovjet parancsnoksággal. A Hámos-csoport szétszóródott, már csak elszigetelt, egyéni akciókat tudott végrehajtani. Bodolait, Szitást és Szitásnét agyonlőtték, Tövis a kivégzés előtti nap a nyomozók kezei kpzött halt meg. Mind a négy holttestet a városháza előtt, a Kossuth-szobor tövébe dobták közszemlére. Nyakukba dróttal -táblát kötöttek: „így járnak a hazaárulók!”. Negyedik nap az öreg Szitás engedélyt kapott a temetésre. Kiskocsin hazahúzta a halottakat, zsákba csavarta, az udvaron közös sírba földelte el őket. A környék lakói mindennap telehordták a sírt nehéz, fehér, téli krizantémokkal. Az éjjel friss porhó esett, gyenge fagy ült a városon, a hó reggelre is megmaradt. Szép, téli kép fogadta az embereket, lágy, szürke ég, fehér tetők és fehér utak, fehérrel kontúrozó tt, fekete fák. Laci az ajtó előtt állt, Linda néni udvarán, nagyokat lélegzett a hószagú, tiszta levegőből. Az utolsó két napot itt töltötte, civilben, a régi hadiüzemi kártyákkal. Előtte romos házban húzódtak meg hármasban, Bordás Francival és Kertész Sanyóval. ö éppen az utcára akart lépni, amikor látta, hogy autóbusz áll meg az utca végében, s csendőrök ugrálnak le róla. A környék annyira le volt bombázva, hogy mindhármuknak sikerült a bekerítés elől meglógni. Ács Kristófékhoz ment, később Magdával Linda nénihez, a régi rejtekhelyre. Ez a két nap ijesztően nehezen telt. Néhány házzal arrébb, a sarokra vontattak egy ágyút, a tüzérek buzgalommal dolgoztak, egy-egy lövés úgy hatott, mintha ököllel csaptak volna az ember fülére. Hogy lehet ezt megszokni? — tűnődött Laci. — Minden tüzér a háború végére megsüketül, mint Jóska bácsi, a nagybátyja, aki 32-es mozsaraknál szolgált, s aztán, ha köszöntek neki az utcáról, miközben a kertben dolgozott, jókedvűen visz- szakiabált: „Csak így maradjon ! Még ezzel kihúzzuk karácsonyig!”. Az ablaktáblák csörömpöltek a dördülésektől, válaszként orosz gránátok hullottak a környékre. Lehetett hallani, amint lassan, vonítva közeledtek, aztán a detonáció, s a megkönnyebbülés: ez se ide jött. Ma hajnalban aknák zuhogtak a városra. Nagyon magasról, meredeken jöttek, hosz- szan zizegtek, s tépő-recsegő hangon robbantak. Ezek már nagyobb károkat nem csináltak, elvittek egy fél háztetőt, szétvágtak egy küszöböt, benyomtak egy ajtót, ember nem sérült tőlük, mindenki az óvóhelyen lapult. — Kivéve az olyan árva fickókat, mint Laci is, akik egy-egy sufniban, padláson, mosókonyhában gubbasztottak s azt mondogatták magukban : ugyan, miért pont ide vágna be? Laci ki se kelt az ágyból, nyitott szemmel bámult a mennyezetre, s hallgatta a detonációkat, később, ahogy a robbanások Pest felé távolodtak, elszunnyadt. Most, hogy az ajtó előtt állt, s figyelte a havas tájat, valami szokatlant, valami nagyon furcsát érzett az ismert környezetből —, de nem tudott rájönni, hogy mit. A földszintes, öreg házak, düledező, ócska léckerítések, ványadt, nyesz- lett akácok,egy-egy göcsörtös, girbe-gurba gyümölcsfa, amely nehezen teng-leng a salakos, feltöltött, rossz talajon, egy-két kútház, vályog melléképületek, itt-ott üres disznóól — ez minden. Milliószor látott, megunt, s mégis, szülőföldként szeretett, sivár külvárosi táj. Margitváros. Százezer ember lakóhelye. Nagypénteken, április 3-án egyetlen légitámadás alatt ezer embert veszített, lakosságának egy százalékát. Egy nap alatt. Mi olyan furcsa, mi olyan különös itt most? Hirtelen ráeszmélt. Az abszolút, a siketítő csend. Se ágyúzás, se géppuskaropogás, semmi. Fülelt, hallgatózott. Valahol, a szomszédban ajtó nyílt, vizet loccsantottak az udvarra. Aztán mérges, éles női hang: — Pisti! A fene a fejedet, nem jössz be nekem rögtön! Mezítláb az udvarra?! Egy kutya vadul, élesen felcsahol. Az utcán kendőbe burkolt öregasszony megy, szatyor a karján. Uramisten, hány óra lehet?... Karórája régóta használhatatlan, menekülés közben odacsapta egy oszlophoz. (Folytatjuk.) Univerzális autódaru \ 1 Az NDK-beli TAKRAF cég — az AUTÓKEB rendezésében a napokban Budapesten bemutatta a magyar szakembereknek az ADR 63—2 típusú autó-forgódaru hidraulikus változatát. A gyár korábbi típusaitól eltérően az új daru univerzálisan alkalmazható. Átalakítható markoló daruvá, mágneses teheremelő berendezésével használható ócskavasak emelésére, vákuumrendszerű szívó-rögzítő szerkezetével és teleszkópos gémjével pedig különösen az építőiparban alkalmazható. Képünkön: Az új autódaru a markolóval ömlesztett anyagok rakodására használható. (MTI foto — Mező Sándor felvétele) A vírusok gyors felismerése Ha egy majorságban járvány üt ki az állatok között, első dolog a járvány eredetének gyors jelismerése. Sürgeí az idő. sürgősen meg kell találni a járványt okozó vírust is. Az eddigi módszer eléggé lassú volt. Egy agar-agar nevű zselébe beletették a fertőzött szövetmintát és különböző antitestek hozzáadásával keresték a kórokozó vírust. Miután sok vírus kicsi és gyorsan mozog, sok pedig hosszú szálat képez és lassan reagál, ezért az eddigi módszer igen körülményes volt. Most sikerült ultrahanggal szétvágni a vírusszálat és ezzel lehetővé vált a próbaműveletek siettetése. Ma már a mikroszkopikus olló helyett utrahangot használnak az állatorvosok. ▼ 4 t 4 4 ♦ 4 4 4 4 4 4 : 4 4 $ 4 4 4 4 4 * X ♦ % X 4 4 ♦ 4 : ♦ % x % 1 LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 27. Meg kell vallanom, kissé zavarba jöttem, amikor kiderült, hogy ezeket az értékpapírokat részint a Francia Bank, részint az M. bankház értékesítette, mégpedig egészen szabályszerűnek látszó rendelkezések alapján, amelyeket 1915. november 3-ától kezdve maga Guillin-né adott. Ez annál is meglepőbb volt, mert hiszen a a vizsgálat a megdönthetetlen adatok egész sorozata alapján megállapította, hogy Landru augusztus 2-án vagy 3-án meggyilkolta. Hamarosan más adatok eloszlatták ezt a látszólagos ellentmondást és rendkívül érdekes tényekre világítottak rá. Az eladásra vonatkozó utasításokból és bizonyos kísérő körülményekből megtudtam, hogy Guillin-nének, eltűnése után két hónapon át állítólag lakása volt a Mac Mahon Avenue 37. szám alatt. Kiderült az is, hogy a bankügyletben szerepet játszott egy Georges Petit nevű férfi, s ő is vette fel a bankban az eladott kötvények ellenértékét. Bármilyen mesteri tökéllyel működött is a szél!”5 .’irr•■■""ak ez a gépezete, nem volt nehéz megtalálni a gépezet titkát. Ugyanis feltételeztem, hogy ez a Georges Petit nem volt más, mint maga Landru, s csak azért bérelt lakást áldozata nevében, hogy könnyebben átléphessen az akadályokon, amelyek eltorlaszolták a bankpénztárhoz vezető útját. A fondorlatos mesterkedés egyes szakaszait nemcsak a tanúvallomások, hanem Landru jegyzetei is világosan feltárták. Noteszében ilyen bejegyzéseket találtam: 1915. november 3. Imi M. bankárnak. November 22. Elmenni M. bankba. December 26. Banque de France. A számla likvidálása. Mindezek alapján a vád a következőképpen rekonstruálta a tényeket: A gyilkos 1915. októberében a Mac Mahon Avenue 37. szám alatt kibérelt egy bútorozott albérleti szobát Guillin-né részére, aki — mint mondotta — pillanatnyilag vidéken tantózkodik. Lelkére kötötte a házmesternek, hogyha levelek érkeznek Guillin-né részére, ezeket tegye félre, s majd adja át neki. Mondanom sem kell, hogy Guillin-né sohasem lakott a kibérelt szobában — hiszen akkor már régen halott volt — és Landru sem vette igénybe a szobát. Kizárólag azért bérelte, hogy legyen hova címeztetnie a Guillin-nének szóló leveleket. A Banque de France 1915. november 3-án kapta az első levelet Guillin-né aláírásával. A levél szövegének írása különbözött az aláírástól. Az özvegy közölte, hogy most a Mac Mahon Avenue 37. szám alatt lakik, mert feladta Crozatier utca 35. szám alatti lakását, egyben utasította a bankot, hogy negyvenkét darab kötvényéből tizenötöt adjon el. November 17-én újabb levelet kapott a bank. Ebben Guillin-né kérte, hogy a még megmaradt 25 kötvényt is értékesítsék. December 16-án Guillin-né újabb ajánlott levélben visszavonta eladási rendelkezését és felszólította a Banque de France-ot, hogy az értékpapírokat adja át az M. bank megbízotti á- nak. A bank december 17-én válaszolt erre a levélre, s közölte Guillin-nével, hogy az említett megbízottat szabályszerű meghatalmazással kell ellátni. December 20-án egy negyedik levél érkezett a bankhoz Guillin-né aláírásával. Az özvegy értesítette a bankot, hogy a megbízott megkapta a szükséges felhatalmazást. Másnap azután az M. bank megbízottja át is vette a Francia Bankban az értékpapírokat. A Banque de France által foganatosított kötvényeladások folytán Guillin-né folyószámlája több ezer frankkal gyarapodott. Ezt az összeget a bank három tételben fizette ki. Két tételt Georges Petit nyugtázott, a harmadikat az M. bankház megbízottja vette fel és szintén Georges Petit-nek kézbesítette ki. Az ügyben szereplő tanúk egytől egyig felismerték Landruban az állítólagos Georges Petit-et. Az özvegy nevében írt leveleket természetesen szintén Landru küldte a banknak, ö hamisította alájuk Guillin-né nevét. Az írásszakértők ezt kétségbevonhatatlanul megállapították. Guillin-né értékapírjainak eladása, illetőleg az özvegy meggyilkolása 11 750 frank készpénzt jövedelmezett Landru-nek. Ezekkel a pontos, súlyos adatokkal szemben Landru szánalmasan tehetetlen volt. — Nem emlékszem — dadogta. (Folytatjuk) ♦44444444444444444444444444444 44444444444444*44444444444444444*44444444444444»44444444444#»44
