Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-09 / 285. szám

Molnár Gésa : Harcosok és hóhérok Szitás az utolsó pillanatig re­ménykedett, hogy a Hámos- csop.ort kiszabadítja őket. Azt is elképzelte, hogy nagy szov­jet támadás indul és elsöpri ezt a gyülevész bandát. Fantá­ziáit, ha vége lesz a háború­nak, meleg országokban fog utazgatni, fehér hajóval, kék vízen. Nagy, homokos stran­dokat látott, szelekben ringó pálmafákat, s fehér tajtékos hullámokat, amelyek szüntele­nül gördülnek a partra. A langy tengervízben fog úszkál­ni, vagy nyugágyban heverni a teraszon, s egész nap issza a jeges limonádét. És akkor majd a napernyő alatt elmeséli a fiainak, milyen volt az, ami­kor apjuk a tábori csendőrök karmai között szenvedett, s ,az anyjuk mellét cigarettával égették. A csendőrök nem tudtak több eredményt elérni, az ügyet át­adták a Számonkérő Szék kü­lönítményének. Budapest körül bezárult az ostromgyűrű, a vá­rosra szünet nélkül csaptak a légitámadások, zuhogtak a be- lövések, lehetetlen volt a nyo­mozást folytatni. Az ellenőr­zést, igazoltatásokat, rajtaüté­seket, razziákat megsokszoroz­ták. A Kalapács-akció meg­hiúsult, megszakadt a kapcso­lat a szovjet parancsnokság­gal. A Hámos-csoport szétszó­ródott, már csak elszigetelt, egyéni akciókat tudott végre­hajtani. Bodolait, Szitást és Szitásnét agyonlőtték, Tövis a kivégzés előtti nap a nyomozók kezei kpzött halt meg. Mind a négy holttestet a városháza előtt, a Kossuth-szobor tövébe dobták közszemlére. Nyakukba dróttal -táblát kötöttek: „így járnak a hazaárulók!”. Negyedik nap az öreg Szitás engedélyt kapott a temetésre. Kiskocsin hazahúzta a halottakat, zsákba csavarta, az udvaron közös sírba földel­te el őket. A környék lakói mindennap telehordták a sírt nehéz, fehér, téli krizantémokkal. Az éjjel friss porhó esett, gyenge fagy ült a városon, a hó reggelre is megmaradt. Szép, téli kép fogadta az embereket, lágy, szürke ég, fehér tetők és fehér utak, fehérrel kontúro­zó tt, fekete fák. Laci az ajtó előtt állt, Linda néni udvarán, nagyokat léleg­zett a hószagú, tiszta levegő­ből. Az utolsó két napot itt töltötte, civilben, a régi hadi­üzemi kártyákkal. Előtte ro­mos házban húzódtak meg hármasban, Bordás Francival és Kertész Sanyóval. ö éppen az utcára akart lépni, amikor látta, hogy autóbusz áll meg az utca végében, s csendőrök ugrálnak le róla. A környék annyira le volt bombázva, hogy mindhármuk­nak sikerült a bekerítés elől meglógni. Ács Kristófékhoz ment, később Magdával Linda nénihez, a régi rejtekhelyre. Ez a két nap ijesztően ne­hezen telt. Néhány házzal ar­rébb, a sarokra vontattak egy ágyút, a tüzérek buzgalommal dolgoztak, egy-egy lövés úgy hatott, mintha ököllel csaptak volna az ember fülére. Hogy lehet ezt megszokni? — tűnő­dött Laci. — Minden tüzér a háború végére megsüketül, mint Jóska bácsi, a nagybáty­ja, aki 32-es mozsaraknál szol­gált, s aztán, ha köszöntek ne­ki az utcáról, miközben a kert­ben dolgozott, jókedvűen visz- szakiabált: „Csak így marad­jon ! Még ezzel kihúzzuk kará­csonyig!”. Az ablaktáblák csörömpöl­tek a dördülésektől, válaszként orosz gránátok hullottak a környékre. Lehetett hallani, amint lassan, vonítva közeled­tek, aztán a detonáció, s a megkönnyebbülés: ez se ide jött. Ma hajnalban aknák zuhog­tak a városra. Nagyon magas­ról, meredeken jöttek, hosz- szan zizegtek, s tépő-recsegő hangon robbantak. Ezek már nagyobb károkat nem csinál­tak, elvittek egy fél háztetőt, szétvágtak egy küszöböt, be­nyomtak egy ajtót, ember nem sérült tőlük, mindenki az óvó­helyen lapult. — Kivéve az olyan árva fickókat, mint Laci is, akik egy-egy sufniban, pad­láson, mosókonyhában gubbasz­tottak s azt mondogatták ma­gukban : ugyan, miért pont ide vágna be? Laci ki se kelt az ágyból, nyitott szemmel bámult a mennyezetre, s hallgatta a de­tonációkat, később, ahogy a robbanások Pest felé távolod­tak, elszunnyadt. Most, hogy az ajtó előtt állt, s figyelte a havas tájat, vala­mi szokatlant, valami nagyon furcsát érzett az ismert kör­nyezetből —, de nem tudott rájönni, hogy mit. A földszin­tes, öreg házak, düledező, ócs­ka léckerítések, ványadt, nyesz- lett akácok,egy-egy göcsörtös, girbe-gurba gyümölcsfa, amely nehezen teng-leng a salakos, feltöltött, rossz talajon, egy-két kútház, vályog melléképületek, itt-ott üres disznóól — ez minden. Milliószor látott, meg­unt, s mégis, szülőföldként sze­retett, sivár külvárosi táj. Margitváros. Százezer ember lakóhelye. Nagypénteken, áp­rilis 3-án egyetlen légitámadás alatt ezer embert veszített, la­kosságának egy százalékát. Egy nap alatt. Mi olyan furcsa, mi olyan különös itt most? Hirtelen ráeszmélt. Az abszolút, a siketítő csend. Se ágyúzás, se géppuskaropo­gás, semmi. Fülelt, hallgatózott. Valahol, a szomszédban ajtó nyílt, vi­zet loccsantottak az udvarra. Aztán mérges, éles női hang: — Pisti! A fene a fejedet, nem jössz be nekem rögtön! Mezítláb az udvarra?! Egy kutya vadul, élesen fel­csahol. Az utcán kendőbe burkolt öregasszony megy, szatyor a karján. Uramisten, hány óra lehet?... Karórája régóta használhatat­lan, menekülés közben oda­csapta egy oszlophoz. (Folytatjuk.) Univerzális autódaru \ 1 Az NDK-beli TAKRAF cég — az AUTÓKEB ren­dezésében a napokban Budapesten bemutatta a magyar szakembereknek az ADR 63—2 típusú autó-forgódaru hidraulikus változatát. A gyár korábbi típusaitól eltérő­en az új daru univerzálisan alkalmazható. Átalakítható markoló daruvá, mágneses teheremelő berendezésével használható ócskavasak emelésére, vákuumrendszerű szí­vó-rögzítő szerkezetével és teleszkópos gémjével pedig kü­lönösen az építőiparban alkalmazható. Képünkön: Az új autódaru a markolóval ömlesztett anyagok rakodására használható. (MTI foto — Mező Sándor felvétele) A vírusok gyors felismerése Ha egy majorságban jár­vány üt ki az állatok között, első dolog a járvány eredeté­nek gyors jelismerése. Sürgeí az idő. sürgősen meg kell ta­lálni a járványt okozó vírust is. Az eddigi módszer eléggé lassú volt. Egy agar-agar nevű zselébe beletették a fertőzött szövetmintát és különböző antitestek hozzáadásával ke­resték a kórokozó vírust. Mi­után sok vírus kicsi és gyorsan mozog, sok pedig hosszú szálat képez és lassan reagál, ezért az eddigi módszer igen kö­rülményes volt. Most sikerült ultrahanggal szétvágni a vírus­szálat és ezzel lehetővé vált a próbaműveletek siettetése. Ma már a mikroszkopikus olló helyett utrahangot használnak az állatorvosok. ▼ 4 t 4 4 ♦ 4 4 4 4 4 4 : 4 4 $ 4 4 4 4 4 * X ♦ % X 4 4 ♦ 4 : ♦ % x % 1 LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 27. Meg kell vallanom, kissé zavarba jöttem, amikor kiderült, hogy ezeket az értékpapírokat részint a Francia Bank, részint az M. bankház értékesítette, mégpedig egészen szabályszerűnek látszó rendelkezések alapján, amelyeket 1915. november 3-ától kezdve maga Guillin-né adott. Ez annál is meglepőbb volt, mert hiszen a a vizsgálat a megdönthetetlen adatok egész so­rozata alapján megállapította, hogy Landru augusztus 2-án vagy 3-án meggyilkolta. Hama­rosan más adatok eloszlatták ezt a látszólagos ellentmondást és rendkívül érdekes tényekre világítottak rá. Az eladásra vonatkozó utasításokból és bizo­nyos kísérő körülményekből megtudtam, hogy Guillin-nének, eltűnése után két hónapon át ál­lítólag lakása volt a Mac Mahon Avenue 37. szám alatt. Kiderült az is, hogy a bankügylet­ben szerepet játszott egy Georges Petit nevű férfi, s ő is vette fel a bankban az eladott köt­vények ellenértékét. Bármilyen mesteri tökéllyel működött is a szél!”5 .’irr•■■""ak ez a gépezete, nem volt ne­héz megtalálni a gépezet titkát. Ugyanis feltéte­leztem, hogy ez a Georges Petit nem volt más, mint maga Landru, s csak azért bérelt lakást áldozata nevében, hogy könnyebben átléphes­sen az akadályokon, amelyek eltorlaszolták a bankpénztárhoz vezető útját. A fondorlatos mesterkedés egyes szakaszait nemcsak a tanúvallomások, hanem Landru jegy­zetei is világosan feltárták. Noteszében ilyen bejegyzéseket találtam: 1915. november 3. Imi M. bankárnak. November 22. Elmenni M. bankba. December 26. Banque de France. A számla likvidálása. Mindezek alapján a vád a következőképpen rekonstruálta a tényeket: A gyilkos 1915. októberében a Mac Mahon Avenue 37. szám alatt kibérelt egy bútorozott albérleti szobát Guillin-né részére, aki — mint mondotta — pillanatnyilag vidéken tantózkodik. Lelkére kötötte a házmesternek, hogyha leve­lek érkeznek Guillin-né részére, ezeket tegye félre, s majd adja át neki. Mondanom sem kell, hogy Guillin-né soha­sem lakott a kibérelt szobában — hiszen ak­kor már régen halott volt — és Landru sem vette igénybe a szobát. Kizárólag azért bérel­te, hogy legyen hova címeztetnie a Guillin-né­nek szóló leveleket. A Banque de France 1915. november 3-án kapta az első levelet Guillin-né aláírásával. A levél szövegének írása különbözött az aláírás­tól. Az özvegy közölte, hogy most a Mac Ma­hon Avenue 37. szám alatt lakik, mert feladta Crozatier utca 35. szám alatti lakását, egyben utasította a bankot, hogy negyvenkét darab köt­vényéből tizenötöt adjon el. November 17-én újabb levelet kapott a bank. Ebben Guillin-né kérte, hogy a még megma­radt 25 kötvényt is értékesítsék. December 16-án Guillin-né újabb ajánlott le­vélben visszavonta eladási rendelkezését és fel­szólította a Banque de France-ot, hogy az ér­tékpapírokat adja át az M. bank megbízotti á- nak. A bank december 17-én válaszolt erre a le­vélre, s közölte Guillin-nével, hogy az említett megbízottat szabályszerű meghatalmazással kell ellátni. December 20-án egy negyedik levél érkezett a bankhoz Guillin-né aláírásával. Az özvegy értesítette a bankot, hogy a megbízott megkap­ta a szükséges felhatalmazást. Másnap azután az M. bank megbízottja át is vette a Francia Bankban az értékpapírokat. A Banque de France által foganatosított köt­vényeladások folytán Guillin-né folyószámlája több ezer frankkal gyarapodott. Ezt az össze­get a bank három tételben fizette ki. Két té­telt Georges Petit nyugtázott, a harmadikat az M. bankház megbízottja vette fel és szintén Georges Petit-nek kézbesítette ki. Az ügyben szereplő tanúk egytől egyig felis­merték Landruban az állítólagos Georges Petit-et. Az özvegy nevében írt leveleket természete­sen szintén Landru küldte a banknak, ö hami­sította alájuk Guillin-né nevét. Az írásszakér­tők ezt kétségbevonhatatlanul megállapították. Guillin-né értékapírjainak eladása, illetőleg az özvegy meggyilkolása 11 750 frank készpénzt jövedelmezett Landru-nek. Ezekkel a pontos, súlyos adatokkal szemben Landru szánalmasan tehetetlen volt. — Nem emlékszem — dadogta. (Folytatjuk) ♦44444444444444444444444444444 44444444444444*44444444444444444*44444444444444»44444444444#»44

Next

/
Thumbnails
Contents