Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-09 / 285. szám
Máté János A közvéleményt már hónapok óta élénken foglalkoztatja a húsellátás; szárnyra kelt többféle találgatás, híresztelés. Nem kell mezőgazdasági szakembernek, vagy jól képzett közgazdásznak lenni ahhoz, hogy érezzük: az állattenyésztés fejlődésében s ennek következményeképpen a húsgazdálkodásban valami nincs rendben. A Minisztertanács most határozatot hozott az állat- tenyésztés fejlődésével összefüggő kérdésekben. A döntést sokoldalú elemzés előzte meg, amelynek során nemcsak a pontos helyzetet derítették fel, hanem a változtatás többféle módozatát is mérlegelték. Mi hát a gond? A legutóbbi években, de különösen a gazdaságirányítási reform bevezetése óta megfigyelhető, hogy a mezőgazdaságban a növénytermesztési ágazat jó ütemben, kiegyensúlyozottan fejlődik. A tervezettnél nagyobb ütemben növekedtek a terméshozamok és a jövedelmezőség is mind kedvezőbben alakul. Már tavaly is, de az idén különösen gazdaságos, kifizetődő körülmények között bőségesen termett szálas és szemes takarmány. Ebből logikusan annak kellene következnie, hogy ugyanilyen kedvezően alakul az állat- tenyésztés, az állati termékek előállítása is. Mégsem ez történt. Az állattenyésztés nem követte a növénytermesztés bíztató fejlődését, sőt egyes ágazatokban és bizonyos időszakokban stagnálást, vagy éppen kisebb visszaesést tapasztalhatunk. A jelenség okait elemezve a következő megállapításokra juthatunk: A mezőgazdaság állattenyésztési ágában a korszerű, nagyüzemi fejlesztésnek még csak az elején tartunk. Az állami gazdaságoknak és különösen a termelőszövetkezeteknek többnyire most és még ezután kell felépíteniük azokat a jól gépesített, tartós, a kor követelményeinek megfelelő nagyüzemi állatférőhelyeket, amelyekben ésszerűen és gazdaságosan lehet az állatokat felnevelni, állati termékeket előállítani. Az is nyilvánvaló, hogy e beruházások terhét — minden állami támogatást is beleszámítva —, jórészt a mező- gazdasági üzemeknek kell viselniük. Köztudomású, hogy a jól felszerelt nagyüzemi állat- tenyésztő telepek felépítése elég költséges. Ezek a költségek pedig beleszámítódnak az előállított állati termékek minden kilójának termelői árába. így keletkezett az a helyzet, hogy jelenleg az állattenyésztésben rendkívül alacsony és egyáltalán nem ösztönző a jövedelmezőség. Pontosan: 1968-ban a növénytermesztés jövedelmezőségi mutatója 8—9, viszont az állat- tenyésztés jövedelmezőségi rátája átlagosan csak 0,3 százalék volt. De még aggasztóbban szembetűnő, hogy a szarvasmarha-tenyésztés, a marhahúselőállítás és a tejtermelés jelenleg a mezőgazdasági üzemekben ráfizetéses. E tényeket mérlegelve intézkedett most a kormány, hogy 1970. január 1-től emeli a szarvasmarha, a vágósertés, a vágójuh és a tej hatósági fel- vásárlási árát. Ezzel egyidőben szabaddá válik mindenféle takarmányforgalom, így a hazai előállítás és az importból származó fehérjetakarmányok és koncentrátumok forgalma is. Talán sokan úgy vélik, hogy ez a felvásárlási áremelés egy újabb állami támogatás a mezőgazdaságnak. Nem erről van szó. Hiszen a Minisztertanács úgy döntött, hogy a felvásárlási árak emelését pénzügyileg magának a mezőgazdaságnak kell fedeznie. Ezért az árrendezéssel egyidőben a nagyüzemi állattenyésztési telepek építésének állami támogatása a költségek eddigi 70 százalékáról 50 százalékra csökken; megszűnik a gépjavítási kedvezmény; a termelőszövetkezeti alkalmazottaknál a munkabér után megnövelt és a népgazdaság más területein foglalkoztatottakéval azonos mértékű: 8 százalékos adót vezetnek be; továbbá megszűnik a fehérjetakarmányok eddigi állami ártámogatása. Ilyen módon tehát a felvásárlási árnövekedés nem terheli sem az állami költségvetést, sem a lakosságot, mert a fogyasztói húsárak 1970-ben nem változnak. A gazdasági reform bevezetése óta különösen sok szó esik az árarányok helyes alakulásáról. Végeredményben itt is arról van szó, hogy közgazdasági eszközökkel az eddiginél kedvezőbb feltételeket teremtsünk az állattenyésztés fejlődéséhez. Egyes számítások szerint a mostani árintézkedés nyomán pl. a szarvas- marhatartás jövedelmezősége várhatóan 6,5—7,5 százalékra növekszik. Természetesen illúzió lenne azt hinni, hogy ez az egyetlen kormányhatározat teljesen megoldja azt a sokféle gondot, amely az állattenyésztés fejlődését, a hús- és tejtermelés növelését gátolja. De remélhetőleg arra ösztönöz, hogy a nagyobb jövedelmezőség láttán gyarapodjék az állatállomány a nagyüzemi telepeken és a háztáji gazdaságokban egyaránt. H. L. Mit ér a kisembernek az Építésügyi Tájékoztatási Központ? Az emberek legtöbb hivatalt, intézményt s intézkedést úgy bírálnak el, hogy az számukra jelent-e valami előnyt, vagy hátrányt. Ha egyiket sem, úgy a téma közömbös. Ha hátrányt, tiltakoznak vagy mérgelődnek, ha előnyt, szívesen hallanak, vagy olvasnak róla. Ez utóbbiról van szó, az Építésügyi Tájékoztatási Központ esetében. Közvetett hasznát már a nagyszabású állami építkezéseknél is tapasztalhatj ík. Az ÉTfí ugyanis beszerzi az építési eljárások, a technika legújabb eredményeit s azokat az ipar rendelkezésére bocsátja. Csak a korszerű építkezések korszerű előírása, illetve azok betartása biztosíthatja, hogy több öröme legyen az új lakónak, mint bosszúsága. Köztit:. ::: érinti s érdekli a cst--t.iti vagy társasházat építőket égj sor ÉTK-kiad- vány. / : c.tö arra ad választ, hogyan építkezzünk. Ez a könyv a gondolat megszületésétől a : Miig szinte minűc fordít. Az igazság az. hogy a kisebb-na- gyobb csaJáát hajlékot emelni szú ■ '-.ók gyakran kiszolgálta.; a többé-kevésbe hozzá.ót.ö vállalkozó szakemberekMindkét esetben előfordulh:. hogy az elkészített terv megvalósítása, esetén nem sok örömet okoz a tulajdonosnak. Olyasmiket vethetnek papírra, amely külsőségeiben 5 jólétet, a vagyoni helyzetet reprezentálhatja, de a méregdrága kivitelezés ellenére egyáltalában nem praktikus, rosszul hasznosítható. Pedig ma már a célszerűtlen verandák, nagy konyhák, „tiszta szobák” ideje lejárt. Számtalan helyen különböző sufnikat, óriás kamratereket terveznek feleslegesen. Ez elveszi a helyet a család tagjai elől, talán éppen egy kis szobától fosztja meg őket. amely a nagyobb fiú vagy leány számára lehetne önálló tanuló- és pihenőhely. Az ÉTK típustervei pontosak, praktikusak, jól beváltak. Harminc- vagy negyvenféle elképzelés, számtalan variáció közül válogathat az építtető. Ugyanakkor a típustervek előnye, hogy — esetleg hónapokat megtakarítva az építtetőnek — zöld utat biztosít az elfogadó hatóságoknál, az adott tervnyomtatvány melléklésével már biztosra vehető az engedélyezés is. Mindezért nem kell sok ezer forintot kifizetni: egy-egy típusterv jóformán néhány forintba kerül. Választ ad a Tájékoztatási Központ szakértőgárdája arra is, hogy miből, milyen anyagból építsenek. Olyanokat ajánl felhasználásra, amelyek általában kaphatók és korszernek. Oondja van arra is, hogy még a helyben fellelhető hozzávalókat is beépíthessék. De nemcsak arról szól, milyen anyagok használhatók, hanem a mészoltástálf e, vakolásig minden lényeges műveletet szakszerűen elmagyaráz. Ez lehetővé teszi, hogy mindazok, akik így akarják, házilag, maguk elvégezhessenek sok mindent. Ebben az esetben kettős az öröm: egyrészt jelentős összegeket takaríthatnak meg az építtetők, másrészt azzal a jó érzéssel élhetnek az új falak között, hogy ez saját kezük munkája. Az ÉTK figyelme még olyan részletkérdésekre is kiterjed, mint “ fűtés. Az erről elkészült tájékoztató anyag — ugyancsak a helyi lehetőségeket és energiaforrásokat figyelembe véve — részletesen elemzi milyen központi, vagy helyi megoldás biztosíthat a kívánságoknak megfelelő meleget. A gáz-, az olaj-, a széntüzelés, az etázsfütés egyaránt szerepel a lehetőségek között, összehasonlítva azok előnyeit, hátrányait, megjelölve alkalmazásuk feltételeit! S végül néhány szó arról, hogy rendelkezésre áll a hétvégi üdülők építéséhez is sokféle terv. A Tihany elnevezésűtől a Fiastyúkig számtalan, beton, terméskő s más építőanyag felhasználásával felhúzható kis nyaralók közül válogathat, akinek ilyen tervei vannak. Találunk közöttük 20 négyzetméter alapterületű házacskákat. de komolyabb, nagyobb méretű nyaralókat is egyszerű megoldással és összkomforttal. t gy. Tolna megye gazdasági, szociális és kulturális fejlődése a felszabadulástól napjainkig VII. A rendelőintézeti szakrendeléseken kívül nagy jelentőségű a községek növekvő hányadában folytatott szakorvosi tevékenység is. Különösen a fogászati ellátás terén tapasztalható jelentősebb előrehaladás. A megve községeiben 1968 végén már — az 1957. évi 9-cel szemben — 26 fogorvosi körzet működött. Ugyancsak jelentős fejlődés kísérhető figyelemmel a megye fekvőbeteg-ellátásának területén is. 1945—1960 között még csak egy kórháza volt a megyének Szekszár- don. Az azóta eltelt időszakban Pincehelyen és Bony hadon létesítettek kórházat, s ez évben kezdi meg működé sét egy 452 ágyas új, modem kórház Dombóváron. A kórházak számának növelésével és egyéb fejlesztések hatásaként ma már az 1950. évi 780-nal szemben 2016 kórházi ágy áll a fekvőbetegellátás rendelkezésére. Az egészségügyi ellátásban fontos szerepe van a tbc és a bőr- és nemibeteg-gondoz6 intézeteknek. A felszabadulás óta eltelt időszakban 3 tbc és ugyancsak 3 bőr- és nemi- beteg-gondozó intézettel gyarapodott a megye egészség- ügyi hálózata E gondozó- intézetek a betegek gyógyításán túlmenően igen sokat tesznek a betegségek megelőzése, illetve kezdeti stádiumában való feltárása érdekében is. A dolgozók körében rendszeres ellenőrző szűréseket végeznek a fertőzöttek felkutatására és felvilágosító előadásokat tartanak, amelyek a betegségek megelőzését szolgálják. Az egészségügy keretein belül jelentős helyet foglal el az anya- és csecsemővédelem. Ennek érdekében megyénk területén is, a felszabadulás óta élteit időszakban kiterjedt gondozóköri hálózatot hoztak létre. Az 1347. évi 15-tel szemben 1968 végén már 97 gondozási kör működött a megyében, amelyekben 104 védőnő látta el a terhes nők és csecsemők szakszerű gondozásával és tanácsadásával kapcsolatos teendőket. Ezen túlmenően megteremtették a megyében a felszabadulás óta eltelt időszakban annak lehetőségét is, hogy a szülő nők szakszerű körülmények között, orvosi felügyelet mellett szülhessenek. Megyénkben ma már a születéseit döntő többsége — az 1949. évi 12 százalékkal szemben 1968-ban már 97 százaléka — kórhazakban, szülőotthonokban történik, ami alapvetően járult hozzá a csecsemőhalálozás csökkenéséhez. Az anya- és csecsemővédelemhez tartozik a bölcsődék létesítése is. 1953-ban még csak 8 állandó bölcsőde volt a megyében 185 férőhellyel, 1968 végén pedig már 28 állandó és 11 idény bölcsőde működött 988. illetve 340 férőhellyel. A felszabadulás óta eltelt időszakban jelentősen bővült a megye szociális gondozásra szoruló öregeinek elhelyezését biztosító intézményhálózata is. A megye szociális otthonai 1950-ben még csak 316, 1968 végén pedig már 762 férőhely- iyei rendelkeztek. Amint láttuk a felszabadulás óta eltelt időszakban a megye egészségügyi ellátásában alapvető és korábban soha nem látott fejlődés következett be. Azt is el kell azonban mondanunk, hogy a fentebb vázolt nagyarányú fejlődéssel párhuzamosan és a legtöbb területen gyorsabban növekedtek a lakosság igényei, melyek jobh kielégítése a megye egészségügyének további fejlesztését követeli meg. A MEGYE KULTURÁLIS ÉLETÉNEK FEJLŐDÉSE A felszabadulás óta eltelt időszakban a megye kulturális életében is gyökeres változások történtek. Az óvodákat, iskolákat és egyéb kulturális intézményeket államosították, s ezzel megteremtették a lehetőségét annak, hogy a kultúra a dolgozók közkincsévé váljon. Az általános tankötelezettséget 14 éves korra emelték fel, oktatást rendszerünket átszervezték és folyamatosan korszerűsítették. s ezzel megyénk népessége is megindulhatott a kulturális felemelkedés útján. Az e téren elért eredmény legszembetűnőbben a népesség iskolai végzettségének alakulásában mutatkozik meg. Az 1960. évi népszámlálás — többek között — arról adott számot, hogy 1949. óta a megye népességéből az általános iskola 8 osztályát 78 százalékkal többen végezték el. az érettségizettek száma 57, az egyetemi, főiskolai oklevelet szerzetteké pedig 59 százalékkal nőtt. Az azóta eltelt évtizedben meggyorsult ez a folyamat, ennek pontos regisztrálására azonban, majd csak az 1970. január 1-i népszámlálás adatai adnak lehetőséget. A megye kulturális életének egyes területein. a felszabadulás óta elért fejlődést az alábbi főbb adatok megfelelőképpen szemléltetik. Ami a megye óvodai ellátását illeti; 1941-ben mindössze 64 óvoda működött a megyében. s a községek mintegy felében nem volt óvoda. Ezek az óvodák hiányos felszereltségük mellett rendkívül zsúfoltak voltak, egy szakképzett óvónőnek átlagosan 73 gyermekkel kellett foglalkoznia. A felszabadulás óta a megye óvodahálózata több. mint kétszeresére, a szakképzett óvónők szánta pedig négy és félszeresére nőtt. s emellett munkájukat jelentős segédszemélyzet is segíti. A megye óvodáinak döntő többsége, állandó, vagy nyári idényjelleggel napközi otthonnal is rendelkezik, ami nagy gondot vesz le a dolgozó szülők válláról. Az e téren elért fejlődést mutatja, hogy amíg 1947-ben még csak 4 napközis; óvoda működött a megyében, 1968-ban pedig már a napközi otthonos óvodák aránya meg-, közelítette a 90 százalékot. Jelentősen fejlődött a megyében az alsó fokú iskolai oktatás helyzete is. 1938-han 241 elemi iskola működését tartották nyilván a megyében, s azok közel 80 százaléka az egyházak kezében volt. Az iskolák 542 tanteremmel és 550 tanítóval rendelkeztek. Egy tanteremre 53, egy tanerőre pedig 52 tanuló jutott. (Folytatjuk^ . ,
