Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
/V wu-Kisszé kely Emlékek Tizennégy évesek Amikor a falu felszabadult, ők még nem éltek. Akkor még édesapjuk, édesanyjuk ült így az iskolapadokban, mint most ők. Sok idő elszállt azóta. De az időközben született és most felnövő generáció is sok mindent megtudott a falu felszabadításának emlékezetes eseményeiből. Bodó István: — A falunkat körülvevő dombokon véres ütközetek folytak. Sok szovjet katona vesztette életét az itteni harcokban, de a németek vesztesége sokkal nagyobb volt Katona József: — A szovjetek a dombok alatt nyomultak előre a falu felé. A németek lövészárkokban voltak, és két oldalról támadták a szovjeteket A nagy küzdelemben sok katona halt meg mindkét részről. Még ma is sok bombatölcsér található. Apu mesélte, hogy a németek egyik tankjáról lejött a lánc, s úgy próbáltak vele elmenekülni. De nem sikerült, másnap megtalálták az erdőben a harckocsit Schill József: — A szovjetek Simontomya felé űzték a németeket A szovjetek a völgyben, a németek a hegytetőn vonultak. Falunk fel- szabadulásának emlékére csapatgyűlést rendezünk. Májer József: — A falu körül sok az erdőség, ezért itt sokáig tartott a harc, nehezebben ment a falu felszabadítása. Gerekics Ilona: i — Nagyszékely felől vonultak a szovjetek Kisszékely felé, hogy megtisztítsák falunkat a németektől. A falu mellett ütközött össze a szovjet és német hadsereg. A németek jobb helyzetben voltak, mert előre beásták magukat, de a szovjet katonák mégis hősiesen megállták helyüket, végül teljésen kiszorították a németeket a faluból. Felnőttek Czinkon György tsz-elnök: — Én abban az időben a simontomyai bőrgyárban dolgoztam. Még aznap is műszakban voltunk. Munka közben hallottuk, hogy a szovjetek már Cecén vannak. Igyekeztünk hazafelé a családunkhoz. Az út már valósággal roskadozott a visszafelé vonuló németektől. Abban reménykedtünk, hogy ezt az eldugott helységet meg sem találják majd, hiszen abból az irányból, ahonnan a szovjet csapatoknak kellett jönni kövesút sem vezet a faluba. De a németek erre vonultak vissza, s megpróbálták megállítani a szovjeteket, így nagy harc alakult ki, kétszer is gazdát cserélt a falu. öt hétig tartott a front ezen a részen, tulajdonképpen itt kezdődött a bakonyi ütközet. ^Legalább 60—70 szovjet katona vesztette életét a mi falunkban. Tulajdonképpen december negyedikére szabadultunk fel. A falu lakói kenyérrel, kalbásszal vendégelték meg a szovjet harcosokat, hogy kifejezésre juttassák a velük szembeni békés szándékukat. A front idején és • közvetlenül utána nagy fejetlenség uralkodott a faluban, de csakhamar megérkeztek a rendfenntartó csapatok is. Barka József párttitkár: — Rendkívül nagy harcok árán szabadult fel Kisszékely. A civil lakosság a pincékbe menekült, mi is ott kuporogtunk. Közben körülöttünk sorra robbantak a lövedékek i A mi kertünk is tele volt aknatölcsérekkel, a fákat valósággal lekaszálták a re- peszdarabok. Nem is tudtuk lenn a pincében, hogy még a németek uralják-e a falut, vagy már a szovjetek. Végül a sötétben meghallottuk az orosz beszédet, s abból sejtettük, hogy már továbbnyomták a németeket Az első szovjet katonákat csak virradat után pillantottuk meg. A malom és a tó környékén még közelharcra is sor került, a németek minden lehető módon megpróbáltak ellenállni. Persze, sikertelenül. Rengett a föld a nagy ágyúzástól, azt hittük, sosem lesz vége. A falu ax MKP-be lép Néhány évvel ezelőtt emléklapot kaptak azok az idős párttagok, akik ,a kezdet kezdetén, tehát már 1945-ben a párt zászlaja alá álltak. E soA tárurak tulajdonában Dr. Kiss István leírja a simontomyai vár krónikájában, hogy a mindenkori várúr tulajdonát képezte Kisszékely is, csak akkor még Parasztszékelynek nevezték. Adták vették mint valami közönséges ruhadarabot. A XIV. században „Parasztszékely községre jogot formált néhai Csák nemzetségbeli Parasztfia, Míklósfia domo- kosnak és egyúttal H. veszprémi püspöknek is nővére, Nemes Erzsébet úrasszony, ki a boldogsága* Szűz Mária szigetén lévő nemes nővéreknél tartózkodik. Azonban szükség által kényszerítve erről, valamint a hozzátartozó Somfa és Ószékely birtokáról 500 márkáért lemond Henczfia János részére.’' Nyelvjárás, népdalgyűjtés, egyke Érdekes színfoltja Kisszékely megyénknek. Vegyes környezet vette körül, ám itt olyan szokások. életforma stb. alakultak ki, amelyek teljesen elütnek minden más községétől. Túlnyomó többségében magyar lakosú község volt. ám az itteni nyilv- haszválat számtalan eltérést mutat a környező magyar falvakéhoz képest. Szaknyelvien A Puszták népében A rácegresi uradalom és Kisszékely határa összeért. Az Illyés Gyula festette paraszti életmód szinte szóról szóra vonatkozott Kisszé- kelyre is. Az sem véletlen, hogy Illyés Gyula a Puszták népében említi >s Kisszékely nevét, „...boldog volnék, ha egykor e falvak az évszázadok óta tartó kifürkészhetetlen okú bicskázások helyett, amelyek ősindítéka tán még Ázsiában történt, egykor miattam kelnének nemes versenyre, mint hajdan a hét görög város Homéroszért. Az előbbieken kívül benevezhet Kajdacs, Bikács, Uzd-Borjád, Cece, Ozora továbbá Kisszékely...” E vidéknek a népe nagyjából együtt kezdte meg a földbirtokok felparcellázását. Kisszékelyben körülbelül 1000 holdat osztottak ki az osztrák W impf fen gróf birtokából. A puszták-falvak népe maga lett a földbirtokos. szólva, nyelvjárási sziget Kisszékely. A népi élet kutatói sokat látogatták e falut, hogy ösz- szegyüjtsék az egykori hagyományokat. Ezekkel a gyűjtésekkel kapcsolatos az egyik nagyon kedves epizód: a fővárosból fiatal, meglehetősen ésinos. és majdhogynem kihívóan öltözködő leány érkezett Kisszékelybe, hogy népdalokat gyűjtsön. Az öreg Péti bácsihoz irányították mondván, hogy ő falu nótafája. Sok régi nótát tud, s ha jó kedve van, szívesen énekel. A leány be is állított Péti bácsihoz, aki szívesen fogadta, de enyhe célzást tett arra is, hogy száraz torokkal viszont nem nagyon lehet énekelni. .. Hogy hogyan, hogyan se, nem tudni pontosan, lényeg. hogy bor került az asztalra. s Péti bácsinak csakhamar jó kedve kerekedett, nótára zendített. Felesége nem volt otthon, hanem a határban kapált. Éppen akkor toppant be, amikor az asztalon az üveg már ürülőfélben volt, Péti bácsi valami nagyon frisset, duhajISP'T '' -• ......- ■«*' w •• A hegytetőről is csak a templomtorony látszik a faluból. kodót, s mindez mellett kacérkodót énekelt, s mellette persze a nem kevésbé kacé- ran öltözött leány. Az asz- szonyt elfutotta a méreg, hirtelen haragjában mindjárt ellátta az urát több, nem éppen hízelgő jelzővel. — Megiszol egy pohár bort, meglátsz egy ilyen... és vén létedre megy el az eszed? Amíg én a kapálásban gör- nyedezek. te... A leányt pedig szabályosan elzavarta. Elég volt tisztázni a helyzetet. Kevés községben olyan gyér a gyermekáldás, mint Kisszékelyben, Sárköz, a valamikor egykeségéről hírhedt vidék meglehetősen messze esik ide, a környéken sehol sem dívott az egykeség. még a vagyonosabb községekben sem. Ez a gazdagnak egyáltalában nem mondható község pedig •már a felszabadulás előtt is olyan hírbe állt, hogy kevesebb gyermek születik, mint másutt. Később pedig valóságos egykeség alakult ki. Még az ab-korlátozások idején is alig született gyermek e faluban, a felnövők pedig kevés kivétellel elszálUngóztak belőle. Schiszler Lajos vb-titkár: — A kevés gyermekáldás miatt erősen kiöreged’.ben és kiapadóban van a falunk. Az idén például 19 öreget vittek ki a temetőbe, és mindössze hat gyermek született. Mindössze két olyan család található a faluban, amelyben 3 gyermek van, ezenkívül 5—6 helyen kettő, a többiben csak ~gy. Nem tudjuk az okát. \nyagi gondra, lakásgondra em lehet hivatkozni, mert ':i itt maradt, itt él, szépen Cjarapszik, telne belőle több gyerek felnevelésére is. rok íróját az a megtiszteltetés érte, hogy a kisszékelyiek- nek átadhatta az emléklapot; egy kis ünnepség keretében. Feltűnt, hogy a falu méretéhez képest viszonylag sokan kaptak emléklapot. Végül ennek kapcsán nagyon figyelemre méltó dolgok derültek ki. Kisszékelyben mint csepp- ben a tenger, tükröződött a gyorsan bontakozó pártélet; minden erénye, gyengéje. A falu paraszti község volt, de a meredek dombokon levő viszonylag kevés szántóföldet rendkívül nehezen lehetett megművelni. A környező uradalmakba lehetőleg nem szívesen mentek dolgozni a kis- székelyiek. Inkább más foglalkozás után néztek: aki csak tehette, ipari szakmát tanult, vállalta, hogy eljárjon a faluból messze vidékekre, ahogyan a szakma szeszélyei megkívánták. Ennek következtében ez. & paraszti település nagyon is vegyes községgé vált, majd min-* den családhoz tartozott egykét iparos is. Elsősorban épí-j tőmunkások éltek a faluban. Rajtuk keresztül a munkás- mozgalmi eszmék már a felszabadulás előtti évtizedekben „meg fertőzték’1 e falut, méghozzá jobban, mint a többiek jórészét. 1945-ben. már kora: tavasszal létrejött a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete, persze egyéb pártok is megpróbáltak gyökeret verni, benne. Amikor végrehajtották a földreformot, jóformán az egész falu felnőtt lakossága belépett a kommunista pártba. Jellemző, hogy jóval kétszázon felül voll Kisszékelyben 1945-ben a párt tagjainak száma. Ha figyelembe vesszük, hogy az asszonyok a kor maradi felfogásának megfelelően nem igen avatkoztak a politikába, s a családok száma alig volt több a párttagok számánál, meglepő az eredmény. Czinkon György tsz-elnöktől, a korábbi bőrgyári munkástól tudtam meg: — Nem volt nehéz tömeget toboroznunk, csak azt kellett mondani, hogy felvonulás lesz, s mi rendezzük. Olyan tömeggel vonultunk fel a szűk kis utcáinkon, tüntetni a párt politikája mellett, hogy az mái szinte hihetetlennek tűnik az idő távlatából nézve. Tele voltunk lelkesedéssel, ‘jellemző, bogy Szekszárdra például gyalog is elmentünk pártügyben. Pedig Kisszékely a megye egyik, Szekszárd pedig a másik szélén van. A nagytömegű kommunista tagság természetesen később differenciálódott. Jelentős részük megmaradt: harcos, áldozatkész kommunistává edződött, de olyanok is akadtak, akik a kezdeti lelkesedésnél megtorpantak. BODA FERENC
