Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

Társadalmi igények és iskolapolitikánk Korszerűbb oktatással a tanulók megterhelésének r csökkentéséért C ofc ezó esik. manapság —° sajnos joggal — a ta­nulók túlterheléséről. Az ok­tató» reform nem csökkentet­te kellően a tanulók megterhe­lésének mértékét. A reform­tananyag önmagában nem is tehet sokat ezen a téren. Nyil­vánvaló, hogy a tudományos ismeretek, különösen a termé­szettudományos tárgyaknál, ro­hamosan bővülnek, ami a ta­nulók számára a megtanulan­dó anyag mennyiségének ál­landó növekedését jelenti, még akkor is, ha ez nem mindig nyilvánul meg a tankönyvek oldalszámának emelkedésében. Mindez tendenciaszerűen ér­vényesül, bármilyen egészsé­ges szelekció esetén is. Véle­ményem szerint nem is a tan­anyag kisebb vagy nagyobb mérvű minőségi vagy, meny- nyiségi bővülése vezet első­sorban a tanulók túlzott meg­terheléséhez, sokkal inkább az oktatás módszereinek nem megfelelő intenzitású fejlődé­se. A korszerű anyag korszerű módszereket igényel. Nagy kár, hogy még napjainkban is ez inkább csak elv, mint élő gyakoriak Nem tagadjuk, hogy sokat léptünk előre, de az sem Vitatható, hogy nem a szük­ségleteknek megfelelő mérték­ben. Ennek sok oka van, itt csak a legfontosabbakat em­lítem. Még az iskolák zömé­ben nem biztosítottak a haté­konyabb oktató-nevelő munka tárgyi feltételei. Kevés isko­lánk rendelkezik korszerű épülettel, berendezésekkel, elő­adótermekkel, jól felszerelt szertárakkal, modern audió- vizuális és egyéb szemléltető­eszközökkel. Még az olyan is­kolákban is, ahol ezek az esz­közök jobbára megtalálhatók, számlik annyira minimális, hogy átütő hatásukkal lehetet­len számolni. Sok kívánniva­lót hagy maga után a megfe­lelő személyi feltételek bizto­sítása is. Nem főképpen a pe­dagógusok felkészültségbeli hiányosságai a számottevőek, bár elsősorban módszertani vonatkozásban ezzel is talál­kozunk (nem szólva itt a még főleg általános iskolákban visszahúzó erőként jelentkező szaktanárhiányról!), hanem sokkal inkább olyan objektív körülmények, mint a pedagó­gusok túlterhelése, vagy az anyagi és erkölcsi megbecsülé­sük területén mutatkozó prob­lémák. \ természettudományos " tantárgyak különösen megkívánják — a korszerű tananyag, de modem életünk szükségszerű követelménye is ez —> hogy a tanulók bizo­nyos ismeretekhez, életkori sa­játosságaiknak megfelelő mó­don, önálló megfigyelő, kísér­letező, illetve „kutató” mun­ka eredményeként jussanak el. Erre iskoláink zömében még nem sok lehetőségük van. Ezt a követelményt az, előadóter­mek, a kellőd felszerelés hi­ánya, a magas létszámú tanu­lócsoportok alig teszik lehető­vé. Ugyancsak ilyen okok miatt nehezen tudunk előre látni a tanulók egyéni ké­pességeinek nagyobb mérvű kibontakoztatása terén is. A tanulók túlterhelését (amelynek kialakulását ter­mészetesen az említetteken kí­vül még számos összetevő eredményezi, ezekre én nem kívánok kitérni) nagymérték­ben csökkentené olyan okta­tási módszerek szélesebb kö­rű elterjesztése, amelyek se­gítségével az átlagos képessé­gű tapvlók magukon a taní­tási órákon megbízhatóan el­sajátíthatnák a tananyagot. Megyénk iskoláiban is történ­nek eredményes kísérletek a legmodernebb módszerek al­kalmazására. így például az úgynevezett csoportos oktatási formában történő ismeretszer­zés biztosítására, többen al­kalmaznak feladatlapokat va­lamennyi didaktikai feladat megvalósításában. A jelenlegi adottságokhoz mérten ezekkel nagyban csökkentik tanítvá­nyaik túlterhelését. (Más kér­dés, hogy önmaguk megter­helésének mértéke hatványo­zottan megnövekszik.) Mind­ezen módszerek alkalmazásá­val jelen sorok írója is mesz- saemenően éL Vannak’ megyénkben peda­gógusok, akik az ismeretek programozott formában törté­nő elsajátításával próbálkoz­nak. Magam is negyedik éve tanítok egyes anyagrészeket (a gimnáziumi, biológia tan­tárgy keretében) programozott formában. Végigjártam a prog­ramozás „rögös útjait”, a prog­ramok elkészítésétől egészen alkalmazásuk fázisáig. Éppen ezért a programozásról, tapasz­talataim alapján a követke­zőkben kissé részletesebben kívánok szólni A programozott oktatás ** ma a legkorszerűbb ok­tatási formák egyike. Nem cé­lom ismertetni a módszer minden jellemzőjét, csak a legfontosabbakat szeretném le­írni. A programozott oktatás lényege az, hogy a tanulók az ismereteket úgynevezett prog­ramok segítségével a lehető legteljesebb önállósággal sa­játítják eL A program utasítá­sok formájában tartalmazza mindazt, amit a tanulónak az órán el kell végeznie, a megtanulandó ismeretekkel együtt. A programozott órá­kon a tanulók a program se­gítségével, a program infor­mációinak, utasításainak meg­felelően, bizonyos tevékenysé­gi formák (megfigyelés, kísér­letezés, szakirodalmi feldolgo­zás, stb.) elvégzésével, legna­gyobbrészt viszonylag önálló­an jutnak újabb és újabb is­meretekhez. Élvezhetik a „fel­fedezés” örömét, aktivitásuk maximálisan kibontakozhat, ami az ismeretek mélyebb be­vésőt eredményezi. Tapaszta­lataim szerint még a leggyen­gébb tanulók is olyan siker­élményhez jutnak, aminek eredményeként hamarosan ők is könnyen fel tudnak zárkóz­ni a jobbak közé. Természetesen a programo­zott oktatási forma oem vál­toztat azon az alapvető té­nyen, hogy az oktatási folya­mat a tanár és tanuló közö­sen végzett munkája. A prog­ramozott rendszerű oktatás­nál a tanár minőségileg új szerephez jut. Ez a módszer sem teszi feleslegessé a ta­nárt (mint ahogy az elha­markodott ítéletek ezt tart­ják). hiszen továbbra is rá­hárul az ismeretszerzés za­vartalanságának megteremté­se; a vizsgálati, kísérleti és szamléltetőanyag biztosítása, az órán az önálló munka le­hetőségeinek kialakítása, va­lamint egyes tanulók segí­tése. az ellenőrzés és így to­vább. Jelenleg, amikor alig vannak központilag készített programok, jobbára a mód­szert alkalmazó tanárt terhe­li a programok elkészítésének munkája is. Ez egyik komoly akadálya a módszer széles kö­rű elterjedésének. Maguknak a programoknak az elkészí­tése sem könnyű, magas szin­tű szaktárgyi, pedagóiai, módi szertani és pszichológiai is­mereteket igényel, a progra­mok kellő számban való sok­szorítása pedig napjaink­ban gyakorlatilag, technikai­lag szinte teljesen mego’ d ha­tatlan. Ezért nem vállalhat­ják a programok elkészítéséi — főképpen a mostani meg­terhelésük mellett nem — gyakorló tanárok, de nem is lenne célravezető rájuk bíz­ni Ez nem jelenti azt. hogy gyakorló pedagógusokat ne hízhatnánk meg egy-egy té­makör programozásával, el­lenkezőleg: olyan programo­zó munkaközösségek létreho­zása lenne célravezető, ame­lyekben azok a tanárok, akik már kellő tapasztalattal ren­delkeznek e téren, megfelelő anyagi és erkölcsi támoga­tással. kísérletezési lehetőség­gel dolgozhatnának. (Más ha­sonló módszertani munkakö­zösségek létrehozása is ered­ményes lehetne!) Mindezzel bázist teremthetnénk köz pontiiag elfogadható progra­mok kidolgozásához, ame­lyeknek alkalmazását akár or­szágosan meg lehetne köve­telni A programozott oktatási forma külföldön széles kör­ben elterjedt. Hazai adaptá­ciója — az említett okok miatt — egyelőre még szór­ványos. Pedig vannak tár­gyak, amelyeknek anyaga ki­fejezetten alkalmas progra­mozásra (matematika, fizika,- nyelvtan, stb.), de szinte mi» den egyes tantárgy anyagá­ban (elsősorban a természet tudományos tantárgyakra gon • dolok) vannak anyagrészek, amelyeket programozott for­mában a jelenleginél ered­ményesebben taníthatnánk Ennek lehetőségével alig élünk, pedig saját tapaszta­lataim is megerősítenek ab­ban. hogy a programozással lényegesen jobb eredmények érhetők el mint a hagyomá­nyosabb módszerekkel szűkre szabott here* tek nem engedik meg, hogy részletesebben szóljak a ( programozás előnyeiről és a gyakran elhangzó, de köny- nyen eloszlatható aggodal­makról. Az eddigi külföldi és hazai tapasztalatok egyértel­műen bizonyítják, hogy a programozásnak van létjogo­sultsága oktatásunkban, ez is egyik eszközünk lehet okta­tó-nevelő munkánk eredmé­nyesebbé tételében. Én úgy ' látom, hogy napjainkban sok vonatkozásban egyik legered­ményesebb eszközünk lehet­ne. Ez nem kázáróla gossá got jelent e módszer javára, ha­nem az egyéb, mind korsze­rűbbé váló módszerek mel­lett kellene számára a meg­illető helyet biztosítani. Meg­győződésem, hogy ennek a módszernek a szélesebb körű elterjesztése is hatékonyan hozzájárulna ahhoz, hogy ta­nulóifjúságunk tudása alkal­mazására. funkcionálására al­kalmasabbá váljék, és nem utolsó sorban túlterhelésűit csökkentésének is egyik mód­ja lehetne. ENDRÉD! LAJOS Dunaföldvár gimnáziumi igazgatóhelyettes E Népújság 19C9. december 2» Képek a tolnai PamuttextHmBveMfil f A feldolgozás előtti fonal szálkeir.ényítését, szaknyel­ven irezését, Schalter szaktárs végzi. Célja a szál karakte­rének biztosítása. A szövődében sokszínű fanaíbáS készülnek as Ízléses at ázat ú törlők, szalvétáik, abrosazk éa ágynemű anya­gok. Részbon a belkereskedelem hozza forgatómba, a Hun garotex-on ,r -tül termeivényeik a nyugati államok ke­resett cikké.ő váltak. mfé Xüb lste. A tamuitextilinűvek tolnai gyáregységében a szövő­gépeket lyukkártyás automaták vezérlik. E szövésmiuta- lyukkáriyák készítését Székely József végzi.

Next

/
Thumbnails
Contents