Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-02 / 279. szám
/ / Uj iskolái avatott Szekszárdi Hírmagyarázónk írja: A magyar néphadsereg egyik alakulatának KlSZ-szer- vezete nemzetiszínű és vörös zászlót adományozott a Petőfi Sándor nevét viselő, szekszárdi II. számú általános iskolának. A lobogó felvonásával kezdődött vasárnap délelőtt a Zrínyi utcai új épület avató ünnepsége. Császár József, a városi tanács vb-elnöke köszöntötte az építőket, a tervezőket és a sok-sok ünneplőt, akik sorában megjelent Rúzsa János, a városi pártbizottság első titkára, dr. Vígh Dezső, a megyei tanács vb. elnökhelyettese, Eszenyi Antalné, a városi népfrontbizottság titkára. A baráti Jugoszláviából Pálfi Gáspár, a becsei községi tanács elnökhelyettese érkezett az ünnepségre. — Majdnem hatvan éve nyílt meg Szekszárdon a leány polgári iskola — emlékeztetett a szónok —, tehát a megye- székhely idestova fél évszázadon át szükségmegoldásokkal biztosította az oktatást. Uj iskolánk felavatása nem csupán ennek az intézménynek majdnem hatszáz növendéke számára nyújt kulturált környezetet, hanem megkönnyíti az oktatást, a tanulást Szekszárd többi iskolájában is. A tantestület és a kisdiákok nevében Csöngedi Gyula iskolaigazgató mondott meghatott köszönetét. Az iskola énekkara, szavalókórusa, táncegyüttese magas színvonalú műsorral tette még emlékezetesebbé a majdnem 13 millió forintos költséggel épített, tizenhat tantermes általános iskola felavatását. Ami rontja a közérzetet... Ip’úrás, intrika, ki hogyan nevezi. A szó lehet új, a jelenség régi. Napjainkban terjedőben van e rákfene, az ideggyógyászok sokat tudnának erről mondani, oknyomozásuk gyakran hozzá vezet el. Egy kiváló eredményeivel büszkélkedő, zömében kvalifikált embereket foglalkoztató intézménynél jártam nemrégiben. Eleinte az volt szembetűnő, hogy meglepően rossz véleménnyel volt egymásról néhány olyan ember, akiben nem teng túl a szerénység. Mikor egyikőjüktől megkérdeztem, elmondta-e kifogásait társának, szóba hozta-e enyhén szólva lesújtó véleményét, így felelt: „Hogy’ képzeli? Fejjel a falnak? Nem ettem bolondgombát!” Meggyőződni akarván a másiktól azt kérdeztem meg, ki az, akit nagyra becsül az intézménynél. Lakonikusan így válaszolt: „Senkit. Itt nincs olyan, mert nálunk mindenki tökfej." Észre kellett venni, hogy itt valami nagyon torz, ferde alapállással találkozunk. Mellesleg végeztem óvatos puhatolózást, kiderült, hogy éppen ármánykodókra akadtam. Furcsamód, többnyire értelmiségi körökben dívik, néha virágzik a cselszövés. Hívei durvább, vagy kifinomultabb módszerekre váltva eregetik petárdáikat gyanútlan munka- , társaik háta mögött. Művelői különböznek egymástól, de többnyire közös bennük, hogy nem rossz képességűek, s nem nyújtják azt a munkát, amit beosztásuk, felelősségük megkíván tőlük. Ha fele akkora energiát szánnának a munkára! — sóhajtott fel az érdemrendes csoportvezető. Gyakorta nem rettennek visz- sza a hazugságoktól serm A „percemberkének” titulált int- rikus saját pecsenyéjét sütögeti a közös tűznél. Kritika, vagy intrika? Szemérmes hallgatás kíséri, nem lelhető erről irodalom Érdemes és talán szükséges is elmélkedni felőle. Nem mindig és nem mindenki előtt világos, mikor hallja a támogatásra méltó egyiket és mikor kell fülön fogni a kártékony mételyt hintő fondorkodókat. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a cselszövő kútmérgezők szándékosan el is akarják mosni a határokat, még nehezebb kiigazodni. M i különbözteti meg a kettőt? Eltérő felfogás és módszerek, tiszta szándék, vagy alantas egyéni célok, nyíltság vagy alattomosság. Eligazíthat a közös munka folyamán megismerhető jellem is, mivel tartósan nem lehet leplezni a nyílt, vagy alattomos beállítottságot Remek, céltudatos vezetői módszereket is alkalmaztak már az ármánykodás és marakodás ellen. Úgy kényszerült rá a vezető, h°gy két beosztottja egymást váltva bombázta őt a többiekre terhelő vádakkal. A legközelebb adandó alkalommal — miután türelmesen végighallgatta a csúf jelzőkkel teletűzdelt, elmarasztaló egyéni ítéletet — behívatta a másik felet és az „ítész” előtte, szemtől szembe kényszerült megismételni a korábbiakat. Futótűzként'Ker- jedt a történtek híre az intézetben és a másodszori „te- temrehívás” már szenzációs eredményekkel járt. Megszűnt a fondorlatos pletykálkodás, és megélénkültek, magvasabbá váltak értekezleteik. Még olyan mellékesnek tűnő haszna is lett a kétszeri szembesítésnek, hogy őszintébbé, • természetesebbé váltak egymáshoz a munkatársak, felhagytak a negédes kedveskedéssel azok is, akik korábban így viselkedtek. A másik tanulságos eset, amikor az inkognitóját féltve őrző méregkeverő, agresszív fellépésével adott nyomatékot, amikor felelősségre vonta igazgatóját. Miért? Úgy vélte, — uram bocsá’ — tőle jutottak vissza a háta mögött perbe fogott emberekhez azok a szidalmak, amiket ő a .vezető fülébe súgott. Attól tartott, hogy a célba vett egyénhez visszajutva,; befellegzik névtelenségének. Úgy is történt. Erőszakosságának, hangoskodásának egyenes következménye lett, hogy akaratlanul is alaposan felnyitotta a szemeket. A cselszövő ellen fordult a közvélemény, mert egyszeriben tetten érték. Talán tanult . belőle. TVem mindig ennyire egy- szerű a lesipuskázás lelepleződése. De hosszabb távon feltétlenül beigazolódik, kinek mennyit ér a szava, miféle beállítottságú, mire hajlamos. A dolgozótársak túlnyomó többsége jól ismeri a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályait, becsüli a korrektséget, s elítéli a zavarosban halászgató, a normáknak fittyet hányó mentalitást. Amíg felismerik a fondorkodó öt-tíz százaléknyi kisebbséget, akik sok keserűség okozóivá válnak, tönkre tehetik a jó munkahelyi közérzetet, elvonják a figyelmet a munkától, a valóban előrelendítő kritikától. Fantomok ellen nehéz küzdeni, de lebírhatók, ha láthatóvá válnak. Szembe kell szegezni a nyíltságot az alattomossággal, jól ismerik ennek szinte varázsszerű hatását a sokat próbált, tapasztalt emberek. Ahol nem sokat adnak a kisszerű, jólértesültségét fitogtató, magamutogató, pletykaéhes, fondorkodó ember szavára, ott nem sok tere lesz az intrikának. Ha időben ész- . reveszik, megfékezhető, mielőtt eluralkodik rajtuk, vagy megfertőzik a mindennapi munka színterének a légkörét. Van tehát ellenszere a fúrásnak. Az álarc lerántása, a nyíltan, kertelés nélkül kimondott szó, a jellem csiszolása, a gyengébb egyéniség jobb befolyásolása a hatásos ellenszerekhez sorolhatók. Ahol gyanússá válik a másik ember bemártásán buzgólkodó egyén igyekezete, ahol így kezelik, ott felhagy az intrikus alkat a kísérlettel. Törődjenek a munkájuk- kaL Az odaadóan végzett, alapos munkát követelő vezetés, az alattomosság ellen fellépő társadalmi szervek, a közvélemény mindmegannyi biztosíték lehet az intrika eluralkodása ellen. A szavak és tettek szembesítésekor megbukik a fondorkodó. Csodaszer nincs ellene, mégis meg lehet tömi a néhány ember közösségellenes, egyéni célokat szolgáló törekvéseit. Somi Benjáminná Torzsgárdajelvény a tsz-ekben Lapunk közkedvelt Háry- rovata tette szóvá a közelmúltban, hogy megyénk egyik termelőszövetkezete jubileumi jelvényt adományozott a megalakulás tizedik évfordulója alkalmából a tagoknak. A jelvénynek csupán egyetlen szépséghibája volt, — hogy egy Fordson traktort ábrázol. Tehát egy olyan mezőgazdasági gépet, amely nálunk már rég kiment a használatból, amikor az illető szövetkezet megalakult, és ez a traktorítpus soha nem is volt a szocialistává váló magyar mezőgazdaság jellemző gépe. Ha kivitelbe hiba csúszott is, a szándék feltétlenül elismerésre méltó. Elismerésre méltó az a törekvés, hogy a hovatartozást olyan szerény külsőségekben is ki kell fejezni, mint a tsz-tagságot — elsősorban erkölcsiekben — elismerő és jutalmazó jelvény. Ez a népgazdaság különböző munkaterületein; üzemekben, vállalatoknál, intézményeknél, de az állami gazdaságokban, erdőgazdaságokban már jó néhány évvel ezelőtt meghonosodott, mint a munkahelyhez tartozást kifejező törzsgárda- jelvény. Az öt-tíz-tizenöt éves munkaviszonyt kifejező törzs- gárdajelvény értékét növeli, hogy az arra érdemes dolgozóknak rendszerint ünnepélyes keretek között adják át és a kollektív szerződések is figyelembe veszik. A termelőszövetkezeti törzs- gárda alakításával, és a velejáró jelvény adományozásával kapcsolatban állást foglalt a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Elnöksége, és ajánlást is tett a termelőszövetkezeteknek. Az ajánlás hangsúlyozza: a szövetkezeti mozgalomhoz és a termelőszövetkezethez hűséges tagok erkölcsi és anyagi megbecsülését a törzsgárda elismerése is hivatott segíteni. A termelőszövetkezet vezetői fokozottabban igénylik a különféle tanácskozásokon a törzs- gárda tagjainak véleményét, javaslatait, a szövektezetre háruló termelési feladatok megoldásában. A törzsgárdatagság feltétele a legalább tízéves tagsági viszony, a kötelező munkanapok évenkénti teljesítése, közösségben példamutató magatartás. A tízéves tagsági viszony után a jelvény bronz fokozatát, 15 év után az ezüst, húszéves, vagy ennél hosszabb, folyamatos tagsági viszony után arany fokozatú jelvényt lehet adományozni. A törzsgárda tagjait a jelvény adományozásával együtt — a szövetkezet anyagi erejétől függően —, pénzjutalomban is lehet részesíteni. A törzsgárdatagsággal járó, tokozott erkölcsi megbecsülést fejezi ki az az ajánlás, hogy a jelvényt a termelőszövetkezet vonja vissza attól, aki annak viselésére érdemtelenné vált Ennek megfelelően érdemtelenné kell tekinteni azt a tagot, akire bűncselekmény miatt szabadságvesztés büntetést szabtak ki; akit köz- ügyektől eltiltásra ítéltek; aki nek tagsági viszonya kizárással szűnik meg Két nagy termelőszövetkeze- zetünk az idén ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját, volt néhány másik szövetkezett)«» ünnepi megemlékezés a tízéves fennállásról. Az elkövetkező évben, években még több szövetkezet jubilál, még több szövetkezeti tag válik érdemessé a kitüntető címre és jevényre, a szocialista mezőgazdaság megteremtésében végzett kiemelkedő munka erkölcsi elismerésére. Kórház a Tavasz utcában A kórház vezető orvosára vegyed óráig kell várni. Éppen a műtőben van. kollégájával császármetszésen dolgozik. Tizenöt perc leteltével nyílik a műtő nagy. kétszámyú ajtaja, és sebészköténybent fehér köpenyben, könyökig véresen betessékel az orvos. A beteg közben feláll és saját lábán távozik e műtőasztalról. A beteg nagyjából négymázsás lehet, és természetesen lába sem kettő van, hanem négy. Tehén. Gazdája a szekszárdi Garay Termelőszövetkezet. Az állatkórházban vagyunk. ahol dr. M agy ári Jenő vezető szakállatorvos 1953. óta épp a számtalanadik császármetszés műtétjét végezte el. A vezető szakállatorvos magas, gyérülő hajú, figyelő kék szemű és létre a kormány. A nagyüzemi gazdálkodás csíráinak bontakozása és perspektíváinak kirajzolódása idején. A cél a gyakorló állatorvosok felmentése volt az időrablóbb, egyedi munkáktól. Ugyanakkor úgy is mondhatnám, hogy előretolt fellegvárakat emelni az állategészségügyi kultúra terjesztése érdekében. , — Az elmúlt másfél évtized alatt volt olyan szemlélet is, mely az egyedi gyógykezelés mellőzését szorgalmazta. Nekem az volt és máig az a véleményem^ hogy az egyed alapos ismerete nélkül egyszerűen eltűnik az állatorvos. Ma szerencsére a tartási, takarmányozási feltételek olyan nagy mértékben javulták, az üzemekben pedig annyival több a szakmai hozrendkívül jó humorú férfi. Szívesen, záértésű vezető, hogy ez a szemlélet ízesen és sokat mesél. A munkája- végképp tűnőben van. ról. Saját magáról már kevesebbet, de nem kell hosszú idő annak kiderítéséhez, hogy a munkája: — ő maga. — Mi az 'állatkórházak célja, és mennyiben különbözik az itt dolgozó állatorvos munkája a közvetlen termelésben lekötöttekétöl? — Az állatkórházak. pontosabban az állami állatorvosi rendelők hálózatát, amelyből az előbbiek kifejlődtek az 1949—50-es évek táján hozta Az állatkórház istállóiban egymás mellett állnak a termelőszövetkezetek állami gazdaságok és magánosok jólattenyésztésű községek neve — mint Regöly. Pálfa — sokkal sűrűbb bokrokba tömörülnek, mint egyebütt. — Mérhető az állatkórház haszna? Dr. Magyari mosolyog: — A ráfizetéssel. De ez a ráfizetés illuzórikus. A legfrissebb adatok szerint az állam évente tizenkétmillió forintot fizet rá az állatlcórházak anyagi és személyi kiadásaira, az itt megmenteti érték viszont százkilencven millióra rúg. A „nekünk” tizenhat évvel ezelőtt egy állatorvost és hét segítőt jelentett. Ma a Tavasz utcában három állatorvos és kilenc segítő dolgozik. Van parazitológiai laboratórium és bakteriológiai. Műtő, boncterem, hely húsz nagy és ugyanennyi kis állatnak. A pácienesek közt szerepelt már zsírba esett papagáj, mókus, sündisznó és kanári is. Már készülnek <j tervek egy új, nagy kórházbővítésre. — Jó lenne ott megöregedni. En szagai. A ’laboratórium' falán térképre legalábbis szeretnék, hiszen épp elég tűzött színes gombostűfejeli hirdetik, hogy ma már szinte az egész megye területéről igénylik: az állatkórház működését. Magyarán: egyre több az olyan értékes állat, melyet érdemes ide behozni. A gombostűfejek sok mindenről árulkodnak. A fejlett 41régóta űzöm ezt a hivatást. Hivatást mond, nem szakmát. Dr. Magyari Jenő 1921-ben született Csíkszeredán. 1946-ban szerzett diplomát. 1951 óta állatkórházakban dolgozik. — Ennyi csupán az életem. Szerinte. ORDAS IVAN
