Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
I Milyen egy malacgyár? Nagyon érdekes. • — Tisztelt elvtársak, ez a sertéskomWLnát. Itt évente több mint harmincezer hízót engedünk ki a kapun. — Tehát nem is malacgyár, hanem hízógyár. — Igen. De hogy is mondjam, itt minden más, mint a hagyományos sertéstelepeken. Ide csak több száz kocát, meg egy-két kant kell hozni. Meg tápot, meg tejet. Aztán a többi már megy magától, illetőleg a világ legkorszerűbb technológiája szerint • Valahogy ilyenformán hangzott el a beszélgetés, tájékoztatás néhány tucat alkalommal a, várdombi sertéstelepen, amikor a látogatóknak bemutatták a félig már üzemben levő kombinátot. Nehéz bemutatni ezt a sertéstelepet, mert annyira különbözik a hagyományostól, hogy az ember nem akarja elhinni, hogy ilyen van, pedig látja, megtapinthatja, szemével, hallóidegével, egész lényével meggyőződhet róla, hogy éz a világszínvonal, és hogy ez itt Szakszárdon, és hogy éppen itt a Mohácsi-féle állami gazdaságban van. Ha den kocáinak megvan a maga evő-, fekvő-, sőt ürülékhelye is. Persze a kocaszállás előtt kell beszélni az apaállatok szállodájáról. Most még sok a kan, de jövőre már kevés lesz, bevezetik a mesterséges megtermékenyítést. A kanok elkülönített kutricákban vannak. És az is természetes, hogy a nász előtt itt fürödni keli kocának, kannak. Fertőtlenítés sem hiányzik, szóval itt kezdődik a malacgyár. Itt a malacok négy-hat napig vannak anyjuk mellett. Azután már könyörtelenül elválasztják az apró jószágokat, ég átszállítják valamennyit a Biel-házakba. Itt megkezdik önálló életüket az apró kis jószágok. Minden egyes malac külön kis ketrecbe kerül. Alig nagyobb egy ketrec, mint két egymásra rakott cipődoboz. Ebbe a ketrecbe benyúlik az automata etető vályú. Ez meghatározott időben adagolja aküAnvikor a koca közeleg az elléshez, néhány órával az esemény előtt áthajtják, vagy viszik a klinikára. (Mert mondani sem kell, hogy praktikus a telep majd elkészül, tanítani fogják, nemcsak az itteni technológiát, az egész bonyolult állattenyésztési szisztémát, hanem azt a kezdeményezőkészséget is, kockázatvállalást szintúgy, mely ugyancsak ritkaság ég tanítani való. * Nagyon fontos a megfelelő apa. illetve anyaállat kiválasztása. Olyan szülők kellenek, melyek nagy malacszaporulatot képesek produkálni. A kocaszállás olyan, mint egy szálloda, öt-hat koca részére van egy-egy jó erős kerítéssel készített kutrica'. Minrnalac-, koca-, kanszállító kocsik is vannak.) Itt minden koca „szülőkutricába’’ kerül. Ennek az épületnek klinika a neve, szülőklinika. így szerepel a tervrajzokon, így hívják a gondozók is. A klinika valóban az. A csöppnyi malacok világrajövetelét a leggondosabb orvosi felügyelet kíséri, és a szellemes kutricaelrende- zés még arról ;s gondoskodik, hogy a csöppnyi jószágokat nehogy anyjuk agyonnyomja: rácsos rendszerű a szopta ió- hely, valóban csak ezt a célt tudja szolgálni. lönleges összetételű tápanyagot. Mint az egész telepen, nagyfokú a tisztaság. És a légkondicionálás éppúgy hozzátartozik ehhez az épülethez is, mint a többihez. A malacok itt 25—27 napos korukig nevelődnek. Ekkor átviszik valamennyit a süldőnevelőbe' A süldőnevelő hasonló kis" ketrecekből áll, mint az előbbi, csak ez már nagyobb és nem építik egymás tetejére, mint az előbbi malac-, nyúl- ketreceket Egy-egy ketrecbe itt is éppúgv belenyúlik az automata etető, mint ahogy vigyáz minden egyes malacra az elektromos pásztor. Körülbelül 25—35 kilós korig 1 alt ói a süldők e szállásnak, azután átkerülnek a hizlaldába. A hizlalda majdnem hagyományos, itt >s, mint az egész rendszerben, azonban a takarmánytáp összetétele, az etetés szisztémája a meghatározó, az új. Csak néhány szakmunkás dolgozik egy-egy nagy hizlaldában. (Az egész telepen alig harminc ember fog dolgozni, amennyiben az összes automatika, berendezés, elkészül.) A hizlalda talán ötven— nyolcvan napig' tartja csak a jószágokat, ekkor el kell érni valamennyinek a kívánt száz kiló körüli súlyt... Ez a „sertés-vonal." Az egész telep azonban olyan, mintha gyár volna, nem is sertéshizlalda. A betonútok — majd tavasszal már virágágyások is — a Harvester silótomyok, a gépház éppen úgy a különlegességek KÄLDI JÄNOS: TÉL Megjött a hideg Elnémítja a patakot. A víz a jégkéreg alatt alig-hallhatóan dadog. Vége a nyári hullámcsilingelésnek, az önfeledt, szabad zenének. Súlyos páncél alá kerül a vízi ének. Szállnak a tél méhecskéi. Jön, jön a hegyek felől utcákon át és ágközön a szél által hömpölygetett hő-özön. lélegzetvisszafojtva állnak a fák végig a parton mindenütt. Meg-megrázkódnak, s mintha mondanák: ami történik, ahhoz nincs közük. FAZEKAS LAJOS: Éjjeli vihar Kis ág a kertből szobámba esett, fölkeltett, mint váratlan rokon; izgett-mozgott, míg elhelyezkedett, s mint egy bogárka a szirmokon, a gyapjas szőnyeg sarkába akadt. — Virág-terhes, vihar-hozta ág. — Elaludtam. S reggelig ott maradt, halálából küldve illatát. közé tartozik, mint a tej gyár. Ez a tejgyár készíti elő a táplálékot a malacoknak. Itt hozzáadják a sovány tehéntejhez a megfelelően kezelt szereket. Ezután kis tartálep. Húszezer hízó nagyon nagy mennyiségű hús. Tessék elképzelni: húszezer disznótort... És képzeljünk a húszezer hízóhoz egy korszerű vágóhilyokba fejtik át a kész tápot és elszállítják egy-egy Btel- malacházba. Ha tehát 1970-ben véglegesen „beáll” a malacgyár, akkor az év végéig — számítsuk az első, kezdő évet, ne teljes kapacitással — húszezer hízót bocsát lei ez a tedat, mondjuk Szekszárdon. És máris látjuk magunk előtt átváltozni a szekszárdi húsüzletek polcát, raktárát. PÁLKOVÁCS JENŐ Rajz: ÉRDI JUDIT
