Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
Talán senki nem akad, akinek az életébe karácsony ünnepe ne hozott volna egy-két kedves emléket. A szó hallatán betlehemesek kántáló éneke, gyertyafény, fenyőfa képe kél emlékezetünkben. Békés, családias, szeretetteljes ünnepé. Akit cinikussá tettek az évek, talán azt is mondhatja, hogy az emberek egy egész esztendő során annyi kellemetlenséget okoznak egymásnak, így legalább egy napot szentelhetnek a háromszázhatvanötből a kölcsönös sze- retetre. Másokban — sokan vannak ilyenek — még nem hunytak ki az ünnep vallásos összefüggései, bár aligha tudják, hogy egyáltalán mióta vannak ilyenek? Nem kultúrtörténetet írunk, hanem újságot, mégis megpróbáltunk a legtávolabbi múlttól a legközelebbiig utánajárni egykor volt karácsonyoknak. Karácsonyi tallózás A Sol invictustól a karácsonyfáig—Betlehemesek — Megyebeli karácsonyok Sol invictus Jóval időszámításunk előtt, az ókor nagy kultúrköreihez tartozó népek már e tájt ünnepelték a téli napfordulót, a napisten ünnepét. Sol invictus, a győzhetetlen, mindig meleget adó napon érthető módon a legfontosabb istenek közé tartozott. A keresztény egyháznak volt érzéke ahhoz, hogy ősi hagyományokat átmentsen a maga számára. Jézus születésének ünnepét azonban csak a IV. században helyezték erre az időpontra, a korábban szokásban volt — mai — vízkereszt napjáról. A számítás nem nélkülözött némi logikát. Ha már az egyház egyszer március 25-ben állapította meg alapítója fogantatásának napját, akkor valóban célszerűnek tűnhetett, mindmáig érvényes emberi tapasztalatok szerint a születést kilenc hónappal későbbre tenni. Hosszú évszázadok teltek el ennek jegyében. betlehemesek Aki manapság több-kevesebb örömmel, néhány forintot ad minden vallási tartalom nélkül ugyan, de nem csekély üzleti számítással, bet- lehemező fiatal nemzedék tagjainak, bizonyára nem gondol arra, hogy ennek a játéknak komoly kultúrtörténeti múltja és jelentősége van. Az egyház erősödése idején fokozatosan kiszorultak a mise rendjéből az ott addig megtűrt, nagyon sok népi tartalmat őrző játékok, elsősorban misztériumjátékok. Az, hogy a hazai középkor ilyen dramatizált játékainak nagy része megmaradt az utókornak, elmúlt századok betlehemesei- nek köszönhető. Ezek nem gyerekek voltak, viszont kivitték a néphagyományt a templomból az utcára, vagyis oda, ahonnan azok fakadtak: — a nép közé, Karácsonyfa A karácsonyfa állításának szép és kedves szokása, bármilyen furcsán hangzik ez, Magyarországon nincs több másfél évszázadosnál. Van európai ország, ahol máig sem terjedt el. Angliában például a fagyöngy az ünnep díszítője. A karácsonyfa nyugatról terjedt kelet felé Az első hiteles feljegyzés 1605 táján Strassburg környékéről említi, ahol is jegenye-, vagy lucfenyő ágait ezen a napon pa- pírrózsákkai, aranyfüsttel és a termékenységet jelképező almával ékesítették. Gyertya- gyújtásról legkorábban miből van hír. A rosszul értesül tséggel bajosan vádolható Goethe 1773-ban még nem hallott karácsonyfáról. 1807- ben azonban ez már megjelent Drezda, 1816-ban pedig Berlin piacán. Bécsbe egy Anschütz Hénrik nevű német színész hozta el a szokást. Nem tudni, hogy ezt a színészt ismerte-e báró Podmaniczky Frigyes egyik nőrokona. Az mindenesetre tény, hogy hazai karácsonyfáról először ez a magyar arisztokrata tesz említést, így az az 1820-as évek valamelyikében jutott el Magyarországra, Az emlékezet Bevezetőben azt mondottuk, hogy talán nincs is ember —• természetesen az európai kultúrkörökhöz tartozókat értve ezalatt — akinek életébe karácsony ünnepe ne hozott volna valamilyen kedves emléket Az emlékek azonban összemosódnak. Bajosan mondhatnánk meg, hogy a tavaly előtti, a tíz évvel korábbi, vagy éppen nyolcesztendős korunk karácsonya mivel örvendeztetett meg bennünket Ugyanígy egybeolvad az akkori napok gondja, mindenkit foglalkoztató problémáinak sora is. Nemcsak egy család, vagy egyes ember életében, hanem a nagyobb községekében éppúgy. Abban bíztunk, hogy régi újságok fellapozásával nyomáért. tudunk bukkanni a múltnak. Ezek a hovatovább már sárguló lapok az újságírót r.é- mi nosztalgiával töltik el, hiszen olvas ükkor ismét rádöbben arra, hogy hivatása a mindennapok krónikásának posztjára kötelezi, kárhoztatja, vagy emeli. Megyénk Tolna megye felszabadulása óta ez a huszonhatodik karácsony. Nincs terünk arra, se lehetőségünk, hogy az előző huszonöt sajtóbeli emlékeit rendre kísérjük. Néhány évvel ezelőtt — egy-egy évtized fordulópontját véve alapul — már átfogtunk egy kilencven évre terjedő korszakot. Az utolsó huszonötből csak szúrópróbákat veszünk. Miről írtunk karácsony ünnepén a megyebeli újságban? 1949: »Az élet megjavult, az élet vidámabb lett” — hirdeti a vezércikk címe. Aligha lehet kétséges, hogy a korábbi évtizedekhez viszonyítva valóban megjavult az élet. Hiszen például: „Három év alatt közel egymilliót fordítottunk a megyei közoktatás fejlesztésére, az ötéves tervben ez az összeg tizennégyszeres lesz.” Az lett. Esemény: a bonyhádi fiatalok Sztalin-ki- állítása. Külpolitika: a magyar kormány válasza az USA és Nagy-Britannia kormányaihoz a Vogeler-Sanders- Geiger kémper ügyében. Irodalom: Aczél Tamás verse, „Éberség, hűség” címmeL 1950: A vezércikk a békeharccal foglalkozik. Címe: „A békét ki kell harcolni." Csak ma mérhető le egy akkori hír értéke, mely büszkén — az időpont és körülmények ismeretében bizonyára joggal büszkén — tudósít ifj. Merkli János és felesége hatalmas keresetéről, akik tizenegyezer ötszáz forintot kaptak az év végi elszámoláskor a bonyhádi Dózsa Népe Termelőszövet-, kezetben. Bármelyik közepes termelőszövetkezetben dolgozó olvasónk összevetheti ezeket a számokat tavaly elért, vagy az idén elérendő keresetével. 1951: A karácsonyi ünnep legnagyobb bejelentése, hogy a következő év elejére megszűnik a jegyrendszer. A hír hatása közvetlenül mérhető: csökkennek az adóhátralékok. Rendelet születik a Termelőszövetkezeti Tanács megalapításáról. 1953: Javul a gazdasági helyzet. Vezércikk: „Az új begyűjtési rendszer dolgozó népünk érdekeit szolgálja.” Szekszárdon a Kadarka és Táncsics utcákban kormányköl- csönnel kétszáz új családi ház épüL Külpolitika: kivégezték Beriját. Irodalom: Uj emberek, új karácsonya, riport. 1954: Iregszemcse minden utcájában Villany világít. — Uj áruház nyílt Tolnán. — Kántor Dénes diósberényi lakos karácsonyi ajándékai azonban még elég szegényesek. Hír tudósít arról, hogy egy pár gumicsizmát vásárol á lányának, aki „ezt már régóta szeretné. Az én lányom megérdemli, mert legjobb tanuló az iskolában.” — Nagy fényképes riport arról, hogy otthonra találtak megyénkben a székelyek. 1957: A Paksi Konzervgyárban háromszáztizenöt, a Szekszárdi Vasipari Vállalatnál százharminc gyerek kapott karácsonyi csomagöt. A dombóvári nőtanács hét állami gondozottat ajándékozott meg. A megyei lap ünnepi száma kezd a napjainkban már megszokott „karácsonyi” jelieget ölteni. Külpolitika: brit terror Cipruson. — „Kuba Oriente tartományában a kubai nép szabadságáért küzdő felkelők harcolnak Batista diktátor katonái ellen.” A harc ezt ma már igencsak tudjuk —■ eredményes volt. 1959: Szekszárdon az Építőipari Vállalat hatszázhúsz gyereknek ■’ juttatott , édesség-. csomagot. — Kajdacs tsz-köz- ség lett. Az árvizt követően Bogyiszlón másfél ÄU10 íq- rintért épül az új művelődési otthon. A „falunak valóban ékessége lesz ez az épület.” — Külpolitika: Adenauer: „1959 tapasztalatai megmutatták az előre vezető utat.” Az agg kancellár tévedett, nem mutatták meg. 1960: — A megyei tanácselnök fogadást adott az iskolák és óvodák társadalmi meg- segítése-mozgalomban eredményes közreműködők tiszteletére. — A Kapos Völgye nevet vette fel az új szakályi termelőszövetkezet. — Huszonegy taggal megalakult a megyében az ifjú agrárértelmiségiek tanácsa. — Nagy riport, sok fényképpel a népes patsi Kuner család karácsonyáról. — Külpolitika: a feszült kérdések megoldása érdekében értekezletet tartottak az afrikai országok vezetői. 1963: Erre az évre már teljesen megváltozott a lap jellege. A vezércikk az ünnep új tartalmával foglalkozik. — Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke sok fénykép kíséretében nyilatkozik a megye helyzetéről a lapban. — Hóakadályok, akár csak az idén. — A következő évi nép- gazdasági terv ismertetése. — Külpolitika: tűzharc görögök és törökök közt Nicosiában. 1964: Önkiszolgáló csemegebolt lesz Szekszárdon az OTP helyén. — Népgazdasági terv ismertetése. — Testes karácsonyi melléklet sok verssel, képekkel, novellákkal, vicc-oldallal. — Körkérdés sokakhoz: A legszebb karácsonyom címmeL 1965: A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának vezetője nyilatkozik: „Mivel lettünk gazdagabbak?^ — Ezerkétszáz új kórházi ágy jövőre. — Külpolitika: Heves harcok a karácsonyi tűzszünet előtt Vietnamban. — Esemény: „Állandó az összeköttetés at Venus—3 és Venus—3-maL” 1966: Az Országos Béketanács alelnökének vezércikke; — Megjelent a termelőszövetkezeti tagok új nyugdíjrende- lete, mely az első lépés a mezőgazdasági nyugdíjakat az iparihoz közelítő úton. — Gazdag irodalmi melléklet. — Esemény: A Szovjetunió atomkutatásának húszéves jubileuma. 1967: Atomerőmű épül Paks mellett. — Ez az új létesítményről szóló első terjedelmesebb cikk. — Érdekes kezdeményezések a lakásépítés meggyorsítására. —Interjú egv emberrel, aki huszonhat évig volt pap. —= Negyedmilliós kárt okoztak a Hídépítő bűnözői. — Külpolitika: Johnson elnök támaszpontokat látogat, 1968: Jóváhagyták a paksi atomerőmű tervét. — Körkérdés a legkülönbözőbb személyekhez, milyennek képzelik a 2000-ik év karácsonyát? A vélemények megoszlanak. —• Sikkasztás nagyban. Az első leleplező riport az azóta már a Legfelsőbb Bíróság elé került Varga-ügyrőL 1969: karácsonyának híreit, eseményeit pedig ebben a számunkban találja meg az olvasó, amelyiket épp a kézé-, ben tart. Változások Úgy érezzük, hogy a feljebb közölt tömör összegezés is ad valamelyes képet arról a fejlődésről és sok változásról, melyet az elmúlt évek hoztak. Befejezésül a változások egy másik, olyannyira megszokottá vált, hogy talán ma ro£? nem is szembeötlő jeléről: Gondos szakemberek választják ki esztendőnként er- deink legszebb fenyőfáját, amelyik speciális szállítói ár- műveken jut el a fővárosba, az ország legfontosabb épületének kupolacsarnokába. Évről évre ott szórakoznak az Országházban a legfiatalabbak ezrei a „Fenyőfa-ünnepen”, ami nemcsak nagy élményt jelent, hanem az ünnep tartalmának változatáról is árulkodik. Senki nem gondol a téli napfordulóra, a győzhetetlen napistenre, és épp ahogy a legfiatalabbak felnőnek, fogyóban azoknak a száma, akik a kereszténység alaoító- .iánalt emlékét idéznék. Megmarad azonban, sőt bővül és erősödik a legszebb tartalom: — ez a nap az örömszerzés, a kölcsönös aiándékozás, a szeretet és a béke ünnepe. ORDAS IVAN
