Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
' Hallom, hogy otthon nem veszik már a használt ruhát, Ez jó dolog. Nyugaton sem veszik már maguknak. Legfeljebb m magyar rokonoknak, akik aztán itthon felveszik. A nyugati használtat, hazait nem. Persze, Nyugaton is vannak hasznait ruhák, amiket a nyugatiak is megvesznek, saját célra, sőt fel is öltik magukra. Persze a vásárlás attól függ, hogy kié volt ez a ruha. Például, az özvegy Kennedy né, akarom mondani Onassisné ruháját, akinek a férje nemrég vett egy újabb szigetet, megveszik. Legutóbb például hetven dollárt adtak egy szoknyájáért. örült is érmék az Onassisné, mert pontosan ennyi hiányzott a sziget árából, be is dobta ezt a pénzt azonnal a közös kasszába. Tehát — Nyugaton a híres emberek ruháit veszik: a B.B.-ét, a Salvador Daliét és a többiekét. Namármost, ha nálunk is lennének híres emberek, sőt mi több, ezeknek • ruháit a Bizományiban árusítanák, akkor bizonyára itthon is fellendülne a használtruha-kereskedelem, mert nálunk is akadnának, akik legalább kívülről olyanok szeretnének lenni, mint ama híres ember, aki ezt a ruhát hordta. Nyugaton már az új ruha sem nagyon megy. Ezért találnak ki mindent, hogy az emberek azért mégiscsak öltözködjenek, ne álljanak legalább nap. pal olyan pucéran egymás előtt, mint este a bárok- ban. Ezért most kitalálták az ürhajósbugyogót és -gatyát. Pontosan olyan anyagból lesznek ezek, mint amilyen anyagból az amerikai űrhajósok fehérneműje volt. Tehát, aki ezt a bugyogót és gatyát felhúzza, az az űrben érezheti magát, de ha kevés pénzzel megy ilyent vásárolni, akkor nagy zűrbe kerülhet. Ez a fehérnemű két és fél perc alatt szárad, négyszer olyan gyorsan, mint a nylon, tehát olyan hoffv ember még fel sem terítette a szét- leveheti. Nálunk egyelőre még vJiVl feheVíemut vem gyártanak, nálunk megelégedmcvl0rr%022f1 -tS’ ”***0 lehetne idottgatyat, meg zefírgat^ it venni. Erről jut eszembe egy kis történet. Az egyik to» merő*™ kislánya, nagyon szeret énekelni. Mindig énekel &s mindig ugyanazt Az anyja egyszer meg- unta hallgatni ugyanazt a szöveget és daUamot és "**■ «**•> hiszen min. tog ugyanazt énekeled.- A kislány persze visszaszólt. ekéfpen: fid mama, majd megfordítom • torfco. ,6o» a lemezt” Hát erről van szó. Én issoC egu 1mÚT •hiánycikkeket, amelyekről ™í!^Ulpít0ttam’ hogy nálunk ™**k*kkek vannak holott azt szeretnénk, hogy ne d m»hozben ezt szeretnénk, hogy w ÍT ***** • hiányéi, ZföjátT *~£Fakkoi h**™ "A szélmalommZtoZi a7n4kor, nár egy xzéltankönyveibtm tesz s“ diákok lesz MertmJZS? Ül. • szélmalomról. Mert ott szó m7l'tról Mlt ***** kea mindent a *rtóbb *• *méghozzá az unokám aSSa?* í?*’ hanem otthon, , *no**77i óráján, aki meglepetésemre igu fV^L?- *!?**£ ’F,verekek> ™ felejtsétek, hoj% felé menet nehto,* feJeíttÉtek> ás vigyázzatok haza. Jete menet, nehogy a sötét utcán orra bukjatok.” Nagyra szép befejezés volt. Benne volt minden, még a nevelési szándék is, a realitásra nevelés is, mert hiába fény a tudás, olyan erős fény mégsem, hogy megvilágítsa a mi sötét utcáinkat. Persze ezért nem kell azt hinni, hogy nálunk minden ember agyában fény gyulladt már. Vannak, akik a legkézenfekvőbb dolgokat sem tudják megérteni. Képzelje el a szerkesztő úr, legutóbb, amikor otthon voltam, beszélgettünk egy emberről, akiről véletlenül azt találtam mondani: megette már • kenyere javát, mire az én igen kedves szomszédom azt kérdezte tőlem: „Hát ö nem■ az állami pékektől, hanem maszektól vásárol?” Na, most szóljon hozzá a szerkesztő úr! Látja, ilyen emberek is élnek közöttünk, akik a kenyere javát összefüggésbe hozzák a maszek pékekkel, mintha csak azok készítenének jó kenyeret, az államiak pedig nem. Pedig az államiak is készítenek jó kenyeret. Igaz, hogy ritkán, de készítenek és ez is valami. Már ez is fejlődés. És becsülni kell a kis eredményeket is, mert a közmondás is azt mondja: ki a kicsit nem becsüli, az legfeljebb süssön otthon jó kenyeret. És végül még egy nagy felfedezésről szeretnék beszámolni. Saját felfedezésem, de a felfedezésért járó ejnye-ejnyét szívesen átengedem másoknak. Felfedezésem a következő. A szerkesztő úr is tudja, hogy kezdetben mi zsírsertéseket termeltünk, később áttértünk a hússertések termelésére, majd később a se-zsír, se-hús sertésekre. A sertéstenyésztés ilyen arányú fejlődését most is, korábban is kizárólag n hentesüzletekben tanulmányoztam. Ezért én ezt a fejlődési szakaszt bővebben nem tudom megmagyarázni. Vannak, akik a megmagyarázáshoz jobban értenek, ezért én ebbe nem ütöm bele az orromat. Ezzel zárom toraimig. Tisztelettel: Vidámságok 99 ALTATÓDAi Hajnalban, 3 órakor szól a telelőn aa orvos hálószobáján ban. „Nem tudok aludniP* — nyö- szörgi a telefonba az orvos egyik betege. „Maradjon a készüléknél!^ — kiabálja az orvos. „TVirinlnk egy altatódalt”. „APU, HOGY MEGY BET Statisztikusok nem várt megállapításra jutottak. Egy négy* éves gyerek naponta kereken 12 000 szót ejt ki, és közben írd és mondd, 920 kérdést is feltehet! Hol van az az eszményi apa, aki a kérdések tömegére válaszolni tud? • Tristan Bemard, francia író a lépcsőházban a hátán óriási faliórát cipelő szállítómunkással találkozott. — Mondja, barátom — szólította meg —, miért nem visel karórát? © Hajdanában a 40 éves nők már öregasszonynak számítottak. Manapság — alig 2# évesek. • Egy bolond megszökött az őrültek házából. Az igazgató összehívja a személyzetet és dühösen kérdezi: — Hát maguk nem őrzik a kijáratokat? — De igen, — válaszol egyikük —, csakhogy ez az őrült az egyik bejáraton át szökött Jó házból való fiatal lány megkérdezi édesanyját: —- Mondd, anyu, mit adhatnék olyan fiatalembernek, akinek otthon mindene megvan? —• Bátorítást, szívem, bátorítást! t • Az egyik kávéház pincére heves fájdalmakat érsz és mentőkkel a kórházba viteti magát. Egyenesen beviszik a műtőbe, leteszik az asztalra és magára hagyják. A műtőn átmegy egy sebész, akiben a pincér felismeri a kávéház egyik vendégét. Megszólítja: — Ugye megismer, doktor űr? Kérem tegyen valamit, mert nagyon szenvedek. —- Sajnálom — válaszolja fagyosan az orvos —, ez nem az én asztalom. a A kis cukrászinas első munkanapja után hazatér a családi körbe, ahol a szülei izgatott érdeklődéssel fogadják. — Minden rendben volt? — kérdezi az édesanyja. T- Nem volt különösebb baj, csak a végén azt kérte a tulajdonos, hogy készítsek írásbeli jegyzéket a megmaradt süteményekről. Tudjátok, hogy a helyesírás gyenge oldalam. Nem tudom, hogy írjam a kuglófot és mignont... — Hát mit csináltál? — kérdezik az aggódó szülők? — Szerencsére csak 4—5 darab maradt, s azt jobbnak láttam megenni, — Doktor úr — mondja a beteg —, ma sokkal jobban érzem magam. Azt hiszem, eljött az a pillanat, amikor kiegyenlíthetném a számlát. — Türelem, barátom — válaszolja az orvos —, nem hiszem, hogy abhoz már elég erős! • — Hogy hívják azt az embert, aki nem hisz a születésszabályozásban ? — Papának. • Ä színházi kritikust barátja elcsalta egy labdarúgómérkőzésre. Mikor az első félidő után a csapatok újból felálltak, a kritikus felugrott a helyéről és elkiáltotta magát: — Gyerünk, ezt már láttuk az első felvonásban. HUMOR Az aggiegéa# karfa»»*». A mindenét! Lejárt an «levelem Kép szöveg nélkül.
