Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
A. ea^c Nagykőn yi FELEMELKEDNEK? Néhány évvel ezelőtt bejelentést kapott szerkesztőségünk egy nagykónyi cigány- család ügyében. Építkeztek, valami adminisztratív ok miatt megakadt a munka, s erre hívta fel a figyelmünket egy nem nagykónyi illető. Ismerte ezt a családot, tudta, hogy jobb sorsra érdemesek, s arra gondolt, hátha segíthetnénk valamit. A bejelentésben — ne kétséges —, a társadalom jóindulatú segítőkészsége nyilvánult meg. Mi sem természetesebb, minthogy elutaztam Nagykónyiba. A szóban forgó család fejét a tsz- majorban találtam meg, mert kiderült róla, hogy tez-tag, kocsis, a legszorgalmasabb dolgozók egyike. A háza — akár Szekszárd új telepeinek egyikén is elmenne — tikkor már lakható állapotban volt, és csupán a befejezéshez kellett egy kis injekció. Közben megtudtam, hogy sok má6 cigánycsalád is építkezett Nagy- kónyiban, s az ott lakó munkaképes cigányok többsége nagyon tisztességesen dolgozik valahol. — De mégis cigányok azóta is, ezután is azok maradnak — mondja rólunk a községi tanács vb-elnöke. Löki Ferencné —, mert a közvélemény annak tartja őket Egy cigányember lehet valahol ki- váló dolgozó, lehet villája, öltözködhet bárhogyan, az megmarad cigánynak. Orsós János például olyan szép összeget gyűjtögetett össze a keresetéből, hogy OTP-hitel nélkül is felépítette házát. De ettől továbbra is cigány, legfeljebb tudja mindenki róla, hogy jómódú. — Horváth János, a köszörűs kisiparos is? — Igen. Egyetlen olyan cigányról sem tudunk a mi falunk példáján keresztül, aki az volt mondjuk tíz éve. de ma ne annak tartanák, sőt, arra sem volt példa, hogy a felnőtt eigányszármazású gyermeket ma ne néznék annak. — Összeházasodás? — Nincs cigány és nem cigány közt, tehát házasság révén sem emelkedik ki senki sem ebből a rétegből. Lehet, hogy másutt akad, de legfeljebb elvétve, általánosságban véve tehát jelentéktelen eredményt hozhat. Mert a cigányok is ragaszkodnak a saját életformájukhoz, még akkor is, ha felmelkedtek az új házig, jobban érzik magukat saját körükben, a nem cigányok pedig idegenkednek tőlük. K legérdekesebb az, hogy nem tartják magukat cigánynak, sőt megsértődnek e szó hallatán. Egy hirdetmény szövegében például kellett szerepeltetni a cigány szót Bejöttek reklamálni... Ennyire önérzetesek. — Csak az új telepen laknak cigányé*, vagy a régi faluban is? — Mindenük, elszórtan. Ha megüresedett egy-egy olcsóbb ház, azt rendszerint a cigányok vették meg. Amikor az elsők beköltöztek 3. régi falurészbe, az őslakosok felháborodottan jöttek tiltakozni, mondván, hogyan engedhet meg ilyet a tanács, micsoda törvény az, hogy a cigány a rendes emberek közé költözik. Nem győztük magyarázni: Magyarországon semmiféle olyan tikvény sincs, ami meggátolná, hogy bárki ott vegyen házat, ahol kap, s abba beköltözzék. A törvény nem tesz különbséget Azóta alábbhagyott a tiltakozás, de ma is a legjobb esetben tudomásul veszik, mert nana tehetnek ellene semmit Megdöbbentő is, elgondolkoztató is. Hosszú évek óta gyakori téma a cigányság helyzete. Párt- és kormányhatározatok is születtek ez ügyben. Meglehetősen nagy anyagi alapot is teremtettek a cigányság életkörülményeinek megjavítására. A (ä az, hogy a cigányság felemelkedjék az össztársadalmi szintre, s természetes módon asszimilálódjék. Nagykónyi példája azt mutatja, hogy rendkívül sok a részeredmény. Sikerült elérni a leglényegesebbet is: dolgoznak, a gyermekek iskolába járnak, megjavultak a lakáskörülmények. De itt mintha mégis bevehetetlen várfal jelentkezne: a cigány cigány marad még akkor is, ha sok tekintetben felülmúlták a nem cigányokat. Éppen ezért a társadalom hivatalos segítsége ellenére sem jut ki többségük e megbélyegző fogalomkörből, és számuk aránylag is, abszolút értelemben is erőteljesen növekszik. Uj presszó a falu központjában. (itoarészlet, Vegyes osztályok Az általános iskolai osztályok vegyesek: minden osztályba több-kevesebb cigány- gyermek jár. Az alsó tagozatban sokkal több, mint a felsőben. Ez részben azzal magyarázható, hogy a tanulmányi eredményeik gyengébbek, következésképpen nehezebben tudnak feljebb jutni. A másik ok pedig az, hogy szaporodnak a cigánygyermekek. Nagy probléma, hogy óvodába csak néhány jár közülük, ezért legtöbbjüknél még nyelvi probléma is van, amikor beíratják az általános iskola első osztályába: családi környezetében főként cigányul beszélnek előtte, s ő is inkább ezt a nyelvet érti, mint a magyart. Beretka István iskolaigazgató: — A cigány—nem cigány statisztikánk a következőképpen alakult az idei tanévben. Első osztály: összlétszám 31, ebből 14 cigány. Második osztály: összlétszám 29, eSEől 14 cigány. Harmadik osztály: összlétszám 21, ebből 5 cigány. Negyedik osztály: összlétszám 21, eoDol 9 cigány. Ctódik osztály: összlétszám 31, ebből S cigány. Hatodik osztály: összlétszám 31, ebből 5 cigány. Hetedik osztály: összlétszám 23, ebből 1 cigány. Nyolcadikos cigányunk nincs. Az iskolai gyermeklétszám- nak közel 30 százaléka cigány. A falu összlakossága 2200 körül van. Ebből 180 cigány. Az összlakossághoz viszonyított arányuk tehát egyelőre nem éri el a 10 százalékot, de ha a felnövő generáció adatait nézzük, kiderül, hogy sokkaj nagyobb arányban szaporodik ez a réteg, mint a nem cigány. Retkes István vb-titkár: — Amikor 1945-ben Nagjr- kónyiba kerültem, mindössze 50—60 cigány lakott a faluban. Azóta növekedett meg a számuk: részben idevándor- lással, részben: természetes szaporodással.. A falu összlakossága az utóbbi években némileg növekszik. de csak a cigányság szaporodásával. Horváth (Hárfás) János köszörűs A kés és köszőrükő fülrepesztő zaja maga a hírverés. Amikor forogni kezd a kerék, s hozzáér .a kés, éktelen zaj támad és utcahosszat megtudja mindenki, hogy megérkezett a köszörűs, s megkezdte alkalmi üzemét. Ez abból áll, hogy az utcai kér rékpárját állványra állítja, úgy, hogv a hátsó kereke ne érje a földet, felül rá ugyanúgy hajtja lábbal, mintha az utcán közlekedne, csak most haladás helyett a köszörükö- vet forgatja a kerék. Megszólítom: — Egy pillanatra, mester... — Tessék... — Nem kést hoztam, hanem érdeklődni szeretnék. — Annyi baj legyen. — Iparengedélye van? — Van-e? Hogy képzeli anélkül a mesterséget? Nekem mindig is volt. — Ez a fő foglalkozása? — Igen. — Mióta? — A háború után kezdtem mindjárt. — Meg lehet élni belőle? — Ha az ember dolgozik, nem röstell jönni-menni. Más szakmában is dolgozni kell. Ilyenkor disznóölési szezonban különösen jól megy, mert minden házban kell az éles — Helybéli? —• Régóta. — Lakása? — Az új telepen építettem én is. — Család? — Hat gyermekem van. — Szép, népes család. — Tetszik tudni, úgy van az, hogyha kutyával alszik az az ember, bolhát kap... — Aprók még á gyermekek? —• Nem éppen. Már unokám is van. — Az ember nem is hinné hogy maga már ennyi idős. — 1924-ben születtem. — Még ilyen idősnek sem gondoltam. — Pedig dolgoztam egész életemben. A tanácsnál egyeztetjük az adatokat: semmi kétség, a köszörűs szóról szóra igazat mondott. — Nagyon rendes, megbízható ember — állítják róla. — Olyannyira,' hogy még az OTP is megbízott benne, adott neki házépítési kölcsönt. Szép, új házat épfteít. Horváth János a neve, de mindenki Hárfás János néven ismeri. Valamikor hártázott — mint mondják — s így maradt rajta a Hárfás név. Hogyan került a nagykónyi vasútállomás Páriba? A nagykónyi vasútállomás meglehetősen messze esik a község beépített részéhez, de természetesen jóval közelebb, mint Pórihoz. Mégsem túlzás azt mondani, hogy a nagykónyi vasútállomás Páriban van, ugyanis területre Pórihoz tartozik, s közigazgatási ügyeiben a pári tanács illetékes, így adódott az a fura helyzet is, hogy a nagykónyi állomás? főni* Nagykónyiban nép? frontelnök, de pári lakásilletékességű. mivei az állomásnál van a szolgálati lakása. Ezt a vasútvonalat a múlt század végén építették. Nem a mostani nyomvonalon akarták megépíteni, hanem úgy, hogy közelebb kerüljön a far: luhoz, s hogy az állomás te közelebb legyen a falu széléhez. A vasút hírét azonban egyáltalában nem fogadták örömmel a nagykónyiak, valami féle érdekellentétet láttak benne. Mint annyi más helyen. Nagykónyiban például az volt az indok, hogy a füst megfertőzi a takarmányt. Ahol ugyanis eredetileg ki akarták jelölni a vasútvonalat, takarmánytermő földek terültek el. Az uradalom viszont készségesen beleegyezett abba, hogy jó pénzért adjon el főidet a vasúttársaságnak. így történt, hogy az állomás sokáig nem is Nagykónyi néven szerepelt a menetrendben. Szekér József állomásfőnök: — E vonalon 1896-ban kezdődött a forgalom. Az akkori hivatalos okmányokon ez az állomás Ság-Kónyi néven szerepel. A közelben található az úgynevezett Ság-puszta, amely akkoriban uradalom volt, s ezzel kombinálták a nevét. A későbbi okmányokon szépen figyelemmel kísérhető a névváltozás. 1912- ben már Ság—Nagykónyi volt az állomás neve, 1922-ben pe- Jig Nagykónyi, s azóta is az. BODA FERENC
