Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-04 / 281. szám

_L Tanácskozás négy tárgyalóasztalnál A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok fejlődése Moszkvában ezekben a na­pokban folynak áz' 1970. évre szóló magyar—szovjet árucse­reforgalmi megállapodás tár­gyalásán -Megkezdődött^ az 1971—1975.? évi bosszú lejáratú egyezmény előkészítése is. Bu­dapesten a műszaki-tudomá­nyos együttműködés húszéves eredményeiről és fejlesztésé­• hők lehetőségeiről tárgyaltak a , két ország magásszintű gaz­dasági ‘vezetői,’ s ugyancsak 'fővárosunkban ültek’ tárgya­lóasztal mellé a" 'két'. ország belkereskedelmi választékcse­réjét megvitató szakemberek. Ezek az események külö­nösen-'felhívják a figyelmet ■arra; hogy "a 'Szovjetunióvar 'kialakult - gazdasági kapesola­• táííhk milyen • méghatározö szerepet j.atszanak egész nép- 'gazdasógunk féjlődésébén. Az idén a ■ Szovjetunió 37 száza­lékkal részesed Ik külkereske­delmünkből/ Teljes ” nyers- ahyagimportunknak több mint 5Ö százalékát a Szovjetunióból szerezzük be, egyes, importált termékeknek, például a kő­olajnak “100 százáléka, á nyersvas-érCnek 94 százaléka, a nyers gyapotnak 59 százalé­ka*,'a bányaiénak 97 százaléka az,. újságnyomó papírnak 65 százaléka, a személygépkocsik­nak pedig 30 százaléka a Szovjetunióból szármázik. A következő ötéves terv ’ kereskedelmi me^állapodás- előkészületeiről nyilvánosság­ra hozott tájékoztatók arra utalnak,; hogy legnagyobb ke­reskedelmi partnerünk a jö­vőben is kielégíti népgazda­ságunk v nyers- és fűtőanyag .igényeit. Csak egy példát em­lítünk : olajimportunk a terv­időszak .végére megkétszere- zndjk;. vagyis 1975-ben már •több.- -tmini. ...6 millió tonna szovjét kőolajat dolgoznak fel finomítóink. ; - • f’l * \ • .■ \ ,. . ... i .. . ■ úV* - - ' U O, - , -.■ A - mostani .ötéves tervperi­ódusban’ különösén szembetű­nő volt a forgalom növekedé­se, s az 1966. évi mintegy 12 milliárd devizaforinttal szem­ben ez évben a kétoldalú szál­lítások értéke várhatóan meg­közelíti a 17, milliárd deviza- forinlot. A körábbi három esztendőben évente átlagosan 13 százalékkal nőtt a forga­lom, idén 7 százalékos növe­kedést terveztünk, s körülbe- ‘.lüi" hasonló fejlődéssel szá­molhatunk a jövő esztendőre ,ís, A két ország szakértői a következő években a tudomá- . nyos-iműszaki együttműködést még szélesebb alapokra kí­vánják helyezni. Erre utal az a . tény, hogy -a IV. ötéves tervben a ■ Szovjetunióból vá­sárolt komplett gyárberende­zések volumene körülbelül 2 és félszeresre növekszik. Mindez része egy. már megin­dult folyamatnak, amelyet jól illusztrál az a tény, hogy az elmúlt húsz esztendőben a két ország közötti együtműködés keretében a magyar intézmé­nyek 2500, a szovjet partne­rek pedig 3500 műszaki doku­mentációt bocsájtottak egymás rendelkezésére. Az eddig mű­ködő 15 ágazati munkacsoport mellett a közelmúltban újab­bak létrehozását határozták el, így például az elektronika, az út- és útépítő ipar. az építő­anyag-ipar és belkereskede­lem területén. • A most Budapesten tartóz­kodó szovjet belkereskedelmi delegációval éppen ez utób­bi munkacsoport megáíakítá- sáról kezdődtek tárgyalások. A' két ország belkereskedel­mi minisztériumi köpött meg­alakuló munkacsoport koor­dinálja: ma jd- a& együttrtvükö- ' dést, - különös hangsúllyal a belkereskedelmi választékcse­rére. Külkereskedelmünk a szo­cialista országokkal a szoká­sos árucsereforgalom mellett mind jelentősebb export-im­portot boncoló, le, a belkeres­kedelmi valasztékesere kere­tében. Idén összesen mintegy 60 millió rubel értékű ma­gyar árut cserél a belkeres­kedelem olyan külföldi fo­gyasztási cikkre, amelyek iránt nálunk kielégítetlen ke­reslet mutatkozik. Ebből a forgalomból több mint 50 százalékkal a Szovjetunió bel­kereskedelme részesedik. Bel­kereskedelmünk olyan áru­készleteket szállít a választék­csere keretében, amelyekből itthon nagy raktárkészletek­kel rendelkezik, ezzel szem­ben olyan áruféleségeket sze­rez be. amelyek iránt viszont piacunkon nagyok az igények. Mindkét fél szám;rq előnyö­sek az együttműködésnek ezek a formái, hiszen így a kül­kereskedelmi árulistákban meghatározott kontingenseken túl is hozzá in thatnak bizonyos keresett cikkekhez. Szovjet partnerünktől mi például a többi között gömb­fát, cementet, tranzisztoros rádiókat, hűtőszekrényeket, porszívót és tejkonzervet ka­punk, ruházati cikkek, mosó­szerek, különféle italáruk és műanyagok ellenében. A köz­vetlenebb kapcsolatok kiépí­tése érdekében az orosz, az ukrán,-, a’ bjelorusz és a lett szocialista köztársaságokkal külön is megkötjük a belke­reskedelmi _ választékcserére vonatkozó megállapodásain­kat, elősegítve ezzel a válasz­tékcsere bővítését, a magyar és a szovjet kereskedelem el­látásának további javítását. N. L. Háztáji kert és szövetkezet A SZEKSZÁRDI SZŐLŐ- erre szót fecsérelni, mert a VIDÉK rekonstrukciójának párt- és kormánypolitikánk nagyon sok vonatkozása van: nagyon egyértelmű ahhoz, az egyik a kertszövetkezet. hogy ezt bárki is vitathatná. De kevés olyan részkérdés. A magánembernek , is, a nép­akad, ami aiínyi vitát ered- gazdaságnak is ahhoz fűző­méiiyezett, mint ez. A vita dik az első számú érdeke, hogy napjainkban is folyik, közben a parlagterületeket végre már ’működik is kertszövet- megszüntessük, értékadó föld­kézét Szekszárdon, de alakú- dé változtassuk, lási előkészületek is folynak. A helyzet tehát meglehető- MÁSOK /PEDIG a szövet­sen komplikált. kezési érveikkel léptek túl Amikor szóba került a je- egy kicsi a realitásokon, lenleg parlagon, majdhopr- Nem az alapcélból indultak nem gazdátlanul heverő sok ki, azaz a parlagterületek száz holdnyi szőlőtermesztés- minden körülmények közt va­vre alkalmas terület hasznosí- ló hasznosításából, hanem et~ tása, felmérték a hasznosítás tői némilegt élvonatkoztatva számításba ’ jöhető főárnált. képzelik el a szövetkezést, Nagyon helyesen első helyre ami semmiképpen sem sze­kerültek a nagyüzemek.' Sor- reqcsés. A háztáji kert vá­ra megtekintették a határt, sárlási jogát a kertszövetke­összehangolták a telepítési le- zetbe való belépéshez próbál­hetőségeket a távlati tervék- jók kapcsolni, Nem szabad kel.-’Kiderüld, hogy a nagy- elfelejteni: az állam ngm üzemek telepítési igényének azért adja el a parlagterüle­kielégítése után még több teket a munkásoknak, hiva­száz hold megművelése, hasz- falnoköknák, hogy azáltal azo­nosítása nincs biztosítva. De vetkezetbe tömörülhessenek, ezek egy része nem is alkal- hanem fordítva. Azért tömö­mas nagyüzemi művelésre, fűlhetnek ilyen kertszövetke­Kézenfékvő volt a követkéz- zetbe, hogy esetenként köny­tetés;:‘háztáji keretek közt nyebben, ' gazdaságosabban kell azt hasznosítani. Ezt a tudják hasznosítani ,a meg­gondolatot az időközben még- vásárolt kertet. A sorrendi­jelent rendeletek szentesítet- ség lényeges különbséget ta­ték: azok lehetővé-' teszik, kar. Amennyire dicséretes, hogy- é területeket háztáji cé- hogy az fmsz^ek és á ME­lokrá értékesítsék stb. Szék- SZCV fáradoznál!: Szövetke­szárdon ez meg is kezdődött, . zéts’zervezási ügyekben, any- azaz a jó gondolatot viszony- nyira nem. helyeselhető az lag gyors tettek követték. ilyen mechanikus szövetkéz Napjainkban is folyamatban zés. Jellemző, hogy amíg egye­van a parcellázás és értékesí- sek még ma is a. mechanikus tés. - ’ kötöttségek mellett érvelnek, Akadtak, akik ezt túlzás- az élet önmaga hinti el a nak tartották, mondván, hogy reálisan, azaz reálisabban ez nem előrelépés, mert hj- megalapozott szövetkezés szén háztáji... Nem érdemes magvát. A MINAP IS ELHANG­ZOTT az egyik értekezleten, hogy azért nem megy a szö­vetkezés, mert a tanács ilyen kötöttség nélkül is ad el föl­det A valóságban az új kert­tulajdonosok nagyon is kere­sik az együttműködés, össze­fogás lehetőségeit. A meg­levő két, immár hivatalosan működő kertszövetkezet mel­lett jó pár olyan spontán kö­zösség alakult ki, ami már több közöst tartalmaz, mint a két hivatalos szövetkezet. És ezt illene tudomásul ven­ni. A munkások, hivatalno­kok jogos szövetkezés! törek- . vésőit ne próbáljuk keresztül­húzni adminisztratív eszkö­zökkel, csak azért, hogy egy irodaszagú koncepció érvény­re jusson. Az egyik helyen az új kerttulajdosonok a ré­gi szőlősgazdákkal fogtak össze, mert szomszédokká vál­tak, a másik esetben egymás­sal szövetkeztek, ugyancsak azért, mert kertjük egymás mellé került. Néha ez az alap­vető indok még azzal is ki­bővül, hogy az új tulajdono­sok régi ismerősök, s persze, hogy szívesen együttműköd­nek. Viszont teljesen érthető, hogy legtöbben nem vennék szívesen a szövetkezést, olya­nokkal, akiket nem ismernek, vagy messze esik egymástól a parcella,’ mert így már ele­ve szűk keretek közé szorul­na a szövetkezet gyakorlati haszna. Márpedig éppen azért törekszik mindenki az össze­fogásra, hogy azáltal köny - nyebbén tudja hasznosítani kertjét. . . Buda Ferenc Máté János: Tolna megye gazdasági, szociális és kulturális fejlődése a felszabadulástól napjainkig HL A megye mezőgazdasága — fejlődésének eredményeként — évről évre növekvő mértékben járul hozzá a megye és az or­szág igényeinek kielégítéséhez. Ezt mutatja, hogy amíg 1957- ben az egy katasztrális hold mezőgazdasági területre jutó felvásárlás értéke változatlan áron számítva 1358 forint volt, addig 1967-ben már 2619 fo­rintot tett ki. Ugyanezen évek között az országos átlag 1361- ről 2360 forintra nőtt. Az ösz- szes felvásárláson belül — mi­vel a növényi eredetű termé­kekből, főleg a takarmány- gabona egyre növekvő hánya­da üzemen belül kerül felhasz­nálásra —, legdinamikusabban az állat és állati termékek fel­vásárlása fejlődött. Az 1953— 1968 közötti időszakban a fel­vásárlás évi növekedési üteme vágómarhából 7, vágósertésből és baromfiból 12—12, tojásból 16, tejből pedig 8 százalékot tett ki. E kiragadott példák, úgy véljük, kellőképpen bizonyít­ják, hogy a nagyüzemi gazdál­kodás megyénkben is beváltot­ta a hozzá fűzött reményeket, lényegesen nagyobb termés- mennyiséget képes produkálni, mint" a kisüzemi gazdaságok bármikor. Emellett rendkívül jelentős eredményként köny­velhető el, hogy az 1960-at kö­vető időszakban a nagyüzemi gazdálkodás, a fejlett agro­technikai eljárások térhódítá­sának, az anyagi-technikai bá­zis fejlesztésének következté­ben megyénkben is stabilizá­lódott a mezőgazdaság terme­lése, ami megmutatkozik ab­ban, hogy ma már egy-egy kedvezőtlen időjárású év sem okoz olyan mértékű vissza­esést a mezőgazdaság termelé­sében, ami kritikussá tenné a lakosság, az üzemek saját szük­ségletének és az ipar igényei­nek kielégítését, mint ahogy az a felszabadulás előtt, de még az ötvenes években is gyakran tapasztalható volt. IPAR, ÉPÍTŐIPAR A megye ipara és építőipara a felszabádulás előtt — mint már említettük —, nem volt számottevő és a rendkívüli szétaprózottság jellemezte. Mé­reteire jellemző, hogy ezen ágazatokból a megye lakossá­gának mindössze 6,5 százaléka élt. Az ipari és építőipari ke­resők aránya az összkeresőkön belül 5,1 százalékot tett ki. A felszabadulást követően a megye iparában is gyökeres változások történtek. Az üze­mek államosításával, az azo­nos profilú egységek össze­vonásával, kisipari termelő- szövetkezetek létesítésével kez­detét vette a megye iparának fejlődése. Megszűntek az egy­két főt foglalkoztató „üzemek”, s helyettük új, korszerűbb egységeket . hoztak létre. Az 1950—1953-as években 17 új, önálló iparvállalatot és 33 kis­ipari szövetkezetét létesítettek, ugyanakkor’ a megyén kívüli székhelyű vállalatoknak 12 je­lentősebb ipartelepe működött a megyében. Az 1953—1960 közötti időszakban a megye iparvállalatainak, ipartelepéi­nek száma lényegesen nem változott, a már meglévő egységek foglalkoztatott lét­száma azonban jelentősen nőtt. Például 1953—1960 között a megye iparában foglalkozatot- tak száma több mint 5500 fő­vel emelkedett. Az ipar foglalkoztatotti lét­számának növekedése tovább folytatódott a második ötéves terv (1961—19'65) időszakában is. E tervidőszakban azonban a növekedés már kétirányú volt: egyrészt tovább folyt a meglévő üzemek bővítése, másrészt az iparfejlesztés ke­retében új, igen jelentős fog­lalkoztatotti létszámmal dol­gozó üzemek települtek a me­gyébe (Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállálat és a Mechanikai Mérőműszerek Gyára szekszárdi gyáregysége, Pécsi Kesztyűgyár dombóvári telepe). E fejlesztések hatása­ként a második ötéves terv időszakában mintegy 4600 fő-< vei (31 százalékkal) nőtt a megye, iparában dolgozók szá­ma. A megyei ipar foglalkozta­totti létszámának erőteljes nö­vekedése — a második ötéves terv időszakában kialakult irányzatoknak megfelelően —, a harmadik ötéves terv elmúlt időszakában is folytatódott. Az ipartelepítési programnak meg­felelően további új üzemek lé­tesültek (az Orion Villamos­készülékek Gyárának tamási telepe, a Fővárosi Óra- és Ék­szeripari Vállalat szekszárdi üzeme) és a meglévő üzemek is tovább bővültek. Ennek eredményeként 1968. évben a megye szocialista iparában foglalkoztatottak száma már meghaladta a 25 ezer főt, s ez több mint 4 ezer fővel maga­sabb az 1965. évi, 16 ezer fő­vel pedig az 1953. évi létszám-; nák E fejlesztések lehetővé tet­ték, hogy a megye ipara ter­melését évről évre jelentősen növelje. Az 1953—1960. évek közötti időszakban a megye iparának termelése közel há­romszorosára, a második öt­éves terv időszakában közel kétszeresére, a harmadik öt-; éves terv első három évében pedig 44 százalékkal nőtt. összefoglalóan: a megye ipara a felszabádulástól nap­jainkig extenzív módon fejlő­dött. A már vázolt, nagyará* nyű termelésnövekedés fő for­rását ugyanis — a foglalkoz­tatáspolitikai célkitűzéseknek megfelelően —, az ipari lét­szám emelkedése képezte és csak kisebb hányada szárma­zott a termelékenység emel­kedéséből. Miután a megye munkaerő-tartalékai kimerülő­ben vannak, az elkövetkezendő időszakban’ egyre inkább az iparfejlesztés intenzív útja kell, hogy megyénkben is elő­térbe kerüljön. A megye építőiparát ille­tően : a felszabadulás előtti években a mai értelemben vett építőipari vállalat (vállalkozás) nem működött a megyében. Az építési feladatokat a legfeljebb néhány főt foglalkoztató ma­gánvállalkozók látták el. A felszabadulást követő években a társadalmi és gazdasági élet fejlesztése jelentős építési fel­adatok megoldását tette szük­ségessé, s ezzel egyidejűleg az építőiparban is biztosítani kel­lett a szocialista szektor túl­súlyát. E célkitűzések megvalósítá­sára az 1950-es évek elején lét­rehozták a Tolna megyei Ta­nácsi Tatarozó és Építőipari Vállalatot — a jelenlegi Taná­csi Építő- és Szerelőipari Vál­lalat —, valamint az ÉM fel­ügyelete alá tartozó Tolna me­gyei Magasépítő-ipari Vállala­tot. Az állami építőipar létre­hozásával egyidőben megkez­dődött az építőipari szövetke­zetek szervezése is. Ennek kö­vetkeztében 1954-ben már egy- ,egy minisztériumi, illetve ta­nácsi építőipari vállalat és 7 építőipari szövetkezet műkö­dött a megyében. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents