Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-04 / 281. szám

Hófelhőkkel függönyözött es­te Kispest felé jártak. A ker­tes házak között ormótlan te­herautó közeledett, Franci megfogta Laci karját, a sarok­házhoz lapulva figyeltek. Tő­lük pem messze az autó meg­állt, két alak ugrott ki a so­főrbódéból, németül beszéltek. Benyitottak a kiskapun, men­tek be a házba. — Ha parancsnokság lenne itt, vagy szállás, őr állna a ház élőit. Ezek a babájukhoz jöttek — állapította meg Franci. Körülszaglászták az autót, benéztek a ponyva alá, embert nem láttak. — Idefigyelj — rendelkezett Franci. — A másik oldalról az árokból két kézigránátot do­bunk a motor alá. Utána fek­ve maradtunk, amikor a két sváb kirohan, mind a kettőt lelőjük. Nem úgy történt, ahogy Franci megjósolta. A robbanás szétroncsolta és lángra lobban- totta a motort. A kocsi ropog­va égett,' de a két németnek egyelőre nyomát se lehetett látni. Laci hallotta, hogy a szomszéd házak ajtóit nyito- gatják, beszéd, suttogás szü- remlett, de senki nem mert ki­jönni az utcára. — Fussunk, itt ér valame­lyik készültség — súgta La­ci. Úgy tűnt, mintha máris lábdobogást hallott volna. — Ezek éppen a nőiken vannak. — Várj még — intette le Franci. 24. A lángok jól bevilágították a terepet. A kiskapu lassan feltárult, anélkül, hogy valaki hozzáért volna. Laci kimeresz­tett szemmel bámult. Aztán észrevette a földön, a kapufa mellett az egyik német fejét, amint óvatosan kilesett. őket, akik a túloldali árokban, a sötétben lapultak, az optika törvényei szerint nem láthat­ták. i.. Ravasz dögök — gon­dolta Laci — kúszva jöttek ki a házból. Óvatosan célba vette revol­verével a fürkésző, szaglálódó fejet, Franci mérgesen meg­lökte. A két német, meggyőződvén arról, hogy a támadók elme­nekültek, felállt. Kezükben lö­vésre kész géppisztolyaikkal a motorházhoz mentek. Az egyik valamit szólt, a másik legyin­tett. A lángok éles.fénnyel vi­lágították meg mind a két alakot. — Most! — mondta Franci. ­Villámgyorsan tüzeltek, négy-öt golyót belelőttek mind a két katonába. Még látták, amint az egyik felvágta ma­gát a levegőbe, mintha balett­ugrást végezne, a másik tán­torogva tett néhány lépést és megpörögve elzuhant, ők ha­nyatt-homlok átvetették magu­kat az alacsony léckerítésen, végigrohantak a telken, átug­rottak a szomszédba, ott a ka­pu csak riglire volt zárva, ki­léptek az utcára. Mögöttük megnyílt a ház ajtaja, férfi­hang szólt tétován a sötétbe: — Jár itt valaki? Választ nem kapott, vissza­húzódott. Két utcával arrébb kifújták magukat. — Most pedig poroljuk le egymást, de olyan alaposan, mintha skatulyából húztak vol­na ki minket — rendelkezett Franci. Eligazította Lacin a köpenyt, meghúzta a derék­szíját. — Legközelebb beve­tésre kefe nélkül el ne jöjjön, Martin őrvezető, mert megfek­tetem, hogy belefeketedik. Csendesen rikácsolt Rác-Uj- falusy kappanhangján. Lacinak csak jóval később jutott eszébe, amikor átgon­dolta a történteket, hogy ha akkor futásnak erednek, ami­kor ő akarta, a kapu mögött hasaló két német a géppiszto­lyukkal simán elintézte • volna mindkettőjüket. Ezekben a napokban nem sok ideje volt Lacinak, hogy sorsa alakulásán meditáljon. Itt volt, benne volt abban, amit hosszú hónapok óta kí­vánt, s amiről oly sokszor tet­te fel magának a kérdést: va­jon lenne-e elég bátorsága, ha úgy hozná az élet? A veszély, a lebukás lehetősége, a Szá­monkérő Szék, vagy Gestapo annyira minden perces reali­tás volt, hogy a drukkolás, az izgalom egy-egy akció előtt, vagy után teljesen felesleges­nek tűnt. Lekopott az a ro­mantikus, hősies máz is róla, mellyel régebbi ábrándozásai­ban övezte a fegyveres, a harcoló napokat. Mindezt per­sze az eszével • tudta, de ugyanakkor azt sem felejtette el, hogy az első támadásnál, amelyben részt vett (egy nyi­las pártszolgálatost intéztek el, aki a környék réme volt, töb­beket el vitetett), olyan ideges volt, hogy nem mert megszó­lalni, félt, hogy fogvacogásá- val örökre nevetségessé teszi magát. Kertész Sanyo ment be a pasasért azzal, hogy azonnal hivatják a pártházba. Kilép­tek az udvarra, Kertész oldal­ról rávilágított egy zseblám­pával, Laci és Bordás agyon­lőtték. Ma sem volt erről meg­győződve, hogy akár egyetlen golyója is talált Szitás Győző v kivételével, aki a polgáriból rendszeresen hazajárt a feleségéhez, a cso­port harcoló magja egy ro­mos, lakatlan ház épen ma­radt betonpincéjében tanyá­zott. Pintér Imi fedezte fel a rejtekhelyei a Petőfi tér egyik elhagyott utcácskájában, me­lyet még az április 3-i sző­nyegbombázásnál tökéletesen leromboltak. Biztonság kedvé­ért Laci nagy táblát pingált: „Fel nem robbant bombák! Életveszély!” — s ezt az utca bejáratánál kifüggesztették. Kitűnő papírjaik ellenére nappal csak a legritkább eset­ben mozogtak, inkább Magda, és a többi felderítő által ho­zott értesüléseket értékelték, névsorokat állítottak össze, ki­ket lehetne bevonni a mun­kába, ki, kit ismer,' vagy kin keresztül lehetne megközelíte­ni legcélszerűbben, térképeket rajzoltak a városban és kör­nyékén elhelyezkedő katonai erőkről. (Folytatjuk.) Megérkezett a szibériai lazac A Szovjetunióban ebben az évben 3321 tonna halat termelnek ki Csak konzervből több mint 1 milliárd darab kerül forgalomba A , nyers hal, az élő, a füstölt, a fiié. a halszelet szállítása a fogyasz­tók igényével rohamosan növekszik. Forgalomba hozása azonban akadályokba ütközik, mivel korábban a halszállítmány nagyobb ré­szét sózottan készítették. Most már ez csak jelentéktelen százalékot tesz ki. ivenként növekszik a tengeri termékek kihalászása. A kihalá­szott terméket helyben, a tengeren dolgozzák fel. Egy részét a konzervfeldolgozó üzemek, a kombinátok kapják. A Szovjetunióban ezernél is több a halfeldolgozó üzemek, kombinátok, vállalatok éR más haltermékkészítők száma. Hat nagyteljesítményű vállalat építé­séhez kezdtek ebben az évben. A szovjet halászriotta több tonnás kereskedelmi hajókat, hűtő­szekrényeket, úszóbázisokat tart t enn, melyek beutazzák a négy óceán valamennyi halászipartelepét. Ebben az évben 366 darab ha­lászhajóval bővült a flotta Képünkön: megérkezett a szibériai lazac az liszty-Kamesatka kombinát felvevőterére. fTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT TTTf TT TTTTTTTTfTTT ► ► ► ► ► ► > * b ► ► ► ► > ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 23. Előzőleg ugyanis elkövette azt a baklövést, hogy amikor azt állította, hogy megvásárolta Laborde-Line-né bútorait, nem tartotta szüksé­gesnek megemlíteni, hogy a bútorokkal együtt értékpapírokat is vásárolt. Ebben a pillanatban már világosan látta, hogy nyilatkozatai csak ártanak neki. Ezért elhatá­rozta, hogy többé nem válaszol a vizsgálóbíró kérdéseire. A vádhatóság egyébként még egyéb komoly bizonyítékokat is szerzett a Laborde-Line-né esettel kapcsolatban. Szinte még most is látom Landru elképedé­sét, amikor a vizsgálóbíró közölte vele, hogy a ClLhy-i garázsban megtalálták Laborde-Line-né bútorait. Idegességében összegyűrte, darabokra tépte az előtte fekvő itatóspapírt. Idegessége akkor érte el csúcspontját, amikor megtudta, hogy az egyik szekrény fiókjából előkerült az eltűnt asszony több arcképe és házasságlevele. Azt már igazán nem állíthatta, hogy az özvegy ezeket is eladta neki a bútorokkal együtt. ► AAAAAAAÁAAAAXIAAÁAÁAAÁJUÁAAAAAAAAAAAAAAA CROZATIER NÉV TITKA Crozatier! Negyedik helyen ez a név szerepelt azon a listán, amely összegezése volt Landru sötét, bű­nös múltjának. Ismét egy olyan megjelölés,1 amelynek az volt a rendeltetése, hogy elleplezze az egyik áldozat igazi nevét. Nem került azonban sok időbe és ezt a rej--' télyt is megfejtettem. Ujrá átböngésztem a lefoglalt iratokat, s meg­állapítottam, hogy a Crozatier elnevezés özvegy- Guillin-nére vonatkozik, aki a Crozatier utca 35 szám alatt lakott. Landru noteszének tüzetes áttanulmányozása aztán bőségesen szolgált ada­tokkal és hasznos útmutatásokkal. Nevezetesen 1915. június 15-én a következő­ket jegyezte be a gyilkos: Két órakor a Crozatier utca 35. szám alatt, Guallin, első emelet, balra. A Guillin-né esettel kapcsolatban egész sereg olyan megdöbbentő megállapítást tettem, ame­lyek tulajdonképpen először tették lehetővé, hogy igazi jelentőségében lássam a gyilkos üzelmeit és embertelen cinizmusát. Guillin-né első levele egy iratcsomóban volt, amelyre Landru ezt írta: Tartalékban. Alkal­milag visszatérni rá. Az iratcsomóban még számos női levél pihent, szintén tartalékban. Nyomozásom során kiderítettem, hogy Landru, mielőtt még megismerkedett Laborde-Line-nével, már „eljegyezte” magát Guillin-nével. Hogy mégis előbb a Patay utcai özveggyel végzett, annak csak az volt az okát, hogy ez az ügy előbb ért meg a végleges elintézésre. Laborde-Line-né — mint mondottuk —, szo­rongatott helyzetben volt, mert rövidesen el kel­lett hagynia a Patay utcai lakást . Az események sürgetésére Landru megváltoztatta „eljegyzései­nek” sorrendjét. Guillin-nét tartalékba tette és Laborde-Line-nének adta az elsőbbséget. Nyomozásom során az is kiderült, hogy mi­alatt Guillin-nének tette a szépet, más nők mel­lett is eljátszotta a komoly udvarló szerepét. Köztük volt Collomb-né és Buisson-né is, akik később szintén áldozatai lettek a cinikus Don Jüannak. Landru tehát alapos megfontolással, tervszerűen dolgozott, hogy gyilkosságai soroza­tában ne álljon be fennakadás. A VIZSGÁLÓBÍRÓ KÉRDEZ. LANDRU NEM VÁLASZOL Közben Landru konokul, csökönyösen kitar­tott új védekezési módszere mellett. A hozzá­intézett kérdésekre nem válaszolt, s ha meg is szólalt, csak általános dolgokat mondott. Guillin-né eltűnésével kapcsolatban a vizsgá­lóbíró és Landru között a következő párbeszéd alakult ki: — Beismeri, hogy kapcsolatot tartott fenn Guillin-nével? — Igen. — Milyen viszonyban állt vele? — Véleményem szerint ezt az ő felhatalma­zása nélkül nem mondhatom meg. — Guillin-né milyen néven ismerte önt? — Nem emlékszem. — Mikor hagyta el önt? — 1915-ben. Pontosabb felvilágosítást nem tu­dok adni. Utaink akkor elváltak. O ment jobb­ra, én mentem balra. (Folytatjuk.) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAAAAAAAAAA, fTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTÍTTTTTTTT FTTTTTTTTTTTTVTTVTTVT'I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents