Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-24 / 298. szám
A pár télét időszerű kérdéséi 200 ezer almafacsemete Közös és egyéni felelősség A rról panaszkodik a ter- melőszövetkezeti párttitkár, hogy, bár öttagú a vezetőség, neki magának kell minden ügyben eljárnia. Kell, mert különben nem mozdulna semmi, maradna, ahogyan van. Az üzemi pártszervezetben arról hallunk, hogy döcög a munka, mert a reszortfelelősök csak töredékét végzik el annak, ami feladatként vár rájuk. Másutt viszont azt vetik a gazdasági vezetők szemére, hogy csakis, és kizárólag a pártszervezet titkárával tárgyalnak, mintha a pártvezetőség többi tagja, s a közöttük lévő munkamegosztás nem létezne. Az önként vállalt tisztség terheinek egyenlő viselése az egészséges, a gyakorlatban érvényesülő munkamegosztás, a vezetés kollektivitása a párt- alapszervezetek egy részében tény, másik részében viszont óhaj csupán. Ezekben.a kommunista közösségekben vezetőség ugyan van, de: nem vezet. Sokféle ága-boga van annak, mi mindentől függ a kollektív vezetés elvének gyakorlati érvényesítése. Kétségtelenül nagy szerepet játszik benne a vezetőség tagjainak okos, igényes kiválasztása. Nem jó dolog öt, vagy hat tisztség mellé egy újabbat adni, s vállalni. Az sem bíztató, ha valakit csak hosszas kapacitálás után lehet megnyerni a vezetőség tagjának, s még kevésbé, ha a feladatkörök egymás közötti megosztásakor figyelmen kívül hagyják a rátermettséget, tudást, tapasztalatot. A jó választás, a közösség igényessége a bizalom megadásában már alap az eredményes tevékeny- kedéshez. Ez az alap azonban csak akkor szilárd és tartós, ha kiegészül még valamivel. Az átgondolt, tervszerű munka igényével, s az ehhez szükséges feltételek megteremtésével. Napjainkban, az egyre bonyolultabbá váló gazdasági tevékenység, a hivatalokkal szembeni, megnövekedett követelmények nem adnák módot arra, hogy a kommunista közösségek ötletszerűen nyúljanak egyik, vagy másik kérdéshez. Ahol ez történik, ott rögtön kiderül: a vezetőség nem fontolta meg, mit és hogyan akar, nem határozta meg, tagjai miért és miként felelősek. Ha így, az eseményekkel sodródva dolgozik a vezetőség, nem képes többre maga az egész pártszervezet sem. Ezért nem formai, szervezeti, hanem tartalmi kérdés: a vezetőség gondot fordít-e a munkaterv kidolgozására, taggmlésen való alapos megviíHBsára, vagy csak a látszatnak eleget téve vetnek papírra valamit. Érdekes tapasztalatot fogalmazott meg az egyik üzemi pártszervezet titkára. Miközben arra ügyeltünk — mondotta —, nehogy elsikkadjon a vezetőség közös felelőssége a tagság előtt, a végzett munkáért, illetve azért, amit elmulasztottunk, figyelmen 'ki-' vül hagytuk a vezetőség tagjainak egyéni felelősségét. Azt, hogy elsősorban tőle kell számonkénti, ’mi történt a rábízott területen, az oktatásban éppúgy , mint a tagdíjfizetésnél. A tapasztalat, melyet tömören megfogalmaztunk, aligha csak egyetlen helyen .érvényes. A kollektivitás, mint vezetési stílus', munkamódszer, nem áll ellentétben az egyéni felelősséggel, sőt, egyik sem lehet meg a másik nélkül. A pártszervezetek némelyi- kében éppen erről feledkeznek el. Arról, hogy világosan elhatárolják egymástól a teendőket, s kimondják, ki, miért felel személyesen. Ahogy maga . a tagság sem gyakorolja azt á jogát,. hogy a vezetőség egy-egy tagjától kér számadást .taggyűlésen. Beéri azzal: a vezetőség ezt tette, vagy azt nem tette. Holott elsősorban egy-egy reszortfelelős munkájáról, esetleg mulasztásáról van szó, s csak másodsorban a vezetőség, mint közösség, mint testület ; tevékenységéről. Ami szorosan ehhez tartozik: a vezetőségnek állandó és szigorú kontroll alatt kell dolgoznia. A tagság figyelme ez a kontroll. Ne álljon elő az a furcsa helyzet, hogy a vezetőség csak a kétévenként sorra- kerülő vezetőségválasztó taggyűlésen kap elismerést és kritikát. Az időben elhangzott szó mindennél többet ér! Ha valahol azt látják, hogy a titkár futkos minden után, — akár azért, mert csakis magában bízik, akár azért, mert a többiek ráhagyják a munkát, — ne várjanak a figyelmeztetéssel. Kérjék számon: miért a titkár egymaga jelenti a vezetőséget? Furcsának tűnhet a megfogalmazás, de jogos. Senki nem születik úgy, hogy tudja, ismerje egy közösség irányításának minden csinját-binját. A vezetés tudomány és művészet, ma már ez közhely. Kevesebb szó esik arról, hogy a vezetést — annak minden formáját — tanulni kell. Tanulni, minden lehetséges módon. Például úgy is, hogy a pártvezetőségek tagjai ne restelljék a szomszédban tett látogatást. Igen sok, hasznos, útmutató tapasztalat halmozódik föl egy-egy helyen. Olykor a szomszédban, a másik műhely, a másik termelő- szövetkezet kommunista közösségében. Mégis, kivételnek számít az az eset, amikor a példa követésre, a módszer átvevőre talál. Erős és gyenge pártszervezetek, vezetőségek működnek egymás mellett, s bizony pazarlás veszni hagyni azt, ami könnyen megszerezhető lenne: a szomszédok eredményeinek, sikereinek titkát. ügyeni adottságok, s a kö- zös megértés, a teendők világos meghatározása, a bizalomra érdemesek iránti igényesség, s a közeg, amelyben tevékenykedni kell, — külön is, együttesen is beíolvá- solói annak, vezet-e, s miként vezet azok csoportja, akik az elsők az egyenlők között. Állandó megújulást, tudás- és magatartásbeli készenlétet kívánó feladat a pártvezetőség tagjának lenni. S mind többen vannak, akik így vállalják a tisztséget, akik nemcsak tudják, de gyakorolják is, hogy a vezetőségnek, annak minden tagjának, a választóik bizalmának megfelelő felelősséggel vezetnie kell! MÉSZÁROS OTTÖ Két ünnepély a vasiparinál Hétfőn délután a vasipari vállalat szakszervezeti bizottsága. és a vállalat vezetősége fenyófaünnepséget rendezett. A közel száz apróság vidáman szórakozott a jól összeállított műsoron, melyben bábelőadás, kisfilmvetítés és az alsóvárosi óvodások kis színdarabja szerepelt. Majd a vállalat vendégül látta a gyerekeket és ajándékokat osztottak ki Tegnap délután három órakor a vállalat nyugdíjas dolgozóinak tartottak találkozót a vasipari vállalat ebédlőjében. A harmincöt nyugdíjas 30C—300 forint nyereségrészesedést vett át. A vállalat vezetője elmondta, hogy ez az első alkalom, amikor a nyugdíjasok is kapnak nyereségrészesedést. Levél: „Ezúttal is jelesre vizsgáztak“ Tóth Miklós, Sióagárd, Rákóczi utca 35. szám alatti lakos levelet küldött szerkesztőségünkhöz, melyben köszönetét mond a szovjet katonáknak a bajban nyújtott segítségért. Idézünk a Tamási—Sióagárd útvonalon vasárnap megtett út leírásából. „Azombai tsz majorjától két- három kilométerre leakasztott a lánctalpas, mondván, innen már el tudunk menni. Hiába volt minden kérés, pénz, ajánlat, otthagyott az úton. Szerencsére jött egy szovjet katonai mentő, amely vontatókötélre vett és kihúzta a hóból autómat. Előreengedett, hogy ha segítségre van szükségem, ismét tudjon huzatni. A Diófacsárda dombjánál leállt a motorom, felmondta a szolgálatot. A szovjet katonák ezek után újra vontató- kötélre vettek és szinte emberfeletti erőfeszítéssel feltolták, illetve felvontatták autómat a jeges dombon, majd kocsiba szálltak és a lakásomig elvontattak, sőt, még a garázsba is betolták a kocsit. Ezúton szeretnék köszönetét mondani a szovjet katonáknak, akik ezúttal is jelesre vizsgáztak emberségből és segítségadásból. Nemcsak az enyémet, hanem a dombnál elakadt másik két személykocsit is ugyanúgy feltolták a jege< úton. Nekem örök élmény marad a szovjet emberei- segítsége.’’ exportra A Badacsonyi Állami Gazdaság alsót ekeresi üzemegységében egymillió facsemetét név élnék. Ebből 400 ezer az al- mafacsemete, melynek felét a Szovjetunióba küldik. A vásárlók ezen kívül őszibarack-, meggy-, cseresznyecsemeték különféle dísznövények és dí szcserjék között válogathatnak. Képünkön: szedik, kötözik az exportra kerülő almafacsemetéket. (MTI foto — Fehérváry Ferenc felvétele) Kukorica a hó alatt Megyénkben elég sok helyen kint maradt a határban a kukoricatermés egy része, lábon és leszedve, kupacokba dobálva . egyaránt. A megyei tanács egyik vezetőjétől kapott értesülés szerint a betaka- rítatlan kukorica területe több mint háromezer hold. A paksi és a szekszárdi járásban külön-külön 700 holdat meghaladó kukori.'ate- rületet borít vastag hótakaró. Különösen sok a be- takarítatlan értékes takarmány a sióagárdi termelő- szövetkezetben, mintegy 200 hold. A vélemények megoszlanak az okokat illetően. Vannak, akik azzal magyarázzák a kukorica kint- maradását, hogy nagyon sok egyéb munka akadt például zöldségfélék betakarítása, a vetés elvégzése és egyéb növények betakarítása mellett. Sióagárdon azon csúsztak el, hogy szárító gépre vártak, de az későn érkezett meg. A kukoricatermés nagy részét kombájnnal akarták betakarítani és a kombájnolt, morzsolt kukoricát szárítani. A berendezésre való várakozás helyett teljes erővel üzemeltetni kellett volna a cső- törőket és november második felében már a kézi szedésre is ösztönözni a tagságot. Pesti György elnök röstellkedve és kicsit mentegetőzve úgy beszél, hogy — bár nem akarja menteni magát — nem tartózkodott a községben november végén, másrészt pedig az ilyen munkák megszervezése nem is az elnök feladata. Mindenesetre a szövetkezet őszi munka- szervezésének megtárgyalása az egyik legfontosabb feladat lesz a télen. Még akkor is, ha vannak olyan tagok, akik őrülnek a sok kukorica kintmáradásának, arra számítva, hogy majd kézzel törik le. részibe. A közvélemény csodálkozik és élcelődik, hiszen az időjárás kivételesen kedvező volt: két-három esős napot kivéve decemberig rendkívüli enyheség segítette a betakarítást, a szállítást. Úgy latszik, ilyen esetben elbizakodottság tapasztalható egyes helyeken. Jellemző, hogy még a Szekszárdi Állami Gazdaságban is van betakarítat- lan kukorica pedig ott jó két évvel ezelőtt megkezdték a nagy termések betakarításának teljes gépi megoldását, rövidebb ősz esetén is. A veszteség az, hogy ezeket a területeket már csak tavasszal lehet felszántani és a tavaszi vetések ezt mindenképpen rr.egsínylik. A teljes igazsághoz hozzátartozik végül: soha nem látott nagy terméseredményt értek el megyénk gazdaságai és a raktározás hihetetlenül nehéznek bizonyult.
