Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-24 / 298. szám
Pipáznak a nők A brit hölgyek között hódít a pipázás férfias szenvedélye« Mit ad a tudománynak a súlytalanság? Egyrészt készültünk a német páncélosok tömeges támadására, másrészt biztosítani kellett jobbszárnyunkat, különösen a mögöttes területeket. Amikor berendezkedtünk a védelemre, a törzs azonnal intézkedett, hogy a szomszédos egységek között rés ne maradjon. Emberanyag-tartalékainkat hol helyezzük el, hogy könnyedén elérhessék egy esetleges áttörés helyét? Miként rendezzük el tüzérségünket? Megbízhatók-e aknamezőink? A törzs állandóan ösztönözte a hadosztályparancsnokokat, hogy a legpontosabban dolgozzák ki védelmi tervüket és maradéktalanul hajtsák végre a gyakorlatban. Pátkán, a hadtest mögöttes területén rendeztük be a tartaléktörzsünket. Kiépítettük a hírközlővonalakat és odatelepi- tettük operatív tisztjeink egy csoportját. Felkészültünk egy esetleges áttörésre, és ebben azt is biztosítani akartuk, amit folyamatos harcászati vezetésnek nevezünk. Mert ez a legfontosabb kérdés támadáskor, de még inkább a védelemben. Amikor a múltba tekintek és keresem egyik, vagy másik akciónk kudarcának okát, mindig arra a következtetésre jutok, hogy a kapcsolat megszakadása végzetes következményekkel járhat, még inkább áll ez visszavonulás esetére. Gondolom, senki sem ütközik meg azon, ha kijelentem, a rendezett visszavonulás is művészet. Talán a legnehezebb. Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy hadvezérről szóló anekdota. Hízelegtek neki, és Napóleonhoz hasonlították. „Néö», - — válaszolta —, a hasonlat sántít. Egyetlen alkalommal sem "irányítottam visszavonulást”. Védelmi vonalunkat sem tudtuk kialakítani kellő mélységben, nem voltak meg a szükséges eszközeink és állományunk. Az 5. hadosztály 16. ezrede mindössze 530 aktív harcossal, 25 géppuskával, ugyanannyi páncélelhárító ágyúval, 20 aknavetővel és 10 ágyúval — ide számolva a 45 millimétereseket is — rendelkezett. Nem volt rózsásabb a helyzet az 1. és a 11. ezredben sem. Éppen ezért kénytelenek voltunk a 4. és 7. hadosztályok haderejét vonalban kialakítani. A védelem mélysége egy ezredének felelt meg. Január elejére 1700 folyóméter lövészárkot, több száz lövészteknőt, több tucat géppuskafészket építettek ki. Közel háromezer méter drótakadályt, 800 aknát telepítettek. A hadtesttüzérség törzse kidolgozta a tűzrendszert, ez jelentősen növelte védelmi erőnket. A terv készítésénél abból indultunk ki, ha ellenünk támad az ellenség, célja Zámoly elfoglalása lesz. A község közlekedési csomópont, az egyik országút Budapest felé vezet. Azt is feltételezhettük, hogy a legrövidebb úton — a Vértesen keresztül — törnek Zámoly felé. Ennek megfelelően egy tűzárkot készítettünk elő, amellyel megsemmisíthettük az előrenyomuló páncélosokat és gyalogosokat. Erre minden előkészületet megtettünk. Január első napjaiban találkoztam a 68. lövészhadtest parancsnokával, Skodunovics tábornokkal. Részletesen megbeszéltük az együttműködés kérdéseit, különösen az ellentámadás vonatkozásában. Eltávozott körünkből a 40. gárdahadosztály és a 84. lövészhadosztály érkezett helyette. Az utóbbi kötelékébe tartozó 382. lövészezred a bal- szárnyunkon, Székesfehérvár északi külvárosának védelmére rendezkedett be. Ilyen gondok foglalkoztattak bennünket január 3-a és 6-a között. N. BIRJIIKOV APN A szovjet szakemberek szerint az orbitális űrállomások megépítésével olyan technikai folyamatokat lehet majd megvalósítani, amelyekre a Földön nincs lehetőség. A világűrben például ideálisan pontos geometriai figurákat lehet majd önteni, üveg és fémgolyókat, mert a folyadékok — köztük a folyékony üveg és a fém is — o súlytalanság állapotában pontos gömbalakot vesznek fel. A szakértők szerint idővel létrejönnek majd az orbitális műhelyállomások, s akkor az öntésnél a felületi feszültség erőit kihasználva rendkívül szilárd és hőálló habüveget, habosított műanyagot lehet gyártani. Olyan anyagokat hozhatunk tehát így létre, amelyek forradalmat idéznek elő a jövendő űrhajózási technikában és űrhajóépítésben. (59) Holnapi lapszámunkban megkezdjük CSUPOR TIBOR: A keresztény ököljog lovagjai című kisregényünk folytatásos közlését l ♦ ♦ : í ♦ LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 40. Délután 4 órakor. Vajon mit jelentett ez a bejegyzés pont a2on a napon, amikor Andrée Anne Babelay végérvényesen eltűnt? Március 13-a óta Párizsban senki sem hallott többé Andrée Babelay felől. Gambais-ban április 12-e után senki sem látta a leányt. Landru csak még egyszer, egyetlenegyszer idézte fel emlékét: akkor, amikor az ő nevét is beírta a gyászos névsorba. Semmi kétség nem volt tehát, hogy Landru ezt a 19 éves „menyaszonyát” is meggyilkolta. Igaz: Andrée Babelay fiatalságára való tekintettel egyéb feltevések is lehetségesek voltak. , Az eltűnt leányt egész Franciaországban kerestük, főképpen az erkölcsrendészet emberei vettek tevékeny részt a nyomozásban. De a kikötőkben, határállomásokon, az útlevélhivatalban senki sem emlékezett rá. A leány anyja nagyon sokáig reménykedett, és nem volt hajlandó elhinni, hogy ilyen rettenetes sorsban volt része. így azután, meggyőződésem ellenére, mivel a nyomozásnak semmiféle lehetőségét sem akartam elmulasztani; megmutattam a kétségbeesett 'anyának hatvanhét női holttest fényképét. Ezek a holttestek 1914 óta kerültek a párizsi rendőrség hullaházába, és nem sikerült őket agnoszkálni. A szerencsétlen asszony az egyik ilyen fényképen leányát vélte felismerni. De a tüzetes nyomozás kétségtelenül rácáfolt az anyára: ez a holttest egy fiatal leány volt, aki 1918. október 31-én a Szajnába vetette magát. Landru tehát joggal vette be áldozatai névsorába Andrée Babelay, a szerencsétlen fiatal leány nevét, aki egy futó szerelmi kaland a leg- szömyűbb tragédiába sodort. A NEGYVENHAT ÉVES ÖZVEGY Buisson, Jaume, Pascal, Marchadier... Még ez a négy név volt hátra a gyilkos halállajstromában. Búisson-né! Landru most ezt a 46 éves özvégyet vette célba, hogy folytassa borzalmas mesterségét. Ezzel a hetedik „menyasszonyával” kapcsolatban két évig és négy hónapig tétovázott, míg végre cselekvésre szánta el magát. Buisson-né esetének ezt a címet lehetne adni: A matematika diadala. Landru könyvelési mániája ekkor már elérte tetőpontját, s a feljegyzett adatokból minden lépését rekonstruálhattam. De ahelyett, hogy aprólékos kutatásaimat ismertetném, inkább felelevenítem Landru kihallgatását Bonin vizsgálóbíró előtt, aki óraműpontossággal tárta a gyilkos elé az én hetekig tartó nyomozásom eredményeit. Ha jól emlékszem, ez a nevezetes kihallgatás, 1920. augusztus 12-én történt. Szinte magam előtt látom a vizsgálóbírót. Vastag cigarettát sodort, s úgy tett, mintha fel sem tételezné, hogy Landru, szokásához híven, esetleg most is hallgatásai válaszol majd a legsúlyosabb vádakra. ♦ — Landru — kezdte Bonín vizsgálóbíró — á" Buisson név, amelyet bejegyzett névsorába, ugyebár Celestine Lavier-ré vonatkozik. Adataink szerint 1871. április 6-án született; 1905- ben nőül ment Guillaume Buisson-hoz és 1912- ben özvegyen maradt. Landru nem válaszolt. A vizsgálóbíró kis szünetét tartott, majd így folytatta; — Ennek a nőnek még házassága, előtt gyermeke született, Jean Gaston Lavier, aki jelenleg vak, Bayonne-ban lakik és egyáltalán nem is lakott az anyjánál. — Buissonné-nak volt némi vagyona, s voltak bútorai, amelyeket 10 000 frankra biztosított. 1913 óta a Banquier utca 42. szám alatt lakott, s házvezetőnői állást is vállalt, hogy növelje jövedelmét. — Ön — folytatta a vizsgálóbíró — 1915. má- • jus elsején az egyik párizsi újságban házassági hirdetést tett közzé. A hirdetésre nagyon sok válasz érkezett. Többek között írt Collomb-né és Guillin-né is. Buisson-né is olvasta a hirdetést, válaszolt is rá, levelét megtaláltuk a lefoglalt iratok között. A levél így hangzik: Uram, Bocsásson meg, hogy írok, de olvastam hirdetését az újságban, özvegy asszony vagyok. 44 éves és van 12 000 frankom.‘ Van egy fiam, kiadtam nevelésbe, tehát egészen egyedül vagyok, s szeretnék új életet kezdeni . . . — Erre a levélre ön válaszolt is, mire Buisson-né május 7-én újabb levelet küldött. Megírta, hogy egy véleményen van önnel: Szerinte is a személyes találkozás célszerűbb, mint a levelezés. Mert, mint levelében írta: Igaza van önnek: jó ugyan a pénz, de ha az asszony rendetlen, könnyelmű,. akkor az élet bizony nagyon szomorú a másik fél számára. (Folytatjuk) •> ► t * <r I
