Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-23 / 297. szám
Társadalmi igények és iskolapolitikánk Az új típusú emberért A szocializmust építő társadalom egy sajátos ember- eszmény, a szocialista társadalom embereszményének megvalósítására törekszik. Ez az embereszmény a szocialista társadalom jellegéből következik, a benne összegezett legfontosabb személyiségjegyek a következők: testileg rejlett, szorgalmas tanulás által igyekszik megismerni a környező valóságot, az emberi művelődés felhalmozott kincseinek elsajátítása alapján tudományos világnézettel rendelkezik, jő közösségi ember, vallja, hogy a munka társadalmunkban minden egészséges ember kötelessége, szereti hazáját, népét, hazaszeretete tettekben nyilvánul meg és mentes a nacionalizmust SÍ, felismeri a természetben, a tárgyi környezetben megnyilvánuló szépséget, érzelmi élete kulturált. Az iskolareform eredményességét, — többek között — majd azon tudjuk lemérni, ifjúságunk mennyire közelíti meg azt az embereszményt, amelynek formálását társadalmunk a tervszerű neveléstől várja. Az új ember kialakítása hosszú folyamat, társadalmi összefogást igényel, de az ifjúságra ható tényezők közül a legnagyobb szerepe az oktató-nevelő intézményeknek van, az iskoláknak és a bentlakásos nevelőintézmények- nek. (Fejtegetéseim során elsősorban a 14—18 éves közép- iskolás tanulókra, a középiskolákra és a középiskolai kollégiumokra gondolok és az elmondottakat rájuk vonatkoztatom.) Az új ember formálása nem öncélú tevékenység, nem is csak azért történik, hogy — elvonatkoztatva a társadalom igényeitől — jobb, tökéletesebb embereket neveljünk. A nevelőmunka nem öncélú jámborkodás, hanem nagyon is reális tényezők követelménye. A középiskolai és kollégiumi neveléssel kapcsolatban, intenzívebb előrehaladásunk érdekében, megfontolandónak tartanám a következőket: 1 1. A világnézeti-politikai- erkölcsi nevelés hatékonyabbá tétele érdekében szükséges lenne a világnézetünk alapjai tantárgy anyagának bővítése és ezzel óraszámának növelése, melyen belül előkelő helyet kellene biztosítani az etika oktatásának. Az erkölcsi tulajdonságok kialakításának első és legfontosabb feltétele az erkölcsi tudatosság kialakítása, melynek legfőbb eszköze az etika oktatása. Társadalmunk normái szerint erkölcsi cselekvés nem lehetséges ezeknek a normáknak az ismerete nélkül, az emberek tettei erkölcsileg csak altkor értékelhetők, ha tisztában vannak a társadalmilag jó és rossz mibenlétével. Erkölcstan! oktatásra több tantárgy (pl.: az irodalom és történelem) is lehetőséget nyújt, és élnek is ezzel a lehetőséggel a szaktanárok. Folyamatos erkölcsi oktatásban részesülnek tanulóink az osztályfőnöki órákon. De az erkölcstan! oktatás csak akkor lesz eredményes, ha tervszerűen, módszeresen az egyszerű erkölcsi képzetektől eljuttatjuk tanulöip'm: az erkölcsi fogalmakhoz, ha ezt a munkát éppoly tervszerűséggel végezzük mint bármilyen iskolai tantárgy fogalomrendszerének kiépítését. Nem tartható fent sokáig az a gyakorlat, hogy az erkölcsi fogalmak kialakításáról ne legyen rendszerbe foglalt alapos tervünk, hogy iskolánkból hiányozzon a marxista etika oktatása. Az ismeret, a tudás, az etika oktatása önmagában nem oldaná meg nevelési problémáinkat, továbbra is szükség lenne minden nevelési terület intenzivebb kimunkálására, hogy a nevelési követelmények a tevékenységi formákon keresztül tanulóink jártasságává, készségévé és szokásává váljanak. Az egymással összhangban lévő törekvések és erőfeszítések, az anyagi ösztönzők mellett hozzájárulhatnának a munkahelyi fegyelem emeléséhez, a munkaintenzitás fokozásához, ezzel anyagi jólétünk, fejlődésünk meggyorsításához, segíthetnének a magánélet és közélet harmóniájának, az emberek egymáshoz való viszonyának magasabb szintre emelésében. Középiskolai kollégiumunk már lS61-ben, amikor a világnézetünk alapjai tantárgyról még nem is hallottunk, 3xlC órában oktatta a d'alek- tikus és történelmi materializmust, a tudományos szocializmust és a politikai gazdaságtant. 1965-ben „A vallás ég az ateizmus története’’ címmel kétéves tanfolyamot szervezett, jelenleg pedig a marxista etika rendszeres oktatására készül fel. Kísérleteinkről aZ adott időszakban bőségesen tudósított a megyei sajtó. 2. Nevelőmunkánk korszerű feladata, lenne a Közeljövőben a tanulok önállóságanaK és. egyéni íelelősségéneic ki- bontaKoxtatása. A feladat időszerűségét többek között az adja meg, hogy a gazdasági es társadalmi életűimben bekövetkezett változások, az új gazdaságirányítási rendszer fokozatos bevezetése előtérbe állította a gazdasági életben is az egyéni felelősség etikai és az önállóság politikai gazdaságtant kategóriájának kidolgozását. Nem lehet véletlen, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára a KISZ VII. kongresszusán beszélt az ifjúság egyéni felelősségéről: „utoljára hagytam azt a kérdést, amely sokszor szerepel cikkekben: ki a felelős az ifjúságért? Az ifjúságért felel a párt a Kommunista Ifjúsági Szövetség, felelősek a pedagógusok, a szülők és felelős az egész társadalom. Amikor az ifjúság kérdésével mint társadalmi kérdéssel foglalkozunk, ebből kell kiindulnunk- Természetesen a párt, meg a pedagógusok, meg az egész társadalom felel az ifjúságért, de ők sok minden másért is felelnek. A Kommunista Ifjúsági Szövetség azonban csak az ifjúságért fejel. Ép azonban ezt kiegészíteném azzal, hogy az ifjúság is felel önmagáért. És minden egyes fiatal felel saját magáért." Jól meg lehet húzni azt a határvonalat, azt a kort, amikor a rábízott dolgokért már felelősséggel tartozik, nemcsak az anyagi javakért, hanem önmagáért is. Ehhez az ifjúságot először szoktatni, későbh meggyőzni kell. Tanulóink önállóságénak korlátozása csali olyan mértékben szűnhet meg, amilyen mértékben részt vállalnak a felelősségből. Az egyéni felelősséget a tanuló C6ak akkor gyakorolhatja, ha önállóságát biztosítjuk. Minél szabadabban választhatja meg az ember a cselekedeteit, annál inkább felelős ezért a választásért. Vitatéma lehetne, vajon a középiskolákban jelenleg alkalmazott számonkérési módszerek milyen mértékben alkalmasak a tanulók egyéni felelősségének növelésére. A jelenlegi számonkérési módszerek tág teret nyitnak a tanulói manőverezésnek, számításnak, esetleg anyagrészek kihagyásának. Intenzív munka folyhat-e a tanév utolsó 2 •—3 hetében, ha az egyes tanéveket nem zárja le záróvizsga? Elősegítené-e a tanulók egyéni felelősségének kibontakozását, ha az egves tanévek utolsó két hetében a tanuló otthon felkészülne és záróvizsgát tenne az iskolában. A szocializmust építő társadalom igényei és az egyes ember jellemfejlődésének követelményei az egyéni felelősségre és önállóságra nevelés tekintetében is egybeesnek. Tanulóinknak önállóan gondolkodó, dönteni képes, cselekvő, felelősséget vállaló emberré kell valniok, akik az engedelmesség, a fegyelem követelményeinek is tudatosan tesznek eleget, a szocialista együttélés szabályait pedig felelősséggel, szinte szokássze- rűen gyakorolják. Középiskolai kollégiumunkban tanulóink egyéni felelősségtudatát formálva küzdünk az olyan téves álláspont ellen, mely szerint növendékeink cselekedeteiért kizárólag a külső, objektív körülmények a felelősek, törekszünk megértetni tanulóinkkal, hogy tetteikben, cselekvéseikben csak viszcnyjagosan szabadok, hogy csak az adott keretek, törvények, lehetőségek keretein belül választhatnak szabadon, hogy minél jobban felismerik á közösségi élet elengedhetetlen törvényeinek szü''''''*ességét, annál több szgí-fEiságot tudnak biztosítani maguknak.-■ Az ezeuuifi^ ci-odd neve- iuimuiitu trdeiveuen kuzue- núuK ked az itt-on, feiuuKica- nu neveioi oacéiuság, egoizmus elleti, mint az intliviuua- nxtuuöiiaz a neveies folyamatunk beiort 1 táros jelensége elten. Az egoizmus ilyen értelmű megnyilvánulása úgy is jei&ntkezhet, és ez az, amit elvelendőnek tartunk, hogy a nevelés folyamatában elszürkülnek, háttérbe szorulnak a társadalmi követelmények és célok, melyeknek helyét a nevelő személye, egoizmusa veszi át. Ilyenkor a nevelés célt téveszt, kezdete és végpontja egyéni érdek, a népszerűség hajszolása, a nép. szerűség bármi áron történő kikényszerítése, a nevelési követelmények föladása, az igénytelenség, a cinkosság, a konfliktusmentes nevelés hibás felfogásának gyakorlattá emelése. A probléma hátterében a szocialista diák—tanár viszony teljes félreértése, annak langyos igénytelenséggel és álhumanizmu&sal való helyettesítése áll, melynek részletezése már meghaladja kereteinket. A 11—18 éves, középiskolás körű ifjúság nevelése a középiskolákban és a középiskolai kollégiumokban rendkívül fontos feladat a társadalmi igények miatt is, a korcsoport életkori saiátosságai miatt is. Nagy Tibor kollégiumi igazgató Dombóvár 1944 decemberének hősei A z ország egy része már szabad volt, szorult az ostromgyűrű Pest körül, de a fasiszta téboly még tombolt, ezrek estek naponta a háború és a terror áldozatául. A fővárosban a Marót- és a Szír- csoport ifjúmunkásai, fiatal értelmiségiek, PadányiMi- hály, Janikovszki Béla, Ajtay Miklós, Csillik Gábor és mások, akiket a párt megbízásából Fehér Lajos irányított, fegyveres rajtaütések során német járműveket semmisítettek meg, bombát robbantottak a Met- ropol-szállónál és a Városi Színház épületében. Csepel munkásai, csakúgy, mint a miskolci és ózdi munkások tették, elkeseredetten küzdöttek lakóhelyük kiürítése, az üzemek leszerelése, a gépek elrablása ellen. Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kiss János altábornagy, Nagy Jenő ezredes, Tartsay Vilmos százados körül a Margit- körúti katonai ügyészség sűrűre szőtte a halálos hálót. A Horthy-hadsereg magas rangú tisztjel közül néhá- nyan, miután felismerték, hogy a Hitlert vakon kiszolgáló politika az országot végső veszélybe sodorta, kísérletet tettek arra, hogy hazájuk becsületének védelmében tegyenek valamit: arra készülteit, hogy szembefordítják a fegyveres erők egy részét a náci hadsereggel. De már késő volt: a negyed évszázadon át ellenforradalmi szellemben nevelt tisztikar vakon és gyáván szolgálta Szálasit, Beregffyt és a Führer többi zsoldosát, hóhérkézre adta legjobb társait, akik meg akarták akadályozni, hogy az úri Magyarország az emberiség romlásba döntőinek utolsó vazallusa legyen. A szörnyűségesen megkínzott hazafiaknak a Margit körúti börtön udvarán bitón kellett meghalniuk. Bajcsy-Zsilinszkyt azokban a napokban hurcolták Sopronkőhidára. A hazafiságot sok éven át haraogón hirdető tisztikar túlnyomó többsége erkölcsileg elbukott a nagy történelmi próbán. Akadtak ellenben munkások, bányászok, sorkatonák százával, akikben igazi hazaszeretet éjt, akik nem féltek életüket kockáztatni népük megmentéséért. Közülük kerültek ki Nógrádi Sándor és Tömpe András partizánegységének tagjai, ők még fegyveres harcban álltak a németekkel, az ellenség hátában harcálláspontjukról üdvözölték a debreceni ideiglenes kormányt, biztosították hűségükről, kitartásukról. D udapesten, a Szentkirályi utca egyik épületében 33 a nyilas Prónay-különítménybe beépült Görgey- zászlóaljba ifjúmunkások és diákok tömörültek, akik a nyilasokat megtévesztve, a náci megszállók ellen folytattak akciókat, üldözötteknek segítettek a menekülésben, katonai felszereléseket rongáltak meg. Leleplezték őket. Tízüket — Varró Andrást és kilenc társát — kivégezték. A többieknek sikerült elhagyniuk a fővárost, Börzsönyben folytatták az ellenállást, Vámosmikolán és környékén együttműködtek a szovjet hadsereg íelderítőivel, előretörő alakulataival. A főváros szívében, két-háromszáz lépésnyire a Nyugati pályaudvartól, egy Klotild utcai szürke ház pincéjében katonák, karpaszományosok, fiatal civilek gyülekeztek, s vezetőjükkel, dr. Stollár Béla hadapród- ormesterrel a Pesti Hírlap munkatársával azon tanakodtak, miként tudnának kapcsolatot teremteni és együttműködni más, velük egy célt követő fegyveres osztagokkal. A szomszédjukban állt a Légrády-íéle nyomda épülete — a mai Zrínyi Nyomda —, ahol a nyilasok hatalomátvételéig sok újság készült. Stollár és az ellenállásra készülő osztag a nyomdát akarta megvédeni a visszavonuló németek és a menekülésre készülő nyilasok dühétől, másrészt segített, ahol tudott, életveszélybe került embereken. Valaki elárulta őket. A gyilkosok nagy túlerővel körülfogták a 22-es számot viselő sarki házat, — az utcát később Stollár Béláról nevezték el —, s az utolsó töltényig védekező, mintegy harminc fiatal hazafit, egy szálig lekaszabolták. Véres karácsony köszöntött az ország egy részére. Százezrek után, akik a határon túl, német koncentrációs táborokban és az országutak mentén pusztultak el, itthon a még fel nem szabadult városokban és falvakban óráról órára megszámlálhatatlanul sokan váltak a fasiszta örjöngés áldozataivá. A középületek nagy része romokban hevert, lángok csaptak a magasba, a menekülő hordák fosztogatták a lakosságot, elhajtották az állatállományt. Űzőit vadként bujdosott mindenki, aki nem tartozott az elembertelenedett haramiák közé. Karácsony előestéjén vetettek hurkot a nyilas országvesztők Bajcsy-Zsilinszky Endre nyakába, azon a napon oltották ki ugyancsak Sopronkőhidán Pataki István, Pesti Barnabás, Kreutz Tibor életét. Az ország keleti megyéiben már megkezdődött az új élet, a karácsony, békét, reményt, életet, biztonságot hozott a sokat szenvedett emberek hajlékaibn. De Nógrádban még partizánfegyverek dörögtek, Újpesten a fegyveres ellenállók tovább folytatták harcukat. Az ostromlók gyűrűje egyre jobban ősszezárult Pest körül, Steinmetz és Osztyapenkp kapitány parlamenter társaikkal holtan rogytak a hóba, amikor megadásra szólították fel az ellenséges erőket. 1944 decemberének névtelen hősei és mártírjai megszámlálhatatlanok. Csupán a mű, amelyet véráldozatuk árén segílelU-lt léire V ' '■■■.' todik nagyszerű tetteikről, emberi helytállásukról. Negyed évszázad múltár rz u 'o* tisztelete és hálája idézi emléküket. VADASZ FERENC
