Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-23 / 297. szám
MOZDULATUN ERDŐ Szélcsendes; idő, ág se rezdül. A sok hó lomnán ül a fákon. Borús, sötétszürke idő telepedett a tájra. Nem mozdult semmi, semmi... Az ember hajlamos azt hinni, hogy meghalt minden, s kegyeletsértés autódübörgéssel felverni a némaságot. Ilyen nagy temetőnek még sosem láttam a gyulaji vadrezervátumot. Lelassítok, megállók; Nézzük meg közelebbről is ezt az erdőrengeteget. — Ahogy kilépek az autóból, ijedten röppen fel egy madár, odébb meg vagy harminc dámszarvas riad meg, és száguld mind távolabb tőlem. Az egyik fáról hó potyog le, megrezdülnek ágai: mókus szökken ágról-ágra. lóm, egy pillanat, s az élet megannyi jelével találkozom: a temető csak a látszat, él itt minden. Később a jó meleg szobában Böröczky Kornél rezervátumvezető meséli: — A technika behatol a természetbe, s a vad alkalmazkodik hozzá. Tíz éve még megriadt a géptől a dámvad is. De azóta géppel dolgoznak az erdészek, a vadászok is autóval közlekednek, így a vad állandóan gépet lát, motordübörgést hall. Végül megszokja, alkalmazkodik a megváltozott környezethez, mart ez a képesség alap- tulajdonsága. Persze csak bizonyos mértékig alkalmazkodik. A vad minden körülmények közt vad marad. Egyszerűen ezzel magyarázható, hogy amikor embert lát, odébbáll. Az embertől fél, az embert ellenségének tartja. Ezért kellett kiszállni az autóból ahhoz, hogy megriadjanak. A rezervátum hivatásos dolgozóit gyakran és rendszeresen látja. Tőlük is fél? —- Ember és ember közt nem tud különbséget tenni, de az etetőkocsit megkülönbözteti a többitől. Az etetőmunkást már nem... A dámvad érzékszervei rendkívül kifinomultak, de csak annyiban, amennyiben az közvetlen létfeltétel. — Az erdő fölött sok repülőgép húz ei, s ilyenkor természetesen nagy a motorzaj. Erre hogyan reagál a dámvad? — Megszokta és észre sem veszi. Nem figyel rá. De ha a földön közeledik a gép, azt figyelemmel kísért Vagy itt van például a puskalövés zaja és a nagy sebességű repülők hangrobbanása, Nagy a hasonlóság a kettő közt, a különbség lényegében annyi, hogy az egyik sokkal erősebb, mint a másik. A hangrobbanás az erősebb, de a vad arra mégsem reagál meneküléssel, mert nagyon jól megkülönbözteti a kettőt, tudja, hogy melyiktől kell félni, melyiktől nem. Hogy mennyire éles a hallóképessége, jól megfigyelhető vadászás közben. Többnyire csak azok a dámvadak riadnak meg, amelyek a lövedék pályája közelében tartózkodnak. Az ellenkező irányban lévők nem, még akkor sem, ha egyébként közelebb vannak a lövés színhelyéhez. Ez azt mutatja, hogy jól érzékelik a lövedék röppályáján keletkezett hanghatást is. Ez az erdőség nagy kiterjedésű: 30 000 hold. Gyulaj, Kocsola, Nagykónyi, Pári, Tamási, Re- göly község határolja. Gyulaji rezervátum néven ismeretes, s dámvadja évtizedek óta világhírű. Az 132C-as években esett el benne az első világrekorder dámbika, s a rezervátum!, azóta állandóan a saját rekordjait döntögeti. Nincs ve- télytárs. Az idén is esett világrekorder. A környezet közben sokat változott. A dámvad precíz műszerként reagál mindenre. A környéken kialakultak a nagy parcellák, s mivel általános a gépi munka, vegyszerezés, kevesebb ember fordul meg a határban, mint azelőtt. Ez magával hozta a szokásváltozást, a dámvad ma szívesebben megy a környező mezőgazdasági területekre, mint korábban ment. Egy 500 holdas kukoricatáblában jóformán tavasztól őszig ellehet anélkül, hogy emberrel talákozna, azaz valaki megriasztaná. Van is vadkár... Pedig minden lehető módon igyekszenek visszacsalogatni a vadat az erdőbe, s ott megtartani. Manapság sokkal nagyobb a dámszarvas mozgáskörzete, mint volt. Azelőtt helyhez kötött vadként emlegették, de ma már óvatosan kell bánni az ilyen megjegyzésekkel. Egyszer például a gemenci rezervátumból telefonáltak, hogy dámbikára bukkantak... Minden jel arra mutat, hogy amíg a mezőgazdaság megváltozott struktúrája erőteljesen pusztítja a kisvadat, a dámszarvast kevésbé, sőt, az nagyon is jól érzi magát a kisebb ligeterdőkkel tarkított mezőgazdasági területen. Az alaptulajdonsága nem változik. A dámszarvast mindig kiszámíthatatlan, szeszélyes állatnak ismerték a vadászok, s ma is. Az időjárásváltozást barométerként előre jelzi viselkedésével, s az emberhez nincs bizodalma. Pedig az ember rendkívül sokat tesz érte. Most hordja néki a takarmányt, még olyan helyekre is, ahova rendkívül nehezen lehet csalt eljutni; Az ember — a vadász — még arra is gondol, hogy a magas és fagyos hóban minél kevesebb fizikai sérülés érje. Majd mindenütt hasig ér a hó, s ha valamitől megriad, menekülni próbál, a megfagyott -hó könnyen felhasítja lábát. A vadász most megkülönböztetett gonddal kutatja és lövi a kóbor kutyákat, mert többnyire az háborgatja a vadat. A kutya könnyebb, feimtart- ja a Kó akkor ié. amikór a dámvad besüpped, ezért a kóbor kutyák könnyen meg tudják közelíteni őket. A vadász tudatosan igyekszik visz- szaszorítani ebben a rezervátumban az összes többi vadat, hogy nagyobb legyen a dámvad élettere. Bizalom mégsincs az ember iránt. Mert a vad vad marad. Még akkor is, ha állandóan új szokásokat vesz fel. c A mozdulatlan gyulaji rezervátum állandóan mozdul, rezdül. Ilyenkor is, nyáron is. Lüktető életében ezerszínű változásában az ember a fi» figyelmét a dámvadra szögezi. BŐD A FERENC III uszorihárom éves vagyok. Gyakran használom a „barátom”, vagy a „barátnőm" kifejezést, és érdekes, amikor kimondom, mindig valami leU kiismeretfurdalást érzek. Mintha valamit, vagy valakit megbántanék azzal, hogy ezt a szót talán megalapozatlanul használom. Csak úgy. Dehát ki is a szigorú értelemben vett barát? Együtt jártunk általános iskolába, majd gimnáziumba. Szerettük egymást. Őszinteségről soha nem szóltunk, mert az közöttünk természetes volt. Azután elkerültünk. Barátnőm főiskolára, én dolgozni. Levelet ritkán váltottunk, nem is tudom miért? Amikor találkoztunk, az jó volt. Az idő, a tér és a távolság nem választott el bennünket. Kapcsolatunkat mindig ott tudtuk folytatni, ahol abbahagytuk. Az újratalálkozásnál fejeztük be az előző beszélgetéskor félbehagyott mondatot ... * 'T' ár saság ban a barátságról x beszélgettünk. Két harmincon felüli férfi tizenöt éve tartó barátságát említette. Megkérdeztem-, hogy miért barátok. Mindketten elkomolyodtak. Látszott, hogy erősen- gondolkoznak, majd szinte egyszerre szólaltak meg. — Csak. — mondta az egyik. — Mindenért — így a másik. Azt hiszem, hogy ebbe a biztosan kimondott „csak”-ba sok érzés fért bele, talán több, mintha valami elcsépelt közhellyel indokolt volna. Egy férj így kapcsolódott be a barátságról szóló beszélgetésbe; — Feleségemmel azért kötöttünk házasságot, mert előbb barátnak választottuk egymást C ok embernek van barát- ^ ja, sok ember csak hiszi, hogy van barátja. Mit fed ez a kéttagú szó — barát? Az egyik legszebb emberi kapcsolatot. Sok érzés fér bele, de egyben sok érzésbe kell beleférnie. Beletartozik az őszinteség, a megértés, a féltés, a felelősség... És lehetne még sorolni. Viszont a barátság része lehet a szerelemnek, az elvtársiasságnak, a szülő és gyermek hözti kapcsolatnak, a pedagógus és diák viszonyának. Meghatározni talán azért nehéz, mert olyan, mint egy nagy kör, melybe sok kisebb kör van rajzolva, viszont a nagy kört ugyanakkor több, más alakzatba is be kell tudni helyezni. A barátság kialakulásának nincs receptje, s mégis van. A megismeréssel kezdődik. A megismerést természetesen valamilyen megérzés előzi meg. Rövid ismeretség után két — vagy több — ember azonos hullámhosszakat fedez fei egymásban, s ez a felfedezés, megérzés lehet a megismerés kiinduló momentuma. A barátságban <t feltétel nélküli bizalom és őszinteség a természetes. Tehát a barát e tulajdonságait, érdemnek nem lehet. s nem is szabad elkönyvelni. Ezeket a barátság kialakulása, létezése feltételezi, ezért természetes. Az igazi barátot magunkkal egyenlőnek kell elismerni, de barátságra csak az méltó, akit egyben tisztelni is tudunk. A tisztelet nem azt jelenti, hegy a barát melle** amolt/an ,.bó- Iggctóiánosőkká” keli válni. A tiszteletnek nem kritériuma a megalkuvás. Tiszteletben kell tartani a ba.rát egyéniségét, tulajdonságait, eszméit. de mindig kritikusan. Kritikával kell élni, de kritikát kell várni. Ezzel formáljuk egymást. S ha a barátok erre a pontra eljutnak, akkor felelősséggel is tartoznak egymásnak. • 17 gyszer egy tizenhét éves .t^.ánnyal beszélgettem. A következőket mondta: „Nekem többet nem lesz barátnőm, mert mindig csalódom benne. Ha összeveszünk, vagy érdekei úgy kívánják, kiadja titkaimat. Visszaél.. cég" című kisopera cselekményének az a része, amikor egy elhagyott réten a kis herceg találkozik egy idegen rólcával és játszani akar vele. De a róka azt válaszolja, hogy csak akkor játszik vele, ha közel kerül hozzá és már megbarátkoztak. A kis herceg siettetné a barátkozást, de a róka bölcsen így szól: „Előbb nézzük egymást, azután mindketten egy-egy lépést közeledünk, hogy közel kerüljünk. Hogy közel kerüljünk és barátok legyünk, ahhoz sok idő kell." A barátnőiben csalódott kislány is biztosan elsiette a lépéseket, a baráti érzelmek kialakulásához nem hagyott időt sem magának, sem választottjainak. Ha a barátság kialakulásához időt hagyunk, sok időt, az megkétszerezheti a barátságunkat. Efarácsony este volt. a keL lemes melegbe fenyőillat vegyült. A tűz pattogása, a fa apró díszein meg-megcsiU-a- nó fény jó érzéssel töltötte el. Saját lakás, kocsi, kényelem. Katalint vártam már egy órája. Feltárcsáztam a számát. Még most is fülemben csengenek szavai: — Nem tudok jönni, sajnálom. Váratlanul vendégek érkeztek. Majd holnap délelőtt felugróm. — és katt. Társtalanságomban Jánosi hívtam fel. Ö volt a barátom, így válaszolt; — Jó öreg cimbora vagy te Zoli, kösz a jókívánságokat. — Azután halkabbra vette a szót: — Meghívnálak, de megérted ,.. ketten vagyunk.., tudod, hogy van ez. — Azután vidáman: — Ugorj fel holnap délelőtt egy jó szesztornára... — és katt. — Hát csak ugráljatok, & már csak tudjátok, hogy vau ez! — gondoltam. Mindketten barátaim voltak. Azt hittem. Katalin talán több is, talán kevesebb is. Nem értettek meg. Önzőeh voltak, egy kis áldozatra sem voltak képesek. Azóta minden baráti közeledést körmönfont ravasz- kodásnak érzek. ® A barátság egyenlő a biz- tonsággal, s egy bizonyos fajta boldogságot is jelent. Öröm, hogy elfogadnak, öröm, hogy elfogadhatok valakit. Adok és kapok. Ennek mérésére mérleg nem kell, helyesebben, nem szabad mérni, önzetlenül keli adni — sokat és mindent —, $ lelkifurdalás nélkül kell elfogadni — sokai és mind ent HORVÁTH MÁRIA A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz autódaru-kezelőket, könnyügépkezelőket, hegesztőket, villamosteiep-kezelőket, automatikaszakos elektrotechnikusokat és kompresszor-aggregátor kezelőket. Fizetés megegyezés szerint. Heti 44 órás munkaidő, minden szombat szabad. Jelentkezni lehet a vállalat gépészeti osztályán, Szekszárd, Tarcsay Vilmos út, irodaház. (195)
