Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-23 / 297. szám
10. A 3. Ukrán Front védelembe vonulására azért volt szükség, mert Komárom körzetében a németek hatalmas erőket vontak össze. Át akartak törni Budapest felé és kiszabadítani a körülzárt egységeket. Vissza kellett vernünk az ellentámadást, majd a 2. Ukrán Front csapataival közösen megkezdeni a bekerített erők felszámolását. A két feladat egyidejű végrehajtására egyszerűen nem volt erőnk. Arra volt szükség, hogy a legrövidebb időn belül erős védelmet építsünk ki, megbízható páncélelhárító eszközökkel. Az ellenség passzivitását kihasználva harcosaink három nap alatt hatalmas munkát végeztek. Siettünk a munkálatokkal, mert híreket kaptunk, hogy megélénkültek az ellenséges csapatmozdulatok, egyre-másra érkeznek a szerelvények nyugat felől. Mór és a közeli falvak állomásain folyt az ellenséges páncélosok kirakodása. Az ellentámadást napról napra vártuk. A hadtesttörzs parancsot adott, hogy az újév előestéjén a személyi állomány kétharmada készültségben álljon. December 31-én este felkeresett bennünket a hadseregparancsnok . — Mi újság? — kérdezte, amint belépett zámolyi parancsnokságunkra. — Az ellenség folytatta a páncélosok, a tüzérség, a motorizált gyalogság összevonását. — Végül is, hány ' páncélos* sál rendelkeznek? — Felderítőink szerint legkevesebb háromszáz, — Mi történik a hadtest frontja előtt? — Semmi különös. Az ellenség passzívan viselkedik. — Tudjatok róla, hogy Komárom körzetében, — a 31. hadtest előtt —, hatalmas erőket vontak össze. — Arrafelé rendezkedett be védelemre a mi 80. hadosztályunk is — jegyeztem' meg. — Sajnáljátok, hogy elvettük őket tőletek? — Sajnálom, parancsnok elvtárs. A parancsnokuk voltam még a kurszki csata előtt. — Hát erről van szó?! Nem tudtam, hogy ilyen szoros baráti szálak kötnek össze benneteket. A legkomolyabban mondom, az első adandó alkalommal visszaadom nektek őket. Akkor még nem gondoltunk arra, hogy ez a hadosztály az elkövetkező napokban milyen nehéz próbán esik keresztül. Jelentettem Zaharov tábornoknak, hogy a hadtest vonalában kiépítettünk négy páncélelhárító rendszert, valamint más, megerősített állásokat. Amikor a munkával végeztünk, meghívtam a tábornokot, töltse velünk a szilvesztert. — Sajnos, nagyon kevés időm van — felelte —, de rendben van, a fél. éjszakát nálatok töltöm. Hívd össze az embereidet. Hamarosan együtt voltunk, a parancsnok szólásra emelkedett. — Ürítsük poharunkat arra, hogy 1945. év szilveszterét mindnyájan otthon, családunk körében ünnepeljük, erőben, egészségben. v Az 1945. év nehéz védelmi harcokkal kezdődött,' amely két és fél hónapig tartott. Rbben az időszakban az ellenfél összevont páncélos egységekkel háromszor kísérelte meg az áttörést. Az első kísérletet hadseregünk jobbszárnyán hajtották végre. — Kellemetlen híreket kaptunk a hadseregtörzstől, — fogadott Zabelin. Csizsov hadosztályát váratlan támadás érte az SS összevont páncélos egységei részéről. Elvágták a 31. hadtesttől, most bekerítve verekszenek. A németek előnyomulnak Bicske irányába és északabbra, Esztergom felé. A hadseregparancsnok odaküldte tartalékait. Amint említettem, hadvezetésünk tudta, hogy Komárom körzetében nagy erők gyülekeznek. Abban sem kételkedett, hogy a közeli napokban akcióba kezdenek. Sajnos, a felderítők nem tudták megállapítani az ellentámadás helyét. Ez tette lehetővé az ellenség kezdeti sikereit, öt páncélos- és három gyalogoshadosztály lendült támadásba, hogy összezúzza hadseregünk jobbszárnyát. A 80. lövészhadosztállyal szemben — az áttörés helyén — gyalogosokban kilencszeres, páncélosokban tizenhétszeres, tüzérségben tizenegyszeres fölényben volt. Január 2-án, az éjszakai órákban — erős tüzérségi előkészítés után — rohamra indultak. Több mint 340 páncélos és rohamlöveg támadta védelmi vonalunkat. Megbontották a 80. hadosztály hadrendjét és a Duna jobbpartján nyomultak előre. A keleti irányban megkezdett támadás délkeleti irányba fordult. Mivel a harc hadseregünk jobbszárnyán bontakozott ki, és a mi hadtestünk középen állt, közvetlenül nem vettünk részt benne. Nem részletezem az eseményeket, de megjegyezném, az ellenséges előnyomulás hat nap múlva letülladt, különösebb harcászati siker nélkül. Az ellenség páncélos- és gyalogoshadosztályai elvesztették személyi állományuk 70, haditechnikájuk 80 százalékát. Naponta átlag csak 5 kilométert tudtak előnyomulni ilyen áron. A számok önmagukért beszélnek. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy milyen előnyös volt számukra a meglepetésszerű támadás, a kolosszális fölény, — emberben és technikában —, védelmi vonalaink kiépítetlensége, arra a következtetésre kell jutnunk —, katonáink, a harcosoktól a tábornokokig, kiválóan megáll- ták a helyüket. A jobbszárnyunk elleni sikertelen támadás csak egy része volt a német főparancsnokság operatív tervének, amely arra irányult, hogy bekerítse és felmorzsolja 4. Gárda Hadseregünket és ezzel megnyissa az utat Budapest felé. (Folytatjuk.) „Vallatják“ a Rábát A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Nicken felépítette a Rába 10 km-es szakaszának mérethű. kicsinyített modelljét, amelyen vízáramlási, hordalékmozgási kísérleteket végeznek. A modellen mindenkor arányosan annyi vizet engednek át, amennyi a valóságos Rábán is átfolyik, így könnyen ellenőrizhetik a folyó építő, illetve romboló munkáját, tapasztalatokat gyűjthetnek öntözési létesítmények építéséhez, árvíz elleni védekezéshez. Képünkön: a Rába kicsinyített modellje, a Vízgazdálkodási Kutató Intézet Vas megyében lévő nicki telepén. (MTI foto — Kácsor László felvétele) Megtalálták Tarquinia etruszk főváros kikötőjét A rómaiakat megelőző etruszk kultúrát, eddig. f öleg éu'• sífkamrák'-/ ban talált festményekről és .társ- . kgyakról ismerték: A halál . világé-- ‘ban gyönyörű freskók' beszéltek egy élő és/ viruló metropolisról;'- Tarquiniáról, amely egy magaslaton épült. Ez volt a legelőkelőbb etruszk város és hagyományai és olyan erősen éltek az akkori Olaszország e térségében élő emberekben. Mint az antik világ sok más tengeri kereskedelmi városközpontja, Tarquinia sem közvetlenül a tenger partján épült, hanem attól mintegy öt kilométerrel beljebb a szárazföld egy biztonságó- ■ sabb magaslatán. A régészek előtt»• azonban ismeretes volt, hogy a . városhoz tartozott 'egy kikötő is: ennek romjait találták most meg. ■"Megállapították, hogy e területen 'már az i. e. 6—5. században virágzó kikötő állt, amelynek hosz- szú útjai és utcái, középületei, raktárházai, lakóépületei sokkal nagyobb területen helyezkedtek el. mint a később itt létesült római településnek. A jelenlegi ásatások hatalm is falakat tártak fel, lakóházak, egy hatalmas mauzóleum maradványai kerültek elő, továbbá egy bronzoltár és négy feliratos tábla* LANDRU, a kékszakáll « « « t ♦ ♦ : ♦ : ♦ ♦ I t Egy rendőrnyomozó emlékiratai 39. Ez a 35 éves úr, mint később kiderült, az ötvenéves Landru volt, aki okosabbnak tartotta nem bevallani életkorát a 19 éves leány előtt. Másnap a leány elbúcsúzott munkaadójától, a jósnőtől, aki figyelmeztette, hogy legyen óvatos, s szerezzen információkat barátjáról, akinek nevét a leány titokban tartotta. Andrée Anne Babelay diadalmasan távozott, s hivalkodóan kijelentette, hogy nemsokára gyönyörű ruhákban, saját autóján tér vissza. A kapuban autó várta. 1917. március 13. Erről a napról Landru noteszében a következő feljegyzést találtam: Kocsi, poggyásszal Belleville-től Maubeuge-ig. Kocsi 2 frank. A kocsi, amely Andrée Babelay-t vitte a Bel- leaville utcából indult. S tudjuk, hogy Landru már 1917. február 10-e óta Guillet néven lakást bérelt a Maubeuge utcában ... Andrée Babelay — mint a gyilkos jegyzetei bizonyítják — be is költözött a Maubeuge utcai lakásba. Landru ezt bejelentette a házmesternőnek. mondván, hogy egy vidéki unokahuga jön hozzá. Március 12-én a házmesternő látta, hogy lakója, állítólagos unokahuga társaságában kiszáll egy gépkocsiból. Mindkettőjüknél néhány csomag volt. Másnap, március 13-án a fiatal leánynak megbeszélt találkozója volt anyjával, a Republique téren, de nem ment el. „Vőlegénye" nem engedélyezte a kimenőt. A leány azonban levélben értesítette anyját, hogy állás nélkül maradt, s ezért ideiglenesen elfogadott egy helyet a környéken, ahová még aznap délután be kell állnia. Megígérte, hogy két-három napon belül részletesebben ír új munkahelyéről. VÉGZETES KIRÁNDULÁS GAMBAIS-BA Nyilván azért írta ezt a hazugságot anyjának, hogy kimentse távolmaradását. A levélből arra lehetett következtetni, hogy már tervben volt a Gambais-i kirándulás. Landru zsebkönyve, amelynek adatait kiegészítették a Maubeuge utcai ház házmestemő- jének vallomásai, a következőket adták tudtomra: Andrée-vel Március 14-én ebéd Andrée-vel 2 frank. Március 16-án vacsora Andrée-vel a Petit Casinóban. Végül 29-én elutaztak Gambais-ba. — „Ideiglenesen Párizs környékén helyezkedtem el” — írta anyjának Andrée Babelay. Az elutazás azonban nem volt ideiglenes, hanem — mint Landru jegyzeteiből kiderült — végleges és végzetes. íme a jegyzetek: Két metro-jegy 0,30 frank. Egy menettérti-jegy 4,90 frank. Egy menetjegy 1,1,0 frank. Poggyász 0.60 frank. Postakocsi 2 frank. A Gambais-i „földesúr” kétségtelenül a fiatal lánynak váltott jegyei Gambais-ba és magának menettérti jegyet. Tanúvallomások igazol♦ ♦ ták, hogy a leány a villában tartózkodott. Egy t iskolás lány találkozott vele, amikor az ország- úton „a szakállas úr” kerékpárján kerékpározni ♦ tanult. Elmondta a lánynak, hogy Andrée a neve, X a Tric-villában lakik együtt a bérlővel, akit ♦ egyszerűen Lulunak nevezett. Más tanúk megfigyelték, hogy a lány a villát körülvevő sövény mellett gödröt ásott. Landru március 30-i dátum alatt bejegyezte könyvébe azokat a költségeket, amelyeket élelmezésre adott ki, azután még aznap este visz- szatért Párizsba — egyedül. Március 31-én menettérti jeggyel újra Gam- bais-ba utazott. Április 2-án bejegyezte, hogy 5 frankot adott Andrée-nek, tehát a leány ezen a napon még élt. Április 3-án, Párizsba visszatérve két ötven- literes bádogtartályt vásárolt és kiszállította a vasútállomásra. , Negyedikén újra Gambaisba utazott és a két tartályt is magával vitte. Április 5-én és 6-án a villában tartózkodott a leánnyal együtt. Hetedikén átadott neki 10 frankot, ő maga pedig visszautazott Párizsba. Tizedikén ismét megjelent a villában. Ezen a napon bejegyezte, hogy 5 frankot adott Andrée- nek. Ez az utolsó bejegyzés, amely Andrée Babe- lay-ra vonatkozik. Mi történt a leánnyal? Párizsba nem té rt vissza, Gambais-ban sem élt, mert ott többé senki sem látta. Neve többé nem szerepel Landru noteszében, s annak sem volt nyoma, hogy személyével kapcsolatban Landru pénzt adott ki. Közben a noteszben felfedeztem egy ugyanolyan jelzést, amely már a Collombné eltűnésével kapcsolatos nyomozásom közben annyira megdöbbentett. A notesznek áorilis 12-i kelte zésű lapján jobbra fenn. ez a titokzatos bejegyzés volt olvasható: (Folytatjuk)
