Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-23 / 297. szám

Ülést tartott Szekszárd Város Tanácsa Most, az esztendő végén nemcsak az eltelt 12 hónap­ról, hanem a reform két évé­ről is számvetés készítünk. A számvetéskor ellentétes érték­ítélettel, véleménnyel, ténnyel is találkozhatunk. Gyakran éppen a hivatalos — és tegyük hozzá, szakszerű — álláspont ütközik a közvélemény bizo­nyos tapasztalataival. A la­kosság által érzékelhető fel­színi jelenségek közt — főként az áruellátásban és az árszín­vonalban — kedvezőtlen ha­tások is észlelhetők. A mély­reható gazdaságpolitikai elem­zések viszont feltárják azokat- a reform nyomán kibontako­zó kedvező, tartós folyamato­kat, amelyek a népgazdaság harmonikus fejlődését, a ha­tékonyabb munkát szolgálják, de a köznapi életben ma még kevéssé érzékelhetők. Az MSZMP Központi Bi­zottság legutóbbi határozatai­ból, a parlament költségveté­si vitájából, az 1970. évi nép- gazdasági tervből éppen ezért félreérthetetlenül kicsendül az az eltökélt szándék, hogy a tömegek számára is kézzelfog­hatóvá kell tenni a reform eredményeit. A vezető testületek az 1970. évi feladatok közt megkülön­böztetett figyelmet tanúsíta­nak a tömegek igényei iránt. Több mint 10 százalékkal több lakás épül jövőre, mint amennyi 1969-ben. Az építő­anyag-import 30 százalékkal nő, a tőkés húsimport (főként sertéshúsból) egyik esztendőről a másikra megkétszereződik. Mérséklik a fogyasztási cik­kek exportját, növelik a be­hozatalt. Kormányzati eszkö­zökkel szorgalmazzák a kis­jövedelmű rétegek által kere­sett olcsó cikkek gyártását. Központilag elhatározták egyes rétegek jövedelmének növelé­sét is. Módosítják a belkeres­kedelmi vállalatok gazdálko­dását szabályozó rendelkezé­sek bizonyos részleteit, hogy növekedjék az árukínálat, bő­vüljön a választék. Ezek az erőfeszítések azon­ban csak akkor járnak teljes sikerrel, ha találkoznak a la­kosság ellátásában közvetle­nül vagy közvetve érdekelt termelő, szolgáltató és keres­kedelmi vállalatok támogatá­sával, ésszerű gazdálkodásával. Az önállóság és felelősség ér­demi növelésével olyan mun­kamegosztás alakult ki a vál­lalatok és a központi irányí­tó szervezetek között, • amely­ben sok fogyasztói interpellá­cióra lent, ■ a helyszínen kell válaszolni. A válasz annál in­kább a vállalatokra tartozik, minél konkrétabb a panasz, a kérdés. Egyre több az olyan széles­látókörű, koncepciózus gazda­sági vezető, aki átérzi ,az új helyzetből adódó felelősséget, s a társadalmi szervezetekre, a dolgozókra támaszkodva si­keresen oldja meg a hatékony gazdálkodás feladatúit. Ezek a vezetők vélt vagy jogos' sér- relmek esetén általában nyíl­tan tájékoztatják dolgozóikat, éppen úgy, mint vevőkörü­ket. Azok a vezetők viszont, akik nem képesek megbirkóz­ni növekvő feladataikkal, fél­nek nemet mondani, ■ fégyel- mezni, elhanyagolják a belső tartalékok hasznosítását (a munka jobb szervezését, a gyártástechnológia fejleszté­sét stb.), gyakrabban élnek a közérdeket sértő eszközökkel: áremeléssel, választékcsökken­téssel, elvtelen an vasi Ösztöh- zéssel, a kockázatvállalás mel­lőzésével. Tehetetlenségüket pedig a gazdasági sznbátvb- zókkal és más objektív körül-’ menyekkel magvarázzák. Ez­zel azt az egyébként is be- idegzett, de idejétmúlt szem­léletet erősítik, hogy a termé­kek ára. választéka, minősége, stb. minden esetben központi elhatározástól függ. A vállalati hibák, a terme­lés és az áruforgalom konkrét visszásságainak láttán a köz­vélemény haragig enélkül is ffvakran az irányító szerveze­tekre zúdul: „Miért tűri ezt feladatok a kormány? Miért nem intéz­kedik határozottan a miniszté­rium?” A bírálat annyiban jo­gos, amennyiben az állami irányító tevékenység haté­konyságának növelését sürge­ti. Főként a gazdasági ágaza­tokat irányító minisztériumok nem találták meg még helyü­ket, feladataikat az irányítás új rendszerében, s nem figyel­nek fel időben a káros ten­denciákra, a kezdvezőtlen je­lenségekre. Sokan azonban azt várnák a minisztériumok­tól, hogy a legkisebb hiba láttán a régi operatív mód­szerekkel avatkozzanak be a vállalatok tevékenységébe. Ez azonban reformellenes igény, kárt okozna, mert csökkentené a vállalatok felelősségét. Az ágazati minisztériumok vi­szont bátrabban élhetnek a reform adta lehetőségekkel: az ellenőrzéssel, a fegyelmi felelősségre vonással, a veze­tők jövedelmének csökkenté­sével, közérdeket sértő válla­lati döntések esetén. Közgondolkodásunk formá­lásában, a „fogyasztói szemlé­let” túlzásainak lefaragásá­ban, a vállalati tevékenység befolyásolásában nagy feladat hárul a pártszervezetekre. Ezt a feladatot a felsőbb és az üzemi pártszervezetek csak akkor oldhatják meg sikere­sen, ha nem avatkoznak az operatív gazdasági munka részleteibe, hanem ehelyett a part gazdaságpolitikájának megvalósítását irányítják és ellenőrzik a máguk terüle­tén. A Központi Bizottság leg­utóbbi ülése a politikai mun­ka hatékonyságának emelésé­re hívta fel a figyelmet. A pártszervezetek valóban sokat tehetnek azért, hogy a válla­latok tevékenysége mindenütt összhangban álljon a reform szellemével, a gazdaságpoliti­kával, s azért, hogy a töme­gek ismerjék és egységesen ér­telmezzék ezt a gazdaságpoli­tikát. Kovács József Rendelet a Kirendelik Hétfőn délelőtt ülésezett Szekszárd Város Tanácsa. A tanácstagok dr. Nedók Pál vb- elnökhelyettes beszámolója alapján, tájékozódták arról, mi valósult meg a jelölő gyűlése­ken és tanácsülésekén elhang­zott közérdekű javaslatokból. Bőven volt miről beszámolni, a városi tanács egész évben figyelemmel kísérte és a le­hetőségekhez mérten megvaló­sította azokat a javaslatokat, amelyek a város polgárainak érdekeit szolgálták. Pozitívan értékelte ezt a munkát Rúzsa János, a párt városi bizottsá­gának “első titkára is, aki fel­szólalt A tanácsülésen. Sokat mond az • is, hogy a 174 közérdekű bejelen­tésből mindössze 22 húzó­dik át a negyedik ötéves ferv időszakára, túlnyomó- részt a nagyobb anyagi be­fektetést igénylő kérdések. A hétfői tanácsülésen dön­töttek egy új, nagyon időszerű rendeletről is, amely a házi­rendet szabályozza a város lakóépületeiben. A rendelet részletesen taglalja a bérbe­adó és á bérlő jogait és köte­lességeit, intézkedik a mosó­konyha, pince, padlás és a' majdani felvonó használatá­ról, rögzíti a lakás tisztán­tartásával, bérleti szerződések megkötésével, . a lakbérfizetés rendjével kapcsolatos kérdése­ket, szabályozza a házfelügye­lő különleges kötelességeit, tartalmazza a szabálysértési rendelkezéseket. A városi tanács tagjai alapo­san megtárgyalták a házirend­del kapcsolatos rendelkezés- tervezetet, néhány helyütt mó­dosításokat javasoltak. Szekszárd Város Tanács» v a megyeszékhely házirend- rendeletét elfogadta, amely kihirdetése napján hatály­ba lép. Az interpellációk túlnyomó része a rendkívüli idő­járással, s az ebből adódó rendkívüli helyzettel fog­lalkozott. Az egyik tanácstag elmondta, hogy a felsővárosi részen csak nagyon rendszertelenül — na­pokig egyáltalán nem — kap­nak kenyeret, s nagy hiányos­házirendről a szánokat Ságok vannak az áruellátásban is. A termelőszövetkezetektől hiába kértek segítséget, a tsz- ek elzárkóztak a kérés teljesí­tése előL Az interpellációra válaszol­va dr. Nedók Pál elmondta: az áruellátásban, élelmiszer-ellá­tásban — különösen a város peremkerületein — mutatkozó nehézségek miatt a városi ta­nács is kérte a termelőszövet­kezetek segítségét, a tsz-ek azonban, különböző nehézsé­gekre hivatkozva nem adtak szánokat. A városi tanács vezetői úgy döntöttek, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel a mai naptól — közerő kirendelésekéül, — biztosítják a város el­látásához szükséges száno­kat a termelőszövetkeze­tektől. Dr. Nedók Pál elmondta: a költségvetési üzem munkásai éjjel-nappal dolgoznak az ál­datlan állapotok megszünteté­se érdekében, és felhívással fordult a város polgáraihoz; tőlük telhetőén minden segít­séget adjanak meg ahhoz, hogy minél előbb konszolidálódjon a székszárdi helyzet. Többen interpelláltak a tü­zelőolaj-ellátással kapcsolat­ban. A tanácstagok plmond- ták, hogy a városközpontban gyakran nagy tételben is ki­szolgálnak fűtőolajat, így nem egy esetben előfordult, hogy a várakozók egy részének nem jutott tüzelőanyag. A tanács vezetői felkeresik az ÁFOR-t, s intézkednek annak érdeké­ben, hogy a városközpontban lévő kútnál csak gyalogos, vagyis kis tételben vásárolni szándékozó — vevőket szol­gáljanak ki. A városi tanács tagjai végül a MÁV és a KPM jelentése alapján tájékozódtak a megye út- és vasúti viszonyairól, a megyeszékhely, illetve a fő­város megközelítésének lehető­ségeiről. {d. konya» Kétpólusos átázás Az egyik pólus a nemtörődömség, a másik $z emberség pólusa volt. Utazni nehéz-— ezt min- « : denki tudta, de hogy ennyire, nehéz, hogy ekko­rákat döccen a vonat a nemtörődömség váltóján, azt senki sem gondolta. . ; , Budapest—Szekszárd 24 óra. És milyen, huszöri-. négy óra! Az állomásokon a hóban karácsony-' fák álltak, leszúrták az emberek, otthagyták) , ■ mert örültek, hogy ők utazhatnak. Sárbogárdira kiderült, hogy Szekszárdot csak Dombóvár-^ Bátaszéken keresztül lehet megközelíteni. ' Bata*-" széken pedig szertefoszlott minden remény, mert az érdeklődésre: azonnal'rámordult egy női hang ; a hangszóróból: ne zavarják a vasutasakat a munkában, legyenek türelemmel az utasok, majd tájékoztatják őket, ha vonat indul Szekszárdra. Az idegesség ekkor kezdődött és akkor folyta­tódott amikor kiderült: 23 óra után elindult egv vonat Szekszárdra, mely nem várta meg a Pestről 23 óra 35 perekor érkezőket. Röpködtek a rémhírek, a találgatások. A síneken vonatok járkáltak, szerelvényeket állítottak össze és éj­fél után kettő körül kiderült az is, hogy a ne­gyediken álló szerelvény lesz a szekszárdi. Min­denki beült, mindenki reménykedett. Vonatok indultak Baja és Dombóvár felé, csak a. szek­szárdi állt. Előtte fűtőkocsi. A hó esett, a .szel fújt és amikor kerintfeni kezdett a hír. azér‘ nem indulnak, mert olyan mozdony nincs, ami ­lyent a Bátaszék—Szekszárd vonal elbírna, ir- mét kétségek lopakodtak az ember-kbe. Az »<’•' sok éhesek voltak, volt aki már e-v mm a nem evett, de még reménykedtek. Fogadtak, hogy ek­kor meg ekkor indul, többször nyertek, -többször ; veszítettek. Hajnali négy után elindult a vonat. , Volt,' aki azt javasolta: énekkel búcsúzzanak : Bét-aszéktől, de mire énekelni kezdtek volna, az , eláő, váltónál elakadt a vonat. Ismét kétségek, ismét találgatások. Leszaladtak az ablakok és be­szűrődött egy vasutas hangja: „Se előre, se hátra.” Valahonnan lapátos emberek rohantak, szidták a havat, de dolgoztak, öt után kinyitott ;‘ázjutasellátó büféje, de az elsők hozták a hírt: semmit sem lehet kapni. Csak bor van, fekete van, ennivaló semmi. A felnőttek éhgyomorra. ,; 'forralt bort ittak és nyolc óra felé bejelentették: v mindenki üljön át az első két kocsiba, mert. két mozdonnyal megkísérlik az áttörést. Hurcolkodás, zsúfoltság. Reményteli percek, de egy óra múlva ■ léteztek az emberek — csak nyugtató manőver • Á-olúaz egész. A vonat nem indult, még kísérlet 1 söm történt.. Többen azt javasolták:: aki tud,: menjen segítsen havat lapátolni. Nóhányan el- , indultak, de kiderült, lapátot is kellett volna vinniük. Négyszáz ember nevében küldöttségek mentek az állomásfőnökhöz, de hasztalan. Hatá-, rozott válasz nincs, ennivaló nincs, hazatérésre, kilátás nincs. Azaz van. Egy hajósnak azt mond­ja az állomásfőnök: induljon el Tolnára gyalog, mire a hajós összetöri az állomásfőnök szem­üvegét. A megértés lassan elviselhetetlen fe­szültséggé válik, Többen elindulnak gyalog — ■ Szekszárdra, gondolják, így legalább estére' hazaérnek. De mi legyen a gyerekekkel, a7 idősebbekkel? Az utasok egymással törőd­nek, mert az utasokkal aeúji vgm törődik. Javaslatokat tesznek az utasok: intézkedjen az állomási önök, hogy., legalább ennivaló legyen, tea legyen, egy cukorbajos asszony, aki már második .napja nem evett, az állomásfőnöki iro­dában sír — adjanak nekti enni. Az utasok között van az ismert képviselő fe­lesége, aki vasárnap déltájban, amikor már 12 órája vagyunk az állomáson, telefonál a férjé­nek. így tudja meg Szekszárd, mi van Bátaszé­ken. Az utasok közül bizottság alakul, telefonok csengenek Szekszárdon és jönnek a hírek; a megyei . munkásőrparancsnok vezetésével elin­dult egy teherautó, megkísérli az áttörést, a mentésbe bekapcsolódtak a magyar és szovjet katonák, a megyei pártbizottság első titkára is tud már a dologról, az AKÖV igazgatóját kór­házba vitték, de a helyettese a disznóvágást hagyta ott, hogy intézkedjen ... Az utasokból alakult bizottság kéri, irányítsák át a vonatot Hidas-Bonyhádra, mert oda jönnek az AKÖV autóbuszai. Minden rendben levőnek látszik. Az ügy el­intéződött. Az állomásfőnök kitessékeli a bizott­ság tagjait a szobájából, mert azok zavarják a vasút munkáját. Két óra kétség, két. óra reménykedés. Végre megérkezik a munkásőrség kocsija, a megyei parancsnok nyugtatja az embereket: íi° rvugta- lankodjék senki, jönnek a felmentők. És hama­rosan bemondják a hangosbeszélőbe: a Szek­szárdi» utazók szálljanak át a Dombóvár felé induló vonatra, Hidas-Bonyhádon buszok várják őket. A buszok ott álltak. Az utasok, akik 24, 36. 46 órája úton voltak — mosolywffcak és elindultak, éhesen, szom jasan n nemtörődömség bírod "imá­ból az emberség pólusán hozi véere haza, E kétpókisos utazásra sokain majd. SZAVAI JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents