Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-18 / 293. szám
Társadalmi igények és iskolapolitikánk Hogyan töltik a tanulók a szabadi idejüket? Ifjúságunk tanulmányi eredményét kétségkívül nagymértékben befolyásolja A napirend helyes kialakítása, ezen belül a tanulásra illetve a kikapcsolódásra szánt idő megfelelő elosztása. Délután és este átlagosan 7—8 óra áll tanulóink rendelkezésére és ezzel az idővel úgy kell gazdálkodniuk, hogy a következő napon megnyugtató módon tudjanak számot adni felkészültségükről. Munkájukban feltétlenül visszatükröződik szabad idejük ilyen vagy olyan módon való kihasználása. Ezek után vizsgáljuk meg — főleg egy érettségire ké- szÜ’ő osztály tanulóinak nyilatkozataira támaszkodva — a szabad idő kérdését. Hétköznapokon átlag 3—4 órát szánnak a szoros értelemben vett tanulásra, illetve a különféle szakkörökben való tevékenykedésre, versenyekre való felkészülésre. A megmaradt időt pihenésre, szórakozásra fordíthatják. Általában főként modem magyar szépirodalmi művek (regények) olvasásával töltik el ennek az időnek egy részét. Szeretnek olvasni, szükségesnek, sőt nélkülözhetetlennek tartják ezt, hiszen az általános műveltséghez ez is hozzátartozik. Szókincsük gyarapítását mozdítja elő, gondolataik szabatos közlésére neveli őket a regényolvasás. Sajnos, rendszeresen a többség (körülbelül SO százalék) nem ér rá olvasni. „Egy-egy könyvet ha két hét alatt be tudok fejezni, az már rekord” — állapítja meg egyikük. S ha mégis mindenáron folyamatosan akarnak olvasni, a késő esti, olykor éjszakai órákba nyúlik olvasási szenvedélyük kielégítése. Ebben az időszakban szerepel a kö- te'ező olvasmányokkal való foglalkozás is. Akad olyan tanuló, aki csakis ezek Olvasása révén tud kapcsolatban maradni a szépirodalommal, „mást (ti. nem kötelező szép- irodalmi művet) olvasni nincs időm, és így be kell érnem ezzel”. Persze nincs minden- k’nek türelme hosszabb művek olvasására, inkább szakkönyveket böngészgetnek vagy éppenséggel a „krimikben” merülnek el. Esetleg inkább a napi események kötik le őket újságok, folyóiratok után nyúlnak. Az olvasáson kívül azután az esti tv-adások érdeklik a fiatalságot. Legtöbbén inkább ezúton szeretnek tájékozódni a napi hírekről, a rendszeres újságolvasás pótlásaképpen. K. rádió szinte kizárólag a zenehallgatási lehetőségeket biztosítja számukra. „Többnyire rádióhallgatással töltöm el szabad időmet, miközben valamit olvasok” — jegyzi meg valaki. Nyugodtan elmondhatjuk, legtöbben így is csinálják: halmozzák a nemes élvezeteket, kétszeresen használva ki a kurta időt. Programjukban szerepel még a mozi (inkább iskolai szervezés kapcsán) s elvétve a színház, amikor a pécsi vagy kaposvári közös színházlátogatásokat az iskolában megszervezik. (Az ilyen kirándulások eléggé férasztóak, éjfél után érkezhetnek csak haza és reggel mér ott kell ülniük az órákon!) Egyesek még levelezést, rejtvényfejtést is beiktathak napirendjükbe, vagy éppen társadalmi munkát végeznek (elsősorban a kollégisták). Mindent összevetve tehát, főképpen szellemi téren keresik a felüdülést. A testi nevelésre ritkán gondolnak. El- elsétálgatnak, elvégzik a rájuk bízott házi munkát, de a sportolástól valahogy távol tartják magukat (elméletben érdeklődnek iránta csupán!). Pedig az a néhány tanuló, aki éppen a sportot tekinti az igazi kikapcsolódásnak, erő gyűjtési alkalomnak, sosem bánta meg, hogy a testedzést sem hanyagolta el. „Rendkívül frissen és újjászületve érek haza edzés után. Délutáni szabad időmnek 80 százalékát sportolással töltöm” —. lelkesedik az egyik tanuló, „rendszeresen sportolok szabad időmben s szerintem a sport nem megy a tanulás rovására, habár sokan ezt hiszik” — Vélekedik más. Kár, hogy az ilyesféle jó példák nem vonzzák tanulóinkat. Felmerül most már a kérdés, mennyiben járulhatunk hozzá mi — az iskola, a szülők — a tanulók szabad idejének tervszerű kihasználásához. Be kell látnunk mindenek- ,„előtt azt,-; hogy nemcsak egy bizonyos tantárgyat kell tanulniuk. Nemcsak szellemi erejükhöz, hanem idejükhöz is hozzá kell igazítanunk a házi feladatokat; tartsuk mindig szem előtt, hogy a tanulók teherbírása sem végtelen. Kovácsy Tibor Dombóvár Kellemetlen karácsonyi vendég Nem kivédhetetlen — öltözzünk megfelelően Tisztaság, egészség! A hírügynökségek házatáján hetek óta napirenden lévő témát jelent a hongkongi influenzajárvány, amely ismét Ázsiából indulva meglepő gyorsasággal érte el Európa legsűrűbben lakott országait. Ext, a tréfára hajlamos köznyelv által „import-influ- enxának” is emlegetett járványos megbetegedést 'jól u- merjük tavaly óta. Tudjuk, hogy bejárta a világot, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Jugoszláviában, Lengyelországban és számos északi országban valósággal megbénította az életet. Hozzánk szerencsére olyan időszakban érkezett 196S. küszöbén, amikor már nem volt olyan kedvező az időszak a légzőszervi megbetegedésekre. Hozzá kell fűznünk — nem is mellékesen —, H ógy tavaly fölkészültünk, a kellemetlen vendég fogadtatására egyrészt védőoltásokkal, másfelől pedig — a jelek szerint —megfelelő egészségügyi föliAldffCSÍ- tással. Most, jóllehet a járvány terjedésének gyorsasága és iránya pontosan alig számítható ki, nagyon valószínű, hogy nemkívánt karácsonyi ajándékként érkezik hazánkba. Az import-náthalázzal kapcsolatos tudnivalók lényegében nem változtak. Az ellene való védekezésnek kelléktára is ugyanaz, ami volt a jelenleginél nagyobb veszély időszakában. Egyszóval, lehet és kell is a járványos influenza ellen védekeznünk, hiszen a veszélyzóna mind közelebb tolódik hazánk határaihoz. Az ma már közhely hogy korunkban nincsenek távolságok, s az a járvány, ami ma, vagy holnap Olaszországban, vagy Ausztriában tömeges megbetegedésekkel jelentkezik, két-három' nap leforgása alatt nálunk is megtámadhatja a gyöngébb ellenállóképességűeket. Elsősorban a gyermekeket, idősebbeket, a legyöngült szervezetűt két, vagy azokat, akik munkájuk természetéből adódóan naponta sok ember között fordulnak meg. Mit kell tennünk, hogy védettségünkkel ne valljunk csődöt? Egészségügyi szakembereink részéről évelt óta víiz- szatérően hangoztatott intelem, hogy öltözködjünk az évszaknak megfelelően, tehát melegen. Ez alkalommal segítségünkre van a téli divat is, amely végre a téli ruházkodásban a meleg ruhaneműket helyezte vissza jogaiba. Az öltözködés mellett igen lényeges dolog a megfelelő, vitaminokban dús táplálkozás, ami nemcsak egyensúlyban tartja, hanem meg is erősíti a szervezet ellenállóképességét. A védekezés harmadik, de nem mellékes eszköze a tisztaság, a friss levegő, valamint az, hogy ha valaki megbetegedett, ne váljon a betegség közvetítőjévé, forduljon orvoshoz és járjon el annak utasítása szerint. Egy-egy úgynevezett „lábon kihordott’’ influenzával az ember nem csak magának árt, megfertőzhet akár százakat is. Fontos dolog tudni, hogy a járványok terjedésére a láncszerűség a jellemző, ha sikerül ezt a „láncot" megszakítani, tét győzelemnek számit egészségünk javára. Mint ezt megtudtuk, hazánkban ismét sor kerül a korábban már bevált védőoltások alkalmazására. Megyénkben, úgyszintén. A védőoltásokat kötelezően kapják meg mindazok, akik nagyobb veszélynek vannak kitéve. Az adott kereteken belül önkéntesen azok is, aícik ismervén érzékenységüket a különféle légzőszervi megbetegedéseidre, védettségre kívánnak szert tenni. Végül a kellemetlen karácsonyi vendég érkezése elkerülhető, mert, hogy hazánkba érkezve az influenza-járvány milyen erősségű lesz, az nem csak egészségügyi szakszolgálatunktól, hanem tőlünk is függ. Mintha tegnap lett volna... Pedig nem tegnap történt, hogy Tölgyesi István munkavállalóként átlépte a városháza küszöbét. 1828-at írtak akkor és éppen december volt, így a húszéves fiatalember (a valamikori hajdúk ittmaradí divatja szerint) magára öltötte a város — télen dukáló — kék posztó egyenruháját. A polgármester úr körül akkor még ott pompázott a huszár, a hajdúk már nem voltak hajdúk, dolguk a kézbesítés volt. Úgy is nevezték őket, hogy; hivatalszolga... Pista bácsi azt mondja, nem történt semmi az alatt a negyven év alatt, amit a város alkalmazottjaként töltött, előbb alig-hajdúként, később hivatalsegédként, majd a tanács megalakulása után különféle posztokon előadóként. 1954 óta a Városi tanács egészségügyi osztályának dolgozója és nem is akármilyen beosztásban, mert egészségőr. Valahányszor hallom, vagy kimondom ennek a foglalkozásnak a nevét, Sára Sándor: Feldobott kő Című filmjének azok a kockái elevenednek meg emlékezetemben, amikor az egészségügy fehérbe öltözött csapata rendőri segédlettel lepi meg az erdei cigánytelepülést, s úgy „fertőtlenítik” a település lakóit, hogy kopaszra nyírnak kicsit és nagyot, nőt és férfit, Az emberi méltóságnak olyan megrendítő megcsúfolása ez az emlékezetembe ivódott képsor, hogy bizonnyal sokáig hordozom még. Ellenszerül viszont nagyon jól beválna, ha Sok olyan vágású egészségőrünk lenne, mint Tölgyesi Pista bácsi, aki — mint mondotta — soha nem volt olyan konfliktusa, ami később szükségessé tette volna, hogy a munkaterüleí ín élő embereket, családokat rendőri kísérettel keresse föl. Faggatom, mi a titka a : !-'!">sk, annak, hogy ma már hívás. időzús nél'-ül is fölkeresik, hogy hajlanak a Szávám? V ■ velem, hogy nincs titka, receptje. Én azonban gyanítom, hogy nagyon is van. És mi az? Türelemmel párosult emberszeretet, közvetlenség. Ha valaki eleve úgy toppan egy idegen otthonba, hogy segíteni jött, azt az első kéretlen alkalomkor bármi morc fogadtatásban is részesítik, előbb, vagy utóbb elfogadják, befogadják, később pedig már igénylik is a segítségét. Tévedés lenne persze azt hinni, hogy a városi egészségór csak a cigánytelepüléseken fejt ki tevékenységet és ezzel véget is ér a munkája az egészségőrnek, sokféle tennivalót kell végeznie és gyakran ki van téve annak, hogy míg valahol befejezi a fertőtlenítést, ő maga összeszed valami nyavalyát. Pista bácsival soha nem fordult elő ilyesmi, ami azt bizonyítja, hogy soha nem volt hiba az alapossággal. Ahogy a használt hangnemmel sem volt soha baj, noha valahány megjelenése úgynevezett hatósági megjelenés volt. Hosszú ténykedése alatt alig egy-két személy vélte kéretlen beavatkozásnak egészségőri minőségében a betoppanást. .„ Tölgyesi Pista bácsi egyébként a piac gombaszakértője is. Személyes ismerősei a rendszeres gombázók, akár Decsröl, Mözsről, vagy Bátáról jönnek. A régiek meg sem kísérlik, hogy elkerüljék a vele való „randevút”, ami reggel hattól 8, fél 9-ig zajlik. De nagyon sok galibát, súlyos bajt okozhatnak a tilalom ellenére is házalók, akik az eladásra kínált gomba szakértői vizsgálata nélkül adnak túl, vagy adnának túl a portékájukon. Egyébként az alkalmi gombázók gyakran a városi tanács egészségügyi osztályán keresik föl, s van riadalom, sápítozás, amikor kiderül, hogy a kosámyi „szép” gomba mérges. Azt hiszem, ilyenkor Pista bácsi latba veti minden erélyességét, aminek alkalmazására szerencsére ritkán van szükség. Nehéz róla elképzelni, hogy gorombáskodásra is képes. így, külsőre azt is nehéz hinni, hogy negyvenegy évnyi munka áll mögötte és már hatvanegy éves. Ű tudja ezt legjobban, mert azt kívánja, hogy még húsz évig így érezze magát és őrizhesse ezt a legényes tartását. Ha ilyen kívánságok érdem szerint teljesednének, Pista bácsiról húsz év múltán sem hinné senki, hogy megszolgálta a nyugdíjas napok pihentető semmittevését... — úa -»
