Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-18 / 293. szám
Negyedszázaddal ezelőtt... 6. Ugyanis, ha az ellenség komoly ellentámadásba kezd, a tüzérség és a légvédelem mozgásképtelensége miatt áldozatul esik. A lőszer és az üzemanyag is fogytán volt. De Der- ziján határozott parancsnok, gyorsan felmérte a helyzetet és kockáztatott. Éjfélre megérkezett a gyalogság egy része. Hamarosan minden szükséges erővel rendelkeztünk. Derziján ezredes elbeszélését a rohamosztagról, az alábbi értékeléssel fejezte be. Csak a Siófokért folytatott harcokban 500 foglyot ejtettünk. A halottak és sebesültek száma ennél nagyobb volt. A 8. különleges rohamlöveg-hadosztály december 1 és 7-e között hat tisztet, tiszthelyettest és harcost vesztett, és hárman sebesültek meg. Ilyen, magától értetődő eredménnyel jár a gyors, határozott tevékenység. Most pedig térjünk vissza a hadtest törzséhez. A háború operatív térképei napról napra, óráról órára követik, miként törtek előre a szovjet csapatok a Dunától északi irányba, hogy végül is bekerítsék Budapestet. Akkor előlünk — hadosztály- és hadtestparancsnokok elől — a távoli célt eltakarta egy közelebbi, hogy minél hamarabb kijussunk a Balaton partjára. Minden erőnket megfeszítettük, hogy ezt elérjük. Az volt a szándékom, hogy bevárom, amíg az élen haladó hadosztályaink kiérnek a Balaton déli partjára, aztán majd meggondolom, mi legyen tovább. Ebben az időben látogattak be hozzám Csikovani, Zabelin és Fjodorov, Gribov és más tisztek. Mindnyájan nagyon örültek a 7. és a 80. hadosztály sikereinek, a rohamlövegek, tüzérek és műszakiak kiváló munkájának. Megkértem a törzsparancsnokot, hogy a nevemben köszönje meg nekik telefonon, amit tettek. Az első öt napban a hadtest mintegy százötven kilométert haladt előre, menet közben leküzdve az ellenség ellenállását. A 80. és az utána haladó 7. hadosztály szorosan együttműködve, a Dunához vetették vissza az ellenséget és kiértek a Balatonhoz. Súlyos csapást mértünk a 31. és 20. gyalogos, a 23. páncélos hadosztályra, több mint kétezren adták meg magukat soraikból. Magyarországnak mintegy háromezer négyzetkilométernyi területét felszabadítottuk. Várakozáson felüli sikereket értünk el. Két nappal ezelőtt a 7. hadosztály egységei elérték a Kapóst. A Gyűl ajtói délebbre lévő hidat felrobbantották. A németek erős tűzzel fogadtak minket a helység határából. A 21. gárdaezred egyik zászló- alja — Szaveljev alhadnagy vezetésével —, mégis kijavította a hidat, majd ők indultak elsőként rohamra. Szaveljevet golyó találta, de valaki a helyére állt és Gyulaj hamarosan a kezünkben volt. A 29. ezred, — parancsnoka Golod alezredes — rohamosztagai az ellenség sarkát taposva értek ki a Sió partjára. Közelharc kezdődött a hídért. Pirozsok alhadnagy észrevette, hogy ég a gyújtózsinór, tehát aláaknázták a hidat! Odarohant és eltépte, a robbanás elmaradt. Az ezred elfoglalta Mező- komáromot. Az ellenség közel harminc — gyalogsággal támogatott — harckocsival ellen- támadásra indult. Itt ragyogóan dolgoztak tüzéreink. Hripkó irányzó egyedül maradt és így lőtt ki két harckocsit. A harmadik széttaposta az ágyút. Még időben beugrott a lövészárokba és gép- pisztolytűzzel fogadta az ellenséges gyalogságot. A német harckocsik fő csapását Raportov százados zászló- alja fogta fel. Az ellenség megfutamodott. Mezőkomárom a mi kezünkön maradt. Raportov még nem is olyan régen a hadtesttörzs operatív osztályán dolgozott, méghozzá kitűnően. A háború előtt, mint tudományos munkatárs dolgozott az akadémián. Ez a fiatalember több nyelvet is beszélt, és miután átléptük a határt, nélkülözhetetlenné vált. De annyira követelte, hogy harcoló alakulathoz osszam be, nem tudtam ellentállni neki. Az egyik zászlóaljat vette át és az első percektől kezdve a legjobb oldaláról mutatkozott be. Bátor, ügyes, találékony volt a harcokban, ahogy mondani szokták, mindenkor a helyén volt. Hamarosan, ezen harcok után súlyosan megsérült és elvesztette szemevilágát Szilveszter előtti napon megbíztam Nyikityin századost, hogy látogassa meg és vigye el neki ajándékainkat. Nyikityin elutazott és másnap mind a ketten a parancsnokságon voltak. NEGYEDSZAZADDAL EZELŐTT... Az új feladat. — amelyet az összekötő tiszt által hozott térképről olvashattunk le —, abban állt, hogy egységeinket csoportosítsuk át jobbra, és foglaljuk el Enyinget Ezután Govorunyenko páncélos hadtestével közösen át kellett törni a frontvonalat. Enyinghez legközelebb a 7. hadosztály állomásozott. Oda osztottam ki ezt a feladatot. Megtetszett Dricskin ezredes válasza a parancsra: „Enyinget elfoglaljuk!”. December 7-én, az éjszakai órákban a hadosztály elfoglalta Enyinget. Nagyon kiváló segítséget nyújtott a légierő. Az ellenséges páncélosok ellentámadását visszaverve, a tüzérség, a légierő és aknatűz által támogatva a 7. és 80. hadosztály elfoglalta Lepsényt és Balatonfőkajárt. Ezekben a harcokban a gárdisták kilenc tankot semmisítettek meg és közel száz tisztet és közlegényt foglyul ejtettek. A felsőbb parancsnokság az áttörésbe nem vetette be a páncélos hadtestet, mert — mint később kiderült —, itt húzódott a közelben a Margit- vonal. Ezt a védelmi vonalat — Budapest fedezésére déli irányból —, a németek már korábban kiépítették.. A legrövidebb időn belül a 4. Gárdahadsereg átcsoportosította titokban erőit. Hadtestünk átadta a szomszédunknak vonalainkat és éjszakánként a fronttal párhuzamosan haladva, december 16-án Székesfehérvár alá — attól kissé délkeletre — érkezett. (Folytatjuk.) Békeőrségen a moratórium részvevői Az Egyesült Államokban a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom, a vietnami moratórium eseményei során — a gyűlések és felvonulások mellett — békeőrségeket is tartanak. Képünkön békeőrségen a moratórium részvevői az Ohio állambeli Columbus városában Kolumbusz szobránál. (Telefoto — AP—MTI—K3* '▼▼TTYY vvvvtvvvVVVVVTTVTTTTTTVTVTTVTTTTTTTVTTT Y V YffTYYYY yYYYYYYVYYTYVTTYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY t ► *■ ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► i ■ ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► I í y t ► ► ► ► ► y y y y y y y t u LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 35. A jegyzetekből, amelyeket a gyilkos ettől kezdve meglepő pontossággal ég részletességgel vezetett, meg tudtam állapítani, hogy Landru december 27-én végzett ötödik áldozatával. * December 26-án, vagyis azon a napon, amikor Collomb-néval Gambais-ba utazott, beírta noteszébe, hogy taxit vett igénybe a pályaudvarig. Az állomáson két jegyet vásárolt. Egy menettérti jegyet 4,95 frankért és egy egyszerű jegyet 3,10 frankért. Az egyszerű menetjegyet természetesen Col- lombnénak váltotta, mert már előre halálra ítélte, s tudta, hogy nem fog visszatérni Gambais- ból. ö másnap, a menettérti jég}' felhasználásával visszautazott Párizsba. A notesz december 27-i adatai szerint a gyilkos ezen a napon két személy részére vásárolt ebédet, de vacsorára már nem adott ki egyetlen centimet sem. Mindezekből határozottan arra lehetett következtetni, hogy Collombnét december 27-én délután gyilkolta meg. Mielőtt becsuktam a zsebkönyvet, pontosan a december 27-i dátum alatt észrevettem egy 4-es számot, amelyet Landru jegyzett be. Vajon ezzel a bejegyzéssel nem a napnak azt az óráját akarta-e a maga számára megörökíteni, amelyhez valamilyen rendkívüli esemény emléke fűződött? De nyomozásomnak ennél az útfordulójánál egy másik, sokkal érdekesebb kérdés vetődött fel: Mi lehet az oka, hogy Landru ennyire megfontolatlanul éppen akkor ölte meg Collombnét, amikor áldozatának eltűnése nem maradhatott észrevétlen? Hiszen családja várta a Szilveszterest megünneplésére. Újra gondosan átolvastam Landru zsebkönyvét, kerestem a magyarázatot — és meg is találtam. Landru ennek a december 27-i napnak, amely számára oly jelentőségteljes volt, kivételesen még egy lapot szentelt, s ezen a második lapon kizárólag a bevételeit sorolta fel. Az első bejegyzés, amivel a sorozat kezdődik, egyszerűen egy időpontot jelöl meg: délután 4 óra 7 perc. A különös bejegyzés még inkább felhívta figyelmemet az első kiadási oldalon talált 4-es számra. Landru pedánsan pontos volt. Percnyi pontossággal beírta a gyilkosság időpontját A hátborzongató időmegjelölés alatt egymás után következtek a bevételi tételek: 1. számú fém 1940.— 2. számú fém 945.— Papír és hasonló 1905.30 A kofferben 187.— Pénzállományom 90.55 összesen: 5067.85 Az 1. számú fém és a 2. számú fém megjelölés azokra az arany- és ezüsttárgyakra vonatkozott, amelyeket Landru Clichiben, felesége és gyermekei lakásán tartott. De semmi olyan komoly adat nem került a kezembe, amelynek segítségével pontosan kimutathattam volna, hogy ez az arany- és ezüstkészlet Collombné meggyilkolása folytán növekedett. Ezzel szemben nyomozásom során kétségtelen bizonyítékot szereztem, hogy az eltűnt asszony, Gambais-i utazása előtt körülbelül 2000 frank birtokában volt. Papír és hasonlók 1905.30..., a kofferben 187... Ez a két bevétel feltűnően egyezik az áldozat pénzállományával. S Collombné valóban kofferrel utazott Gambais-ba. Nyilvánvaló tehát, hogy Landru önző anyagi érdekből követte el a gyilkosságot. Felmerült a kérdés, vajon Landru nem azért nézett-e szembe a veszedelmes kockázattal, mert mindenáron pénzt kellett szereznie? Könnyű volt kiderítenem, hogy csakugyan ez volt a helyzet. Újra átvizsgálgattam a gyilkos jegyzeteit. Lássuk csak, milyen volt Landru anyagi helyzete Collombné meggyilkolása előtt? Igaz, hogy december 25-én, 26-án és 27-én olyan kiadásai voltak, amelyek meghaladták pillanatnyi anyagi erejét, de biztosan úgv oldotta meg a kérdést, hogy áldozatától kért még egyszer egy kis kölcsönt. Egyébként a jegyzetek is bizonyították, hogy Landru utóbb már állandóan Collombnén élősködőit. Az asszonynak bankfolyószámlája volt. 1910- től 1915. november 18-áig csak egészen jelentéktelen összegeket vett ki, s ezt is csak akkor, amikor megtakarított pénzét valamilyen értékpapír vásárlására fordította. Abban a pillanatban azonban, amikor Landruval megismerkedett, szokásai egy csapásra megváltoztak. 1915. vége felé eladta összes értékpapírjait és az értük kapott 3328 frankot a bankban hagyta. (Folytatjuk.) tAAAAAAAAAAAI YTYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYT YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY4,
