Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-18 / 293. szám
Elmaradt küldöttgyűlés helyetti Tájékoztató a TOT ütéséről és a minisztériumi országos tanácskozásról I Nem tudták megtartani tegnap Szekszárdon a területi tsz-szövetség fél évenként esedékes küldöttgyűlését, mert a hóakadályok miatt kevesen jöttek össze. Tanácskozást azért tartattak a tsz-szövetség vezetői: értékes tájékoztatók . hangzottak el a jelenlévő küldöttek (javarészt tsz-elnö’.:ök) számára. Éppen az előző két napon tanácskozott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és arról az ülésről Szűcs Lajos, a tsz-szövetség titkára adott rögtönzött, tömör tájékoztatást. Horváth József, a megyei tanács vb- elnökhelyettese a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi .Minisztériumban vett részt a közelmúltban miniszteri tájékoztatón, s arról számolt be. A társulások, a közös vállalkozások kérdése egyre jobban előtérbe kerül, és az utóbbi időben nagyobb hangsúlyt kapott a háztáji gazdálkodás fejlesztése is. A tájékoztatások szerint a szövetkezetek és más gazdálkodó vállalatok között létrehozandó együttműködést, társulásokat nem kampányszerűen kell megvalósítani, hanem átgondoltan. gazdaságossági számítások után, hosz- szabb távon. Példaszerű ebből a szempontból a Hőgyészi Állami Gazdaság kezdeményezése. A háztáji gazdaságok állat- tenyésztő, hizlaló munkája számszerűen elmarad a kívánatostól. Különböző intézkedések, rendeletek útján igyekeznek növelni a háztáji jószágállomány riagyságát, de ez önmagában nem elég. Helyileg is meg kell találni a módját az állattartási kedv növekedésének. Különböző szakcsoportok létrehozásával, illetve a közös gazdaság aktív támogatásának eredményeként (a háztájit a közös részének kell tekinteni az ellátás fontossága szempontjából) lehet változtatni a helyzeten. Somi Benjamin, a megyei pártbizottság titkára méretet tett arra, hogy — egyéb kérdések mellett — legfelsőbb szintien is eljárnak a tsz-ek nyugdíjjogosult tagjainak érdekében, hogy nyugdíjukat a tagsági idő alapján, még vitatott esetekben is minél előbb kaphassák. Ezzel kapcsolatban segítséget kért a jelenlévő vezetőktől, illetve a tsz-szövetségtől, a szekszárdi Garay Tsz elnöke. Ugyancsak ő beszélt az állati fehérje alapanyagának megbecsüléséről, feldolgozásáról. Szó volt még a mezőgazda- sági gépszerelők utánpótlásának megteremtéséről. Szükségesnek látszik a lengyeli felnőttoktatás, továbbképzés mellett fiatal tanulók toborzása és tanulmányainak biztosítása a tsz-ekben, körzetesítve. Bucsi Elek, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági ' osztályvezetője a szövetkezetek munkaversenyeinek értékelésére hívta fel a figyelmet, Horváth József, a megyei tanács vb-elnökhelyettese pedig a tartalékolásra. A következő esztendő lehet hogy „szűk’ lesz, ezért a jó gazda előrelátásával gazdái kod ianak a tsz-ék az idei. általában rendkívül jó bevételekkel. GJ. Az ingázók dicsérete Sokáig bejáró munkásoknak nevezték őket. Utóbb a társadalomtudósak rádöbbentek, hogy minden réteg és szinte minden korosztály képviselve van azok között, akik az inga nyelvéhez hasonlatos módon, az év valamennyi munkanapján, két pont, az otthon és a munkahely között „ingáznak.” Legutóbb, amikor a jelenlegi meleg szoba helyett, ahol e sorokat is papírra kerüljek, velük döcögtem az egyik „menetrend szerinti”, de menetrendjét cseppet be nem tartó autóbuszon; vala- lamelyikükből a várakozás fagyoskodása, a méreg ezt a megjegyzést csiholta ki: — Ez sem volt, csak amióta demokrácia van! A vélemény téves. Statisztikai számok tömegét lehetne idézni annak bizonyítására, hogy a XX. században világjelenséggé vált az ingázás. Éltek már ingázók hazánkban a felszabadulás előtt is, csak akkor éppen summátoknak nevezték őket, és Mezőkövesdről jártak a Fejér megyei uradalmak birkaaklaiba; vagy kubikosoknak, akik Békésből indul tak Rába-töl test építeni: — gyalog, lítóí-ben a Budapestre bejáró munkások majdnem kétharmada ugyancsak az apostolok lován tette meg az utat. Mindezt azonban csak elöljáróban, a múlt felelevenítése kedvéért. A már említett meleg szoba és az ablak előtt, egyelőre még nem szél hordta és kavargó, hanem csak csendesen szálló, hópelyhek, meg az az emberikaraván, amelyikkel a szerkesztőségbe jövet minden hajnalban találkozom, egy másik gondolatsort is ébreszt. Az elismerését. Szek- szárdot senki nem sorolja a kiemelkedő ipari centrumok közé, de azért éppen elég üzem működik itt, mely kizárólag helyi munkaerőkkel termelése tört részét se nyújthatná, vagy éppen nem is létezhetne. Dicséret és elismerés illeti azokat, akik az elmúlt napok hóviharaiban sem • maradtak otthon, hanem dacolva az időjárással és konokul meg- küzdve a közlekedés nehézségeivel, késések árán bár, de eljutottak munkahelyükre. Bárki könnyen azt válaszolhatná erre, hogy ezért fizetik őket, elmaradt termelésért nem jár pénz. Ami természetesen igaz, de sok máshoz hasonlóan csak részigazság. A megyeszékhely környéki falvakból bejárók túlnyomó többsége rendelkezik kisebb- nagyobb háztáji gazdasággal, jószággal. Egy — az időjárás „jóvoltából” — váratlanul kapott otthoni szabad napháztáji munkája, átszámítva, hozhat annyi hasznot, mint mondjuk egy közepes segédmunkás-kereset egy napra átszámított része. Sokszor mintha indokodatlanul félnénik (az egyébként ugyancsak sokszor és indokolatlanul elkoptatott .nagy” szavaktól. Meggyőződésem, hogy a hóval, faggyal, korcsolyapályává jegesedett úttal mefdcüzdőkben, tudva vagy nem tudva, de olyasmi is munkált, amit joggal nevezhetünk munkaerkölcsnek. Vem is akármilyen fokon. Ablakom alatt, a kerítés- vnzilop tetejére egyre magasodó hókucsmát rak a tel. Lehet, hogy egy óra múlva, vagy délutánra estére szél kerekedik és festőiből vaddá változik a vidék. Ingázók azonban -»kkor is útra kélnek majd. a meleg otthon és a munka- között. Mely utóbbiakról ó lenne biztosan tudni, hogy — rendelet és kötelező érvé- 'vű jogszabály ide, vagy oda — mindenhott meleg teával fogadják távolról jött. átfagyott dolgozókat. Akiknek nem munka-, hanem utazási teljesítményeit elismerendő került papírra ez a rövid kis írás. OJ. Az ünnepek előtt nagy mennyiségű gyermek- és lánykakabát érkezett a szekszárdi nagykereskedelmi lerakattok A zord idő beálltával jóformán csak az átvétel idejét töltik a raktárban. A legrövidebb idő alatt kerül boltvezetői vásárlás alapján a kiskereskedelmi bolthálózatba, majd a vásárlókhoz. A rendelkezésre álló választékos készlet arra enged következtetni, hogy a felmerülő igényeket nagymértékben ki tudják elégíteni. Foto: Tóth Iván Átadták a dombóvári szakmunkásképző intézet új épületét Jelentős művelődéspolitikai eseményre került sor Dombó- várott kedden. Az 516. számú ipar5 szakmunkásképző intézet részére épített iskola elkészült, ünnepélyes átadása déle’őtt 11 órakor volt. Megjelent az avató ünnepségen Halmai János, az MSZMP dombóvár' járási bizottságának első titkára, István József, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője, Németh József, a megyei tanács osztályvezetője, Nádor György, a Munkaügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának helyettes vezetője. Ott voltak a társintézetek igazgatói, a község és a járás állami és. pártszerveinek vezetői, a szakmunkásképzéssel foglalkozó gazdasági egységek vezető’. Az ünnepséget az új iskola zsibongójában tartották. Vasz- kó Szilveszter, a járási tanács elnökének helyettese köszöntötte a vendégeket, azután A festő és lakáskarbantartó szövetkezet ipari tanulói háromnapos szakmai, politikai és ideológiai továbbképzését tartják Szekszárdon, a fegyveres erők klubjában. Az előadás- sorozatnak, — mely ma fejeződik be —, célja, hogy megyénk különböző községéiben dolgozó ipari tanulók általános elméleti oktatása együtt történjen. A háromnapos eseménysorozat első programjaként kedden Toronyi György, szakm,uit- kásképző iskola tanára ismertette az 1970. január 1-ével életbe lépő VI. törvényt, a szakmunkásképzésről. A szakmunkásképzés reformálásával csökkentik a szakmák számát. Szekszárdon, az ipari szakmunkásképző iskolában eddig 71 szakmát tanítottak. A reform bevezetésével a vidéki szakmunkásképzőkben maximum 23—24 szakmára oktathatják a fiatalokat, a fővárosi iskolákban pedig 4—5 szakmára specializálják az intézményeket. Természetesen a szakmásítött képzést vidéken kollégiumi ellátás nélkül megoldani nem lehet. Ezzel kapcsolatban az okozhat gondot, hogy a törvény értelmében kollégiumi ellátást csak az állami vállalatok tanulói kaphatnak. Szekszárdon ezt a problémát úgy oldják meg, hogy a közeljövőben építendő szakmunkás-kollégium — 1972- ben adják át —, építési költNádor György mondott avátá beszédet. Emlékeztette az ünneplőket arra, hogy rombó- várott 84 év óta folyik már tanonc-, illetve szakmunkás- képzés, de csak most vált lehetővé, hogy önálló. épületet kapjon. Az épület h<.l tantermében nagyobb lehetőség nyílik az emelt szintű szakmunkásképzés bevezetésére. Az intézet ’gazgatója Bacsó Miklós vette át az új létesítményt, megköszönte mindazok segítségét, akik közreműködtek e jelentős művelődési objektum létesítésében. Tillinger István, az intézet KISZ-titkára arra tett ígéretet, hogy az új jobb körülmények között még nagyobb gonddal, szorgalommal, le’ki- ismeretességgel végzik a tanulók munkájukat, mint eddig. Az ünnepség során á gimnázum illetve a szakmunkásképző intézet, műkedvelői nívós műsort adtak. ipari tanulóknak ségeihez a ktsz-ek is hozzájárulnak, így a szövetkezetek szakmunkástanulói is elhelyezést nyerhetnek az új kollégiumban. 1970. január 1-től a szakmunkásképzés igen jó irányban módosul. A tanulók másfél évig alapszakmai képzésben részesülnek, majd a további másfél esztendőben sajátítják el a választott szakmát Az oktatási reform jelentős változása még az, hogy a szakmák csökkentésével párhuzamosán egy-egy szakmunkás- tanulót az úgynevezett rokonszakmákra is kiképeznek. Tehát többféle munkát tud egy szakember elvégezni, ezenkívül a szakmunkás elhelyezkedési lehetőségeinek skálája is bővül. A gazdag programban a fiatalok többek között érdekes előadást hallhattak, dr. Pej- ger Vince, a megyei főügyész helyettese előadásában, az ifjúsági bűnözésekről, Sipőcz György, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat munkatársa az ifjúsági folyóiratok szerepéről tartott beszámolót, 17-én a KISZ szerepe az ifjúság ideplógiai és vallási nevelésében címmel hangzott el előadás. A mai napon a tanulók szerepe a ktsz-ekben című előadás után a szellemi vetélkedővel, — melyet az OTP rendez a fiataloknak —, fejeződik be a háromnapos program. — h — Gazdag jubileumi műsorválaszték irodalmi színpadoknak, színjátszóknak, műkedvelő együtteseknek A hazáink felszabadulásának negyedszázados jubileumára készülő színjátszó csoportok, irodalmi színpadok, különböző együttesek számára bőséges músorválasztókot nyújt a Népművelési Propaganda Irp- da megjelent „Ünnepeljünk” — öt részből álló — sorozata. Az „Aknamező” című kötet négy egyfelvonásosit tartalmaz; Sar- kadi: Hortobágyon és Galgó- czy: Aknamező című műve a falusi, míg Hubay két drámája — A három csésze tea és a Felismerés és búcsú — a városi műkedvelők repertoárjába kívánkozik. Az „Emlék és varázslat” című kötet Radnóti Miklósra, Bajcsy-Zsilinsz- ky Endrére és Balázs Bélára emlékeztet irodalmi, illetve dokumen tumműsorolkkal. A ..Szerződés boldogságra’! című kötet öt szerkesztett irodalmi műsort ■ tartalmáz. Jelentés a jelennek Címmel adták kj a színpaddal nem rendelkező csoportok részére három pódiumjátékot. A sorozat zárókötete a „Zászlóerdő” általános iskolásoknak készült. Két szerkesztett irodalmi műsort és kottamellékletet tartalmaz 6—8, illetve 8—11 éves gyermekeknek. (MTU
