Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-16 / 291. szám
Negyedszázaddal ezelőtt... 4. A hadosztály törzsparanos- noka — Vasziljev százados — két rohamlöveg üteggel utána indult. Korábban, megállapodtak, hogy állandó kapcsolatot tartanak rádión keresztül. így is volt ez amíg Iremasvili Me- kényes határában nem ütközött az ellenségbe. Gyors csata bontakozott ki. A fasiszták mintegy harminc gyalogost vesztettek és ágyúikat, aknavetőiket hátrahagyva fejvesztetten menekültek. Amikor kitört a harc, Vasziljev hallotta, — fülhallgatón keresztül — a csatazajt és az őrnagy hangját: „Szeliva- nov, üsd őket! Üsd, menekülnek !,.Később semmit sem lelhetett kihallaná, a hangok káoszából. Vasziljev hangszalagszakadásig igyekezett figyelmeztetni a felbuzdult Iremasvilit: — Misa, a szárnyak! Figyeld a szárnyakat! De ki figyelt oda?! A harc hevétől elragadtatott Iremas- vili és a kocsi parancsnokok semmit sem hallottak. Tüzeltek és rohantak előre. Mekényestől északra egy útelágazáshoz értek. Vasziljev már komolyan nyugtalankodott miattuk, amikor az őrnagy rekedt hangon jelentkezett: — Komoly eüenálláisba ütköztünk ... Pár perc múlva: — Felgyújtották a páncélost, visszavonulunk . „ Öt perc múlva: — Bekerítenek ... Segíts! Sietni kellett a segítséggel, a parancsnokok elfoglalták helyeiket és indítottak. Ekkor érkezett Derziján ezredes. Megállította az oszlopot és éles hangion kérdezte Vaszil- levtőd; — Hova, merre? — Iremasvili veszélyben vaa. bekerítették.' — Deszant nélkül nem mehetnek — mondta az ezredes, — mindjárt ideér a gyalogság, addig várni kell. Ebben a percben az utca végén megjelentek a gyalogosok. Derziján felugrott a kocsijára és elébük sietett. A roham- lövegek hátramenetben siettek a gyalogosok felé. Amikor találkoztak, a gyalogosok felugráltak és megkezdődött a rohanás előre, végig az aszfalt- útón. A lakott helyeken keresztül is teljes gázzal siettek. A katonák alig tudtak megkapaszkodni a páncélzaton. A németek, amikor meglátták a száguldó oszlopot, szétfutottak, mint a csirkék, de senki sem lőtt feléjük. Már látszott a magaslat, a közelben néhány német páncélos is égett, a ro- hamlövegek még tartották magukat. Az oszlop hirtelen balra fordult és változatlan sebességgel felrohant a magaslatra. A németek még fel sem fogták, hogy mi történt, amikor katonáink menet közben leugrálva nekikestek. Mintha csak a földből nőtt volna ki, ott termett Derziján, szélesen mosolyogva. Kiderült, hogy az utolsó önjáró löveg után besorolt az oszlopa és a dzsipben állva tette meg az utat, egészen a magaslat tetejéig. A tisztek odamentek a még füstölgő harckocsihoz. Holtan hevertek körülötte a felderítők és a harckocsizok. Mindenki arra gondolt, hogy nem sok kellett volna és Iremasvili őrnagy társaival együtt ugyanígy fekszik itt. Esteledett, a harcosok berendezkedtek a védelemre. Éppen, hogy hozzáláttak a vacsorához, amikor Vasziljev századost rádión kereste Gladkov ezredes, a hadosztály-törzs- parancsnok. Első parancsa: „Jelentse a helyzetet!”. Figyelmesen hallgatott, majd megjegyezte: „Kitűnő!*’. Újabb kérdés következett: — Hol van Derziján? — Éppen most ült le velünk vacsorázni. — Közölje vele a hadosztály- parancsnok Utasítását: azonnal indítson támadást Kurd irá(Jjdonság a csepeli csőgyárban Évi 40 ezer tonna kapacitású csőhorganyzó és pácoló üzemet építenek a csepeli csőgyárban. A berendezéseket részben belföldről, részb en külföldről szerezték be. A pácoló üzemrészt az osztrák ÖSKO, a horganyzó berendezést az NSZK-beli Körner cé g készítette, szerelését is ők végzik. Az ój üzemben hegesztett és melegen hengerelt csövek felületi tisztítása és horganyzása történik. A termelés kapacitása előreláthatóan évekig biztosítja a belföldi és exportigények kielégítését. Képünkön: Az üzem szakembere átvizsgálja az új bor ganyzó berendezést. (MTI foto — Erezi K. Gyula felv.J Mitől „fütyül“ a barackpálinka? nyálba es az ellenséggel állandó érintkezésben maradva, foglalja el a falut. Oda a vacsora, oda a pihenés. Menet közben adta ki a parancsot: Felkészülni, támadásba indulunk, Kurd irányába. Vasziljev felkereste Derzi- jánt és közötte vele a parancsot. Az meghallgatta és így szólt: — Most te leszel a parancsnok, Iremasvili csak pihenjen. Deszantba Taraszenkó zászló- alját vigyed, most pedig egyél. De Vasziljevnek nem aka- ródzott vacsorázni. Minél hamarabb, mielőtt még elszundi- tanak az emberek, indulni akart. Jól tudta már tapasztalatból, hogy milyen nehéz talpraállítani az embereket egy ilyen nap után. Hamarosan az osztag megindult Kurd felé. Köröskörül sötét és csend, kb. 22.30 óra leheteti Hol ac ellenség? — senki sem tudta. Lehet elől, lehet oldalt, lehet még hátul is. A horhoson keresztültörve rátértek az aszfaltúira és behajtottak az erdőbe. A téli égbolt befelhősödött, olyan sötét lett, hogy nemcsak az embert, de még a roham- lövoget sem lehetett kétlépés- ről kivenni. Sehol egy lövés, vagy rakéta. Tilos volt meggyújtani a lámpákat és cigarettázni. A gyalogosok az árokparton haladtak és igyekeztek a rohamlövegek közelében maradni. A biztosítók párosával haladtak elöl, alig száz-kétszáz méterrel az oszlop előtt. A sötétség és a csend pattanásig feszítette az idegeket. Mindenki érezni akarta a mellette haladó vállát. A harctéri tapasztalatokkal rendelkezőknek nem kell magyarázni, milyen nagy jelentősége van a térközök megtartásának a menetoszlopban, de ebben a helyzetben a járművezetőket nehezen lehetett volna lemaradásra kényszeríteni. Szinte tapogatózva vonultak Kurd irányába. Vasziljev és Taraszenkó egymás mellett haladtak és suttogva tanácskoztak. — Talán várjuk meg a hajnalt? — Nem lehet. Elszalasztjuk az ellenséget. Az a parancs, hogy Kurdra üldözés közben vonuljunk be. .. A sötétben Vasziljev nem látta Taraszenkó arcát, de megérezte, hogy mosolyog: „Hol van itt az ellenség? Lehet, hogy nem is előttünk, hanem valahol hátul és csak a jelre vár?”. (Folytatjuk.) Sokan azt tartják, hogy a barackpálinkától olyan nagy lesz a vidámság, hogy mindenkinek füttyre kerekedik a kedve — és innen ered a fütyülős barack elnevezés. A szakemberek szerint: ez tévedés! E pálinka kedvelői bizonyára megfigyelték, hogy a palacknak minden esetben hosszú a nyaka. No már most az elnevezés onnan adódik, hogy a nyakrészben megszoruló levegő a fiaskó felbontásakor füttyöt hallatva szökik el. A feltűnően hosszú üvegből legtöbbször olyan sok levegő illan el, hogy a jelenséget kísérő „hangmutatvány” jól érvényesülhet és emiatt valóban találó az ital elnevezése. A fütyülős barackpálinka a Magyar Likőripari Vállalat egyik legkelendőbb cikkének számít. A 43 fokos italból belföldre évente 25 vagonnyit készítenek. Az italnak külföldön is jó hírneve van. Népszerűségét jórészt annak köszönheti, hogy — amint azt a gyár szakemberei mondják — egyesíti a magyar klíma gazdag napsütéstartalmából, a lösztalajból, a megfelelő fotoszintézisből stb. adódó előnyöket. Az ital belső, gyártási átfutási ideje — amíg a gyümölcs a fáról lekerül, majd tárolják, előérlelik, később a feldolgozás után az ital a palackba kerül — néha félév is lehet. A pálinkának a palackban „eltöltött” érési ideje 2—3 év, ugyanis ez idő alatt alakul ki a legkedvezőbb íz,- zamattartalom. A pálinkagyáriak most anélkül, hogy a főzés hagyományait megváltoztatták volna, újfajta palackban hozzák ' forgalomba italukat. Az üveget dugó helyett fémkupakkal zárják le, — a fütyülő hang azonban — mint mondják — marad! 'TTTTY4 mm?vmmTTTTmf»TW! LAND Rt!, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► *• ► ► !» ► ► ► ► ► t t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► 3& Landru elkövette azt a meggondolatlanságot, hogy később, amikor tudomást szerzett Collombné hozzátartozóiról, s látta, hogy módszeréltek alkalmazása akadályokba ütközik, nem állt félre hanem mindenáron le akarta győzni az akadályokat. Másfél esztendejébe került, amíg eljutott odáig, hogy nagyobb kockázat nélkül végezhetett Collombnéval. És éppen Collombné eltűnése, Buissonné eltűnésével együtt, juttatta végül is a bíróság elé. A VÍG ÖZVEGY Abban az időben, amikor Landru hirdetésére válaszolt, Collombné már körülbelül tizenöt éve özvegy volt. Egy ideig társalkodónő volt Msr- seille-ben, később Párizsban egy mosodát vezetett, 1908 szeptemberében pedig egy biztosító társaság szolgálatába lépett, mint gépírónő. A Rue Kodier 15 szám alatt lakott. A karcsú, barna, disztingvált megjelenésű asz- szony, aiki annyira megőrizte frisseségét, hogy bátrain fiatalabbnak mondhatta magát, 1910-ben családja tudta nélkül, szerelmi viszonyt kezdett egy férfival, akitől azután egy leánygyermeke született. A beteges gyermeket egy kolostorban, apácáknál helyezte el. Collombné egyébként állandó összeköttetést tartott fenn Párizsban lakó nővérével, hasonlóképpen fivérével és anyjával, akik mindketten Bry-sur-Mame-ban laktak. Vagyis éber őnség vigyázott a Rodler utcai vígoevegyre, amikor 1915. május elsején, megunván barátját, levelezni kezdett Landruvel. Nyolcezer frank megtakarított pénzére való tekintettel, levelére gyorsan választ kapott. Landru noteszében ezzel kapcsolatban a kővetkező bejegyzések olvashatók: 1915. május T. Collombné. Május 14. Válaszolni Collombnénak. Május 18, nyolc óra. Col lombos. Rodier utca IS. A következő bejegyzések azt mutatják, hogy a kapcsolat egyre szorosabb lett. Június 9-én Landru ezt írta noteszébe: «Collombné — Lafayette. A biztosítótársaság, ahol Caöombné dolgozott, a Lafayette utcáiban volt Landru tehát a vállalat kapujában találkozott legújabb menyasszonyával. Ooüomtané környezetében minderről senkinek sem volt tudomása. Egész 1916 elejéig rendszeresen fogadta ré© barátját. Ez idő tájt tette meg végre első bizalmas közlését nővérének. Elmondta, hogy esetleg férjhez megy egy Cuehet nevű úrhoz, aki a német megszállás elől Liliéből Párizsba menekült. Landru két okból mondta magát háborús menekültnek. Először js azért, mert így ellenőrizhetetlenné válnak meséi, másodszor pedig azért, mert így tetszés szerint halogathatja az esküvőt, azzal az ürüggyel, hogy nehéz besnererane a szükséges okmányokat. Collombné még azt is elmondta nővérének, hogy nincs teljesen tisztában vőlegénye múltjával. Azt állítja, hogy nagyon gazdag, gyára ÍMIAIK van Liíle-ben, és azzal a tervvel foglalkozik, hogy a házasságkötés után Dél-Franciaországban alapít gyárat Azit is elmondta még a nővérének, hegy Cuehet, ahogyan vőlegényét hívják, nagyon képzett, jó megjelenésű ember, kitűnő társalgó és roppant figyelmes. Az özvegy barátnőivel is közölte terveit és újabb részleteket is elmondott vőlegényéről, főképpen egyik kartársnőjének. Elmondta neki, hogy régi barátjával szakított, mert tetten érte egy másik nővel. Ez a szakítás, mint mondotta, nem okoz neki különösebb gondot, mert vőlegénye megígérte, hogy törvényesíteni fogja a régi viszonyból származó gyermeket. Landru ügyesen keverte a kártyát. Habozás nélkül, természetesen, kockázat nélkül adoptálta azt a gyermeket, aki az egyetlen összekötő kapocs volt Collombné és rég barátja között Könnyen meg lehet érteni, hogy miért tette Collombné ilyen későn ezeket a bizalmas közléseket hozzátartozói és barátnői előtt Ugyanis asak akkor szánta el magát ilyen bizalmas közlésekre, amikor kalandja már komoly szerelmi regénnyé mélyült. Landru 1916 elején Frémyet néven lakást bérelt Párizsban a Rue Chateaudum 22. szám alatt. Collombné itt rendszeresen meglátogatta, s ezek a kiruccanások vőlegénye legénylakásába, egyre gyengítették függetlenségét Landru, azaz Cuehet egyszerűen Fnémyet-vé változott. Azt magyarázta menyasszonyának, azért változtatott nevet hogy könnyebben megkaphassa a menekült-segélyt Collombné a magyarázatot szó né)1 leül, gyanakvás nélkül elfogadta, és tudomásul vette. (Folytatjuk.) \ Jf RAtAimimiUÁAaiámiAAAAUAiimu, <4 4 ■4 ■4 4 4 4 4 4 : 1 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 ■4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3
