Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-16 / 291. szám
ÜZENET A MÚLTBÓL (Nyugati hírforrás szerint; az NSZK-ban nemrég elhunyt- Slachta Margit...) Alig röppent föl a hír, kezembe került az 1920. évi törvények gyűjteménye. A könyv, egy híján ötven éves, 'akkor adták ki, amikor gróf Teleki Pál kormánya a földesúri és tőkés restauráció kezdeteinek „szép” időszakában kénytelen volt legalább látszatlépéseket tenni a 1 külföld előtt egyre kellemetlenebbé váló ellen- forradalmi „kilengések” megszüntetésére. Tévedés ne essék, Teleki nem a fasiszta jellegű fehérterror rendszerét akarta megszüntetni, csupán „törvényesíteni” azt. Ez a negyvenkilenc éves törvénygyűjtemény jó bizonyíték erre, intézkedései akár szimbolikusnak is tekinthetőek. Csak két törvényt említek a gyűjtemény bői; a numerus clausust és a: botbüntetések bevezetését. Egymást követik a gyűjteményben,' mert egyik 1920: XXV., a másik 1920: XXVI. tc.-ként vált hírhedtté. A középkori törvénykezés gyászos eszköze, a deres Slachta Margit nemzetgyűlési képviselőnő javaslatára érhette meg az „újjászületést.” Igen, az a Slachta Margit vívta ki, aki rövid tündöklés után hátat fordított a politikai pályának, majd „nagy tettekre” készen előbukant ismét, amikor 1915 után a történelem kérdése ez volt: Magyarország polgári demokrácia lesz-e, vagy ami lett: 'népi demokrácia. A törvénygyűjteményt letéve, lapozom az az ismeretek enciklopédiáját, a Révai Nagy Lexikont. Ebben olvasom, hogy „zadjeli és ná- dasdi Slachta Margit” tanár volt, a keresztény nőmozgalom vezéralakja, a Magyar nő c. folyóirat szerkesztője, az első képviselőnő, aki „különösen az anya- és csecsemővédelem s a munkáskérdések ügyében működött sikeresen.” Hát, igen... hogy milyen sikeresen? Nézzük a törvénygyűjteményt: „A botbiintetések száma felnőttre tíznél, fiatalkorúra ötnél kevesebb és huszonötnél több, nem lehet.” Eredménye to- bá, hogy: „A botütéseket az ügyészség vezetője részéről kijelölt fogházőr felnőtteknél 75 cm hosszú és 2 cm vastag mogyorófabottal foganatosítja. Fiatalkorú egyénnel szemben korához és testi fejlettségéhez mérten megfelelő spanyolnád vagy más minőségű vessző alkalmazandó.” Dicséretére legyen mondva, hogy helyén volt honleányi szíve legalább annyira, mint „keresztényi” irgalmassága, mert a szabadságvesztés büntetése mellett alkalmazható botbüntetés végrehajtása előtt meg kellett vizsgálni az elítéltet: a deresre húzást nem élvezhette végig a nyilvánosság; a botozó személyén kívül részt kellett vennie a középkori színjátékban az ügyészség megbízottjának, valamint az orvosnak is... Margit asszony 1922-ben visszavonult a politikai élettől. Valószínű betelt a sikereivel. Huszonöt évvel ezelőtt jött elő, amikor ismét „tenni akart valami nagyon emlékezeteset” és „áldozatosat”. Emlékezem még a koalíciós évek országgyűlési jelentéseire. Ha a T. Ház nevetett, igencsak Margit asszonynak volt tulajdonítható a közderültség, mint egységes ellenszavazat. Azt sem felejtettem el, hogy 1948 nyarán „Az országgyűlés egy évre kitiltotta üléséről a nemzetgyalázó Slachta Margitot.” AZ 1920. ÉVI 'TÖRVÉNYEK SYOTEMÉKm S mert emlékezem, sajnálatos dolognak tartón), hogy az Uj Magyar Lexikon nemcsak, hogy nem egészítette ki az ismeretek enciklopédiájaként ismert Révai közlését Slachtáról, hanem kihagyta. így, aki nevével találkozik, és ott néz utána, hogy ki volt ő, ahol lehet, az kénytelen elhinni, hogy a szó igaz értelmében működött sikeresen a népjólét ügyén olyan két év alatt, amikor a fehérterror 25 évre szólóan vetette meg a lábát Magyarországon! Margit asszony, mivel 1949 után már kilátás - tálán volt olyan „sikeres” politikai, közéleti ténykedést kifejtenie, mint azt tette 1920-ban, hazát változtatott Temetésén állítólag a nyugati politikai élet számos ismert képviselője rótta le kegyeletét; demonstrálván, hogy a nemzet- gyalázónak mindörökre csak itthon telt ki a becsülete. Sőt! Demonstrálván, azt is, hogy a hazátcserélgetőnek annál nagyobb a becsülete, minél sikeresebb volt adott időben a gyaláz- kodása... Hát csak ennyit a múltból jött üzenetről. Társadalmi igények és iskplapolitikánk Fiataljaink jó felkészültséggel érjenek célba A tudomány és technika felgyorsult fejlődését művelődéspolitikánk figyelembe veszi, s arra az oktatásképzés területein azonnal reagál is. A népgazdaság ágazataiban végbement változások új képzési igényt követeltek. E téren az életre hívott, új típusú szakközépiskoláknak kell helyt- állniok, — megfelelniök. Mű-, ködésüket ennek megfelelően, nagy társadalmi várakozás kíséri. A szakmai színvonal ma már a legfőbb termelési tényező. Természetszerű, hogy központi kérdéssé vált: milyen igényeket támaszt a szocialista ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, közlekedésfejlesztés a középszintű szakképzéssel szemben? Máris kapjuk a választ; melyet a rohanó, modern tudományos termeléstechnológia diktál és követel: magasabb műszaki-szakmai kulturáltság, gépi technikára épülő termelési-műszaki szemlélet, új termelési módszerek és ösztönzők alkalmazása, komplex mechanizációs és ke- mizációs törekvések, korszerű és gazdaságos szemlélet, műszaki fejlesztés, szakszerűség elve, szervéző- és értékesítőkészség, fejlődőképesség, szakmai ön- és továbbképzési igény, társadalomműveltségi színvonal, üzemi pszichológiai, emberi bánásmód tudománya, emeltebb és szigorúbb munkaerkölcs, üzemi fegyelem, elmélyültebb szakmai hivatásérzés, szorgalmasabb lelkiismeret. .. Mindez az „élet tantervi anyaga!”. A nevelési program a szakmai oktatók elé is magas mércét állít a személyiségkialakító nevelői munkában. A szakközépiskola különös hangsúllyal törekszik az alkotóteremtő munka emberének formálására. A társadalom határozott világnézettel és politikai tisztánlátással rendelkező szakmunkásokat — technikusokat — igényel, akik az üzem vérkeringésében frissítőén, az üzemi demokráciában erősítőén hatnak. A szakmai követelményeknél is a korszerűségre való törekvést tartjuk szem előtt. Társadalmi igény az is,’hogy a kevésbé korszerű, vagy túlzottan speciális ismereteket elhagyjuk. Bőven akad túlméretezett tananyag, korszerűtlen tartalommal. Emel- let folyamatosnak kell lennie a korszerű anyag- és információgyűjtésnek. Nem szabad a tegnap — vagy akár a ma — ismeretanyagánál megrekedni. Az oktatás módszertanáról is szólni kell. A szakdidaktika korszerűsítése is napjaink feladata. Korlátlan lehetőségeink vannak az újszerű óratervezésre. Ha élni tudunk ezzel, akkor a foglalkozások életszerűvé — valóságtükrözővé — válnak. Hiszen a képzés az üzemben történik. Az iskolán kívüli művelődésre is ösztönözzük tanulóinkat. Nem jelent plusz megterhelést, ellenkezőleg, fellazulást — kulturált pihenést —, hasznos szórakozást. A tudományos és műszaki fejlesztést gátló tényező a szakmunkások hiánya. Ez a tény a széles körű elhelyezkedés lehetőségeit is megnövelte. A szakmai hivatásérzés és a hivatástudat fejlesztése szintén komoly nevelési tevékenység. A hivatásnevelő munka sikere, ha életcéllá válik a szakma. rPársadalmi igény továbbá az is, hogy a kiképzett növendékek ne vesszenek el a szakma számára. Az igény jogos, mivel egy-egy végzős tanuló 20—30 ezer forintjába kerül az államnak. Társadalom elleni vétek, ha szakvégzett elektrotechnikus, műszerész, mechanikus, vagy kertész képzési területét cserbenhagyva, egyéb, szakmaidegen területen helyezkedik el. A fizikai munka területén is megnövekedett a szellemi fel- készültség tekintélye. Feleletet kell adni: mit nyújt, — mit ad a szakközépiskola ? Mit várhatnak a tanulók — szülők —, termelőüzemek, felsőfokú oktatási intézetek a szak- középiskolától ? Általában meg- felel-é célkitűzésének, — tartalma szerint a nagy társadalmi változásnak, az új gazdasági mechanizmus igényének? A szakközépiskolának többet kell adnia a kötelezően előírt ismeretanyagnál. Nem fogunk a maximalisták hibájába esni, rugalmasan, négy év távlatának megfelelően fokozatossággal, a képzés profiljával rokon, az élet igényeinek megfelelő praktikummal ajándékozzuk meg tanulóinkat. Szakköri, vagy műszaki klubéleti foglalkozásokon, — . fototechnikai, elektro-, híradástechnikai, traktor-, gépkocsivezetési, rádió- amatőri, méhészeti, laboránsi, növényvédelmi, gombatenyésztői — kívül gépírási gyakorlat elsajátítására is lehetőséget nyújtunk. A termelési gyakorlatok színterét is szélesíteni kellene határszemlékkel, üzem- látogatásokkal, munkamódszer- cserékkel, országjáró tanulmányutakkal, külföldi csere- gyakorlatokkal. A szakközépiskola terme- lőtevékenységével — alkotó termelőmunkája hatékonyságával — is bizonyítja életrevalóságát. A tanulók szorgalmi idejük csaknem egyhar- mad részét az üzem életterében, ezrekre rugó, produktív termelő munkaórákkal töltik el. Bekapcsolódnak a társadalmi akciókba, — mozgalmakba. -Ott kell lenniök a szakmai profilba vágó rendezvényeken, bemutatókon, ankétokon, kiállításokon, fórumotokon. Szerintem a legfőbb társadalmi igény, hogy fiataljaink jó felkészültséggel érjenek célba. Munkájuk során helytálljanak a fejlesztési kormány- határozatok megvalósításában, s általában a jövő alkotó társadalma tudjon kiteljesedni bennük. Jantner József mérnöktanár, Szekszárd Falusi hajnal Fadd, 1969. december 13, reggeli négy- óra. A házak, ablakszemeiben lágyulnak az első fények. Álmos fények és többnyire a legkisebb ablakokban, a konyháknál. Füstkígyók tekeregnek az ég felé, a korán indulók reggelije melegszik. Korán induló szép számmal akad. A járdákon itt is, olt is kucsmás, csizmás, rövid kabátos férfiak tűnnek fel, minden irányból ugyanazon pont felé. A templommal szemben, a szentháromság- szobor mögött már működik a kis büfé, melyet a helyiek egy része a sajtóban reprodukálhatatlan névvel illet. — Kell ez a kis melegítő, — mondja egy vállas, nyírt bajuszú férfi, és úgy markolja féldecis poharát, mintha már a fogásától is átjárná a forróság. — Hová isidül? ' — Paksra. Szentgyörgy- nek lenne tó menni, de az ember nem szívesen kockáztat. így aztán Szekszár- don át megyek. Az óvatosság elsősorban nem az országutakon indokolt, hanem benn a falvakban. A KPM tisztességgel megbirkózott az utak többségével, de például Faddon, a község centrumában térdig érő, fagyott, vagy elká- sásodott hóval, buckákkal és latyakkal küszködnek az autóbuszok. A községek belterületén csak a járdákat tisztították meg a hótól. — Tegnap reggel a mözsi boltnál rohadt le a busz, délután ugyanott, — mondja egy másik utas. — Érkezés után nem győzt 'm a forralt bort vedelni, úgy átfáztam. Sokasodnak a féldeciért érkezők, a büfében másodszor töltik újra a csőrös pálinkásüvegeket. Közben kinyit a művelődési ház talponálló-része, a közönség megoszlik, hogy időről időre elnyelje egy részét valamelyik érkező busz. Fél öt tájban asszonytk kezdenek sorakozni a Fő utcában, a lehúzott redő nyű ÁFÉSZ-hússzék előtt. Nagykendők, csizmáit. Élő illusztrációi az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elhangzottaknak, mely szerint a közellátásban akadnak még problémák. — Milyen hús van? — Azt mondják, hegy csak marha, — hangzik a válasz. Odabenn zuhog a hentes- bárd és amikor ötkor felmegy a redőny és beiódu- lunk, kiderül, hogy csakugyan marha. ügyetlen marha lóg a kampón. — Én se állok ám ide még egyszer hajnalban, — szólal meg egy fiatalasz - szony. — A téesznél múltkor annyi húst lehetett venni, amennyit az ember- lánya csak akart. Harangkongás. A templom messziről látható órájának köre fokozatosan elhalványul, látható napfelkelte nélkül bár, de világosodik. A járókelők sűrűsödnek, már nemcsak a busz felé, hanem minden irányba. A termelőszövetkezet tájékán egy traktor püfög, a kenyérszállító teherautó mérgesen végigbilleg a tanácsház utcáján. Nyílnak a boltok, új nap kezdődik. Közönséges hétköznap. OI.
