Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
t u Mai levelemet egy amerikai házasság hiteles történetének leírásával kezdem. A házasság a következőképpen történt. Jack hosszá töprengés után bejelentette édesanyjának: — Édesanyám, megnősülök! • — Jól van. édes fiam. — De nagy baj van ám, édesanyám! — Mi az a nagy baj, édes fiam? — Akit elveszek, idősebb nálam. — Te tudod, te élsz vele. édes fiam. — De van ám itt más baj is, édesanyám! — Mi az a más baj, édes fiam?^ — Néger nőt veszek el, édesanyám! — Néger nőt? Te tudod, te élsz vele, édes fiam! — Még ennél is nagyobb baj van, édesanyám. — Mi az az ennél is nagyobb baj, édes .fiam.? — Nemcsak néger, de elvált asszony is. — Te tudod, édes fiam. — Még ennél is nagyobb baj van, édesanyám. — Mi az a nagyobb baj. édes fiam? — Néger is. elvált is, három gyereke is van. — Te tudod. majd többet dolgozol, édes fiam. — Más baj is van am >nég. édesanyám. — Mi az a más. még nagyobb baj, édes fiam? — Néger is, elvált is. három gyereke is van és nincs lakása. — Nem baj az. édes fiam. Majd ideköltözik. — És mi lesz édesanyámmal, ha ideköltözik? — Velem ne törődj, édes fiam. Ezek után én úgyis felakasztom magamat. Nem tudom, mi történt Jack édesanyjával, azt viszont tudom, hogyan és miből élnek az angol hippik. Beszéltem a hippik egyik vezérével, aki nem avatott engem hippivé, mert mindjárt az első percben kiderült rólam, hogy én nem vagyok alkalmas hippinek. Adott egy könyvet, amely praktikus tanácsokat tartalmaz hippik részére. Ennek a könyvnek a hátuljára az van írva: „Semmi esetre ne fizess ezért a könyvért, mert, ha mégi*, megteszed, azt jelenti, hogy átrágtak.” Én fizettem. Tehát átráztak. Nem vagyok alkalmas hippinek. Mert- a hippiket nem lehet átrázni. A revizorokat át lehet rázni, de a hippiket nem. A revizorokat még a hippik is átrázzák, a hippik viszont átrázzák a nem hippiket. A hippik vezére azért megtette nelcem azt a szívességet, hogy néhány hippifogásból levizsgáztatott. Azt kérdezte többek között: mi a különbség a német kétpfenniges és az angol hat- pennys között? Én erre azt válaszoltam: az egyik német, a másik angol, mire á lemarházott, de azért elmagyarázta a dolgot. „A német kétpfenniges érme ugyanolyan, mint az angol hatpennys, de csak 12-ed annyit ér. Szerezz ilyeneket, minden automatában felhasználhatod. Ugyanígy használhatod a francia 2Ö frankost schillinges érme helyett." Tehát nincs semmi különbség a két pénz között. Csak annyi, hogy az egyik kevesebbet ér, viszont ugyanazt lehet kapni a kevesebbet érőért is. Rájöhettem volna erre a dologra én is, de ki az ördög gondolt ama. amikor nekem- szegezte a kérdést, hogy erre a kérdésre azt is válaszolhattam volna: ..A német kétpfenniges és az angol hatpennys leözött az a különbség, ami a magyar forint és a magyar kabátgomb között. A kabátgomb is nyitja az automatát, és ha szerencséje van az embernél:, alrkor olcsóbb is. mintha érmét dobna az automatábatf Ezután megkérdezte tőleme ,Hol reggeliztél Johannes?” Mondtam, hogy a Trafalgar Square téren egy büfében, mire ő megjegyezte: „Ismerem, azon a téren sok galamb van. Ott szoktunk galambokat fogdosni. és utána, eladni azokat a vendéglősöknek”, majd visszatért a reggelizéshez ezekkel a szavakkal: „Hülye vagy te, Johannes. Van ennél olcsóbb reggelizési mód is. Csak el kell menned a Kensington Church Streetre és jobbról alaposan belerúgni az automatába, amely a rúgás hatására azonnal kiad egy pohár tejet.” Mint látja a szerkesztő úr, nem feleltem meg a hippivizsgán. Pedig úgy kiöltöztem, hogy amikor meg- ^ látott a feleségem, így kiáltott fel: „Te vén marha, te akarsz lenni a hippikirály?” Ő csak magyar hippiket látott, ezért nem lehet csodálkozni e kijelentésén. Mindenesetre nagyon megnyugodott, hogy az angol hippik között egy magyar hippi még alattvaló sem lehet. Ebből is tanultam. Mégpedig: „Aki inasnak vermet ás, maga esik bele, mondta a földmunkás és azonnal abbahagyta a munkát.” Tudom, hogy ez a közmondás nem illik ide. de valamivel ki kell tölteni nekem is a munkaidőmet. E gondolat jegyében zárom soraimat. Tisztelettel: PRECÍZ válasz A fiatal írót feleségével meghívták egy előkelő estélyre. Az asszonyka közfigyelem tárgya volt, a férfiak egymás kezéből kapkodták, — mind táncolni akartak vele. Elbűvölő asszony — mondta a házigazda, — a ruhája valóságos költemény. — Nem egy költemény, — válaszolta a fiatal író, — hanem 16, továbbá 5 rövid novella és 3 kroki. JÖ ELOSZTÁS — Az öné ez a kocsi? — Részben. — Ezt hogy értsem? — Ha a kocsi tiszta és a motor rendben van, a feleségem használja. Ha valahol házibuli van, a lányom megy el vele. Futballmeccsre a fiam viszi el. — És mikor öné az autó? — Ha szervizbe kell vinni. DIAGNOSZTIKA Az orvos vizsgálja a beteg szemét. „Igen, ez könnyen megállapítható! Az ön egész ideg- rendszere meg van támadva, felfedezhetők a szív-elzsíro- sodás tünetei, s úgy látszik, hogy a máj sincs egészen rendben." „Teringettét", csodálkozik a paciens. „Mit fog Ön a másik szemem vizsgálatánál megállapítani, ha már az üvegszememben ennyi mindent fedezett fel!" ITTASAN GYALOGOLNI IS NEHÉZ Egy ember éjféltájban dülöngélve lép ki egy étteremből. Látszik, hogy leitta magát. Himbálózva közeledik az autóhoz, amely ott parkol az étterem előtt; keservesen kinyitja az ajtót és a volán mellé ül. A rendőr, aki figyelemmel kíséri a jelenetet, odamegy hozzá: — Csak nem akar ebben az állapotban autót vezetni? — Mit csináljak? Képtele« vagyok gyalog menni. TITOKTARTÁS Két barát beszélget. — Semmiféle nő nem tud titkot tartani. Kivéve az én feleségem. — Hogyhogy? — Képzeld el: 1-8 eV óta ne mondja meg nekem, mire költi el a fizetésem. ORVOSI CSODA — Ez az orvos valóságos csodát művel. A feleségemet rekord idő alatt meggyógyította. — Mi baja volt a feleségednek. hogyan gyógyította meg? Megmagyarázta neki, hogy azok a „betegségek"', amelyekről folyton panaszkodik, nem egyebek, mint a közeledő öregedés jelei. Népújság 1969. december 14. * HUMOR — A2 antibébi pirula melyik hölgynek les*?
