Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
Szily Géza: Munka után. TÁRLAT 1969 Szokássá lett néhány esztendő óta, hogy a könyvkiadók egy kötetben jelentetik meg az év legsikerültebb magyar verseit, novelláit, sőt a kortárs világirodalomból is évről évre kapunk valamennyire átfogó válogatást. Valami hasonlót tervezünk — terjedelem, s forma adta lehetőségeken belül — mi is, ezúttal a szőkébb pátriánkban élő képzőművészek alkotásai között tallózva. Teljességre nem törekedhettünk. a válogatás jogát is átengedtük azoknak a. képzőművészeknek, akiknek műhelyébe látogattunk, — nem célunk rangsort felállítani. Tárlatunkkal inkább a megye kevés múltú, biztató jövőjű képzőművészeiének szeretnénk nagyobb publicitást biztosítani. És egy kicsit bizonyítani a hitetlenkedőknek, a „hivatásos tamáskodóknak", akik egy kéz- legyintéssel elintézik a dolgot: „Tolna megyében soha sem volt, nem is lesz levegője a képzőművészetnek”. A művészi alkotást lehetetlen kilóval, méterekkel, vagy bármilyen mértékegységgel mérni, nem mértékegység az országos elismerés, szélesebb körű publicitás sem. Az alkotás önmagában hordja értékét. Ítéletet mondani könnyű, — és nagyon nehéz. Gyakorta megesik, hogy hivatásos ítészek művészeti ismeretekkel gondosan alátámasztott kritikájára cáfol rá az idő, de az is, hogy a lelkesen ünnepelt művész alkotásai fabatkát sem érnek. Ez az óvatos előrebocsátás tulajdonképpen önvédelem: nem akarunk ítélni... A megyében élő képzőművészek alkotásainak legjavával az évenként megrendezésre kerülő megyei képzőművészeti kiállításon találkozhatunk. Festőinknek — Tolnában a képzőművészetnek csak ez az ága honos — megyén belül ez az egyetlen publikációs lehetőségük, leszámítva egy-egy esetenként megrendezett három-négy alkotó anyagából válogatott tárlatot. Nem sok, nem is kevés, hiszen ki-ki tehetsége szerint kereshet más utakat. Célszerűbb talán úgy megközelíteni a dolgot: mennyiben Tolna megyeiek képzőművészeink, mit jelent nekik az, hogy ebben a megyében dolgoznák? Az elmúlt években felépült egy sor új irodaház, vállalatok, üzemek, közös gazdaságok emeltek impozáns székházakat. Kevés helyütt találkozni megyebeli képzőművész alkotásával, pedig erre nagyobb beruházásoknál — tudomásom szerint — pénz is van. Ez is publikáció lehetne... * »Kiadói” előszónak talán ennyi elég. D. KÓNYA JÓZSEF A reprodukcióikat Tóth Iván készítette. Szabó Dezső: Tanyán. Simssy Ildikó: Műterem. Gseu Gábor: Amikor már mindenki elment. Véeh András: Borús táj. (linóleum).
