Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

w' r‘ '

/I CPX-C MOZS

Hasonlóság és különbség

Schadt György nyugdíjas iskolaigazgató:

— Baranya megyéből kerültem ide, még fiatal koromban. Amikor végeztem, itt kezdtem a tanítást, s itt is fejeztem be, azaz innen mentem nyugdíjba. 1921-ben kerültem Mözsre, s talán mondanom sem kell, hogy megszerettem ezt a közösséget, hiszen , ezért maradiam itt hosszú évtizedeken keresztül. Sőt, most, nyugdíjas koromra is... Tiszteletre méltó emberek lakták és lakják ezt a falut, mindig nagy élvezettel dolgoztam értük. Még az iskolai kereteken kívül is. Csakúgy, mint most. Mindig arra törekedtem, hogy a lehetőségekhez mérten gyarapítsuk az emberek tudását, de azt a környezetet is, amelyben élnek. Mert nem mindegy, hogy az milyen. Ahhoz, hogy az emberek jól érezzék magukat, megfelelő környezet is kell.

Kérem, Mözs sík területen fekszik, nem régi település és abban az időben, amikor idekerültem, meglehetősen fa- szegény volt. Én nagyon sze- > rettem foglalkozni fásítási témákkal, magam is intenzíven foglalkozóm fa-szaporítással, s nagyon természetes, hogy legelőször is befásítottuk a falut. Mostanában is. mindennapos témánk a fásítás. Tessék eljönni egyszer nyári időszakban, meglátja, hogy milyen szép fás község Mözs. És jó érzés, hogy Mözsön alig található élő fa, amelyikhez ne lenne közvetlenül is közöm. Az ember így is látja a munkájának gyümölcsét, meg úgy is, hogy számon tartja az egykori tanítványait: vajon mire vitték? Legtöbbjük sokra vitte.

Rencz Antal, az általános iskola mostani igazgatója:

— 1931-ben kezdtem a pedagógiai pályafutásomat, méghozzá itt, Mözsön, ahol jelenleg igazgató vagyok. Szárma- zásilag egyébként tolnai 'vagyok, sőt, ott is lakom, onnan járok idestova 40 éve Mözsre, minden reggel, hogy ellássam iskolai munkámat. Közben any- nyira megszoktam, megszerettem itt, hogy még akkor sem kívánkoztam el, amikor lehetőségem lett volna az áthelyezésre. Ma már ott tartok, hogy Mözs-t majdnem jobban ismerem, mint a saját falumat, Tolnát Ennyit tesz, ha az ember sokáig dolgozik egy helyen.

— Milyennek ismerte meg a mözsi embereket?

— Nehéz erre válaszolni, mert változott a lakosság ösz- szetétele. Most is, azelőtt is dolgos emberek lakták, de egy nagyon lényeges dolog megváltozott Azelőtt a mözsiek a világ minden kincséért sem ültek volna buszra, ha mondjuk Tolnára mentek piacra.

.Egyszerűen sajnálták rá a í>énzt, inkább gyalogoltak. A földvásárlás volt a minden. Mo^t már_, nem sajnálják sa- jfaí magúktól sem az értéket: jobban élnék, mint azelőtt. Vi- szont. az nagy gond, hogy a mezőgazdasági pálya után nem ■ nagyon vonzódik a fiatalság. Pedig minden lehetőt elkövetünk, hogy megkedveltessük velük. Most például mindössze egy nyolcadikos' kíván mező- gazdasági szakmát tanulni a két osztályból.

— Meddig szándékozik Mözsön maradni?

— Itt kezdtem, innen is szeretnék nyugdíjba menni.

•

Hasonlóság: mindketten élethivatásnak tekintik e falut, az érte való munkálkodást.

Különbség: Az egyik már nyugdíjas, a másik még nem.

Megszoktuk,

megszerettük

Kovács Gyula, a tsz föagro- nómusa:

— Vegyes összetételű c mi falunk. Én is & felszabadulás utáni telepítések során kerültem ide. Nem mondom, kezdetben nagyon furcsa volt itt minden, de megszoktuk.

— Meg ig szerették, vagy csak megszokták?

— Meg is szerettük. Én legalább is. Ezt őszintén mondhatom. De úgy veszem észre, hogy a többi telepes is. Igyekeztünk gyökeret verni, s aki akart, annak sikerült. Nem mondom, nekünk bizonyos tekintetben előnyös volt a helyzetünk, mert a Kisalföldről jöttünk, s az ottani szántóföldek nagyon hasonlítanak az itteniekhez. így aztán köny- nyebben tudtunk gazdálkodni is ae új helyünkön. Akadtak, akik más vidékről jöttek, s bizony nehezebben tudtak beleilleszkedni. De nekik is sikerült.

— Ma már összetartó g. falu lakossága, vagy csak a különféle rétegeken belül lehet ösz- szetartásról beszélni?

— Összeforrott az egész falu. de ehhez hosszú idő kellett Minden néprétegnek megvolt a maga alapmentalitása, s az nem mindig tetszett a másiknak. Az őslakos svábok például a zsugoriságig spóroltak. Kerültek ide olyanok is, akik arra sem voltak képesek, hogy a saját lábukon, a saját emberségükből egy évig megéljenek. A másiknak más volt a gyengéje. De szerencsére mindenkinek megvolt a maga életcélja, amiért küzdött, dolgozott, meg a rá- tartisága is. egyik sem akart lemaradni a másiktól. Végül ebből bekövetkezett egy kiegyenlítődési folyamat, ami abban teljesedett ki. hogy egy tsz-be léptünk. Ma már jóformán el is felejtettük, hogy honnan jöttünk, melyik réteghez tartoztunk.

MÖZS LATKÉPE Szöveg: Boda Ferenc

Foto: Tóth Iván

Irány: külföld

Az őzeket kibújtatják bundájukból.

Amikor megjelentek az első földkupacok, s betonozógépek, alig tudták néhányan a falu lakói közül, hogy mi is épül a vasútállomástól nyugatra fekvő szántón. A létesítmény gyorsan elkészült, s legalább olyan gyorsan ismertté vált belföldön és külföldön egyaránt. A Szövetkezetek Tolna megyei Értékesítő Központja itt építette meg az ország egyik legkorszerűbb zöldségraktárát. Mindjárt épített hozzá egy ládaüzemet is, ami már évi 6 millió forint értékű terméket állít elő, és nemcsak a saját igényeiket elégíti ki, hanem más cégeknek is termel. Létesítettek egy vadtároló és -feldolgozó üzemet is.

A megyéből, de még távolabbi területekről is ide szállítják a lőtt vadat, s itt szükség szerint tárolják, feldolgozzák. A mostani szezonban például mintegy 250 tonna lőtt vadat — őzt és szarvast — dolgoztak fel benne, a sok száz fácánt, nyulat és vaddisznót pedig csak tárolják. A feldolgozott, vagy csak tárolt vadat innen aztán exportálják Európa legkülönbözőbb országaiba. Közismert, hogy a vadexport.

az egyik legkiválóbb’ valuta- forrása a népgazdaságnak, így tehát a mözsi kombinát szerepe túlnő a falu határain. Messze vidékről ide hordják össze a gyűjtőktől felvásárolt csigát és békát, majd itt készítik elő exportra.

A zöldséget is beleértve, mintegy 1400 vagonnyi áru fordul meg e telepen évente. Ennek igen jelentős részét exportálják Svédországba, Nojv- végiába, az NDK-ba, Nyugat- Németországba, Ausztriába, Csehszlovákiába, a Szovjetunióba, Angliába, Francia- országba, tehát Európa nagy-: részébe.

A telepnek pontos neve nincs, még nem sikerült megfelelően „elkeresztelni”. Tevékenységi köre ugyanis sokoldalú és szótárunkban nincs olyan szó, ami megfelelően fedné ezt. Ha pedig hozzávesszük, hogy tovább bővül a tevékenységi kör a gazdasági élet kívánalmainak megfelelően, nincs is remény arra, hogy belátható időn belül megfelelő neve lesz az újszülöttnek. így adódik, hogy ezt hívják raktárnak, hűtőháznak, ládaüzemnek, kombinátnak, telepnek és egyébnek, de senki sem tudja, hogy melyik a helyes.

Épül, de mi?

Nemcsak a MÉR-telep neve korül kerekedett bonyodalom, hanem hasonló a helyzet a tsz egyik új létesítményével is. Pár évvel ezelőtt, amikor először tájékoztattak róla bennünket, azt is kombinátnak vezeték Elmesélték, hogy megfelelő helyiségeket biztosítanak benne* a szövetkezeti vezetőknek és az adminisztrációnak, de a társadalmi szervezeteknek is. Ezen kívül lesz egy nagy kapacitású konyhája és nagyterme, amit napközben étkezdének, este pedig kulturális célokra lehet használni. De megfelelő tisztálkodási alkalmat nyújtó részleg is készül, hogy a tsz-tagok ott munkájuk végeztével letisztálkodhassanak. Nem kétséges, erre sincs megfelelő szavunk. Iroda? Ez szűk fogalomkör, mért mellette ott az egyéb rendeltetés is. Művelődési Központ? Megtévesztő lenne, bár ilyen rendeltetése is van, sőt, miért ne válhatna a tsz méginkább a falu kulturális központjává? Szociális épület? Nem passzol ez sem.

Már a kivitelezési szerződés megkötéséről tárgyaltak az egyik építőipari szervvel, amikor módosították a tervet. Az új gazdasági koncepciók következtében szőkébbre kellett húzni a nadrágszíjat. Sok helyen egyszerűen felhagytak az ilyen jellegű tervvel, a mözsi tsz tagsága azonban úgy döntött, hogy a saját erejéből megvalósítja mindazt, ami megvalósítható. Már kész volt az eredeti kombinát dokumentációba, ám több mindent le kellett faragni beJő1e, annál is inkább, mert az eredeti terv készítésekor kilátásban lévő állami támogatás teljesen reménytelenné vált Úgy módosították a tervet, hogy a kivitelezést saját erőből végzik, mert úgy olcsóbb, a konyhát elhagyják, a fürdőrészleget a mostani irodaépületben alakítják majd ki, s egyszerűsítették a nagytermen is.

Bánhidi Gyula főkönyvelő:

— Már épül. A falai áJlnak, s jövőre elkészül. Mindent saját erőből végzünk.

A nevét lehetőleg kerüli mindenki, mert nincs pontos neve. Hiába, az élet sok olyan különlegességet produkál, amit a nyelv egyelőre még nem tudott követni.

I