Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-10 / 260. szám

I Gamma-besugárzó laboratórium n — A pártból hozza a Feri komám, a kollega. Az benn van a nyilasoknál, nekik meg a német parancsnokság adja le ... Szóval el lehet hinni. Laci nem szólt bele a vitá­ba, nem akarta magát lelep­lezni, Jenő azonban nem tud­ta magát türtőztetni. — Nézze, Marci bátyám, a német birodalom harapófogó­ban van. Az egész világ össze­fogott ellene, minden oldalról szorongatják. Az angolok és amerikaiak partra szálltak, az oroszok Moszkva alól eljöttek, mindenféle „vonalakon” be­nyomultak, beszakadt az „Ár­pád-vonal” is ... Én nem vá­rom őket, nekem nem hiá­nyoznak, értse meg... De a realitásokkal számolni kell. — Azám... — mondta a házigazda, s gondterhelten me­redt maga elé. Homloka súlyos ráncokba gyúródott, arcán, ezen a földönjáró, ólomlábú ravaszságtól nyugtalan, bur­jánzó, húsoktól szabdalt nagy parasztarcon ott sötétlett a gond: — „hozzák nekünk a kolhozcsajkát. Az asszonyok is közösek. Mindenfelé megerő­szakolják és megölik az asz- szonyokat.” — Nem kell mindent elhin­ni. .. Sok ám ebben a propa­ganda is — jegyezte meg Laci óvatosan. — Mindenki hazudik?... Csak az ellenség nem?... — kérdezte Papír Marci szúrósan. Laci nem válaszolt. Eszébe jutott, Feri elmesélte, mikor itthon volt, hogyan gyilkoltak le Ukrajnában a magyar par­tizánvadászok egész falvakat. De, hogy lehetne ezzel a ha­talmas, kövér szolga-paraszt­tal vitatkozni, ezzel az urak szolgájával, aki aggódó tekin­tetét folyton legkedvesebb va- gyonán, felesége farán járat­ja?... Nehézzé vált a levegő. Még arról nem is vitatkoz­tak, mi lesz, mi lehet, ha vé­get ér a háború és kezdődik a szocializmus? A Fortuna igazgatóját lecsukják. Piszkos kapitalista, bankár, jobb eset­ben elzavarják a nyavalyába, menjen lapátolni. Akkor aztán nem lesz palota a Lánchíd- utcában, ingyen házmester­lakás és a méltóságoséktól le­vetett pupliningek karácsony­ra, meg svájci pulóverek az asszonynak. Nem lesz külön húsos fazék, csak rendes terí­tett asztal, ami kijár minden dolgozónak. Nem lesz alagsori fülledt, zárt világ, sustorgó gőzfűtés és sárgás arcú szoba­lány, meg sujtásos főportási bunda. Ennél mi százszor kü­lönb, levegős, szabad életet fo­gunk adni mindenkinek, Pa­pír Marcikám. Csakhogy akkor ezek a ki­váltságok egy fityinget sem fognak érni. Papír Marci ösz- sze fog omolni: ő miért güri­zett, miért volt ügyes? Ha ezt mindenki elérheti. Az nem kell, am| mindenkinek jó. Ak­kor esetleg a szép feleségét is elvihetik tőle, elpártolhat az asszony, találhat különbet is. Laci fölállt. > — Köszönöm a vacsorát, me­gyek lefeküdni. Papír Marci megütközve né­zett rá: — Ilyen korán?... — Megfájdult a fejem. Becsukta maga után a cse­lédszoba ajtaját, hanyatt fe­küdt a sötétben. Meddig fogják itt bírni? Ez a tökfej napról napra éleseb­ben vitatkozik, mintha csak provokálná őket. Vagy önma­gának keres válaszokat? Saját szorító sorsában tapogatózik? Meddig még ez a hányatta­tás, meddő rejtőzés? És: jó ez így? Itt is jöhet razzia; kérdés, az igazgatói magánpalota védi őket, vagy a véletlen? Suháng, Kollár, Fülöp — mind-mind eltűntek. Semmi nem történik, vakondokká vál­tak a föld alatt — csak a légi­támadások robbanásai hallat­szanak. Fölült, az ajtórésen bevilá­gított a villany s átszűrődött Jenci és Papír Mard izgatott vitatkozása. L Jenci tudja, hogy a németek elvesztették a háborút, de a bolsevizmust ő sem akarja. Azt mondta, amit gondolt: „Én nem várom őket, nekem nem hiányoznak, értse meg... De a realitásokkal számolni kell”. Az angolokat se várja, csak a németektől akar szabadulni. Az ősi ellenségtől és a fasiz­mustól. A Kormányzó Ür is protestáns, Jencitől maradhat­na minden a régiben, a val­lás, a nemzet Na, ez igazság­talanság, hiszen Jenci is a „nép” mellett áll. „Reformok szükségesek”. Ebben különbö­zik a nagybátyjától, aki éppen semmit, de semmit nem akar változtatni. Kínlódva végigsimított az arcán. .. .Úristen, micsoda hülye vagyok én! Hisz Jenő itt van velem, megszökött ő is a behí­vás elől, az én sorsomat oszt­ja. Semmivel sem vagyok na­gyobb hős nála. Azért, mert vitatkozik velem ?... Azért, mert védte Horthyt október 15-én?... Eszébe jutott milyen fur­csán, groteszkül ment el felet­tük a nap. Lent voltak a Du­nán, kóboroltak, horgásztak, krumplit szedtek, este tudták meg Vidócki Kláritól, hogy Horthy közben letette a fegy­vert, de a nyilasok nyomban a helyére ültek, átvették a ha­talmat Míg ők pecáztak, a történelem elzúgott a fejük felett. Talán jobb is így; ha be­mennek a városba és felfedik magukat, estére már lehet hogy nem élnek. Jenci nemzeti mártírt látott Horthyban, aki „megmutatta”, „megpróbálta a lehetetlent”, „beírta nevét” satöbbi. Öt nem hatotta meg ez a gesztus. Nem kellett volna be­szállni ebbe a balálmenetbe a Szovjetunió ellen. És egyálta­lán: micsoda államfő az, akit néhány óra alatt el lehet sül­lyeszteni? Hol voltak a had­osztályai, a tábornokai?... Ne­vetséges. Ettől meghatódni. Levetkőzött, lefeküdt. Tom­pa félálomban szendergett, hallotta, amint Jenő benyitott. Fény már nem jött vele, úgy látszik a házbeliek is elcsen­desedtek. (Folytatjuk.) Az MTA Izotóp Intézetében működik Közép-Európa egyik legnagyobb Gamma-besugárzó laboratóriuma. A berendezés segítségével az alapkutatási m unkákon ’ kívül számos gya­korlati jelentőségű kísérletet végeztek. Polietilén-kábele­ket sugároztak be, hogy hőáll óságukat fokozzák (az így nyert anyag 160 C fokot is elbír károsodás nélkül). Su­gárkezelés után számos mező gazdasági termék sokkal to­vább tárolható: a búza, a mák, a cukorrépa stb. Ter­méshozama pedig jelentősen megnövelhető. Képünkön: konténerben érkezik a labor atóriumba a nagy aktivitású sugárforrás. (MTI foto — Bara István felvétele) • / Balzsam a gumitermékek számára A gumiból készült alkatrészek általában rövid életűek. A lég­köri viszonyok és a fény hatá­sára gyorsan „öregszenek” és használhatatlanná válnak. A gumi­áruk tartósságát biztosító eddigi szerek kissé meghosszabbítják élettartamukat. Nemrég a Szovjetunió Gumi­ipari Tudományos Kutató Inté­zetében új tartósító szert fedez­tek fel, amely növeli a gumiáruk élettartamát. Ez — a külsőre je­lentéktelennek látszó szürkészöld por, melyet egyik alkotórésze után „Kobalt”-nak neveznek, a gumi tartósságát 30-szoros ár a fo­kozza. A szovjet Kobalt túlszárnyal minden addig ismert tartósító szert. at * LAIVDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai „özvegy Buissonné, aki valamikor szakácsnő volt, 1916-ban a Banquier utca 42. számú házban lakott. 1917 elején bizalmasan elmondta húgá­nak. Locoste kisasszonynak, hogy elhatározta, férjhez megy egy Georges Frémyet nevű. körül­belül ötvenéves mérnökhöz. Lacoste kisasszony később megtudta, hogy nővére a Beulevard Ney 113. számú házba költözött és ott együtt lakott vőlegényével. Meg is ismerkedett jövendőbeli sógorával, egy meglehetősen elegáns, alacsony termetű szakállas férfival. Buisonné több alkalommal említette, hogy a házasságkötés után külföldre utazik, mert jö­vendő férjének ott nagyon jó állást kínáltak. 1918 vége felé Lacoste kisasszony ellátogatott a Boulevard Ney 113. számú házba, s ekkor tudta meg, hogy nénje már 1917 augusztusában el­tűnt, s még ugyanazon év októberében Frémyet szabályszerű felmondás után elszállította a la­kásból s eladta az összes bútorokat. Frémyet-nek szép falusi háza van Gambais- ban. Itt fogadta annak idején Lacoste kisasz- szonyt is, aki néhány napot a jövendő házastár­sak körében töltött...” A Buisson-ügy iratai, éppen úgy. mint előző­leg a Collomb-ügy aktái, a bűnügyi rendőrség­től a Szajna kerületi ügyészséghez kerültek, anélkül, hogy a két eltűnés között összefüggést láttak volna, márpedig mindegyik eset — külön- külön tekintve — csak mérsékelt érdeklődésre tarthatott számot. ♦ Meg kell itt említeni, hogy a bűnügyi rend­őrség eltűnési osztálya nem szokott nagyszabású ügyekkel foglalkozni Feladata tulajdonképpen abban merül ki. hogy a különböző hatóságoktól érkező kérdésekre megadja a kellő felvilágosítá­sokat Ez az osztály, a torlódások elkerülése végett, a hozzá beosztott detektívek segítségé­vel, gyorsan lefolytatja a vizsgálatokat s a d-e- tektíveknék egyáltalán nincs idejük, hogy a dol­gok mélyéig hatoljanak. Természetes azonban, hogy ha valamelyik detektív vizsgálatai során aura a megállapításra jut, hogy egy eltűnési ügy bűnügyi eljárás kiindulópontja iáiét akkor az esetet azonnal jelenti a bűnügyi rendőrség spe­ciális osztályának, amely megfelelő idővel ren­delkezik a gyanús esemény körülményeinek tel­jes tisztázáséhoz. A Buisson- és a Collomb-ügy iratait azonban nem küldték át a bűnügyi osztály speciális osz­tályának. annál az egyszerű oknál fogva, mert — mint már említettük —. semmiféle kapcso­latot nem vettek észre a két eltűnés között, és külön-külön egyiket sem lehetett szükségképpen gyilkosságra visszavezetni. Pedig mennyi közös vonás volt a két eset­ben! A két vőlegény ugyanazt a nevet viselte és ugyanaz a személyleírásuk is. Mind a kettőnek „remek” villája volt Gambais-ban, s ebben a villában tűnt el nyomtalanul mind a két nő. Erről a mulasztásról sok vita folyt később a bűnügyi rendőrség vezetősége körében, s ennek a mulasztásnak köszönhette Landru. hogy egy időre megmenekült az igazságszolgáltatás keze elől. Tehát a két ügy aktái, a bűnügyi rendőrség­től egynrásután visszakerültek a Szajna kerület ügyészségéhez. Az ügyészség ezután egymástól függetlenül, továbbküldi« azokat a Nantes-i ügyészségnek, amely a maga részéről először az egyik aktacsomót, azután a másikat elküldte információadás végett a Gambais-i polgármes­ternek. Megírta, hogy a községben nem ismer Frémyet nevű ingatlantulajdonost, vagy bérlőt, és semmi nyomát sem találta annak, hogy Collombné a községben járt volna. De amikor egy hónap múlva a polgármester megkapta a Buisson-ügy iratait, érthető meg­lepetéssel észrevette, mennyire hasonlók a két nő eltűnésének kísérő körülményei. Alaposab­ban vizsgádat alá vette az egyező részleteket és hirtelen feltárult előtte az ügy jelentősége. ö már összekapcsolta a két esetet, s enélkül az összekapcsolás nélkül talán sohasem látott volna napvilágot a Landru-ügy. A Gambais-i polgármester tehát, akiben az éleselméjűség erényei párosult, sürgősen visszaküldte a Nan­tes-i ügyészségnek a Buisson-ügy aktáit a kő­vetkező levél kíséretében: „Gambais községben Frémyet nevű egyén nincs, sem háztulajdonos, sem házbérlői minő­ségben. s nem találtam nyomát községemben Buissonné nevű nőnek sem. Meg kell azonban jegyeznem, hogy körülbelül egy hónappal ez­előtt egy Collombné nevű asszony eltűnésével kapcsolatban kértek tőlem felvilágosítást. Ez a nő állítólag szintén egy Frémyet nevű férfi tár­saságában jött Gambais-ba. Az a véleményem a megadott személyleírás alapján, hogy ez a Fré­myet azonos lehet azzal a Dupont névű ember­rel, aki néhány évvel ezelőtt a községen kívül, kibérelte a Trie úr tulajdonában levő Eremitage villát. Ez az égvén körülbelül ötvenéves, termete alacsony s szakállt visel. A villába csak ritkán, szabálytalan időközökben látogat el és leggyak­rabban egy nő, de mindig más-más nő társasá­gában.” A Landru-ügy ezzel megindult. II. A VIZSGÁLÓBÍRÓ KÖZBELÉP Könnyen elképzelhető, milyen izgalmat okozott a Nantes-i ügyészségen a Gambais-i polgármes­ter meglepő jelentése. Azonnal széles körű nvo- mozást rendeltek el, s lefolytatásával a rendőr^ ség első brigádját bízták meg. Az éles elméjű, forróvérű, délvidéki származású Dautel biztos és Belin felügyelő nagy buzgalommal kezdték meg a hajtóvadászatot. (Folytatjuk) ♦ : : ♦ ♦ ♦ ♦ t : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦*>

Next

/
Thumbnails
Contents