Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-10 / 260. szám
I Gamma-besugárzó laboratórium n — A pártból hozza a Feri komám, a kollega. Az benn van a nyilasoknál, nekik meg a német parancsnokság adja le ... Szóval el lehet hinni. Laci nem szólt bele a vitába, nem akarta magát leleplezni, Jenő azonban nem tudta magát türtőztetni. — Nézze, Marci bátyám, a német birodalom harapófogóban van. Az egész világ összefogott ellene, minden oldalról szorongatják. Az angolok és amerikaiak partra szálltak, az oroszok Moszkva alól eljöttek, mindenféle „vonalakon” benyomultak, beszakadt az „Árpád-vonal” is ... Én nem várom őket, nekem nem hiányoznak, értse meg... De a realitásokkal számolni kell. — Azám... — mondta a házigazda, s gondterhelten meredt maga elé. Homloka súlyos ráncokba gyúródott, arcán, ezen a földönjáró, ólomlábú ravaszságtól nyugtalan, burjánzó, húsoktól szabdalt nagy parasztarcon ott sötétlett a gond: — „hozzák nekünk a kolhozcsajkát. Az asszonyok is közösek. Mindenfelé megerőszakolják és megölik az asz- szonyokat.” — Nem kell mindent elhinni. .. Sok ám ebben a propaganda is — jegyezte meg Laci óvatosan. — Mindenki hazudik?... Csak az ellenség nem?... — kérdezte Papír Marci szúrósan. Laci nem válaszolt. Eszébe jutott, Feri elmesélte, mikor itthon volt, hogyan gyilkoltak le Ukrajnában a magyar partizánvadászok egész falvakat. De, hogy lehetne ezzel a hatalmas, kövér szolga-paraszttal vitatkozni, ezzel az urak szolgájával, aki aggódó tekintetét folyton legkedvesebb va- gyonán, felesége farán járatja?... Nehézzé vált a levegő. Még arról nem is vitatkoztak, mi lesz, mi lehet, ha véget ér a háború és kezdődik a szocializmus? A Fortuna igazgatóját lecsukják. Piszkos kapitalista, bankár, jobb esetben elzavarják a nyavalyába, menjen lapátolni. Akkor aztán nem lesz palota a Lánchíd- utcában, ingyen házmesterlakás és a méltóságoséktól levetett pupliningek karácsonyra, meg svájci pulóverek az asszonynak. Nem lesz külön húsos fazék, csak rendes terített asztal, ami kijár minden dolgozónak. Nem lesz alagsori fülledt, zárt világ, sustorgó gőzfűtés és sárgás arcú szobalány, meg sujtásos főportási bunda. Ennél mi százszor különb, levegős, szabad életet fogunk adni mindenkinek, Papír Marcikám. Csakhogy akkor ezek a kiváltságok egy fityinget sem fognak érni. Papír Marci ösz- sze fog omolni: ő miért gürizett, miért volt ügyes? Ha ezt mindenki elérheti. Az nem kell, am| mindenkinek jó. Akkor esetleg a szép feleségét is elvihetik tőle, elpártolhat az asszony, találhat különbet is. Laci fölállt. > — Köszönöm a vacsorát, megyek lefeküdni. Papír Marci megütközve nézett rá: — Ilyen korán?... — Megfájdult a fejem. Becsukta maga után a cselédszoba ajtaját, hanyatt feküdt a sötétben. Meddig fogják itt bírni? Ez a tökfej napról napra élesebben vitatkozik, mintha csak provokálná őket. Vagy önmagának keres válaszokat? Saját szorító sorsában tapogatózik? Meddig még ez a hányattatás, meddő rejtőzés? És: jó ez így? Itt is jöhet razzia; kérdés, az igazgatói magánpalota védi őket, vagy a véletlen? Suháng, Kollár, Fülöp — mind-mind eltűntek. Semmi nem történik, vakondokká váltak a föld alatt — csak a légitámadások robbanásai hallatszanak. Fölült, az ajtórésen bevilágított a villany s átszűrődött Jenci és Papír Mard izgatott vitatkozása. L Jenci tudja, hogy a németek elvesztették a háborút, de a bolsevizmust ő sem akarja. Azt mondta, amit gondolt: „Én nem várom őket, nekem nem hiányoznak, értse meg... De a realitásokkal számolni kell”. Az angolokat se várja, csak a németektől akar szabadulni. Az ősi ellenségtől és a fasizmustól. A Kormányzó Ür is protestáns, Jencitől maradhatna minden a régiben, a vallás, a nemzet Na, ez igazságtalanság, hiszen Jenci is a „nép” mellett áll. „Reformok szükségesek”. Ebben különbözik a nagybátyjától, aki éppen semmit, de semmit nem akar változtatni. Kínlódva végigsimított az arcán. .. .Úristen, micsoda hülye vagyok én! Hisz Jenő itt van velem, megszökött ő is a behívás elől, az én sorsomat osztja. Semmivel sem vagyok nagyobb hős nála. Azért, mert vitatkozik velem ?... Azért, mert védte Horthyt október 15-én?... Eszébe jutott milyen furcsán, groteszkül ment el felettük a nap. Lent voltak a Dunán, kóboroltak, horgásztak, krumplit szedtek, este tudták meg Vidócki Kláritól, hogy Horthy közben letette a fegyvert, de a nyilasok nyomban a helyére ültek, átvették a hatalmat Míg ők pecáztak, a történelem elzúgott a fejük felett. Talán jobb is így; ha bemennek a városba és felfedik magukat, estére már lehet hogy nem élnek. Jenci nemzeti mártírt látott Horthyban, aki „megmutatta”, „megpróbálta a lehetetlent”, „beírta nevét” satöbbi. Öt nem hatotta meg ez a gesztus. Nem kellett volna beszállni ebbe a balálmenetbe a Szovjetunió ellen. És egyáltalán: micsoda államfő az, akit néhány óra alatt el lehet süllyeszteni? Hol voltak a hadosztályai, a tábornokai?... Nevetséges. Ettől meghatódni. Levetkőzött, lefeküdt. Tompa félálomban szendergett, hallotta, amint Jenő benyitott. Fény már nem jött vele, úgy látszik a házbeliek is elcsendesedtek. (Folytatjuk.) Az MTA Izotóp Intézetében működik Közép-Európa egyik legnagyobb Gamma-besugárzó laboratóriuma. A berendezés segítségével az alapkutatási m unkákon ’ kívül számos gyakorlati jelentőségű kísérletet végeztek. Polietilén-kábeleket sugároztak be, hogy hőáll óságukat fokozzák (az így nyert anyag 160 C fokot is elbír károsodás nélkül). Sugárkezelés után számos mező gazdasági termék sokkal tovább tárolható: a búza, a mák, a cukorrépa stb. Terméshozama pedig jelentősen megnövelhető. Képünkön: konténerben érkezik a labor atóriumba a nagy aktivitású sugárforrás. (MTI foto — Bara István felvétele) • / Balzsam a gumitermékek számára A gumiból készült alkatrészek általában rövid életűek. A légköri viszonyok és a fény hatására gyorsan „öregszenek” és használhatatlanná válnak. A gumiáruk tartósságát biztosító eddigi szerek kissé meghosszabbítják élettartamukat. Nemrég a Szovjetunió Gumiipari Tudományos Kutató Intézetében új tartósító szert fedeztek fel, amely növeli a gumiáruk élettartamát. Ez — a külsőre jelentéktelennek látszó szürkészöld por, melyet egyik alkotórésze után „Kobalt”-nak neveznek, a gumi tartósságát 30-szoros ár a fokozza. A szovjet Kobalt túlszárnyal minden addig ismert tartósító szert. at * LAIVDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai „özvegy Buissonné, aki valamikor szakácsnő volt, 1916-ban a Banquier utca 42. számú házban lakott. 1917 elején bizalmasan elmondta húgának. Locoste kisasszonynak, hogy elhatározta, férjhez megy egy Georges Frémyet nevű. körülbelül ötvenéves mérnökhöz. Lacoste kisasszony később megtudta, hogy nővére a Beulevard Ney 113. számú házba költözött és ott együtt lakott vőlegényével. Meg is ismerkedett jövendőbeli sógorával, egy meglehetősen elegáns, alacsony termetű szakállas férfival. Buisonné több alkalommal említette, hogy a házasságkötés után külföldre utazik, mert jövendő férjének ott nagyon jó állást kínáltak. 1918 vége felé Lacoste kisasszony ellátogatott a Boulevard Ney 113. számú házba, s ekkor tudta meg, hogy nénje már 1917 augusztusában eltűnt, s még ugyanazon év októberében Frémyet szabályszerű felmondás után elszállította a lakásból s eladta az összes bútorokat. Frémyet-nek szép falusi háza van Gambais- ban. Itt fogadta annak idején Lacoste kisasz- szonyt is, aki néhány napot a jövendő házastársak körében töltött...” A Buisson-ügy iratai, éppen úgy. mint előzőleg a Collomb-ügy aktái, a bűnügyi rendőrségtől a Szajna kerületi ügyészséghez kerültek, anélkül, hogy a két eltűnés között összefüggést láttak volna, márpedig mindegyik eset — külön- külön tekintve — csak mérsékelt érdeklődésre tarthatott számot. ♦ Meg kell itt említeni, hogy a bűnügyi rendőrség eltűnési osztálya nem szokott nagyszabású ügyekkel foglalkozni Feladata tulajdonképpen abban merül ki. hogy a különböző hatóságoktól érkező kérdésekre megadja a kellő felvilágosításokat Ez az osztály, a torlódások elkerülése végett, a hozzá beosztott detektívek segítségével, gyorsan lefolytatja a vizsgálatokat s a d-e- tektíveknék egyáltalán nincs idejük, hogy a dolgok mélyéig hatoljanak. Természetes azonban, hogy ha valamelyik detektív vizsgálatai során aura a megállapításra jut, hogy egy eltűnési ügy bűnügyi eljárás kiindulópontja iáiét akkor az esetet azonnal jelenti a bűnügyi rendőrség speciális osztályának, amely megfelelő idővel rendelkezik a gyanús esemény körülményeinek teljes tisztázáséhoz. A Buisson- és a Collomb-ügy iratait azonban nem küldték át a bűnügyi osztály speciális osztályának. annál az egyszerű oknál fogva, mert — mint már említettük —. semmiféle kapcsolatot nem vettek észre a két eltűnés között, és külön-külön egyiket sem lehetett szükségképpen gyilkosságra visszavezetni. Pedig mennyi közös vonás volt a két esetben! A két vőlegény ugyanazt a nevet viselte és ugyanaz a személyleírásuk is. Mind a kettőnek „remek” villája volt Gambais-ban, s ebben a villában tűnt el nyomtalanul mind a két nő. Erről a mulasztásról sok vita folyt később a bűnügyi rendőrség vezetősége körében, s ennek a mulasztásnak köszönhette Landru. hogy egy időre megmenekült az igazságszolgáltatás keze elől. Tehát a két ügy aktái, a bűnügyi rendőrségtől egynrásután visszakerültek a Szajna kerület ügyészségéhez. Az ügyészség ezután egymástól függetlenül, továbbküldi« azokat a Nantes-i ügyészségnek, amely a maga részéről először az egyik aktacsomót, azután a másikat elküldte információadás végett a Gambais-i polgármesternek. Megírta, hogy a községben nem ismer Frémyet nevű ingatlantulajdonost, vagy bérlőt, és semmi nyomát sem találta annak, hogy Collombné a községben járt volna. De amikor egy hónap múlva a polgármester megkapta a Buisson-ügy iratait, érthető meglepetéssel észrevette, mennyire hasonlók a két nő eltűnésének kísérő körülményei. Alaposabban vizsgádat alá vette az egyező részleteket és hirtelen feltárult előtte az ügy jelentősége. ö már összekapcsolta a két esetet, s enélkül az összekapcsolás nélkül talán sohasem látott volna napvilágot a Landru-ügy. A Gambais-i polgármester tehát, akiben az éleselméjűség erényei párosult, sürgősen visszaküldte a Nantes-i ügyészségnek a Buisson-ügy aktáit a kővetkező levél kíséretében: „Gambais községben Frémyet nevű egyén nincs, sem háztulajdonos, sem házbérlői minőségben. s nem találtam nyomát községemben Buissonné nevű nőnek sem. Meg kell azonban jegyeznem, hogy körülbelül egy hónappal ezelőtt egy Collombné nevű asszony eltűnésével kapcsolatban kértek tőlem felvilágosítást. Ez a nő állítólag szintén egy Frémyet nevű férfi társaságában jött Gambais-ba. Az a véleményem a megadott személyleírás alapján, hogy ez a Frémyet azonos lehet azzal a Dupont névű emberrel, aki néhány évvel ezelőtt a községen kívül, kibérelte a Trie úr tulajdonában levő Eremitage villát. Ez az égvén körülbelül ötvenéves, termete alacsony s szakállt visel. A villába csak ritkán, szabálytalan időközökben látogat el és leggyakrabban egy nő, de mindig más-más nő társaságában.” A Landru-ügy ezzel megindult. II. A VIZSGÁLÓBÍRÓ KÖZBELÉP Könnyen elképzelhető, milyen izgalmat okozott a Nantes-i ügyészségen a Gambais-i polgármester meglepő jelentése. Azonnal széles körű nvo- mozást rendeltek el, s lefolytatásával a rendőr^ ség első brigádját bízták meg. Az éles elméjű, forróvérű, délvidéki származású Dautel biztos és Belin felügyelő nagy buzgalommal kezdték meg a hajtóvadászatot. (Folytatjuk) ♦ : : ♦ ♦ ♦ ♦ t : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦*>
