Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
Társadalmi igények és iskolapolitikánk I skolapolitikánkat a Mamagyar Népköztársaság 1981. novemberében hatályba lépett III. törvénye határozza meg. A törvény három alapelvben mondja ki azokat a tennivalókat, amelyeket az iskolának reformja során meg kell valósítania. A« három alapelv a következő: „Váljék szorosabbá iskoláink kapcsolata az élettel,, a gyakorlattal, a termeléssel. Minden iskolatípus készítse elő tanulóit a gyakorlati munkára. Mind magasabbra kell emelni a korszerű, természettudományos általános és szakmai műveltség színvonalát. A tanulók túlzott igénybevételének elkerülése érdekében a tantervi követelmények megállapításánál fokozottan figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat. A szocialista világnézet és erkölcs alapján neveljenek iskoláink igazi hazafiakat, jel- lemes és törvénytisztelő állampolgárokat, akik forrón szeretik hazánkat, népünket, odaadással szolgálják a szocializmust, a békét, a népek testvériségének ügyét, építik és védik a nép államát.” Az iskolareform megszületése óta nyolc év telt el. Eny- nyí idő okvetlenül alkalmas arra, hogy következtetéseket vonhassunk le a szerzett tapasztalatokból. Az eredményekre büszke lehet az ország és a pedagógustársadalom, a gondok pedig a társadalom és benne a pedagógusok fejtörését igénylik. Az eredmények iskolánként változóak és a - gondok sem egyenlő mértékben jelentkeznek. Az előzőkkel azok terjesztése érdekében, az utóbbiakkal pedig megoldásukat keresve érdemes és kell foglalkozni, beszélni, vitatkozni, véleményt cserélni. Ennek a véleménycserének szeretnénk helyet adni lapunkban. Hol is kezdjük? Az óvodánál. Igaz, hogy az óvoda nem iskola, de az iskolai munka lehetőségét már az óvodáskorban kell megteremteni. Az óvodák nagycsoportosait elő kell készíteni az óvónőnek az iskolára. Milyen a megyében az óvodák helyzete? Hány gyerek járhat óvodába? Milyen általában az óvodák felszereltsége ? Mennyiben vannak szinkronban az igényekkel a helyi erőfeszítések? Milyenek az iskolára előkészítő foglalkozások az óvodákban? És hogyan történik azoknak a gyerekeknek az iskolára való előkészítése, akik óvodába nem járnak? Mivel a téma az iskola- rendszer, talán ennyi elég is az óvodákról. Mi a helyzet az általános iskolában? Az iskoSok kérdés, lareform bevezetése óta az általános iskolában három új tantárgyat vezettek be: a környezetismeretet, a honvédelmi ismeretet és a gyakorlati foglalkozásokat. Hogyan alakult e három tárgy sorsa? A z általános iskola körüli legizgalmasabb és legtöbb gondot adó téma az első osztályban folyó oktató-nevelő munkához valamint az alsó és felső tagozat közötti átmeneti időszakhoz kapcsolódik. E témák maguk is összetettek. Elemzésük sok érdekes gondot és örömet vethet a felszínre. Még mindig az általános iskolánál maradva érdemes volna részletesen beszélni a perifériák iskoláinak helyzetéről. Milyen átfogó nehézségekkel kell meg- birkózniok azoknak a pedagógusoknak, akiknek tanulói között cigánygyerekek is vannak ? A nemzetiségi területeken melyek azok az eredmények és melyek azok a gondok, amelyek a pedagógusokat, szülőket foglalkoztatják? A tanyai és kis iskolába járó gyerekek nehéz helyzete is hálás vitatémául szolgálhat. Milyen hátránnyal indulnak ezek a gyéreitek az általános iskola felső tagozatos osztályaiban? S hogyan lehetne változtatni azon, hogy ez a hátrány kisebb legyen azoknál, akik a nyolcadik osztály elvégeztével továbbtanulnak ? Mindezekből a gondokból, megoldásukból mennyi és mi függ a pedagógusoktól, mi a társadalomtól, a szülőktől, az illetékes járási, megyei és országos szervektől, az úttörő- és az ifjúsági mozgalmaktól? Milyen hátránnyal jár a gyerek számára, ha nem szaktanárok oktatják, s milyen felelősséget ró a tanítóra, ha képesítésénél magasabb szinten kell oktató-nevelő munkáját végeznie. Felelősségre vonható-e' ilyen esetekben az elkövetett hibákért, mulasztásoamely vitára vár kért a pedagógus? Egyáltalán nem követelünk-e túlzottan sokat a pedagógustársadalom egyes rétegétől, s nem nézünk-e el legalább ugyanennyi „semmittevést” egy másik csoporttól? Milyen feladatokkal, milyen tennivalókkal bízza meg a társadalom ma a vidéken élő tanítókat, tanárokat? Mi az, amit mint követelményt állíthatunk velük szemben az ezernyi tennivaló mellé? Milyen a ma ideális pedagógusa ? A fentiek tulajdonképpen egyaránt vonatkoznak az általános és a középiskolák pedagógusaira is. A cél a középiskolai oktató-nevelő munka színvonalának az emelése. Egyetlen mondat, s mi minden húzódik mögötte. Ezer és ezer eredője, összetevője van. A vitatémák halmazát kínálja e problémakör. Hogyan állunk a megyében az iskolai munka tárgyi feltételeinek megteremtésével ? Vannak-e korszerű szemléltetőeszköz, hány helyen alkalmazzák az oktatómunka során az audio-vizuális Szem* léltetést, s a tanulók maguk kísérletezhetnek-e iskoláinkban? Sok szó esik a tanulók, túlterheléséről. Valóban lehet túlterhelésről beszélni, és ha igen, hogyan lehetne annak mértékét csökkenteni ? Milyen problémákba ütközik a szakosított osztályok bevezetése? Minden ember annyit ér, ahány nyelven beszél. Vajon a mi iskolarendszerünkben folyó nyelvoktatás alkalmas-e arra, hogy megtanítson idegen nyelveket a gyerekekkel? A technika századában élünk. A matematikai és a fizikai ismeretek szinte valamennyi tudományágban nélkülözhetetlenek. Ezeknek a tárgyaknak az oktatása megfelelő színvonalon történik-e mindenütt a megye középiskoláiban. A középiskolákban az iskolareform bevezetése óta egy új tantárgyat iktattak a tanmenetbe: a világnézetünk alapjai elnevezésű tantárgyat. E tárgy bevezetése valóban bevált? E tárgyat két tanterv és két jegyzet alapján tanítják. A kettő közül melyik vált be? Nehet-e egyáltalán eredményesen tanítani ezt a tárgyat év végi osztályozás nélkül? Valóban vitafórumokká váltak ezek az órák? Milyenek a világnézeteink alapjai órán a tanulók megnyilatkozásai ? Hogyan tükröződik véleményeikben a társadalmi és a családi nevelés esetleges kettőssége? Egyáltalán milyen a tanulóifjúság politikai aktivitása? A KISZ-foglalkozások, politikai oktatások tanóra jellegét hogyan lehetne megszüntetni? H ogyan állunk a szocialista tanár-diák viszony kialakításával? A tanárok szerint minden rendben van, a diákok véleménye ellenkező. Kinek van igaza? Aet Iskola a maga formájában és külsőségeiben szinte autokratikus, félfeudális jellegű. Mennyiben gátolja ez a megkövesedett forma az oktatás-nevelés tartalmi részének fejlődését? Mennyiben ad lehetőséget iskolarendszerünk az egyéni képességek és hajlamok kibontakoztatására az oktatás-nevelés során ? Sok szó esik a fizikai dolgozók gyermekeinek helyzetéről. A sok szó mögött néha úgy tűnik, mintha magára a gyerekre fordítanánk a legkevesebb gondot. Ismerik-e és nyilvántartják-e egyáltalán mindenütt a fizikai dolgozók gyerekeinek a helyzetét, tájékozottak-e a pedagógusok körülményeikről? Hogyan foglalkoznak a középiskolák nevelőtestületei a továbbtanulásra jelentkező fiatalok felkészítésével ? De legalább ilyen nagy probléma felkészíteni a tovább nem tanuló, az elhelyezkedni kívánó középiskolásokat a munkára. Elegendő ehhez a heti két gyakorlati foglalkozási óra? A témakörhöz tartozik az ifjúság erkölcsi arculatának vizsgálata is. Hogyan állunk a hazafias és az internacionalista neveléssel? Két évvel ezelőtt szinte kampányjelleggel került előtérbe ez a téma az oktatási intézményekben. Milyen eredményeket tudunk e tekintetben felmutatni? Hogyan állunk a „mindennapi hazafiság” problematikájával? Az ifjúság erkölcsi nevelésének fontos színtere a szabad idő. Hogyan töltik szabad idejüket a fiatalok? A tanulás mellett mennyi idejük jut sportolásra, szórakozásra? S adottak-e egyáltalán a sportolási és szórakozási lehetőségek? Mennyiben mutatkozik meg az iskola hatása a szabad idő eltöltése során? Menynyiben képes igényesnek nevelni a fiatalokat az iskola? A kötelező olvasmány — ké- pes-e megszerettetni az olvasást a tanulóval? A magyar tanítás ösztönzi-e igényes művek olvasására a gyerekeket? A tárgyi ismeretek mellett milyen általános műveltséget ad az iskola? A kérdések özönét még hosszan lehetne sorolni, külön lehetne beszélni az új típusú szakközépiskolákról. Jól, a társadalmi igényeknek, az ipartelepítésnek megfelelően alakítottuk-e ki típusaikat? S ezek a szakközépiskolák mennyiben képesek tanulóikban a hivatástudatot, a szakma szerete- tét kialakítani? Beszélni kell a szakmunkásképző intézetekről is, hiszen a közelmúltban megszületett törvény szerint középfokú iskolatípussá léptek elő. Iskolarendszerünk nyílt, több lehetőséget nyújt az egyik iskolatípusból a másikba való átmenetre. Ez a megállapítás jogilag rendezi a továbbtanulás lehetőségét. Vajon ilyen egyszerű ez a gyakorlati életben ? A Tolna megyei Tanács őszi ülésén megállapította: „az iskolareform eddigi végrehajtása egészségesen változtatta meg megyénk iskolarendszerét és tartalmasabbá tette az abban folyó oktató-nevelő munkát is. A reform teljes végrehajtása érdekében — hangzik a következő megállapítás — azonban még számos feladatot kell megoldanunk.” Ehhez kíván segítséget nyújtani a Tolna megyei Népújság e vita elindításával. MÉRT ÉVA „Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!” Ez cgv Imádság része, melyet — jobb híján — évszázadokon keresztül a mindenhatóhoz intézett az emberiség keresztény része. A mindennapi kenyeret természetesen nem az égben sütötték, hanem kemencékben és a kemencék kenyérügyi mesterei a pékek voltak. Azok ök máig is, bár külön tanulmányt érdemelne, hogy a megváltozott technológia jóvoltából mennyire eltérő munkaviszonyok között, nem mint száz, hanem akár csak tizenöt—húsz éve. Megyénkben e pillanatban sok sütőipari szakmunká dolgozik, kisebb, vagy nagyobb üzemekben. Az üzemek között — tizenhatos létszámával és tizenhét községet ellátó tevékenységével — a gyönkí jelentősnek mondható. A Tamási Sütőipari Vállalat Itteni telepén harmadik éve működik együtt a „Petőfi” nevét viselő szocialista brigád tizenegy tagja. Az olvasónak ugyan a nevek valószínűleg nem sokat mondanak, mégis soroljuk rendre valamennyit — a később említendő tanulságok reményében — záróleibe téve, hogy hány esztendeje dolgoznak a szakmában: N ágele János brigádvezetö, árukiadó (151, Taszk György szakmunkás (1), Gregor János gépkocsivezető (fi). Sári Ferenc szakmunkás (5), Horváth Latos karbantartó lakatos (»). Raczkó Arnód szakmunkás <*). Fenyő István szakmunkás (le). Pesti Pál szakmunkás ()), Forster Jánosné árukiadó (10), ifi. Laszk Frigyes szakmunkás (7), Laszk Frigyes telepvezető (IS). Az az olvasó, aki az iménti neveken végig futtatta tekintetet, valószínűleg már nem egv szociális*« h”1- gádszerzödéssél, váűa’ással talé’kozott a napPapo’'- ban. így a miénkben is. Kedvelvén az őszinte szót. ismertük el, hogy ezek általában érdekesek egy szakma bennfenteseinek, de többnyire lényegesen kevésbé azok a kívülállók Ha például egy gyönkl állampolgár »zt olvassa valahol, hogy a községben sütőüzem a selejlet az ..v-i háromnegyedére óhajtja leszorítani, nem biztos, hogy lelkesedni kezd. F.gysze- rücn azért nem, mert néki — mint fogyasztónak, és természetesen — az lenne a legkellemesebb, ha ugyanez az üzem teljesen se!ejtmente3en gyártaná. (Ami persze, és ezt ismét csak zárójelben jegyezzük meg, a technológia Jelenlegi állása mellett: — képtelenség.) Ugyancsak mérsékelt módon érdekli,, -hogy a korákA harmadik jelszó ban említettek közösen óhajtanak mozföa járni, megbeszélik filmélményeiket és olvasmányaikat, sőt havonta szakmai továbbképzéseket tartanak egymásnak. Ezt mondhatnám közösségi-magán ügynek is, jóllehet nem az. Hiszen egy ilyen létszámában bár kicsiny, de működése köre szerint nagy hatósugarú együttes munkája sok ezrek életére kihat. Azaz, bármit tesznek maguk továhbképzésére, vagy embérel»b emberré válása érdekében, az már nem magánügy. Az emborebb emberré válás az, amiről szót szeretnénk ejteni. _ Az újságírói munka véletlene (és a terepviszonyoké), hogy özvegy Antal Istvánnévai nem sikerült szót váltanunk. Ottjártunk idején egy korábban lehullott eső, gépkocsink részére, korcsoly apály áVáT egyértékü csú- szósságúvá változtatta a határbeli utakat. — Már pedig a nénit, soha máshol, csak a határban lehet elérni, — mondotta a' telep vezetője. özvegy Antal Istvánné, két leánygyermek anyjá, „gyakorló”, nagyanya, a telep nyugdíjasa. Keresete sem volt óriási, elképzelhető, hogy nyugdíja sem az. Takarított áz irodákban, a folyosókon és mindenhol* ahol szorgos kezet kíváht a tisztaság. Aztán „nyugalmi’' állapotba vonult; („Tán még többet dolgozik, mint régen, hiszen már akkoriban is fáradtan jött be az otthoni munkától!” — így a telep vezetője,), biztosan nem kevés félelemmel. A szocialista brigád azonban segített. Egyszerűen csak ízért, mért emberről, volt „ munkatársról volt szó, A segítésnek természetesen sok fajtája van. . A szocialista brigádmozgalom hármas jelszavának elsíí két része úgy hangzott, hogy a címelérésre vállalkozók „szocialista módon” óhajtanak dolgozni és tanulni. Azon kívül pedig élni is. Elünk a gyanúperrel, hogy ez utóbbi, amelynek társadalmunkban még nincsenek, vagy alig-alig vannak normái, a legnehezebb. Az olyasmi, hogy „ingyen és bérmentve” behordják egy — körükből már eltávozott — idős asszony őszi kukoricatermését, bizonyára idetartozik. Hasonló módon az hogy a tizenegy tagú brigád elhatározta (inként vállalt bérlemondás jóvoltából, ami persze az általuk termeltek ellenértékének csak tört, de mégis csak részét jelenti), hogy egy rászoruló helybéli lakos három gyermekét felruházza télire. Ez lenne a jelszó harmadik része, ami — félünk a nagy szavaktól — Gyönkön jelszóból ténnyé vált. —s. —n.
