Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-07 / 259. szám
Veteránok fogadása Szekszárdon „Jó a megye helyzete, de ne szemléljük kritikátlanul“ A történelmi tettekben részt vállaló fegyverforgató internacionalisták, az illegalitás életveszélyei közepette küzdő KMP harcosai, a nemzetközi és hazai munkás- mozgalom hősi küzdelmei részeseinek mintegy 30 tagú csoportja gyülekezett csütörtökön délelőtt tíz órakor Szekszárdon, a párt megyei bizottságának kis tanácstermében, Eljöttek, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója alkalmából részesei legyenek az ünnepnek, eleget téve az MSZMP Tolna megyei Bizottsága megtisztelő meghívásának. „Amennyiben egészsége engedi...” — e mondat olvasható a figyelmességet tartalmazó meghívóban. A kiemelkedő szocialista ünnephez méltó hangulatot fokozta a többségében idős emberek elfogódottsága, s a veteránok mellét ékítő kitüntetések raevogása. Az érméket a Szovjetunió létrejöttekor folytatott internacionalista küzdelemmel, a magyar munkásmozgalomban a felszabadulás előtt és napjainkban kifejtett harcukkal érdemelték ki. A megyei fogadáson a meghívott veteránoknak érdemeik szerint kijáró megbecsüléssel, tisztelettel adóztak a megye politikai, állami vezetői. Meleg kézfogással köszöntötték a vendégeket K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára. Szabópál Antal, a megyei tanács vb- elnöke, Tolnai Ferenc, Horváth József, a párt megyei titkárai. Az immár hagyományossá váló szokás jegyében K. Papp József, a pártbizottság első titkára a veteránoknak^kötetlen formájú, polémikus tájékoztatást adott a megye politikai helyzetéről és a nemzetközi helyzetről. A pártbizottság első titkára először arról szólott, hogy „A mozgalom a veterán elvtársak által elkezdett forradalmi tevékenységből fejlődött azzá, amiről ma számot adhatunk. Felszabadulásunk 25. évfordulójára. a Lenin-centenárium megünneplésére készülődvén számot vetünk, mennyit fejlődött a negyedszázad alatt országunk, megyénk.” A tömörségével együtt is gondolat- gazdag tájékoztatóban többek között, az alábbiakat mondotta: — Jó a megyében a politikai helyzet, noha az ármozgások miatt elég sok észrevétellel találkozunk. Visszatérően nyugtalanítja az embereket az árak alakulása, egyesek végletes következtetéseket is levonnak belőlük. Mi ezt úgy fogjuk fel, mint egy változó folyamatot, a jelzésekre odafigyelünk. Tüzetesebben meg kell vizsgálnunk az elégedetlenséget ki- váJtó reklamációikat, mert egyik-másik áremelést nem tartjuk indokoltnak. Nyiltam felelnünk kell a dolgozók kérdéseire, híven az MSZMP iránti bizalom egyik politikai alapját képező szokásaihoz.” Ezt követően tájékoztatta a veteránokat az élet velejárójának tekintett morálig jelenségeidről, hangsúlyozva a párttagságnak önmaga elé állított magasabb követelményeit. a megyebeli kommunisták becsületes helytállását. Nagy figyelemmel kísérték a vendégek a Tolna megye iparának fejlődéséről elhangzott szavaikat. „Iparunk év végére — a kisebb lanyhulás ellenére is — megfelel a várakozásnak, hozni fogja a termelésben a terv előírásait. Visszatérően visszaesés mutatkozik a termelékenység alakulása tekintetében. Huzamossá- ga miatt ellenintézkedéseidre van szükség, ne legyünk hívei a kiváró álláspontnak.” Hangsúlyozta, hogy a munkaerőhiánnyal küzdő, a felszereltség terén is fejlődő építőiparban gyorsítani kell a technika fokozottabb térhódítását, mivel nagyabb arányú, újabb munkaerőre nem számíthatnak. Tolna megye mezőgazdaságáról szólván, ezt mondotta: „Jó évet zár az idén mező- gazdaságunk. Megállapíthatjuk. a szocialista átszervezéssel vált lehetővé, hogy napjainkra viszonylag magasabb Szekszárdon 8-án délután négy órakor — a Felszabadulás téri és az alsóvárosi temetőben lévő hősi emlékműnél, katonasíroknál — egyidejűleg kezdődtek meg a koszorúzás! ünnepségek. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után helyezték el a keKisipari szövetkezeti vezetők kitüntetése Tegnap délelőtt ünnepséget rendeztek Szekszárdon, a KISZCV tanácstermében, megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötven- kettedik évfordulójáról. Az ünnepi beszéd után — amit Sági István, a szövetség párt- alapszervezetének tagja tartott — Gyerő András elnök három kisipari szövetkezeti vezetőnek adta át az OKISZ vezetősége által adományozott „Szövetkezeti ipar kiváló dolgozója” kitüntetést, Szabó Imrének, a „Szakály Testvérek’' Szekszárdi Építőipari Ktsz elnökének, Jobbágy Józsefnek, a Simon tornyai Vegyes Ktsz elnökének, valamint Belasits Jánosnak, a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz tűzrendészeti és munkavédelmi felelősének. Ezután került sor a szövetség több dolgozójának megjutal- niazáftáca* színvonalon tudott stabilizálódni a megye mezőgazdasága. A húsáru növelését, az ellátási gopdok csökkentését szolgálja többek között a Szekszárdi Állami Gazdaságban befejezés előtt álló, évente 30 ezer sertést kibocsátó sertéstelep megépítése.” A so(k gondot okozó falusi szolgáltatások strukturális megjavításáról beszélvén, vázolta a perspektivikus elképzeléseket. Eszmecserére biztatva értékelte így a megyei titkár a fejlődést: „Jó a megye helyzete, de ne szemléljük kritikátlanul.” K. Papp József rövid külpolitikai áttekintést' adott a kommunista pártok világszerte tapasztalt egységtörekvései- ről, a moszkvai tanácskozás kedvező hatásáról, a csehszlovákiai helyzet stabilizálódásának jeleiről. Az NSZK-válasz- tásokat értékelve, óvott a hamis illúziók veszélyeitől. Kedves kötelességének tett eleget a párt megyei első titkára, amikor az ünnepi találkozón két veteránnak átadta a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetéseket. Mindketten dombóváriak: Becze Gergely és Cselovszki Pál. A közvetlen hangulatú fogadás fehérasztal mellett a megyei vezetők és a veteránok kötetlen beszélgetésével ért véget. gyelet virágait a megve és a város politikai szerveinek vezetői, a fegyveres testületek, a tömegszervezetek képviselői, a város üzemeinek, vállalatainak, szövetkezeteinek megbízott dolgozói, az iskolák tanárai és diákjai. Az Intemacionálé hangjaival a fegyverbarátságot jelképező — szovjet, magyar katonákból, rendőrökből és mun- kásőrszakaszból álló — dísz- őrség elvonulásával fejeződött be az ünnepség. Ünnepélyes csapatzászló-átadás Pakson Csütörtökön délután nagyszabású ünnepségre került sor Pakson a konzervgyárban. A gyár a paksi hármas számú általános iskola úttörőcsapatát patronálja, s a csapat ez alkalommal vette fel Alpári Gyula nevét, a konzervgyár KISZ-szervezete pedig zászlót adományozott a névadóját ünneplő úttörőcsapatnak. Az ünnepség keretében KISZ- úttöró- és kisdobosavatást tartottak, s elhelyezték a konzervgyár KISZ-szervezete által — a Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére vezetett krónikát az emléktábla s^Lant. Koszorúzás A kommunisták és a béke Ha valamelyik gyakran hangoztatott állítása hitelét vesztve, tarthatatlanná válik, a polgári propaganda igen rugalmasan, új elméletet dolgoz ki helyette. Hosszú ideig például azzal ijesztgette a tömegeket, hogy a kommunisták háborút, zűrzavart, káoszt teremtenek. De amikor az embereket a tapasztalataik arról győzték meg, hogy a kommunisták az igazságos és emberséges béke, a dolgozókat szolgáló rend őszinte hívei és már nem süthették rájuk a „békebontók”, a „vérszomjasok”, a „háború megszállottái” jelzőt, a tőkés világ propagandaközpontjaiban fordítottak egyet a lemezen. Most megpróbálják elaltatni a békéért aggódók éberségét, megkísérlik elhitetni, hogy a kommunisták nemlétező ördögöt festenek a falra, amikor az imperializmust vádolják háborús szándékokkal. A kommunisták — hangzik az új érvelés — „nyitott kapukat döngetnek”, „fantomok ellen küzdenek”, amikor állhatatosan a béke védelmére szólítanak felilyen porhintést végez az amerikai kormány a vietnamiakkal folyó párizsi tárgyalások során is. Nixon,annak idején a háború gyprs befejezésére tett ígéretekkel használta ki a választásokon a Johnson-féle vietnami politika kudarcát, most pedig különböző létszámcsökkentési bejelentésekkel kívánja igazolni „őszinte békevágyát”. Közben azonban gátlástalanul folytatja az agressziót Dél-Vietnamban. A Közel-Keleten az Egyesült Államok a fegyverszállítások kölcsönös korlátozására tesz kétes ajánlatokat, azzal a sanda szándékkal, hogy megőrizze szövetségese pillanatnyi katonai fölényét és továbbra is az agresszor diktálhasson az áldozatnak. Egyes nyugati hatalmak rengeteg szót fecsérelnek az európai békére is. Az „aggodalmaikról” nyilatkoztak például, amikor a szocialista országok katonai segítséget nyújtottak csehszlovák osztálytestvéreiknek az imperialisták által is szított ellenforradalmi próbálkozások meghiúsítására, s kontinensünk békéjének védelmére, de évről évre halogatják a régóta megoldatlan problémáit rendezését, az európai államok kollektív erőfeszítését igénylő biztonsági rendszer létrehozását Terjedelmes kijelentéseket hallunk tőlük a fegyverkezési verseny megszüntetéséről, miközben gátlástalanul folytatják a rakéta-nukleáris erők fejlesztését. Az úgynevezett kelet—nyugati hídépítés békésen hangzó frázisa jegyében ismételten elodázzák vagy üres szócsépléssé változtatják az érdemi tárgyalásokat. Persze, az imperialisták „békeszándéka”, „tárgyalási hajlandósága” távolról sem propagandafogás csupán. Oda kényszerültek és kényszerülnek a tárgyalóasztalhoz. Erre szorítja őket a vietnami fronton elszenvedett vereségük, fokozódó elszigetelődésük az arab világban, elképzeléseik kudarca Csehszlovákiában, és mindenekelőtt a szocialista országok, a Szovjetunió, a kommunista mozgalom ereje, következetes békeakarata, a tömegek nyomása. Korántsem adják fel a nyílt fegyveres támadás politikáját, csupán alkalmazkodnak az új feltételekhez, és mint ravasz manipulátorok, a propagandában jártas köpönyegforgatók, igyekeznek a kényszerű lépéseiket is a maguk javára fordítani. Természetesen a békéért folytatott küzdelem kompromisszumokkal is jár. Az osztályellenfeleinkkel kötött megállapodások azonban nem sérthetik osztálycéljainkat, marxista—leninista elveinket, azoknak valóban a békét, a szocializmus ügyét, a nemzetközi munkásosztály javát kell szolgálniuk. A kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásukon félreérthetetlen marxista értelmezését adták a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés politikájának. Ez a politika — hangsúlyozza a testvérpártok által jóváhagyott fő dokumentum — a nemzetközi osztályharc szerves része, amely gátat vet az imperializmus azon kísérleteinek, hogy belső ellentmondásait a nemzetközi feszültség fokozásának és a háborús veszély tűzfészkei felszításának útján küzdje le. Vagyis igyekszik kiütni az imperialisták kezéből az államok közötti fegyveres összeütközést, az ellenforradalom exportjának eszközét, kikényszeríti a szocialista, valamint a függetlenségét kivívott, s a haladás útját választó fiatal államok létének tudomásul vételét és rászorítja a tőkés világ agresszív köreit arra, hogy lemondjanak a megdöntésükre irányuló fegyveres támadásról. A békés egymás mellett élés politikája — mutat rá a tanácskozáson elfogadott okmány — nem jelenti sem a társadalmi, és politikai status quo fenntartását, sem az ideológiai harc gyengítését, nem áll ellentétben az elnyomott népeknek azzal a jogával, hogy a felszabadulásukért vívott harcban szabadon válasszák meg a szükségesnek tartott utat — akár a fegyveres, akár a fegyver nélküli harc útját —, és semmilyen vonatkozásban nem jelentheti a reakciós rendszerek támogatását. A dolgozó tömegek és kommunista pártjaik elidegeníthetetlen joga és kötelessége, hogy a kapitalista országokban határozott osztályharcot folytassanak a monopóliumok hatalmának felszámolásáért, a valóban demokratikus rendszer megszilárdításáért, a szocialista hatalom létrehozásáért, bármilyen út vezessen is e cél eléréséhez. Az antiimperialista erőknek mindig világosan kell érezniük és tapasztalniuk, hogy a kommunisták, a szocialista országok nem alkudoznak a rovásukra, hanem minden kétértelműség nélkül állnak mellettük. A kommunista politika, a napi és a helyi érdekek élé helyezi a szocialista és a békeszerető erők közös ügyét, velük együtt, velük összhangban lép fel. Nem könnyű ez, harc ez a javából, méghozzá nagyon is bonyolult, szövevényes küzdelem. Annál fontosabb, hogy a tömegek tisztán lássanak, ne engedjünk a megzavarásukra irányuló imperialista próbálkozásoknak. A békéért vívott harcban különös felelősség hárul a derékhadra, a szocialista országokra, mindenekelőtt a Szovjetunióra, amely a nukleáris háború elhárításának csaknem az összes terhét viseli. Ez a felelősség mindenekelőtt azt írja elő, hogy valamennyi szocialista ország gondosan válassza meg és mérlegelje minden lépését. Csak az ilyen körültekintő, a közös érdeket szem előtt tartó politika tömö- rítheti az imperialistaellenes és békeszerető erőket és garantálhatja, hogy a háború megszállottái nem törnek át. V. F.
