Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-06 / 258. szám

/ Szorosabb együttműködés a konzervipar és a tsz-ek között Konzervgyárak és tsz-szövetségek tanácskozása Szekszárdon Cégtársak beszélgetésének jellemezte Kovács László, a Konzervipari Tröszt vezér- igazgatója a tanácskpzásí1, amit a Tolna, Baranya Somogy és Fejér megye tsz-szövetségei- nek szakemberei, valamint a három dunántúli — a paksi, á szigetvári és a nagyatádi —: konzervgyár vezetői tartottak kedden Szekszárdon. Első íz- ■ ben jöttek össze a ma még fiatal termelőszövetkezeti szö­vetségek képviselői a kon­zervgyáriakkal, hogy meg­vitassák a konzervzöldség és gyümölcs termelésének, érté­kesítésének, feldolgozásának problémáit. A vezérigazgató megfogal­mazása nagyon is találó volt, hiszen mindenki egyetértett abban, hogy a kapcsolatnak jóval túl kell mennie a keres­kedelmi partneri viszonyon. A konzervalápanyag termelése és feldolgozása lényégében egy termelési vertikumnál^, külön-- böző lépcsőfokai és ha ,a fel^k,. csak kereskednek, ez ’mindset , félre csak hátrányos lehet. ’Ä’ tartalékokat megfelelően ki­aknázni lehetetlen a szoros együttműködés nélkül. Pár évvel ezelőtt ugyanis még az a felfogás domipált, hogy az ipar „ne zaklassa” a tsz-eket,. az ipar szakemberé ne. akarja átvenni a főagronó- mus szerepét (efre egyébként nem is törekedett), még csak ne' is termeltessen, ne terme­lési, hanem kereskedelmi, áru­értékesítési szerződéseket kös­sön. A tanácskozáson felmerült különféle problémák pedig ép­pen abból adódtak, hogy a kapcsolat még ma sem eléggé intenzív.­Biztos partner a konzervipar Évek óta országos méretű gond a zöldség- és gyümölcs- termelés. Az életszínvonal ala­kulását is nagymértékben be­folyásolja a zöldségtermelés alakulása , hiszen az ellátás, árak a terméstől függnek. A .zöldség- és gyümölcster­melés jelentősége tehát • túlnő a konzervipar alapanyag­ellátásán, gyors fejlesztése nép- gazdasági érdek. Egyébként is olyan ága a mezőgazdaságnak, amelynek „kifutási lehetősé­ge” szinte beláthatatlan. A környező országok közül egy­nek sincsenek olyan adottsá­gai a zöldség- és gyümölcster­melés növelésére, minőségének javítására, mint hazánknak. Éppen ezért — akár friss áru­ként, akár konzervként — ér­tékesítési lehetőségei is igen nagyok itthon és külföldön egyaránt. Ésszerű gazdálkodás­sal, a fejlett agrotechnika al­kalmazásával februártól no­vemberig biztosíthatja a tsz- tagok jelentős részének fog­lalkoztatását. A konzervipar biztos part­ner a gyümölcs és zöldség ér­tékesítésére. A három gyár rekontsrukciója megtörtént, il­letve befejezéshez közeledik. Egyenként 4500—5500 vagon zöldség és gyümölcs feldolgo­zására képesek. Természetesen, ahogy az alapanyag-termelés fejlődik, napirendre kerülhet a gyárak kapacitásának to­vábbi növelése is. • Az árakat nem lehet emelni Számos kérdés merült fel a tanácskozáson. Szóba kerültek az árak. Nem általánosságban, hiszen a konzervzöldségek többségének jó ára van, ter­melése kifizetődik. A vezér- igazgató álláspontja: az árak­hoz hozzányúlni nem lehet, természetesen kivételes eset­ben, helyileg és átmenetileg, egyes terményeknél igen. De. a konzervnyersanyag globális árszintjének emelése nem jár­ható út. Az ipar jelenleg 18— 22 százalékos állami dotáció­val térmel. Az exportnál — a., devizaszorzóval kiszámított ár­hoz — rubelenként, illetve dol­láronként 19—20 'forintos álla­mi visszatérítést kap. Ha az alapanyagárakat emelnék, ez drágítaná a készterrrt^ket is. Márpedig, ha azt akarjuk, hogy a belföldi konzerv­fogyasztás nőjön, nem emelni, hanem csökkenteni kellene az • árakat. Az -ipar, a technológia korszerűsítésével néhány év alatt képes lesz az. állami do- , táció iránti igényét akár a fe­lére csökkenteni, ' .számítania kell az export-visszatérítés fo­kozatos „lefaragására” is. Eb­be nem fér bélé • ,az ; alap- anyagárajc emelése”? Sókkal járhatóba-,út,a mezőgazdaság­ban hoz^niqpyeléssejj.a -fejlett, termelesr.éíjárásó^ bevézetesé- ' 'vei, .a mi£5fiÓ6r>?áVltásávgí~6l- . érni$ja' nagy-plfo' jbpYételtUjEh- hez :«z iparü'mindén segítséget megaö—és . áJSST'fflSn ffi'sz "be­lépni küíönf&fe^tl&rsülasókba. A vetőmagellátás A vita is ezekről a problé­mákról, lehetőségekről folyt. Többen elmondták, hogy nincs megnyugtatóan rendezve; a vetőmagellátás. A szekszárdi szövetség munkatársa, Szakái László megemlítette, hogy az egyik tsz másfajta borsót, ara­tott, mint amilyen vetőmagot kapott: A Paksi Konzervgyár igazgatója szerint gyakori a fajtakeveredés a vetőmagnál. Késői borsó közé • kerül néhány szem korai, ennek következ­ménye, hogy a zsenge zöldbor- sókonzervben lesz néhány öreg, kemény szem. Az Ilyen hiba egy egész szállítmányt tönkre­tehet. A tamási szövetség képvise­lője, Reisinger József javasol­ta, hogy alakítsanak ki a me­gyében vetőmagtermelő bázis­gazdaságokat. Ha társulást hoznak létre a vetőmagellá­tásra, tagként hajlandók va­gyunk belépni — jelentette ki Kovács László vezérigazgató. — A vetőmágtérmelés tekinteté­ben semmiféle monőpolköte- lezettség nincs. Szigorúak az előírások és sók utánjárás kel­lene ahhoz, hogy „kifelé” ter­meljen egy-egy gazdaság ve­tőmagot. De a mi zárt rend­szerünkön belül, ahol a vető­mag felhasználói a konzerv­ipar számára termelő tsz-ek, nincs semmiféle kötöttség. Megállapodhatunk az illetékes kutatóintézetekkel, vagy hoz­hatunk be külföldről elit vetőmagot. Ezt egyébként a nagy világcégek is így csinál­ják.. A három gyár részéré ter­melő gazdaságok Vetőmag- szükséglete évi tízmillió fo­rint, nyilván jó üzlet lenne ez az e célra megfelelő adottsá­gokkal rendelkező gazdaságok^ nak is. A növényvédelem Min<imáig megoldatlan a zöldségfélék növényvédelme, ez a probléma égy re égetőbb. Az idén például a phytoptorá nyolc-tízezer vagon paradicsom mot „vitt el”. Ez a terméski­esés nyolcvan-százimilliÓ forint kárt okozott. Eminek tizedré- szét kellett volna maximáli­san a fertőzés mégelőzésére fordítani és akkor nem kö­vetkezik be a baj. Mint a tsz- szövetségek szakemberei el- mondtáik, jelenleg az intézmé­nyes növényvédelem — fő­ként a gazdaságok felkészült­sége — a búza, kukorica, bur­gonya megóvására terjed ki. Jó lenne, ha az ipar alkalmaz­na a zöldségfélék növényvé­delméhez értő speciális szak­embereket és szaktanácsokkal segítené a tsz-eket A Paksi Konzervgyár igazgatója már beszámolt arról, hogy az idén — együttműködve a növény­védő állomással — tett né­hány intézkedést a figyelő­szolgálat megszervezésére,' fénycsapdák elhelyezésére, ez azonban kevés. A védekezés személyi és technikai felté­teleit a tsz-ekben kellene biz­tosítani. — Az ipar a konzerv-zöld- ségféleségek' termeléséhez nem tud „beszállni” közös beru­házásokkal. Azonban a „mű­szaki fejlesztéshez” minden segítséget, beleértve az anyagi támogatást is, megad — jelen­tette ki a vezérigazgató. A ' szakma jövőjét csak így lehet megalapozni: - Most. például eredményes, kísérletek folynak - a magról, tehát nem dugvá- : nyozás&al termesztett hagymá­val. Kísérleteznék a babsze­dés gépesítésével. A paradi- csomszedés gépesítése már előrehaladott stádiumban van, a nyáron már működött Ala­kom egy komoly gép. Az ipar, teljes súlyával segíthet a te­kintetben, preferált hogy hi­telt kaphassanak a , fejlesz­tésre a tsz-ek. Természetesen, szakemberek alkalmazásával segít a növényvédelemnél is. Az iparnak is nagy szerepe • van abban, hogy a korábbi, hatvan-nyolcvan mázsa helyett ma már százhatvan-kétszáz 'mázsa holdankénti paradi- •. csőm termést is betakarítanak. Egyébként a phytoptora-fertő- ' zés is azért egyre veszélye­sebb. mert a nagy hozamú fajták érzékenyebbek erre a betegségre és ha egy nagy. több száz holdas táblát ér, a kár mérhetetlenül nagyobb mint ha a több száz kis parcel !a közül néhánynál jelentkezik. Kikapcsolják a közve­títő kereskedelmet Többen javasolták a közve­títő kereskedelem kikapcso­lását. A Baranya megyeiek el­mondták, hogy még a háztáji termények felvásárlását is a tsz-ekre szerelnék bízni. Hogy nincs szükség a termelők és a gyárak közé ékelődő közvetítő kereskedelemre, ebben teljes volt az egyetértés. Az iparnak is érdeke, "hogy friss árut kap­jon, közvetlenül legyen kap­csolatban a termelőkkel, a ve- tőmagellátás, a szakmai segít-, ségnyújtás, a betakarítás üte­mezése így sokkal jobb. Már évekkel ezelőtt meg­kezdődött a közvetítő kiikta­tása. jövőre ez a folyamat be­fejeződik. Az ipar biztatja ar­ra is a termelőket, hogy az eddiginél kissé merészebben kössék a szerződéseket, ez esetben ritkábban fordul elő, hogy nehéz elhelyezni a szer­ződött mennyiségen felüli ter­mést. Egyébként számos példa volt az elmúlt években is arra, hogy ha az egyik gyár nem tudta átvenni a felesle­get, intézkedett, hogy az esetleg nyersanyaghiánnyal küzdő testvérgyár átvegye és feldolgozza. A tanácskozás eredményes volt Néhány kérdésben meg­állapodás született, ezek hatá­sa már a közeljövőben je­lentkezik. Eredmény, hogy kö­zelebb kerültek egymáshoz a konzervnyersanyagok terme­lői és feldolgozói. JANTNER JÁNOS Gondok és ötletek A kukorica betakarítása ennek az esztendőnek az őszén azzal jár, hogy a termelőszövetkezetekben a ve­zetők és a tagok egyik szeme sír, a másik nevet. A bőven termő hibrid kukoricák elterjedése óta Tolna megyében 1964-től kezdve, a termésátlagok megduplá­zódtak, némelyik mezőgazdasági üzemben meghárom­szorozódtak. Nyilvánvaló, hogy a helyes fajtameg­választás mellett a megfelelő műtrágyázásnak, a komplex agrotechnikai eljárások összességének is kö­szönhető a termésátlagok növekedése. Most ősszel, a termelőszövetkezetek döntő többségében már nem a betakarítás, a tárolás, a minőség megóvása okozza a legnagyobb gondot. Az időjárás kedvez. Ez a szép, hosszú, napfényes ősz megkönnyíti a kukoricatörést. Szinte fáradtság nélkül folyik a termés hazaszállítása is a földekről, de olykor a főagronómus azon töpreng, hogy hova he­lyezze el a kukoricát. Nagy gond ez. Néhány évvel ez­előtt Pakson felháborodva tárgyalták a dolgozók, hogy a szabad ég alatt telel át a kukorica. Ilyenkor a veszteség nagyon nagy, a károsodás óriási, arról nem is beszélve, hogy a romlott kukorica gyakran okoz bélgyulladást, más állatbetegséget. Ha valaha, akkor most újból és igazán szükség van a találékonyságra, az ötletekre, sőt a szövetkezeti gazdák hatékony közreműködésére. Több termelőszö­vetkezetben a tárolás gondjait olyképpen enyhítették, hogy a közös gazdaság igénybe vette, raktározás cél­jára a szövetkezeti gazdák padlásait. Másutt a ház­táji gazdaságok kihasználatlan, üresen álló góréit ad­ják kölcsön a„ts*-tagolc az üzemeknek. A szükség tör­vényt bont, a tárolásnak-ez a módja pem nevezhető ugyan a legideálisabbnak, de még -mindig jobb, mint a szabad ég-alatt hagyni, és romlásnak kitenni az ér­tékes szemes takarmányt. Figyelmet érdemel, az az eljárásos amit helyen­ként az állami gazdaságok alkalmaznak. A Fomádi Állami Gazdaságban a szemes kukoricát prizmákban „teleltetik” át. Fólia és földtakaró alatt. Ugyanúgy, mint a réoát, vagy a krumplit. Természetesen kellő szakmai ellenőrzéssel, ügyelvén arra, hogy e szemes kukorica nedvességtartalma ezt a tárolási eljárást el­bírja. A kukorica betakarítása még tart. S éppen azok­nak a mennyiségeknek a tárolása okoz legtöbb gondot, amelyeket ezekben a napokban törnek. Most csak­ugyan érdemes a szomszédos termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban is körülnézni, a jó ötleteket kölcsönvenni, s azokat alkalmazni. Megnyílt a tamási bútor- és lakberendezési áruház Sok vendég és még több vásárló jelenlétében megnyílt szerdán délelőtt a tamási fmsz bútor- és lakberendezési áruháza. A megjelenteket Klein István elnök köszöntötte. Az áruházat mintegy kétmillió forintos költséggel létesítet­te az fmsz. A fővárosi vendégeknek egyöntetűen az volt a véleményük, hogy bizony Budapesten is elkelne néhány ilyen... A pécsiek is ezt mondták: ,,Kár, hogy nem nálunk épült.” A tamási fmsz évek óta az ország legjobbjai közé tartozik. A tavalyi eredményei alapján az ország 600 fmsz-e közül ez bizonyult a legjobbnak, s megkapta a Mi­nisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. A kiemelkedően jó gazdálkodása tette lehetővé, hogy falun nagyvárosi nívójú áruházat építsen. A vevők valósággal ellepték az áruházat. Az első gar­nitúrát — bármilyen különösen is hangzik — nem hely­béli, nem is kömyékbéli vásárolta meg, hanem az ország túlsó sarkából, Miskolcról érkezett vevő fizette ki, s szál­líttatja haza. Az ÜVÉRT pécsi kirendeltségével közösen üvegrész­leg is nyílt. Itt különösen az importáruk kelteitek nagy fel­tűnést. például az Olaszországból származó, törhetetlen üvegpohár. Dr. Borbély Károly igazgató közölte, a kiren­deltségnek ez az első közös elárusítóhelye. A megnyitón a MESZÖV-öt Horváth János elnökhelyet­tes képviselte.

Next

/
Thumbnails
Contents