Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-06 / 258. szám
Hordók — műanyagból A közelmúltig az ipari hordók > egyedüli anyaga a fémlemez volt. A fémhordók hátrányai közismertek: felületűit nem korrózióálló, könnyen behorpadnak, deformálódnak, nehezen tisztíthatok. ' I A műanyagfeldolgozó gépek fejlődésével lehetségessé vált, hogy kemény polietilénből is készíthessenek hordókat, egészen 200 literes űrtartalomig. E legnagyobb méretű műanyag hordó súlya mindössze 11—15 kg, a legtöbb agresszív hatásnak ellenáll, és olyan rugalmas, hogy —mint a képen látható öt méter magasból leejtve sem történik baja. Hazánkban is folynak az előkészületek a polietilén hordók gyártásának megindi tására. — Még tapsolni is fognak az örömtől — szúrta közbe Laci. — Nem, tapsolni nem fognak. Tele lesznek súlyos aggodalommal, de a család vastörvénye úgy fogja őket, mint egy csapda. Gyötrődni fognak a félelemtől, hogy az igazgató úr nehogy megtudja, a szobalány nehogy kiszagolja — de mindennap megnyugtatnak minket; milyen jó, hogy ott vagyunk, ugyan hova is lettünk volna... S Papír Marci szüntelen fogja tömi a fejét, hogy lehetne belőlünk is valami haszpot kicsikarni. Nagyon hamar rá fog jönni, milyen sokat érünk majd a számára, ha itt lesznek az oroszok. — Nem valami vonzó szituáció — tűnődött Laci. —... dehát jobb, mint a csendőrök puskatusa alatt — tette hozzá Magda. Alkonyodott, amikor tovább indultak a csőszkunyhóból. Baj nélkül elérték a kis állomást, a vonaton meghúzódtak a peronon. Az elsötétített szerelvényen senki sem törődött velük. Mellettük egy „SS”-katona állt szótlanul cigarettázott, a felizzó parázs megvilágította hideg kopóarcát, a semmibe meredő közönyös szemét. Lacit idegesítette a jelenléte, „az isten verje meg, pont egy „SS- el kell együtt utazni, menne már 4 nyavalyába, vagy talán neküA kéne odább hurcol- kodnuak. de akkor meg gyanússá válhatunk...” Mindenféléket elképzelt, hátha ez a fickó a következő állomáson kihajol az ajtón s int a csendőröknek, vagy egyszerűen pisztolyt fog rájuk. Kiverte a verejték, a háta átizzadt. — Meleg van itt nagyon, az eső után — suttogta Magdának. — Talán ki lehetne nyitni egy ablakot — mondta a lány. — Ah, nem, nem, akkor meg huzat lesz... — De legalább gombold ki az ingnyakadat. ... Phű, ez az „SS”... A vonatkerekek egyhangúan kattogtak, a kocsi ütemesen himbálózott, a katona hagyta magát ringatni, csak szívta-szívta a cigarettáját, kis idő múlva másikra gyújtott, soha nem akart ez az utazás véget érni. Aztán csak befutottak Pestre, a szerelvény csikorogva lassított, megállt. Az „SS” előreengedte Magdát: — Parancsoljon kisasszony... — utána ő is. leugrott fürgén, s eltűnt az emberek között a sötétben. Magyar fiú volt tehát, még csak nem is beszélt svábosan. Hogy a franc egye meg az ilyet. A Lánchíd utcai palota kapujában Magda elköszönt a fiúktól. Bátran kopogó lépései lassan elhaltak a sötét utcában. Jenő csöngetett, vártak, Laci befelé is figyelt a házba, meg a lány után is hallgatózott, nehéz szívvel engedte el egyedül ebben a sötét, kihalt városban, de önmagával is kellett törődnie, Jenővel is, rajta volt ennek a napnak sokféle feszültsége, a menekülés a csendőrök elől az eső alatt, a kukoricásban, az utazás a HÉV-en, az „SS” kopóarca, amely egybemosódott a postáséval — úgy érezte, mindjárt lerogy, s elalszik itt az aszfalton, a fal tövében. Aztán arra gondolt, ugyanez volt Magdának is a nap és ő még keresztül villamosozza a várost, haza Mareit-városba. Miből van ez a lány? Kard- penge-acélból? Úgy meghatódott, ahogy könnyű, karcsú alakját idézte, hogy teleszaladt a szeme könv- nyel, örült a sötétnek, a rejtő takaró sötétnek. Szinte megemelte. helyéről mozdította ez az erővel telítő, alázattal és büszkeséggel keveredő nagy érzés. A ház, a kétemeletes nagy reneszánsz-palota süketen hallgatott. — Ejnye, talán elutaztak?... — tűnődött Jenő. — Sokan elmenekültek már a városból. — Nem hiszem, Marci bátyám nem az a fajta, aki itthagyja a házat, a bútort gazda nélkül... — Jenő újra, hosz- szan csengetett, valahonnan belülről, messziről kiszürem- lett a mocorgó berregés. — Az a baj, hogy a szuterén ablakai az udvarra néznek, zörgetni sem tudunk. Vártak, hallgattak, mert nem akarták egymást csüggeszteni. Rájuk nehezedett, hogy üldözöttek és idegenek ebben a városban, ahol eddig életüket leélték, s amely annyira az övéké volt, mint a bőrük, amely egybefogja sok csontját húsát, idegét a testnek. — Most aztán hová? Megint neki az éjszakai városnak? De hóvá?... — kérdezte Jenő csüggedten. — Végszükség esetén reggelig Magdiéknál is kihúzhatnánk — mondta Laci — nagy meglepetés lenne, ha beállítanánk, de ki nem dobnának bennünket. Csakhogy az másfél óra villamoson, s már fél tizenegy elmúlt. Aztán ezekkel a. dög hátizsákokkal, bőröndökkel. .. Jenő csöngetett, csöngetett, elkeseredetten, reménytelenül. Csoszogás hallatszott a kapu alatt, valaki kiszólt a kémlelőnyíláson : — Ki az?!.. . Jenő nekidőlt a falnak, végigsimította homlokát. Halványan mosolygott: — Nyissa ki, Marci bátyám, én vagyok a Jenci. — Óh, az isten áldjon meg, drága öcsém... de jó, hogy mégiscsak kijöttem. Csikorgóit a kulcs, a kapuszárny feltárult, s ott állt előttük bundája alól kilátszó hosz- szú hálóingében, papucsban fapír Marci. — Hát ilyen késői órában hogy keveredsz ide te Jenci fiú? Na lépjetek csak beljebb. Korai fekvők vagyunk ebben a bizonytalan világban, a mél- tóságosék rég megjöttek, vendéget nem várnak, mi mást tehet az ember, minthogy ki- ^lussza magát legalább — Papír Márton kezet nyújtott Lacinak is, aztán becsukta mögöttük a kaput. r— Ne tessék haragudni, hogy... — Laci valamit motyogott. Röstellkedett; így be- pofátlankodni egy soha nem látott családba... (Folytatjuk.) Bambusznád a Az utóbbi években a Kaukázus fekete-tengeri partvidékén egyre több bambusznád- ültetvényt telepítenek. Az értékes ipari növény termesztésével nemcsak az erdőgazdaságok, hanem a fafeldolgozó ipari üzemek is foglalkoznak, így például a szocsi fafeldolgozó kombinát az idén tavasz- szal 12 hektáron telepít bambusznádat. A szakemberek rendkívül hasznos kezdeményezésnek tartják a bambusznád termesztését, mert ez a növény igen gyorsan nő és szaporodik. Másfél hónapos korára már a 15—20 méter magasságot is eléri, s az ültetvények 3—4 év leforgása alatt valóságos átSzovjetunióban hatolhatatlan erdővé sűrűsödnek. A bambuszból kerti bútort, sporteszközöket, fúvós- hangszer-alkatrészeket és különféle emléktárgyakat készír tenek. Az építőiparban díszítő- anyagnak használják. A szocsi szubtrópusi erdőgazdasági tudományos kísérleti állomáson kutatásokat végeznek annak érdekében, hogy kiválasszák az ipari célokra leginkább alkalmas és a helyi viszonyok között legeredményesebben termeszthető bambuszfajtát. E célból nagy kiterjedésű kísérleti ültetvényt létesítenek a már eddig rendelkezésükre álló 20 bambuszfajta felhasználásával, 'VTTW^▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼YTTTTTVTYTTTTTTVTVTTTTTVTTTYTTYTTTVTTTT ÍTTyTTTTTTyTTTTTTTTTTTfTTTTTTTTTTTfTTTTTTTTTTTTfTTTTTVTTTTTT 4 ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► p ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► Sxatnrj JUioUtfMMMFTIM bíróság elé állították. Újabb gyér kísérlet ez a maffia hatalmának megtörésére. A tanúk hallgatnak, mert tudják „aki nem hallgat az meghal”. A maffia pedig virul, mindaddig, míg meg nem születik Szicíliában is az igazi szabadság. Míg a hatalmat a nép nem veszi a kezébe. VÉGE! Angliában az utóbbi időben ugyancsak megnövekedett a maffia aktivitása. 1963-ban az angol alvilág királya, Jack Cromer egy televíziónyilatkozatában kijelentette: „Ne dőljenek be illúzióknak, hogy a maffia csak az Egyesült Álmokban ténykedik.” Cromer megerősítette, hogy Angliában a versenyirodákat már a Cosa Nostra tartja a kezében, és egyre több szállodát és szórakozóhelyet vásárol szolid amerikai cégek álarca alatt. A maffia Ausztráliában is megvetette lábát. Első figyelmeztető jele 1964. január 14 — éjszakáján Melbourne-ben csattant, amikor is agyonlőtték a 39 éves Antonio Monacot, egy gyümölcs- és zöldség-nagykereskedőt, — mégpedig a hagyományos módon, lupatával, hátulról. Fejét 30—40 robbanó sörét tépte szét. Monaco vállalkozását a maffia megszerezte magának és ma már mintegy évi 45 millió tonna Ausztráliából Amerikába irányuló áru felett gyakorol ellenőrzést. A Cosa Nostra Kanadában is felbukkant, itt különböző vállalatokat vásárolt, jellemző, hogy a Niagara erőmű részvényeinek jelentős része ma már ugyancsak a gengszter-szindikátus tulajdonában van. A Cosa Nostra kanadai közr pontja Montreal és Vancouver. A kanadai rendőrség az Egyesült Államokéhoz hasonlóan szkeptikusan szemléli, hogyan terjeszti ki hatalmát a világ leghíresebb bűnszövetkezete Kanada gazdasági életében. Lucio Lucianot a hajdani Cosa Nostra főnök leszármazottját 1969. július 15-én Falérmóban BCi ívolt j-oricfffBi, o kekszakull a Egyetlen kenyérkereső foglalkozása volt: vőlegény! Tizenegyszer ígért házasságot és menyasszonyai közül tizet meggyilkolt. A század első két évtizedének félelmetes gyilkosa volt Landru, a Bcőlcoazokőil Uj folytatásos regényünk a XX. század egyik legnagyobb feltűnést keltő bűnügyéről szól Következő számunkban megkezdjük folytatásos közlését: Landru Egy rendőrnyomozó emiékiratai „444 4 4444444444 A4AAaAA4AA4AAA4AAAAA4AA4AAAAAA44AAAAAA444444444444444444444444444444444444444444444444444444^ \
