Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-30 / 278. szám
Világos, pontos áttekintés T egnap közölték az országos lapok, az MSZMP Központi Bizottságának 1969. november 26—28-i üléséről kiadott közleményét. Fontos kül- és belpolitikai, állampolgárokat érintő és érdeklő kérdésekkel foglalkozott a Központi Bizottság, melynek ülésén a KB. tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bizottság osztályvezetői, a Budapesti Pártbizottság titkárai, a megyei pártbizottságok első titkárai, a kormány tagjai, államtitkárok, tömegszervezetek és tömeg- mozgalmak vezetői, a Tájékoztatási Hivatal vezetője, valamint a központi sajtó képviselői. A Központi Bizottság jóváhagyólag tudomásul ette Komócsin Zoltán elvtársnak, a KB titkárá- ak tájékoztatóját, időszerű nemzetközi kérdésekről. Megvitatta és elfogadta Nyers Rezső elvtársnak, a KB titkárának előterjesztése alapján a Politikai Bizottság jelentését az 1969. évi gazdasági fejlődésről és az 1970. évi gazdasági feladatokról. Megvitatta és elfogadta Biszku Béla elvtársnak, a KB titkárának előterjesztése alapján a pártdemokrácia helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről szóló jelentést. Megvitatta és jóváhagyta Benkei András belügyminiszter elvtársnak, a KB tagjának jelentését a Belügyminisztérium tevékenységről. A Népszabadság szombati száma teljes terjedelemben közli a Központi Bizottság üléséről kiadott közleményt. A magyar közvélemény érthető érdeklődéssel és nagy figyelemmel követi a Szovjetunió és a szocialista országok Európa tartós békéjének megteremtésére tett erőfeszítéseit, amely az egész emberiség sorsára nézve nagy jelentőségű. Nyilvánvaló azonban, hogy e földrész békéje az európai kontinensen élő emberek számára a legdrágább. A Központi Bizottság mintegy a jelentőségét hangsúlyozandó sorrenden, első helyen állapítja meg: „Támogatjuk a Varsói Szerződés tagállamainak budapesti felhívását, a tagországok külügyminisztereinek prágai találkozóján elfogadott, az időpontra, a napirendre vonatkozó konkrét javaslatokat.” Európa biztonsága szempontjából alapvető fontosságú tényező a német kérdés. A Központi Bizottság megállapítja: a német kérdés, igazságos, békés, a két német állam és minden európai ország népének érdekeit szolgáló megoldásáért harcol szövetségesünk, a Német Demokratikus Köztársaság, amelynek politikai, gazdasági, diplomáciai sikereit örömmel üdvözöljük. Elengedhetetlen, hogy végre a Német Szövetségi Köztársaság is, a megmásíthatatlan realitások talaján állva, pozitívan járuljon hozzá a földrész békéjének, nyugalmának megteremtéséhez. A magyar dolgozók álláspontját juttatja kifejezésre a Központi Bizottság, amikor kimondja, hogy pártunk, kormányunk, közvéleményünk arra törekszik, hogy a politikai realitásokból kiindulva pozitív módon hozzájáruljon az európai kollektív biztonsági rendszer fokozatos megteremtéséhez, a nemzetközi helyzetben lévő feszültségek csökkentéséhez, az új háború veszélyének elhárításához. Ilyen megfontolásból tett javaslatot kormányunk a Lengyel Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormányával közösen az ENSZ-ben, hogy minden olyan ország, amely még nem ratifikálta a vegyi és biológiai fegyverek tilalmára vonatkozó 1925. évi genfi egyezményt, 1970-ben csatlakozzon a ratifikáló országokhoz. A Központi Bizottság a nemzetközi kérdések kapcsán megállapította; a nemzetközi élet legfontosabb kérdése változatlanul az amerikai imperialisták vietnami agressziója elleni harc. Továbbra is szilárdan a hős vietnami nép mellett vagyunk és hazánk minden lehetséges támogatást megad a vietnami nép hősi harcához. A Központi Bizottság felhívja a figyelmet, a súlyos veszélyekkel fenyegető közel-keleti helyzetre, s megállapítja: „pártunk helyesli a Szovjetunió, a szocialista országok és más államok lépéseit, a közel-keleti konfliktus politikai rendezésére, mert azok egybeesnek e térségben élő népek, az egész emberiség békéjének érdekeivel”. A Központi Bizottság kiemeli a Szovjetunió erőfeszítéseit, amelyet a szovjet—kínai kapcsolat javítására fejt ki. Foglalkozik a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásával. A moszkvai értekezlet óta eltelt idő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy — a munkásmozgalomban még meglévő problémák, nézeteltérések ellenére — javult a testvérpártok közötti viszony, tisztultabb a légkör. A Központi Bizottság a népgazdaság helyzetéről. az 1969. évi tervteljesítésről. és a jövő évi népgazdasági feladatokról megállapítja: országunk gazdasága tervszerűen fejlődik, a IX. kongresszuson megszabott irányban. Az 1968-ban bevezetett gazdasági reform megfelelően szolgálja a gazdaságpolitikai céljainkat, a gazdasági munka több területén kedvező folyamatok indultak meg. A népgazdaság tervszerűen és arányosan fejlődik. Az iparban és az építőiparban az előirányzott három év helyett lényegében két év alatt valósult meg a munkaidő-csökkentés, miközben a munkások reálbére emelkedett. A KB áttekintése, értékelése világos, pontos és objektív. Megállapítja: a kedvező folyamatok mellett jelen vannak és hatnak még régebbi és felszínre kerültek új gazdasági problémák is, amelyeket 1970-ben, illetve a negyedik ötéves terv időszakában kell megoldani. Jelentős számú még az alacsony színvonalon gazdálkodó vállalat és szövetkezet, amelyek csak állami támogatásai tudnak termelni és exportálni. Az iparban a termelés növekedése 1969-ben a tervezettnél lassúbb volt. A mezőgazdasági termelés, ösz- szességében, különösen a növénytermesztésben jelentősen emelkedett, viszont az állattenyésztési eredmények, az állati termékek termelése elmarad a népgazdaság és a lakosság szükségleteitől. A háztáji állatállomány gazdaságpolitikai céljainktól ellentétben, jelentősen csökken. Az áruellátás általában bővül, ugyanakkor a lakosság ellátása némely közfogyasztási cikkben, hiányos: az árak emelkedése egyes esetekben indokolatlan. A Központi Bizottság elfogadta az 1970. évi gazdasági feladatokra vonatkozó javaslatokat. Ennek megfelelően 1969-hez képest az ipari termelésben mintegy 6 százalékos, a mezőgazdasági termelésben — figyelembevéve az idei kivételesen magas terméseredményeket — mintegy 1 százalékos, a nemzeti jövedelemben 5—6 százalékos növekedést kell előirányozni. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 4,5—5,5 százalékkal növekedjék. A terv számoljon 69—70 000 lakás felépítésével. Biszku Béla elvtársnak, a KB titkárának előterjesztése alapján a KB megvitatta és elfogadta a pártdemokrácia helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről szóló jelentést. Az ezzel kapcsolatban kiadott közlemény hangsúlyozza: a pártélet demokratizmusa, a megfelelő légkör, a helyzet reális elemzése, a pártmunka rendszeres kritikus értékelése, a feladatok helyes kijelölése biztosítja, hogy mindenkor megtaláljuk a megfelelő megoldásokat azokra a sokszor bonyolult problémákra, amelyek a szocializmus építése során felvetődnek. A Központi Bizottság a Belügyminisztérium munkájáról megállapítja: a Belügyminisztérium egész tevékenységét pártunk és népünk szolgálata vezérli, hivatását betölti. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a tanácskozásról, az ülés határozatairól a pártbizottságokat, a pártszervezeteket, az érintett területek dolgozóit részletesen tájékoztatni kelL ez a része állandó csökkenést mutat, ami azzal magyarázható, hogy a mezőgazdasági munka fokozatosan gépesedik. Számuk az 1960. évi 13 480-ról 1968. végére mintegy 96C0-ra csökkent. Egyre nagyobb csoportot képeznek az iparban, az állami mezőgazdasági üzemekben, valamint a kereskedelemben és a hírközlésben dolgozó műszaki és irodai alkalmazottak, őket a termelésben elfoglalt helyük, szerepük miatt a munkássághoz kell sorolni, noha tevékenységük formája sok esetben eltér a „hagyományos” munkától. Politikai tudatukat, cselekvésüket egyre inkább a munkásosztály politikája, világnézete hatja át. Számuk állandó emelkedést mutat, de a mintegy 2400-as létszámuk még messze az országos átlag alatt van. Ez egyenes következménye annak, hogy a megye iparilag gyengén fejlett. Különösen az iparban, építőiparban és a kereskedelemben foglalkoztatott, magasan kvalifikált műszaki, közgazdasági dolgozók aránya alacsony. Megyénk munkásságának szakmai ismeretei gyorsan növekszenek, több mint 41 százalékuk szakképzettséget szerzett. A szakképzettek nagy többsége a férfiak közül kerül ki, s míg a nők — számarányukat tekintve csaknem felét teszik ki a munkásságnak —, csak kis számban szereztek szakképzettséget, örvendetesen emekedett a munkásság általános kulturális színvonala is, ami az iskolai végzettség növekedésével — sokan esti, vagy levelező tagozaton képezték magukat —.valamint a fiatal munkások magasabb műveltségével magyarázható. A munkásság szervezettsége is fokozatosan növekszik. Több mint 90 százalékuk szakszervezeti tag. Pártunk soraiban is évről évre növekszik számuk és arányuk. A munkásságról szólva ösz- szefoglalóként elmondhatjuk, hogy egészében szocialista, vezető osztályhoz méltóan él és dolgozik. Ezt mutatja a szocialista brigádmozgalom kibontakozása is, amely egyre több dolgozót kapcsol be a szocialista cím elnyeréséért folyó nemes vetélkedésbe. Amíg nem sokkal a szocialista brigád címért folyó küzdelem elindulása után, 1961- ben 340 brigádban mintegy 3500 dolgozó vett részt, addig 1969 tavaszán 1343 brigádban 14 144 főt tartottak számon. Megduplázódott a szocialista műhely és a szocialista üzem cím elnyeréséért folyó versenyben résztvevők száma is. A mezőgazdaság szocialista átszervezése eredményeként megyénk parasztsága a szövetkezeti utat választotta. A termelőszövetkezetek száma az egyesülések következményeként csökkent, (a 146 tsz-ből 98 közös gazdaság keletkezett), ugyanakkor az általuk művelt terület tovább gyarapodott (1962-ben 342 549 kh.. 1939. elején 354 484 kh. földet vallhatták magukénak). A szövetkezeti parasztság létszáma — csakúgy, mint a mezőgazdaságban dolgozó munkások száma — csökkenő tendenciát mutat. A legalacsonyabb taglétszámot 1965-ben tartották nyílván, akkor 43 238 termelőszövetkezeti tag volt Tolna megyében. Azóta ismét emelkedő az irányzat, és 1939. tavaszára elérte a 45 400 löt A taglétszám emelkedésében közrejátszott az a tény, hogy a termelőszövetkezetek gazdaságilag megerősödtek, egyre inkább nagyüzemi módon dolgoznak, a tagoknak egyre inkább biztosítani tudják a rendszeres jövedelmet. Tolna megye szántóterületének 93 százalékán folyik szocialista nagyüzemi termelés. Noha a megye második legnagyobb társadalmi csoportját a termelőiszövetkezeti parasztság képezi, számuk lényegesen alacsonyabb, mint a korábbi kisárutermelő parasztságé volt. Jelenleg a tsz- parasztok és a hozzájuk tartozó népesség a megye összlakosságának mintegy 31,8 százalékát teszik ki (kb. 81 700 személy). A mezőgazdaság szocialista átszervezésével megszűnt a paraszti osztálytagozódás létalapja, eltűnőben vannak a korábbi vagyoni helyzetből adódó osztály- és rétegkülönbségek. Egyre inkább tendenciává lett a közös tulajdon alapján az egységesülési folyamat. Ugyanakkor eevre inkább jelentkezik egy másféle — nem osztály.jellegű. hanem a munkamegosztásból adódó — rétegződés. E rétegződés egyre inkább pontosan körülhatárolható. Megkülönböztethetjük — a munkamegosztás elve alapján — a tsz-ekben dolgozó szakmunkások; a hogyományos, minden paraszti munkát végző tsz-Lagck, a tsz-ben dolgozó ti i._ miségi és alkalmazóul dolgozok csoportját. Az egyes rétegek tevékenységének jellemzésére üt nem térünk ki. A termelőszövetkezeti parasztság munka- és életkörülményei sokat változtak. A közös gazdaságok nagyüzemi fejlődése és koncentrációja, a gépesítés fokának állandó emelkedése, a korszerű termelési és tenyésztési eljárások mind szélessebb körű alkalmazása, a tsz-tagok szakmai képzettségének növekedése, a növekvő jövedelem, az intézményes — és egyre jobban működő — szociális gondoskodás kedvező irányban hatottak a parasztság tudatának alakulására. Megyénk értelmiségének egy része közvetlenül a termelésben dolgozik. Ez a csoport a munkásosztályhoz, vagy a termelőszövetkezeti parasztsághoz tartozik osztályhelyzetét tekintve. Számuk emelkedik. A nem termelő jellegű munkát végző értelmiségiek száma is gyorsan növekszik. Megyénkben az 1960-as 3280-ról 10 250-re emelkedett 1968 végére. Különösen az egészség- ügyi és az oktatás területén dolgozó értelmiségiek száma nőtt. Az értelmiség többsége aktívan dolgozik a közélet különböző területén. Az értelmiség szerepére, tevékenységére vonatkozóan a megyei pártbizottság az év elején megállapította: „Az értelmiség munkájával megyénkben is a szocializmus teljes felépítését segíti, ennek a forradalmi folyamatnak aktív részese. Egészében betölti a szocializmus építésében, a néphatalom védelmében és erősítésében, a lakosság kulturális, egészségügyi színvonalának emelésében és a szocialista tudatosság továbbfejlesztésében rá háruló nagy és megtisztelő feladatokat”. A kisiparosok rétege az 1960. évi 8000-ről mintegy 7300-ra csökkent 1968. végéig megyénkben. E réteg léte még hosszabb időn át indokolt, mert munkájával társadalmi szükségletet elégít ki, tevékenységével hozzájárul a megye lakosságának jobb ellátásához. Társadalmi struktúránk gyökeres változáson ment keresztül, az elmúlt 25 évben minőségileg új társadalom alakult ki, amely lényegében szocialistának tekinthető. A két alapvető osztály — a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság — szocialista osztály, a fontosabb társadalmi rétegek is mindinkább szocialista arculatot vesznek fel. Ebben a forradalmi átalakulásban kezdettől fogva a munkásosztályé volt a vezető szerep, amely, miközben saját maga gyökeresen átalakult, társadalmunk többi osztályát és rétegét is átformálta. Mindez történelmi jelentőségű hazánk és megyénk életében. K. BALOG JÁNOS
