Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-29 / 277. szám

/ 25. évfordulójára írta: Dr. Peter Szigfrid, a városi pártbizottság titkára ITuszonöt évvel ezelőtt szabadult fel Szekszárd városa a német fasizmus és az azt kiszolgáló Horthy—Szálasi rezsim zsarnoksága alól. A felszabadulást jelentette az or­szág minden települése és Szekszárd város lakossága szá­mára is a Vörös Hadsereg ka­tonáinak dicsőséges harca, megjelenése. A város becsüle- • tes dolgozói számára — a Horthy-rendszer propagandája ellenére is — megnyugvást, biztonságot és szabadságot je­lentett az első szovjet katona látása, a vele való beszélgetés. Sokak és köztük is elsőként az eddig illegálisan dolgozó kommunisták üdvözölték elő­ször a Bátaszék felől érkező szovjet harcosokat. E történelmi mérföldkőnél tisztelgünk a hősök előtt.. A, megemlékezés első gondolata azoké a harcosoké, akik a legdrágábbat; életüket áldoz­ták szabdságunkért. A hősök áldozata nem volt hiábavaló. Megvalósult, amiért szabadság- harcos elődeink küzdöttek; nemzeti függetlenségünk. Vá­rosunk lakossága szívében örökké él a hála, emlékezik azokra a harcosokra, akiknek a sors a magyar földet juttat­ta örök nyugvóhelyül. Rohanó világunkban törté­nelmi mércével mérve 25 év már olyan idő, amelynek szám­vetése alkalmas arra, hogy a változások legmélyebb lénye­gére — társadalmi-politikai rendszerünk fölényére — uta­ló következtetésekre jussunk. Az új világ teremtésének min­den mozzanata elválaszthatat­lan a Szovjetunió barátságá­tól, segítségétől. Városunk la» kossága számára 1944. novem­ber 30-án nemcsak a háború ért véget, hanem ezzel a nap­pal új korszak is kezdődött történelmében: a nemzeti füg­getlenség és a társadalmi ha­ladás kora. Megvalósult az, amiért annyi kommunista ha­zafi ontotta vérét, áldozta éle­tét 1919-ben. Az elsőt, az 1919- es nagy történelmi kísérletet ennyi idő múltán követte a győztes második. A Magyar Tanácsköztársa­ság hős harcosai, kommunis­tái voltak az elsők városunk­ban is, akik az első perctől kezdve az élen haladtak, har­coltak, küzdöttek a város éle­tének normalizálásáért, de­mokratikus átalakításáért,' a nép uralmának megteremtésé- ' ért. A Vörös Hadsereg Szek­szárd Városi Parancs­nokságának — élén Davidov kapitány — segítségével a kommunisták és más balol- ; dali- erők megszervezték a köz­igazgatást, megteremtették a rendet és a közbiztonságot a városban. 1944. decemberében már dolgoztak valamennyi városi üzemben. 1944. decemberében megala­kult a városban is a Magyar Kommunista Párt. helyi szer­vezeté. E maroknyi ember most már legálisán is dolgoz­hatott. ők a város életének fő szervezői, tervezői, ők azok, akik bátrán és nyíltan az .ed­dig elnyomott, kizsákmányolt dolgozók érdekében feliénnek, szólnak, azokat képviselik :és céljaikért harcolnak. Tekinté­lyük. tevékenységük egyre nő a város lakosságában. Csodát művelni a kommunisták sem képesek, nem lehetett a város elhanyagolt gazdasági életét egyik napról a másikra gyö­keresen megváltoztam, fejletté tenni. De elkéozeléseik, terve­ik reálisak voltak, s a későb­bi években valósággá lettek. A város felszabadulása előtt egy­oldalú gazdasággal rendelke­ző, kimondottan mezőgazdasá­gi település volt. A népesség 42 százaléka mezőgazdaságból élt, említésre méltó ipar nem volt, az ipar a város lakossá­gának 17—18 százalékát fog­lalkoztatta. Elmaradottság jel­lemezte a közlekedést is. A város akkori kereskedelme el­aprózott, szatócsjellegű volt. A felszabadulás a gyökeres átalakulás lehetőségeit terem­tette meg. A Magyar Kommu­nista Párt útmutatásai alap­ján, az osztályellenséggel foly­tatott kíméletlen harc köze­pette kezdődött meg az előt­tünk álló feladatok végrehaj­tása. Megalakult városunkban is a földosztó bizottság, a föld­reform során 594 agrárorole- .tár és kisparaszt kapott földet. A kommunisták voltak az él­harcosai a stabilizáció meg­teremtésének, az üzemek ál­lamosításának is. Ekkor ke­rült államosításra a Szekszár­di Nyomda, a két téglagyár, a malmok, szeszfőzdék, a péksé­gek egy része. Létrejön az állami és a szövetkezeti keres­kedelem, majd megalakulnak a tanácsok. Ezekkel az intéz­kedésekkel a társadalmi és a gazdasági élet egységes, terv­szerű irányítás alá került, meggyorsult a célkitűzések megvalósítása. Az ötvenes évek eleién meg­indult a városi, ipar fejleszté­se, bár üteme niég’ igen'* las­sú. Új üzemek alakulnak: gépjavító, vasipari, építőipari vállalatok stb. Mindezek lét­rehozása és a már meglévők fejlesztése , következményeként az iparban foglalkoztatottak száma 1960-if! mintegy 1300 fő­vel nőtt. A város ipari fejlesz­tése az 1960-as években meg­gyorsult és 1968-ig több mint ötezerrel bővült az ipari, épí­tőipari és közlekedési munká­sok száma. További új üzemek létesültek, köztük olyanok, mint a bőrdíszmű, műszer­gyár, óra-ékszer gyáregységek. ITuszonöt év alatt lénye- ges átalakulás követke­zett be a város mezőgazdasá­gában is. A város dolgozó pa­rasztsága 1950-ben kezdett a szövetkezetekbe tömörülni. Eb­ben az évben alakult meg Bé­ke néven az első termelőszö­vetkezet. Alapvető változás a termelőszövetkezeti mozgalom­ban 1959—60-ban következett be, amikoris a város dolgozó parasztsága. — magáévá téve a párt politikáját — tömege­sen lépett a szövetkezés útjá­ra. A termelőszövetkezetek megalakulásuk óta mind poli­tikailag, mind gazdaságilag megerősödtek, s bebizonyítot­ták a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Jelentős a kereskedelem és vendéglátás fejlődése is. Fej­lődött a város idegenforgalma. Javult a városi közlekedés. A felszabadulást megelőzően csak néhány nagyobb települést kö­tött össze autóbuszforgalom a várossal, a megye községeinek döntő többsége kiesett a me­gyeszékhely vérkeringéséből. 1969-ben naponta 179 távolsá­gi autóbusziárat érkezik Szek- szárdra, 1957-ben indult meg a városban ..a helyi közlekedés. . Szekszárd város felszabadulás előtti lakásviszonyait az elma­radottság jellemezte. A lakó­házak mintegy 30 százaléká­ban nem volt villany, pedig a várost 1902-ben bekapcsolták a villanyszolgáltatásba. Vízve­zeték nem volt a lakások 80 százalékában, fürdőszoba nél­küli volt a lakások 90 száza­léka. A felszabadulás után e tarthatatlan helyzetből kilép­ve kezdetben lassú, majd 1957- től gyorsabb ütemű — válto­zás következett be. A lakás- állomány 1968-ban 72 száza­lékkal haladta meg az 1949. Év: Tsz, Tszcs száma Család Tagok száma .összterület 1952. 225 7 776 1953. 232 8 128 1954. 227 7 117 1955. 231 7 175 1956. 219 10 004 1956. 96 3 470 1957. 170 4 809 1953. 165 5 176 1959. 161 17 286 1960. 158 ‘ 30 021 1961. 159 41 C97 1962. 146 40 496 Az 1956. évi első statisztikai adatsor az ellenforradalmat közvetlen megelőző állapoto­kat mutatja, míg az ugyan-, ebből az évből származó má­sodik adatsor az év végi ada­tokat rögzíti. A fenti adatokból jól látha­tó. hogy a tömeges átszerve­zés időszakában fokozatosan csökken a termelőszövetkeze­tek száma. Ez azzal magyaráz­ható, hogy az átszervezés idő­szakában több helyen . a ter­melőszövetkezetek egyesültek, valamint fokozatosan meg­szűntek a termelőszövetkezeti csoportok. Az átszervezés egyik jellemzője volt, hogy a legtöbb községben csak egy termelőszövetkezet alakult ettől csak esetenként tért el a gyakorlat. A mezőgazdaság szocialista 10 413 75 051 10 563 87 131 9 070 74 472 9 011 74 351 13 425 98 251 1 183 40 335 6 014 51 194 « 395 58 157 19 940 108 235' 33 341 268 271 45 623 335 155 44 450 342 519 átszervezésének befejeztével fontos történelmi szakasz zá­rult le a parasztság életében: megszűnt a parasztság rétege- ződése. Megszűnt mint társa­dalmi réteg az agrárproletár, a törpebirtokos. a kisbirtokos, a középbirtokos és a kulákság. A paraszti osztálynak egy­séges gazdaság; alapja szüle­tett meg a termelőszövetke­zetekkel. Ez az egységes gaz­dasági alap biztosítja, hogy fokozatosan az emberek fejé­ben is — hosszan tartó folya­matról van szó — megválto­zik a régi gondolkodásmód, mindinkább erősödik a közös­ségi érzés, a közösség érdeké­ben történő cselekvés. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a népgazdaság mindkét fő ágában a szocia­lista' termelési viszonyok let­tek az uralkodók. A munkás­osztály és- a parasztság szö­vetsége megszűnt különleges osztályszövetség .lenni, hiszen társadalmunk mindkét alap­vető osztálya a szocializmus talaján áll. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével. a szocializmus alapjai lerakásával kapcsolat­ban mondotta ki pártunk VIII. köngresszusa: A mezőgazda­ság szocialista átszervezésével egyszer s mindenkorra meg­szűnt annak lehetősége, hogy az egyik ember a másikat ki­zsákmányolja. Megszűnt a-ka- pitalizmus visszaállításának társadalmi és gazdasági lehe­tősége. Ha a Magyar Népköz- társaság a Szovjetunióval, a szocialista tábor országaival vállvetve halad, akkor népünk szocialista vívmányai végle­gesek.’’ A szocializmus alapjai le­rakásáért vívott harc idején számban és öntudatban foko­zatosan nőtt. erősödött az ér­telmiség. Évről évre nőtt me­gyénkben is az orvosok, a pe­dagógusok, az agronómusok, és a technikusok száma. Az értelmiség számának gyors nö­vekedésének bizonyítására áll­jon itt az orvosok és ,a peda­gógusok számának alakulása. 1939-ben Tolna megye egész területén 158 orvos tevékeny­kedett. míg 1962-ben a szocia­lizmus alapjainak lerakásakor 279 volt a számuk. 1937'38-as oktatási évben Tolna megye elemi iskoláiban mindössze 550 pedagógus tanított, egy- egy tanítóra több mint 50 ta­nuló jutott. 1961/62. évben 1604 pedagógus oktatott a Tolna megyei általános isko- lákban, egy pedagógusra mindössze 24 tanuló jutott. A példákat lehetne hosszan so­rolni. Az értelmiség fokozatosan magáévá tette a munkásosz­tály politikáját. Soraiba egy­re több olyan munkás és pa­raszti szülőiktől származó fia­tal került, akik már a fel- szabadulás után kezdték meg tanulmányaikat. A „régi” és az „új” értelmiség megjelölés fokozatosan elveszítette jelen­tőségét. Ez az értelmiség kész vállalni azokat a megnöveke­dett feladatokat, amelyen a szocializmus teljes felépítésé­vé; kapcsolatosak. 4. K. BALOG JÁNOS (Folytatjuk.) évit. Uj városrészek alakultak ki, korszerű lakásokkal. A Horthy-rendszer kultúrpo­litikájának lényege, fő törek­vése az volt, hogy a kizsák­mányoló osztályok művelődési monopóliumát biztosítsa, a dolgozókat kiszorítsa a műve­lődésből. Városunkban 1941- ben a hat évesnél idősebb la­kosság 6,4 százaléka írástu­datlan volt és az elemi iskolá­ba járók 41 százaléka csak négy osztály elvégzéséig jutott el. 1948-ban az iskolák és kul­turális intézmények az állam kezébe kerültek, a kultúra a dolgozók közkincsévé válha­tott. Azóta nőtt az óvodák és a bölcsődék száma, férőhelye. Jelentős intézkedés volt a munkás- és parasztgyermekek számára az iskolai napközi otthonok felállítása. Az 1968— 69-es tanévben a napközit igénybe vevő tanulók száma 1145. A város valamennyi ál­talános iskolájában szakrend-' szerű oktatás folyik. A közép­fokú oktatás helyzetében is lényeges változások következ­tek be. Működik a közgazda- sági technikum, felépült az új szakközépiskola és új, korsze­rű otthonuk van az ipari ta­nulóknak is. A felnőtt dolgo­zók iskolájába járók száma is számottevő. A múzeum kincsei is hozzá­férhetővé váltak a dolgozók számára. A televízió-előfizetők száma 1968. végén meghaladta a 4700-at. A város egészségügyi ellátottsága is elmaradott volt a felszabadulás előtt. A megye egyetlen kórháza Szekszárdon volt, amely 1938-ban 680 ágy- gyal rendelkezett. Jelenleg pe­dig 1351-el. Fokozatosan meg­valósult, hogy nálunk legfőbb érték az ember, a társadalom- biztosítás általánossá vált. Je­lentősen javult a város orvo­si ellátottsága is. Az orvosok; száma jelenleg megközelíti a 200-at. 1961 óta új rendelőin­tézetben folyik a betegek ke­zelése, vizsgálata. A párt és a kormány megkülönböztetett gondot és anyagi áldozatot fordít az anya- és csecsemő- védelemre. 4 z 1944 óta eltelt., idő- szakban városunk ar­culata, gazdasági szerkezete is átalakult, soha nem látott mér­tékben fejlődött lakosságunk élet- és munkakörülménye. Az elmúlt huszonöt év eredmé­nyei bebizonyították, hogy or- száigunk, és benne a mi kis vá­rosunk a párt által megjelölt, helyes úton halad a szocializ­mus építésében. A párt maga mellé állította a munkásosz­tályt és a termelőszövetkezeti parasztságot. Politikai, ideoló­giai és gazdasági téren folyta­tott harcának eredményekép­pen megerősödött hazánkban is a proletariátus diktatúrája, megvalósult a dolgozó nép ha­talma. Huszonöt év telt el azóta, hogy városunk felszabadult, valóban: mintha tegnap tör­tént volna. Mégis egy hatal­mas út újabb mérföldkövénél állunk, ahonnan — hisszük — gyorsabban és egyenesebben jutunk tovább szocialista épí­tőmunkánk eredményeit gya­rapítva.

Next

/
Thumbnails
Contents