Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-27 / 275. szám
A (ÄIAMfcOL Mint jelentettük, a közelmúltban egy halálos balesetet és egy tömegszerencsétlenséget okozott az, hogy az erőgép vezetője nem tökéletesen felszerelt, illetve elhanyagolt járművel indult útnak, s szállított személyeket. Karambol-rovatunk e heti témájául ezért választottunk ismét a mezőgazdasággal kapcsolatos közúti közlekedési balesetet. Az ügyet a bonyhádi járásbíróság tárgyalta. Harcban a „vöröskakassal” A tűzoltás tudománya A feltörő tűz láttán ösztönöAlbert Henrik, az izményi Gábor Áron Tsz traktorosa ez év szeptember 24-én pótkocsis vontatóval 15 métermázsa lucernát szállított. A rakomány tetején a szállításban segédkező B. Józsefné és F. Márta foglalt helyet. Az izményi Petőfi utca és Fő utca kereszteződésében Albert balra akart kanyarodni; mivel azonban járművének fékberendezése hibás volt, ezt az egyszerű manővert sem sikerült végrehajtania. A pótkocsi felborult, utasai a körülbelül két méter mély árokba zuhantak. Az esés — ritka szerencsének köszönhetően —, nem járt súlyos következmény^ nyel. A KRESZ-ben járatos olvasóink előtt e tényállás olvastán képzeletükben bizonyára megjelent már a KRESZ 45. § (3). bekezdése, valamint a KRESZ 68. § (3). bekezdése, — amelyek ellen a traktoros vétett. Idézzük az említett bekezdéseket; „Mielőtt a vezető a jármű-' Vei a telephelyről (garázsból, , stb.) elindul, köteles meggyőződni arról, hogy a jármű előírt biztonsági berendezései, (fékek, kormány, irányjelző és világító berendezés) üzemképes állapotban vannak-e. E berendezések bármelyikének meghibásodása, vagy más olyan hiba észlelése esetén, amely balesetet idézhet elő, a járművezető járművével a közúti forgalomban nem indulhát el, illetőleg az elindulást köteles megtagadni”. „Teherautón, valamint teherszállításra használt X pótkocsin — külön engedély nélkül — a vezetőfülkében lévő személyekkel együtt legfeljebb kilenc személyt, nyergesvontató pótkocsiján legfeljebb négy rakodót szabad szállítani. Teherautó rakfelületén, valamint teherszállításra használt pótkocsin állva utazni tilos. A szállított személyek csak a jármű oldalfalai által határolt, belső részben utazhatnak. Ha a rakfelületen áru van, azon személyt csak akkor szabad szállítani, fia a rakomány alacsonyabb az oldalfalaknál”. A bonyhádi járásbíróság a A MÁV Pécsi Igazgatósága 1969. november 1-től tizenöt állomáson — Dombóvár, Kaposvár, Nagykanizsa, Szek- szárd, Sárbogárd, Lepsény, Siófok, Balatonszentgyörgy, Bátaszék, Somogyszob, Szigetvár, Dunaújváros, Komló, Barcs és Simontornya — 204 dolgozót érintően végrehajtotta az állomási rakodó- és raktármunkások munkaidejének csökkentését. Létszám, báralap és túlóra növekedése nélkül további munkaidő-csökkentés vált lehetővé Pécs, Dombóvár, Kaposvár, Nagykanizsa, Dunaújváros és Bátaszék vontatási főnökség villamos műhelyeiben 98 dolgozót érintően, valamint a Pécs—bátaszéki vonal több állomásán — Pécs- várad, Erdősmecske, Véménd, Palotabozsok — az állomások Bfk 258. § (1). bekezdése alapján, a Btk 68. §-ára is figyelemmel szabadságvesztés-büntetés kiszabása helyett csupán rövid tartamú javító-nevelő munkára — négy hónap, tíz- százalékos bércsökkentés mellett — ítélte a vádlottat. A traktoros korábban törvény- tisztelő állampolgárnak bizonyult, aki lelkiismeretesen végezte munkáját. * Vázlatunk jelei; A. A pótkocsis vontató haladási iránya. B. Álló helyzetben lévő autóbusz. C. A felborult pótkocsi. D. Ide estek az utasok. E. A pótkocsi forgózsámolya. F. A vontató helyzete a baleset után. G. A patak fahídja. *— borváró — ; u, 11 * i. i.. i kiszolgálási idejének csökkentése révén, 31 forgatni dolgozót érintően. A felsorolt vontatási vi Haimos műhelyekben 1969. december 1-től bevezetik a 44 órás munkahetet és az érintett 98 dolgozót napi 8 órás műszakban — az eddigieknél kedvezőbb munkarendben, szabad szombat kiadása mellett — foglalkoztatják. Pécs —bátaszéki vonal érintett állomásain ugyancsak 1969. december 1-től a 31 forgalmi dolgozót 210 órás munkaidőben — 240 órás munkaidő helyett — foglalkoztatják. A keresetveszteség kiküszöbölése érdekében az érintett dolgozók órabérét a munkaidő-csökkentés arányában megemelik, illetve a havibérüket változatlanul meghagyják. sen a vízesedény után nyúlunk. vagy felkapunk egy pokrócot, hogy azzal fojtsuk el az elharapódzó lángokat. Ezzel azután többnyire ki is merül a tudományunk, pedig még többféle oltási lehetőséggel élhetnénk, ha behatóbban ismernénk a tűzoltás fizikáját és kémiáját. Sokáig csak három fő szempontot tartottak szem előtt a tűz oltásakor: az oxigén kizárását az égés környezetéből, az anyag lehűtését és az éghető anyagnak az eltávolítását. Újabb ismereteink alapján azonban van még egy fontos tényező, ami nem hagyható figyelmen kívül: az a láncreakció, mely égés közben a molekulák ütközése és hasadása révén létrejön, s amely a tűz folyamatos tovaterjedését eredményezi A láncreakció folyamatát leginkább a sorba állított kuglibábuk példájával tehetjük szemléletessé, ahol elég a legszélsőt megbillentenünk ahhoz, hogy az egész sor eldőljön. De ha a bábuk közül egyet vagy többet kiemelünk, megakadályozhatjuk a feltartóztathatatlan tovaterjedést. Nos, ezt tesszük a tudományos alapon végrehajtott tűzoltáskor is, amikor kémiai úton lekötjük a láncolat egyes közbenső „gyökeit”. Oltás vízzel A tűzfészekre fecskendezett víz kettős feladatot tölt be. Egyrészt a hő hatására elpárologva, gőzzé válva elzárja a levegő oxigénjét az égő anyagtól, másrészt hőt von el, tehát gyulladási hőmérséklet alá hűti az éghető anyagot. Nem mindegy, hogy a vizet bő sugárban, vagy finom permet formájában juttatjuk a tűzfészekre. Rájöttek, hogy á vízpermet sokkal eredményesebben oltja a tüzet, aminek az a magyarázata, hogy a víz finoman eloszló részecskéi hatástalanítják a fentebb említett gyököket, megszakítják a láncreakciót. Az sem mellékes, hogy a ködszerűen porlasztott vízből — azonos hatás eléréséhez — tizedannyi kell, mint a bő sugárban ömlő vízből. Még tovább lehet fokozni a vízzel való oltás hatékonyságát, ha ún. nedvesítő szereket keverünk hozzá. Különösen a víztaszító (hidrofób) anyagok oltásánál van ennek jelentősége, mint amilyen pl. a gyapot és a fűrészpor. Az ezekre fecskendezett víz ugyanis nedvesítő szerek használata nélkül cseppeket alkot, melyek leperegnek az oltandó anyagról, anélkül, hogy annak belsejébe hatolva hűtőhatást fejtenének ki. így gyakran előfordul, hogy a felületen lobogó lángot eloltja ugyan a víz, de az anyag belsejében olyan izzó gócok maradnak vissza, amelyek később újra fellobbanhatnak. A nedvesítő szer ezt a jelenséget megakadályozza, elősegítvén a víz jó elteriilé- sét és beszivárgását. Oltás porral és habbal A vízzel olthatatlan tüzek elfojtására eredményesen használhatók különféle vegyi porok. Régen nátriumhirdrokar- bonát (szódabikarbóna) és ko- vaföldkeverékkel oltották az ilyen tüzeket. Az olthatósággal nem lett volna baj, de a keverék tárolásánál csomósodás állt elő, s ez sok kellemetlenséget okozott. Újabban fém- sztearátok hozzáadásával víztaszítóvá, csomómentessé teszik az oltó porokat. A porral való oltásnál ugyancsak arról van szó, hogy a porszemcsék megszakítják a láncreakciót. Mindamellett a szódabikarbóna-porból keletkező széndioxid és vízgőz maga is oltó hatást fejt ki. Minél finomabb eloszlású a por, annál hatásosabb az oltás. Kiszámították, hogy benzintűz esetén köbméterenként 800 millió porszemcse szükséges a láncreakció megszakításához. A cél tehát az, hogy a porszemcsék méretét minden határon túl csökkenteni lehessen. A porsugár nagyon hatásosan és gyorsan szünteti meg a lánggal való égést, sem az emberekre, sem az oltandó anyagokra nem ártalmas, de — a rosszabb hőelvonó képességre való tekintettel — ügyelni kell a visszamaradó parázsló anyagrészekre. A haboltás a vízzel való oltás módosított formája. Főként benzin- és olajtüzek elfojtására használják, a hab ugyanis kisebb fajsúlya révén takaróréteget képez. A hab képzésének egyik módja, hogy a habképző anyagokká kevert vizet levegő hozzáveze- tésével mintegy „felverik”. A habképzés másik változatában vegyi folyamat révén, két anyag összekeveredésekor jön létre a hab. Gázzal a tűz ellen Természetesen nem a világítógázra kell gondolnunk a tűzoltással kapcsolatban, hiszen az maga is gyúlékony; hanem az olyan éghetetlen gázokra, mint pl. a széndioxid; Ez a gáz nehezebb a levegőnél, így azt kiszorítja a tűr-t környezetéből, mintegy „rátelepszik” a tűzfészekre. Ezzel egyidejűleg erős hűtőhatást is kifejt, a láncreakció megszakítására azonban nem alkalmas; Az ún. halogénezett szénhidrogének azonban már e feladat-, nak is megfelelnek, ugyanis atomjaik lekötik a tűzben keletkező és az égési folyamatod fenntartó hidrogénatomokat; Sajnos a kiváló tűzoltó haté-] sú, fluortartalmú szénhidrogének ma még nagyon drágák. A nálunk használatos metil- bromidot és széntetrakloridot csak nagy óvatossággal szabadi használni, mivel az oltás közJ ben keletkező bomlástermé-f kék mérgezőek, , B.1 A kikötői hajótiizek megfékezésére szolgáló, vízporlasztó« sugárágyúkkal felszerelt különleges oltóberendezés. Nagy teljesítményű habág.vú munka közben. Munkaidő-csökkentés a vasúton
