Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-27 / 275. szám
V A front két oldalán Amíg a szovjet hadsereg megyénkig érkezett A hazánk területére lépő 2. és a 3. Ukrán Front magyar- országi felszabadító hadműveletei szerves részei voltak annak a hadászati elgondolásnak, amely a német fasiszta haderő teljes szétzúzását tűzte ki célul 1944—45-re. Hazánk felszabadításával, a támadás Bécs irányába történő sikeres folytatásával kedvező feltételeket teremtettek a Varsó—Berlin hadászati irány támadó hadműveleteihez. A magyarországi hadműveletek sajátossága volt, hogy a két front feladatait lényeges erőfölény nélkül kellett megvívni. (Harckocsik tekintetében például számbelileg gyengébb volt ellenfelénél.) Bonyolult feladat elé állította a frontok vezetését a viszonylag széles arcvonal is, amely az erők és eszközök bátor ma- nővereztetését tette szükségessé. így szinte állandóan mozgásban voltak a harckocsi-, gépesített-, lovas, magasabb egységek. Külön kiemelést érdemel a városharcok megvívása. A szovjet csapatok parancsnokai nagyszerűen szervezték meg a nagyvárosok elfoglalásáért folytatott harcokat, és a magyarországi támadó hadműveletek során szinte művészi tökélyre emelték e sajátos harc- tevékenység előkészítésének, megvívásának módjait. A városharcot vívó szovjet csapatok tevékenységét a nagyfokú szocialista humanizmus jellemezte: a lakosság életének megkímélése, az anyagi javak pusztulásának a lehető legkisebb arányra csökkentése. Feljegyezték a krónikák, hogy amikor a Pécs irányába előretörő 57. hadsereg parancsnoka a távolból megpillantotta a ' várost, így adta ki a parancsot: „Ezt a csodálatos ékszerdobozt meg kell kímélni!” Ezzel szemben a hitleristák és nyilas cinkosaik nyomában a felesleges vérontás és az esztelen pusztítás járt, amelynek bizonyítékai a budapesti harcok. A debreceni hadművelet sikeres befejezése után a 2. Ukrán Front csapatai a támadás 23 napja alatt 130—275 kilométer mélyen nyomultak előre, széles arcvonalon átkeltek a Tiszán, nagy hídfőt vettek birtokba és a 46. hadsereg október 20-ig kijutott a Dunához, birtokbavéve Baját. A hadművelet végén az arcvonal Csop —Ujfehértó—Szolnok—Baja terepszakaszon húzódott. A szovjet hadsereg Magyar- országra való benyomulásával és az ország megváltozott helyzetével kapcsolatban a Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottsága 1944. október 27-én határozatot hozott, amelynek igen nagy jelentősége volt a szovjet csapatok és a magyar lakosság közti viszony kialakítására. A határozat utasította a 2. Ukrán Front haditanácsát: világosítsa fel a magyar népet, hogy a Vörös Hadsereg nem területszerzés, vagy a fennálló társadalmi rendszer megváltoztatása céljából lépett az ország területére, hanem mint a magyar nép felszabadítója a fasiszta iga alól. A haditanácsra hárult a feladat, hogy a felszabadított területeken irányítsa a polgári köz- igazgatás megszervezését. A haditanács külön kiáltványt intézett a magyar néphez, a frontparancsnokok parancsának megfelelően az alakulatoknál párt- és Komszomol- taggyűléseken foglalkoztak a magyar néppel kialakítandó viszonnyal. Magyar nyelvű brosúrákat adtak ki, a front politikai főcsoportfőnöksége október 19-től Híradó címmel tájékoztató lapot adott ki, amely a Szovjet Tájékoztató Iroda és a TASZSZ jelentéseit közölte. Megszólaltattak ismert magyar közéleti személyiségeket is. A lakosság fokozatosan meggyőződött, hogy a fasisztáknak a szovjet hadseregről terjesztett hírei hazugságok. Mialatt a 2. Ukrán Front csapatai folytatták támadásaikat Budapest elfoglalására, a 3. Ukrán Front csapatai november 7-től december 9-ig átkeltek a Dunán és nagy hadműveleti hídfőt vettek birtokba a folyó nyugati partján. A front parancsnoka Tolbuchin marsall, a haditanács tagja Zsoltov vezérezredes, a törzsfőnök Birjuzov vezérezredes volt. A hadművelet sajátossága volt, hogy az átkelés tervszerű előkészítés nélkül, olyan időben kezdődött, amikor az ellenség fő erőit Budapestnél a 2. Ukrán Front csapatai kötötték le. Az Apatinnál és Kiskőszeg- nél (Batina) végrehajtott átkelés után elkeseredett harc kezdődött, amelynek során a szovjet csapatoknak nem csak az elkeseredetten védekező hitleristákkal hanem a kiáradt Dunával is meg kellett küzdeniük. Mégis, november 23-ra egyesítették a két hídfőt, amelyben különösen kitűnt a 19. lövészhadosztály egyik zászlóalja. Dol- gopolov százados és katonái az árterületen két kilométert derékig vízben gázolva, go- lyoszóróit, aknavetőit, a lőszert víve hátba támadták az ellenséget. Az 57. hadsereg második lépcsőjének, és a Galanyin altábornagy parancsnoksága alatt álló 4. gárdahadsereg 21. hadtestének harcbavetése után a hídfő szélessége november 26-án estére elérte az 50 kilométert, mélysége a 14 —17 kilométert. A hídfőtől a front két irányban indított támadást; az 57. hadsereg Pécs irányába tört előre, a 4. gárdahadsereg észak felé. Mohács birtokbavétele után két irányból átlépték Tolna megye határát is november 27-én és felszabadították az első két községet: Alsónyéket és Mórágyot A szovjet hadsereg előnyomulásával egyidejűleg a még fel nem szabadított területeken egyre féktelenebből tobzódott a fasiszta-nyilas, terror. Az „összetartás” című nyilas lap november 25-én ezt jelenti a harcokról: Dél- Magyarországon kötelékeink Apatintól és Kiskőszegtől nyugatra új eltérítő arcvonalon visszaverték a nagy erőkkel támadó bolsevistákat. Egy sebesült „hős” szavait idézve írja a lap: A németek úgy harcolnak teljes szívvel és lélekkel, mintha a saját otthonaikat védenék és nem a magyar fővárost. November 26-án az alábbiakat közli az összetartás: „A Dráva torkolatától északra a bolsevisták dunai hídfőikből kiindulva nagy erővel tárnádnak, hogy mindenekelőtt kiszélesítsék hadműveleti alapjukat. Német páncélosok és páncélgránátp- sok állandó és rugalmas harcukban két helyütt kissé visz- szavonultak és új ellenállási vonalakat építettek ki.” A magyar katonákról ezt írja egyik’ cikkében: „Az embereket... lelkesítette az a gondolat, hogy saját földjükön kell immár harcolni.” Hogy valóban mennyire lelkesedtek az „emberek” a fasiszták oldalán harcolni, arra a november 20-i lapban megjelent közlemény ad választ: „Felelősségre vonjuk a katonaszökevények hozzá tar- , tozóit” — hirdeti a cím. A nyilas vezetés elrendelte, hogy a katonaszökevényt rejtegető hozzátartozókat is felelősségre kell vonni, amely szinte minden esetben egyet jelentett az agyonlövetéssel. BI. Magyar kombájnon német kitüntetése Feslett, vagy festett fantázia? Meglepetés Borjádon ,,A bácsikat szépen kérjük, Kapcsolják be nékünk, Hadd lássuk, hogy mit mutat a Tévé-készülékünk!” A borjádi általános iskola egyik kisdiákja ezekkel a sorokkal fejezte be az alkalmi verset, amelyet a vasárnapi ünnepségre írt az iskola egyetlen pedagógusa, Győri János- né. A megyei rendőr-főkapitányság egyik, az ünnepélyen részt vevő főhadnagya nyomban teljesítette a kérést. A Star készülék képernyőjén egy másik iskola terme jelent meg. Éppen énekórát tartottak. Ez véletlen volt, az azonban nem, hogy a Tolna megyei rendőrség és tűzoltóság személyi állománya éppen a borjádi általános iskolát ajándékozta meg tv-készülékkel. E testületek tagjai ezzel Petőfi Sándor, a halhatatlan forradalmár költő emlékének is áldoztak, — amint ezt beszédében hangsúlyozta Borsós István rendőr őrnagy, a kis küldöttség vezetője. Petőfi, mint ismeretes, nemcsak szívesen tartózkodott Borjádon, de több híres költeményét is ott alkotta. Egy hétig tartózkodott az NDK egyik legnagyobb mezőgazdasági gépgyárában a Paksi Állami Gazdaság küldöttsége. A VEB Kombinat Fortschritt cég gyártja az E—512 típusú nagy teljesítményű kombájnokat. Idén a gyár mintegy félszáz kombájnja működött már a hazai mezőgazdasági üzemekben. A német cég versenyt hirdetett a magyar kombájnosok között. E versenyt Pongrácz István mezőgazdasági gépszerelő, kombájnvezető nyerte el, aki már tizenöt éve a paksi gazdaságban dolgozik. Nagy János igazgató vezetésével egy hétig tanulmányozták a kombájnok, más gépek gyártását, majd részt vettek azon az ünnpeségen, ahol megjutalmazták, kitüntették Pongrácz Istvánt. Teljesítménye ugyanis az országban a legjobb volt, s az E—512-es gépekkel más országokban dolgozó kombájnosok sem értek el jobb eredményt. Pongrácz elvtárs idén 185 vagon gabonát, és száz vagon kukoricát takarított be gépével. E kimagasló teljesítményéért a német cég legmagasabb kitüntetését, értékes tárgyiutal- rnát, adták át a paksi kom- bájnosnak. „ Arról van tudomásom, hogy van feslett fantázia. Arról viszont, hogy festett is van, csak most győződhettem meg. Szolgáljon mentségemre, hogy a Magyar Fodrász Klub kozmetikai szakcsoportja csak most, nemrég rendezte azt az országos találkozót, amelynek fénypontját az arcra „festett fantázia” bemutatása jelentette. A festett hölgyek. állítólag már az ókorban kiválóan ismerték a paprika alapanyagú komzetikai szereket és alkalmazásukat. Most mi is megismertük .. . Volt szerencsém látni három modellt. Orcájukon ágy díszlett a „fantázia”, mint hadba vonuló indiánokon a harci cirkalmak. A látvány, elbűvölő volt, s akartam, nem akartam, meglódította a fantáziámat. Mert, ami azt illeti, módfelett szeretném látni ilyen „festett fantázia" díszítéssel Mari nénit, akitől a piacon tojást szoktam venni, tudniillik a mindenkori tojás ára arra enged következtetni, hogy képzelőereje óriási: valószínű azt gondolja. Krőzus király leszármazottja vagyok. De.. . igen tetszene ilyen dekorációval az élelmiszerbolt fiatal kis eladónője, aki olyan marconán szokta szeletelni a parisért, mintha legszívesebben a vevőkkel tenné ugyanezt. Az ő arcán a „festett fantázia” talán, talán eltakarná a kereskedői fantáziátlanságot. Végül... sejtésem szerint a feslett fantázia fogalmát nő alkotta. Arra viszont esküt teszek, hogy a „festett fantáziát” férfiú találta ki, ezért is bízom nemem — időnként még divatügyekben is megnyilvánuló — bölcsességében: az arcra kívülről kenhető fantázia nem lesz divatcikk. Legfeljebb egy modellnek jósolhatok sikert, amelyik furcsaságában is célszerű. Alkotója gondolom paprikatermelő vidék szülötte. Az ő kreációja: a fej-, fül- és nyakdíszül is használható cseresznyepaprika- füzér. Ezt aztán már praktikus divatékszer! Elterjedvén ugyanis a háztartások cseresz- nyepaprika-füzérei száradhatnak és tárolódhatnak a dolgozó nőt díszítve ... Másféle hasznosításukat bízzuk a női leleményre. —li— 1969. november 27,
