Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

t A feleségein beteg és ezért mostanában gyakran já­rok vendéglőbe. A minap ís bent voltam egy holland vendéglőben, ahol, a következőt tapasztaltam. Az élel­mes vendéglős az étlapra nem -írta fel az árakat. Min­denki annyit fizet az elfogyasztott ebédért, amennyire értékeli azt. A tapasztalatok azt mutatják hogy a vendéglős nem jár rosszul. Mindenki többet fizet, mert nem akarja senki sem, hogy sóhernek lássák. Arra gondoltam, mi lenne. ha nálunk is bevezetnék ezt a módszert? Bizonyára sokan lennének, akik fizetés nél­kül távoznának. No. nem azért, mert pénzszűkében. tannak nálunk az emberek, hanem azért, mert nálunk a szocializmusban, kifinomultabb az embere)- kritikai érzéke. Meg talán azért sem kellene nekünk fizetni semmit o,z ebédért, mert úgy járnánk, mint az egyik ismerősöm, aki elmesélte nekem: nemrég egy vendég­lőben üldögélt, várt az ebédre. Végül jött a pincér és megkérdezte: „Mit. hozhatok, uram?” „Nézze én ere­detileg ebédelni tértem be ide. de most már hozhatna nekem valami kiadós vacsorát Ebből is látszik, hogy nálunk nincsenek csodák. Bezzeg Nyugaton még mindig vannak. Éppen a napok­ban voltam szem- és fültanúja egy ilyen csodának, méghozzá azon a vonaton, amely Franciaországból Nyugat-N/émetországba röpített. Ezen a vonaton is, ■minden híreszteléssel ellentétben, jött a vámőr. Meg­kérdezte a mellettem ülőt, hogy van-e valami elvá- molnvoalója. Az illető azt mondta, hogy nincs. A vám­őr viszont meglátta az üveget és megkérdezte. hogy ■mi van az üvegben? Az utas így válaszolt: „Lourdi víz, l<£rem, egyszerű lourdi víz.” A vámőr kételkedett. Fel­bontotta az üveget és beleszagolt: „Nagy tévedés, uram. ez konyak!” Az utas erre égnek emelte a kezét és felkiáltott egymás után többször is: „Fantasztikus! Csoda történt! Csoda történt!” Ilyen csoda csak a nyugati határokon van. Nálunk legfeljebb a kocsmákban. Persze'fordított előjellel, fia az ember beleszagol a konyakba, akkor így kiált fel: „Víz! Csoda történt!" Ez a tény viszont azt bizonyítja, hogy nálunk a kocsmáros nem vallásos, nem olvasta a bibliát, mely szerint az isten a vizet borrá változ­tatta és nem vízzé a konyakot. A bibliát csak a szőlős­gazdák olvasták, akik' úgy eltanulták a szakmát. hogy az isten is megirigyelhetné tőlük. Persze az idén egy kicsit kijönnek majd a gyakorlatból, mert szőlőből is annyi bor lett, hogy nem győzzük majd meginni. Erről jut eszembe, hogy bor nélkül is imbolyoghat az ember. Hollandiában beültem egy nagy tengerjáró hajóba és olyan tengeri betegséget kaptam, hogy azt hittem, soha többé nem írok levelet. Persze nem csoda, hogy én tengeri betegséget kaptam, amikor a halak is tengeri betegséget kapnak, ha hajóra szállnak. Pedig ők állandóan a tengerben vannak, én meg szinte ál- landóan a szárazföldön. De elmondom most már. ho­gyan kaptak tengeri betegséget a halak. Tudja, az úgy történt, hogy ezen a hajón szállítottak egy nagy akvá­riumban halakat is. Igenám. de a tengeren vihar tá­mad t, a hajó hánykolódni kezdett és a halak tengeri betegséget kaptak, Bizonyára a halak is szerettek volna kiszállni a hajóból, mint ahogy én. de sajnos a hajón még nem vezették be azt az újítást, amelyet mi ősidők óta alkalmazunk a Bátaszék—Pécs útvonalon, és amelyet most vezettek be Franciaországban. pontosabban a Valence—briaconi vasútvonalon. Az újítás lényege: az utasok ott állítják le a vonatot, ahol éppen le akarnak szállni. Ez egy kicsit ugyan eltér a mi módszerünktől, mert nálunk, az említett Pécs—Bátaszék vonalon le sem kell állítani a vonatot, mert az olyan lassan megy. hogy az ember bármikor le-, illetve felszállhat rá. Tehát ez a mi vonatunk legalább olyan gyors, mint amilyen gyors és átgondolt az olasz hatóságok intéz­kedése. Nemrég ugyanis az olasz központi közlönyben megjelent egy rendelkezés, mely szerint ezentúl azok is jelentkezhetnek állami szolgálatba, akik Triesztben, vagy a volt Osztrák—Magyar Monarchia más vidékein születtek, de csak azzal a feltétellel_ ha befejezték az osztrák gimnáziumot. Egy bökkenő van csak ebben az egészben. Ezek az emberek ma legalább hetvenévesek, ha ugyan élnek. Ebből is láthatja a szerkesztő úr. hegy bürokrácia nemcsak nálunk van. Másutt is van ilyen, sőt mi több. a: sem csak ránk jel\emzö, hogy a labdarúgók művel­tek. Brazíliában is műveltek a labdarúgók. Pele pél­dául írni is tud. Irt egy könyvet: „Én Pelé” címmel, amely oly nagy érdeklődést keltett, hogy sokan csak azért tanultak meg olvasni, hogy megtudhassák ki oz a Pelé. Pelé ezért a könyvéért megkapta „Az írástu­datlanság elleni harcban szerzett érdemekért" érem arany fokozatát. íme, mire képes egy futballista, ha írni is tud. Persze ez a tény még azt is mutatja, hogy az emberek nem­csak tévét néznek, hanem olvasnak is. Jó könyveket. Pelét. Mert az emberek rájöttek arra. amire az egyik kisfiú papája tapintott rá a napokban, amikor náluk voltam. A kisfiú megkérdezte az apukáját: „Apuka, mijük volt az embereknek addig, amíg nem volt tévé­jük?" „Nyugalmuk, fiacskám, nagy nyugalmuk.” Hála a szocializmusnak. Magyarországon kevés em­bernek van már nyugalma. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: ELISMERÉS, VAGY DORGÁLÁS? A férj munkából hazatérve így szól a feleségéhez: — Ma reggel olyan erős ká­vét főztél, hogy egész nap le sem hunytam a szememii TARTÓS ÁLLAPOT A tárgyalásra írásban be­idéztek egy tanút. Az idézést az alábbi megjegyzéssel küld­ték vissza: „A címzett időköz­ben elhunyt”. Erre az ügyintéző egy másik idézést is küldött, hogy ellen­őrizze a bejelentés valódiságát. Ez alkalommal az idézést az alábbi megjegyzéssel kapta vissza: „A címzett még min- d'ig halott”. MAI IDŐK Az egyik spanyol vendéglő­ben kizárólag a volt orosz arisztokrácia képviselőiből ke­rült ki a személyzet. Egyszer Fülöp herceg felkereste a ven­déglőt. Amikor a titkára látta, hogy a helyiség zsúfolásig meg­telt, megkérdezte a pincértől: — Akadna itt még egy hely a herceg számára? A pincér komolyan vála­szolta : — Sajnos, már komplett a személyzetünk! BORRAVALÓ Az autótulajdonos így szól a szerelőhöz: adnék néhány korona borravalót, de csak egy százasom van. — Sebaj — válaszolja a sze­relő —, akadnak, akik még ennyit sem adnak. PABLO PICASSO Pablo Picasso egyszer meg­látogatott egy francia iskolát. A tanár feltette a kérdést: — Kik a világ legnagyobb festői ? Egy szőke kislány jelentke­zett és így válaszolt: — Goya, Degas, Cézanne-.. és Picasso. — S miért éppen Picasso ? — firtatta a tanár, hogy a ven­dég előtt még jobban kidom­borítsa tanítványainak isme­retét. Ám a diáklány nem tudott válaszolni, s szeméből kicsor­dult a könny. Picasso oda­lépett hozzá, megsimogatta a vállát. — Ne keseregjen, kedvesemé Én magam sem tudom. „CSÜSZTATNI” KELLENE... A férj így szól feleségéhez: — Tíé évvel fiatalabbnak ér­zem magam reggel, ha meg­borotválkozom. — Mondd, kérlek, nem bo­rotválkozhatnál este? NŐI DOLGOK — Gyönyörű ősz haja van a férjednek. — Azt is csak nekem kö­szönheti ! MAI GYEREK — Mondd néni, neked miért nincs gyereked? — Mert nem hozott a gólya. — Nem is lesz soha, ha el­hiszed az ilyen meséket. Népújsá." ||| i£Ki9. november 23. HUMOR — Jöjjön fel hozzám, megmutatom a szobanövéayeimet. — A napraforgót Hans azérl ültette, hogy megvédjen a. inuinket a szomszédok kíváncsiságától...

Next

/
Thumbnails
Contents