Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-23 / 272. szám
Szabálytalan tudósítás egy táncmulatságról *5» •••.;- * r ÜIÄKBÄL1969 f Fél nyolc. A zenekar vezetője egy szem*■ * meí láthatólag tekintélyes súlyú erősítővel igyekszik a bál színhelye. a Kadarka utcai kollégium. felé. Libasorban követi a zenekar, szintén cipelnek valamit. A védnököket a főrendezőket, rendező bizottságot. bálelnököt név szerint felsoroló meghívó hét órára szól. Kezdem mégsem lehet. A beatzenekar erősítők nélkül olyan, mint a néma pacsirta. A nyitótánc szép hagyományokat elevenít fel: a néptánccsoport tagjai adnak ízelítőt azokból a táncokból, amelyek jószerint már csak a színpadon élnek. Ezek közé tartozik a csárdás is. Az impozáns megnyitó után a mulatság színhelye akár Párizs egyik diáknegyede is lehetne. A zene ugyanaz, több-kevesebb egyéni figurával variálva a tánc is. A zenekar a húrok közé csap. az erősítők híven teljesítik feladatukat. A húszon felüliek, s a gyengébb idegzetnek sietve elhagyják a termet ... A diákok hódolnak a tánc élvezetének. Csak annak, mert a könnyed csevegés eleve kizárt, ezt a hangerő és a tánc koreográfiája lehetetlenné teszi. Van valami haszna, is: kibeszélni senkit sem lehet. — Nem is olyan hajdanvolt időkben, amikor * még magam is a tornaterem parkettjén próbálgattam tánctudásomat, az iskolai mulatságokra az uniformizáltság volt a jellemző. A fiúk öltözködése — különösen ünnepélyes alkalmakkor — amúgy is uniformizált, hiszen az öltönyfehér ing-nyakkendő minden jobb mulatságon kötelező. A lányok viszont — alkalmazkodva aqt iskola szigorú előírásaihoz — matrózblúzban, s ahogy ők nevezték: „sötét aljban” jelentek meg. A fehér blúzos, sötét szoknyás lányok sokasága valahogy jelleget adott, hangulatot kölcsönzött az iskolabáloknak, i Nem lett volna nehéz összeszámolni, most hányon jöttek „matrózban”, tudomásom szerint csak a fehér blúz volt ajánlatos. Sohasem hittem volna, hogy ennyire találékony a nőj elme. Egy tömegben ennyi variációját még nem láttam ennek a ruhadarabnak. Egyenruha mégis volt a diákbálon. A divat diktálta egyenruha, a miniszoknya. Erről a ruhadarabról — azt hiszem, most igazán találó a „ruhadarab” kifejezés — annyit, annyian és annyifélét beszéltek már, hogy teljesen felesleges szót vesztegetni rá. Különben is: ha a női divat megszámlálhatatlan sokasága szeszélyét zokszó nélkül elviseltük, miént éppen ezen akadunk fenn? Az öltözködésben tehát szabadabb kezet kaptak a lányok, ki-ki ízlése és ruhatára szerint élt is ezzel a lehetőséggel. Mégsem volt divatbemutató a diákbál. Nem láttunk „külön erre az alkalomra" méregdrágán készített, inkább a szülők erszényét, mint a diáklány ízlését érzékeltető ruhakölteményeket, barátnők epéjét fakasztó kisestélyiket. Mindenki csinos volt, természetes és egyszerű. Nincsenek báli szokásaink. A régi estélyek, inkább csak korabeli báli tudósításokból ismert öltözködési é$ viselkedési etikettje nem a má formánk, — a „mi formánknak” viszont még nem akaluktak ki mindenki által elfogadható normái __. G ardedám. Mar a szó is ismeretlenül * cseng a fiatalabb évjáratnak fülében, a fogalom. amit takar, pedig teljesen átlényegült. Amilyen „természetesnek” tűnt régebben, hogy lányoknak a bálra feltétlenül el kell vinni a szülőket, — de legalábbis a mamát, olyan természetes ma. hogy a szülök egyedül is el merik engedni lányaikat. Talán kicsit groteszk a pár- huzam, de ezt a tényt hajlamos vagyok a női egyenjogúság gyakorlati elismerésének is tekinteni. (Régen is csak a lányokat kísérték ei, — a fiúk nem tehettek rosszat.) Nem arról van szó, hogy most nem jöttek el szülők. Fiúkkal is, lányokkal is érkeztek, de nem elrettentő kíséretül. Ahogy észrevettem, inkább csak azért, hogy a mulatság „csendesebb szintjén” ők is szórakozzanak. /É A tánc. Az egyéni szabadság semmiben '*'• sem korlátozott: ki-ki úgy táncol, ahogy éppen kedve tartja, még akkor is, ha elhisszük, hogy valamilyen alap-koreográfiája ennek a táncnak is van. A „stílus-szigetek” nagyon gyorsan kialakultak, mindenki megtalálta a teremnek azt a sarkát, ahol nagyjából hasonlóan ropták a táncot. A zene — úgy látszik — roppant gazdag variációs lehetőséget kínál: a percenkénti egyet-lépéstől a virtuóz mozdulatokig. A partnerek nem mindig találják meg azonnal egymást, ezen a lekérés segít. A diákbálok közvetlen hangulatában gyakran előfordult, hogy a lányoknak eszük ágában sem volt petrezselymet árulni. Ha nem jutott fiú. egymással táncoltak. Mostanában a lányok valahogy leszoktak erről. Türelmesen várták a fiúkat, akik közül sokan viszont kisebb-nagyobb csoportokban .,önkiszolgálással’/ oldották meg szórakozásukat. Pontosabban szólrxt. vonagiással helyettesítették a partnert is, a táncot is. A báli eseményeket korábbi élményekkel ösz- szehasonlítva. múlt időt kell használnom, pedig alig néhány esztendő telt el azóta. hogy magam is részese voltam ezeknek a mulatságoknak. Változnak az idők, s ezt tudomásul kell venni még öt. tíz év távlatában is. T Epilógus. A kollégium-bejárata előtt jócs- **• kán ácsorogtak fiatalok, kivétel nélkül fiúk. ők azok, akik képtelenek tudomásul venni, hogy létezik olyan mulatság is, amelyet nem kizárólag az ő kedvükért rendeznek, s a részvételnek bizonyos kritériumai vannak. Előbb- utóbib elkotródtak. többnyire fennhangon szidva a „konzervatív” rendezőket, akik megfelelő öltözék — meghívót még úgy-ahogy. lehetett szerezni — hiányában nem engedték be őket. Meggyőződésem: nem is hiányoztak. És többek között ezért jó, hogy az iskolák — évenként legalább egy-egy alkalommal — diákbált rendeznek. Meg lehet szűrni a közönséget, el lehet kerülni a hangulatrontó, ízléstelen atrocitásokat, Mert azt ugye mindenki elismeri, hogy a diákok is szeretnek táncolni. szórakozni? Miniszoknya, beat-zene, újszerű tánc. felnőtt és önfeledten szórakozó ifjúság. 1969-et írunk. D. KONYA JÓZSEF 3zoutson doktornak! ANGYAL és ZDRRO Álmos iskolások és a televízió N em fúj a szél, nem hordja a havat. A hidegnek mégis hangja van. Éjfél körül jár. Egy ismert lokálból hangos társaság lép ki. Egyik fiatalember lezser eleganciával nyom egy gyűrött ötvenest a portás markába. — Doktor úr! — rohan a fiatalember nyomában a fő- pincér. — Az öngyújtója... — A magáé. — Tiszteletem doktorkám. — vágja össze bokáját Lajos, a főúr, s gúnyosan kacsint a portásra. A társaságbeliek pedig lenézéssel néznek fel gavallér barátjukra. — Tehát Katikám?! Hétkor kettőt dudálok, s már repülünk is. Oké? — Oké, s kösz a jóltartást. A fiúk vihogva búcsúznak, megdöngetik egymás hátát, s az alkoholtól tántorgó léptekkel indulnak, ki-ki a maga útján. * A kocsit Pest egyik mellékutcájában hagyják, s irány az Emke. A kétórás út, s az éjszakai dorbézolás bizony már kívánja a reggelit és a forró feketét. — A brifkóm! — tapogatja zsebeit a fiú. — Van nálad dohány, Katikám? — Mennyit adjak? — Legalább nyolcat. Otthon elintézzük. Tudod, milyen feledékeny vagyok, meg ez a reggeli rohanás... A lány a táskájába nyúl, s alázatos mozdulattal nyomja a fiú markába a pirosakat. Közben a fiatalember pengeélű nadrágján siklik végig a tekintete, majd a Váci utcai cipész hegyes orrú mesterművén állapodik meg; gondolataiból pedig törli a megálmodott kis piros topánkáját. Otthon majd kitalál valamit, hogy miért nem vásárolt. Az idő észrevétlenül repül. Séta, kirakatnézés, ebéd az Astoriában, ötórai a Szabadságban, jó szórakozás a Vidám Színpadon. Robinak egy kockás nyakkendő, hozzávaló zsebkendővel. Katinak egy ötforintos kabala mackó. * Hazafelé robognak. Kati fáradt, a fiú vidáman dúdol, s ütemre nyomja a gázpedált. Húsos arcán elégedettség honol. — Mikor vesszük meg a gyűrűket? — Sárika egy kicsit butácska ... ;ij!:őr ' A .>S • -rjßri rioii>1iic — Mikor? — szól hangosabban a lány. — De Sárikának a szíve. .. Őrjítő fékcsikorgás. Vér, sikoly, amorf alakok. ♦ Az anya csendesen húzódik meg a kórházi vaságy szélén. Kati bepólyált fejét nézi. — Honnét volt Révi Róbert kocsija? — Doktor — javítja ki a nyomozót csendesen a lány, s tovább mered a fehér meny- nyezetre. — Úgy doktor, mim maga. meg én. Életét a nagyravá- gyás ösztökélte. Most eloszlik az alakja köré sűrűsödött köd. Katiban az értelem és érzelem érvei viharzanak. A fiú kurcmaleri „hőstettei” peregnek gyantás szemei előtt. Lóháton az emeletre, fehér szmoking, színész nagybácsi, arisztokrata vér, vagy ahogy ő mondta, kék vér. A nyomozó hangja riasztja vissza a valóba. — Mennyi pénzt adott neki? — Ezer, aztán háromezer. OTP-kölcsön, ötszáz, nyolcszáz. — A sor talán nem is fejeződött be. Kati szeme lecsukódik. A nyomozó még ír valamit jegyzetébe, majd kezet fogaz anyával, s halkan szól: .— A „doktorka” ezt már nem fogja úrian folytatni... (horváth) A televíziónak a tömegekre gyakorolt hatása olyannyira közismert, hogy sók szót sem érdemes vesztegetni rá. Húsz évvel ezelőtt még álomnak is sok lett volna elképzelni a — régi szóval és németessel — „távolba látásnak” olyan fokú elterjedtségét, ami ma már mindennapjaink része. A televízióról és szerkesztőinek müsorpolitikájáról születtek tanulmány ok, cikkek, glosszák, kabarétréfák és csipkelődések a Ludas Matyi hasábjain. A televízió a szórakoztatásnak, az ismeretek gyarapításának, így a legszélesebb tömegek világképe bővítésének hatásos eszköze. Arra azonban már nem gondoltunk, hogy bekerült községi tanácsülés} jegyzőkönyvekbe, és arra is keveset, hogy nem kevés fejtörést okoz jószándékú pedagógusoknak. A lengyeli általános iskola igazgatónője panaszolta legutóbb a tanácsülés fóruma előtt tanítványai fáradtságát, ami mérhető módon összefügg azzal, hogy az előző napon érdekesebb, főleg izgalmasabb műsort sugárzott-e a televízió, avagy sem? A decsi általános iskolában — ahol az idén ötszáznyolcvannégy gyerek tanul — szúrópróbaszerű vizsgálódást végeztek, de ez a reprezentatív adatgyűjtés is arról tanúskodott, hogy az iskolások hetven százaléka rendszeresen a képernyő elé ül Nemcsak a fogát oly kedvesen mosó tv-maci ágyba bújta előtt, hanem jóval utána is. Pedig ez lenne az az időpont, amikor a gyermekeknek kő vetniük kellene e rokonszenves bocs példáját. Ritkán teszik. . aminek sokféle hatása van. Jó: ötödikesek és hatodikosok meglepő pontossággal tudnak nyi latkozni Mara tró!, mert látták (bár aligha értették) a képernyőn Marat halálát. Á földrajz tanítását kétségtelenül megkönnyítette „A világ nagy vasútjai" című kitűnő sorozat, a történelemét a „Századunk” című, ROSSZ; ha a pedagógus késő este pergetett krimik szadista jeleneteit reprodukálni próbáló után játszással találkozik tízperces szünetben az udvaron. Érthető ugyan, de nem, minősíthető a legegészségesebbnek, ha eszményképet tudakoló kérdésekre döntő többségben Zorro, a fekete lovas, vagy a csábmosolyú, kemény öklű krimi-szent: Angyal neve érkezik válaszul. Nem kevésbé rossz, a már említett — és ezekből következő — fáradtság, ami az iskolában elnyerhető, mégis csak fontosabb, ismeretek iránt; fogékonyságot csökkenti. MEGOLDÁS? Ott, ahol egyetlen szobában él szülő és gyermek, nincs, vagy csak alig van megoldás. A bútorok átcsoportosításával," esetleg egy ügyesen elhelyezett belső függönnyel azonban olykor még itt is lehet segíteni. Ott azonban, ahol még egy szn- ba van, a megoldás kézenfekvő. A televízió és a gyerek, a gverek éjszakai nyugvóhelye még akkor se legyen közös szobában, ha a szülők maguk is szeretik ágiból nézni a műsort. Való igaz — humoristák épp elégszer kiaknáz] 4 k már ezt a témái —, hogy a tv mellett elaludni is lehel. Azt azonban már kevesebbén feszegették, hogy a műsor, a képem vő fénye, a hangok és a zene, n'vc\ is hat. Atszűrí'dik az álóm függönyén, és a fejlődő g verme ki szervezetet míndenhogvan káro < ja Összegezve - a röviden feiyé 1 kát: nemcsak az étkezés a házkodás, hanem a televfzió-né zés területén is mó" kell nyilvánulnia, gyermekein’ é»*v "t annak, amit így szók;. nevezni — szülői felelősség (ordas) t
